Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-20 / 51. szám

In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in'Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. «^*20 TRENTON, N. J., 1956. DECEMBER 20. Ten Gen ts per Copy—$2.00 per Year Szomorú Karácsony A világtörténelem egyik legszomorubb karácsonya érkezett el nekünk, magyaroknak. Testvéreink szétszórva az idegen világ minden részébe, odahaza pedig elnyomva az ádáz orosz kényszertől szenvednek az igazságért és a régen óhajtott szabadságért . . . Az ily karácsony mindnyájunk szivében nem a békét, nem a megnyugvás ünnepét jelenti számunkra, hanem a nagy kérdést, hogy mikor lesz már vége a megpróbáltatá­sok idejének s mikor jön már el az az igazi béke, mely kell, hogy a kisded Jézus születését számunkra és minden em­ber számára jelképezze. Igen, mikor jö el az idő, hogy beteljesedik az angyali ének, . . . hogy békesség a jóakaratu embernek? Termé­szetesen ehez a békéhez szükséges az, hogy megértsük az angyali köszöntés első felét: “Adjuk meg a dicsőséget az Istennek!” Ismerjük el Istentől való függésünket, imád­kozzunk tiszta szívvel s akkor, hisszük, hogy a betlehemi Jézuska meghozza számunkra, szegény magyarok és az egész világ számára az igazi szent és áldott békét! FT. BODY J. KAPISZTRÁN, O.F.M. MÉCSVILÁG A KÁLVÁRIÁK KARÁCSONYÁRA Irta: BÁCHKAI BÉLA az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára Remeg a kezünk, elcsuklik a szavunk, halk a hangunk, sajog a szivünk és vérzik a lelkünk. Harminchat' és alatt immár har­­madizben olyan karácsonya van a magyarnak, hogy szomorúbb a Nagypénteknél is. Mintha a Mindenható akként határozott volna, hogy mégsem' bünhődte" meg már e nép a múltat, sőt, mintha: megtagadná tőle a jö­vendőt . . . Olyannyira kálváriás 1956 kálváriás 1956 karácsonya, hogy még azok is, akiknek eddig ritkán esett ki magyarbarát szó az ajkán, ritkán jelent meg ro­konszenves cikk a lapjában — “hideg” amerikaiak egyszerre észrevették bennünk az embert, a testvért. Bizony, bizony az egész müveit világ kiváltságos, valóban választott népe lett a magyar: “These are a people who must be especially beloved of God”— mondotta égy ma is Budapesten működő diplomata. És ez csak egyetlen szemel­vény a néha egész újságokat ki­töltő magyardicséretből, ame­lyek millió és millió példányban forognak közkézen. így lett a földkerekség legárvább, legke­vésbé meghallgatott nemzetéből a nemzektözi politika legfájóbb nyílt sebe és égigérő felkiáltó­jele. És bizonyára odahaza is, ahol ma nincs karácsonyfa, csak a szivek legmélyén pislákol még a kis Jézus születésnapjának fé­nye és melege, megérzik azt, hogy az egész szabad világ köz­véleménye e 1 v á 1 aszthatatlan testvéri szövetséget vállalt a hős magyar szabadságharcosokkal és mindazokkal, akik segítik őket. Mert segíteni hazai vére­216 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. inket legelsőrendü felebaráti kötelességünk! Kizárólag ezt a nemes célt szolgálja az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi konvenci­óján kezdeményezett és azóta a sok szétszórt gyűjtés egységesí­tésével megbízott Co-ordinated Hungarian Relief, mely egyre nagyobb aranyokban bontako­zik ki és egyre hatásosabb támo­gatást igyekszik nyújtani az Óhazában nélkülözőknek és föl­dönfutókká lett véreinknek egy­aránt. 1956 kálváriás karácsonyához csak akkor lehetünk méltók, ha ezt a karácsonyi szellemet mind­addig serényen műveljük, ki-ki a maga erejéhez mérten, mig egyetlen sebesült és rokkant, egyetlen éhes ember szorul meg­értésünkre, szeretetünkre, ado­mányunkra odahaza. Olyan mindent átfogó, olyan világot felrázó, olyannyira mélyre gyökerező együttérzést váltott ki a ma is folyó magyar szabadságharc, hogy ennek nyo­mán egy második, boldogabb magyar évezred fakadhat a tör­ténelem lapjain. És ha valamennyien megtesz­­szük mindazt, ami tőlünk telik, a népünket 1918 karácsonya óta érő megannyi megaláztatás még ez életben örömteljes, büszke békességhez vezetheti azt a né­pet, amiről immár világhzerte, angol nyelven hirdetik: “Ez az a nemzet, amelyet a Mindenható különösen szeret­het ...” KARÁCSONY-ESTE, decem­ber 24-én a Camp Khmerben, úgy a katolikus, mint a protes­táns kápolnában istentisztelet lesz, amelyet a CBS televízió is közvetíteni fog. Nt. Bertalan Imre passaici református lel­kész végzi a magyar istentiszte­leti szolgálatot, a római kato­likust Jpedig Msgr. Varga Béla és Father Forro Alippius. •— Karácsony napján hatalmas bu­­torszállitó kocsik jönnek az or­szág minden részéből s hozzák a Camp-en levő menekülteknek a sok ajándékot. FÖRTÉNT VALAMI aminek hirét nyilvánosságú szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hírt és mi szí­vesen közreadjuk íapunkban A SZERETET ÜNNEPÉN gondol­junk azokra a testvéreinkre is, akiknek milliói szenvedik odaát, szülőhazánkban a kommunista zsarnokság és elnyoma­tás megannyi testi és lelki kínját és azokra a százezrekre, akik idegenben, hazátlanul bolyongnak a világban, mert nem voltak hajlandók tűrni tovább a vöröseit embertelen gazságait . . . Adja a jó Isten, hogy a következő Karácsony majd mindnyájunk számára a béke, szeretet és megelégedettség örömteljes, igaz magyar karácsonya legyen . . .! Magyarok Bethlehemben Jászol-trónusodnál, bájos égi Gyermek Bilincsbe vert, koldus magyarok térdelnek. Mária országa, árva magyar népe Zokogva borul le jászolod elébe. Megtört szivét hozzá ajándékul Neked. Sírva zeng az ajka üdvözlő éneket, Glóriás éneket . . . Dicsőség legyen a mennyben az Istennek! Zengi koldus, király, öreg, ifjú, gyermek. Emberek közt legyen, itt e földön, béke, Önző kapzsiságnak — ó add — legyen vége. Rablókezek azt ne marcagölják széjjel, Amit megszeretünk könnyel, jajjal, vérrel, Számtalan veszéllyel. Add, jiogy a szivünkbe balzsam cseppje hulljon. Mindenütt megértés, szeretet viruljon<. Bérces Kárpát ormán magyar ima csengjen, Erdélyben. Adrián magyar himnusz zengjen. Boldog béke jöjjön annyi tenger bajra. Mosolyogjál, kérünk, a szegény magyarra, Üldözött magyarra . . .! (Californiai Magyarság) “Magyar Szabadságharcosok Szövetsége” Még nem láttunk róla semmi­féle Írást, de hallomásból tud­juk, hogy az uj magyar szabad­ságharcosok szervezik maguk között ezt a szövetséget. Az oro­szok aljas megtorló gazságai elől nyugatra menekült magya­rok sem az úgynevezett Nemzeti Bizottmány, sem más emigráns alakulat felé nem látszanak von­zódni, hanem megalakítják a maguk saját szervezetét. És igy van ez jól.. .! Az a világ, amely­ből ők jöttek, a tiz éves kommu­nista rabság, a sok-sok tűrés, szenvedés, visszafojtott düh, a beléjük fojtott igaz magyar nemzeti érzés más emberekké tette őket, más magyarokká . . . megtisztultabbakká, mint mi vagyunk . . . akármelyikünk! Az ő szervezkedésüknek, az ő szervezetüknek a magyar sza­badságharc folytatása a célja, ... a befejezése annak, amit ok­tóber 23-án elkezdtek minden külső segítség és rábeszélés nél­kül ... a folytatása és befejezé­se úgy, ahogy, ahol és amikor lehet . . .! Teljesen egyetértünk azokkal, akik a szervezést elkezdték: (Folyt, a 2-ik oldalon) LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, / HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! Fekete Karácsony... Irta: BÉKY ZOLTÁN fííesperes Csak néhány nap választ el bennünket a szent Karácsony estétől, amikor az egész keresz­tyén világ ünnepelni fogja a szeretet, békesség Fejedelmének a földre szállását. Már ide hal­latszik az angyali seregek éne­ke .. . Már ide veti fényét a bethlehemi csillag ... s a mi lel­kűnkben felujulnak gyermekko­runk drága, szépséges, felejthe­tetlen karácsony estéi. Valahol messze . . . Valaha régen . . .Egy kis falusi házban ... Óh milyen boldogan, szivrepesve vártuk a gyermek Jézust és az ő ajándé­kait ... a gyertyavilágos kará­csonyfát, az aranyos diót és sko más szegényes kedvességet . . . Ott volt az anyánk, az apánk, testvéreink ... S mi boldög örömmel hallgattuk a gyönyörű történeteket a bethlehemi csil­lagról, az angyalok énekéről, pásztorokról, a kicsi Jézusról a bethlehemi jászolban. Úgy érez­tük, hogy a gyermek Jézust so­ha semmi sem tudja a szivünk­ből kitépni. Úgy akartuk ak­kor, hogy akinek nem volt hely a vendégfogadó háznál a saját szivünkben adunk meleg szállást s valahányszor eljött a kará­csony este boldog örömmel zen­­dült meg ajkon az ének: “Dicső­ség a magasságban az Istennek, a földön békesség és az ambe­­rekhez jó akarat.” Jaj, de azóta vihar zúgott el felettünk. Vészes, gomolygó fel­hők eltakarták a csillagot. Vész és jajkiáltás elnyomták az an­gyalok énekét. Tűz és vértenger borítja el a földet, annak külö­nösen egy részét a régi haza földjét. Ártatlan milliók jaj sza­va, vész és segély kiáltása, kö­nyörgése, imája és haláltusája ostromolja az eget. A régi haza szétrombolva, városai és falvai tűz és vértengerben . . . Ártatlan gyermekek, asszonyok öregek férfiak tiz-ezrei legyilkolva a történelem legszörnyübb, legke­gyetlenebb zsarnoki hatalma ál­tal, — temetetlenül feküsznek a véres magyar földön. Tízezrek szeretteiktől elszakítva, vago­nokhoz drótozva hurcoltatnak el naponta Szibéria halál táborai­ba .. . Több, mint százezer —■ a kegyetlen télben, puszta életét mentve meg, otthagyva min­dent, — menekült a biztos halál elől, hogy uj hont találjon túl a tengeren . . . S azok, akik talán még életben maradtak, akikkel hajdan együtt ültünk a kará­csonyfa alatt, otthonaikból ki­verve, füzesekben, erdők szélén, hontalanul, hazátlanul, agyon­gyötörve, éhezve, fázva vívják haláltusájukat és várják nem a szeretet békeáség boldog kará­csonyát, hanem a biztos és ször­nyű halált. Oh de borzalmas, fe­kete karácsonya lesz egy nép­nek, a fajtánknak, a véreinknek Duna és a Tisza táján. S mi szabad világ magyarjai tehetetlenül tépjük, marcangol­juk magunkat, kitáltunk, kö­­nyörgünk, tüntetünk kilincse­lünk a világ nagyjainál az Egyesült Neihzetek vezetőinél és nincs senki az Úristenen kí­vül, aki meghallgatna minket, aki segítséget küldene annak a sokat szenvedett népnek, aki megálltaná a vérontást. Enge­dik kiirtani ezt az ezer eszten­dő alatt a nyugati civilizációért és annyiszor mentette meg az is­tentelen keleti pogány hordák­tól. S most senki sem segít raj­ta. Koreában megtudtuk állíta­ni a háborút. FormosánáJ, Indo-Kinában, Egyiptomnál “meg­álljt” tudtunk kiáltani a Sá­tánnak ... A magyar nép teljes kiirtását tétlenül nézi a szabad világ . . . Sokszor szégyenlem, hogy a szabad világban élek és hogy keresztyéneknek mérjük nevezni magunkat . . . Sokszor a hitünk rendül meg, váresre tép­jük a szivünket és nincs éjje­lünk és nincs nappalunk . . . Egy zsidó menekült mondotta a napokban, akivel Camp Khmer­ben beszéltem: “voltam Buchen­­waldban, Dachauban a német koncentrációs táborokban, de az, amit Magyarroszágon lát­tam, az a rettenetes vértenger, százezer ártatlan ember, gyer­mek, asszony állati legyilkolása az orosz kommunisták által minden idők barbárságát és ke­gyetlenségét felülmúlja.” Hát még mindig tűri ezt a rettentő gazságot a szabad világ? Hol van a szabad világ vezetőinek a lelkiismerete ? A becsülete ? Nem vádolja a szabad világ ve­zetőit a lelkiismeretük? Lehet-e nyugodt percük? Nem kiált-e vádként az égre az a tenger vér, amit kiontani engedünk? Nem fog-e megbüntetni minket á mindeneket megítélő Isten, hogy tétlenül nézzük ezt a szörnyű gonoszságot? Hogy akkor, ami­kor cselekednünk kéne, csak szép szavakat hangoztatunk. Hogyg egy gasztalnál ülünk a történelem legegyetlenebb gyil­kosaival, tárgyalunk velük, megalkuszunk velük, elfelejtve azt, hogy az ég nem köthet szö­vetséget a pokollal, hogy ami­lyen állati kegyetlenséggel irt­ják ma a fajtánkat, olyan ke­gyetlenséggel késiek holnap bennünket, gyermekeinket le­mészárolni, mint ahogy egyik istentelen vezetőjük mondotta a napokban: “we will burry you,” holnap titeket is elteme­tünk. Évtizedek óta kiáltjuk, han-, goztatjuk, hogy a Sátánnal meg­alkudni nem lehet. Hogy az örök isteni princípiumokból en­gedni, azokat feladni, megta­gadni vagy meggyalázni büntet­lenül nem lehet. Hogyaki ezeket feladja és a Sátánnal szövetke­zik, az magára vonja az Isten büntető haragját és maga is el­vész. Mikor döbbennek már rá a vi­lág vezetői, hogy addig amig a békesség Krisztusát száműzik a tárgyaló asztaloktól, amig a benne vetett hitet engedik kiir­tani népek millióinak a szivéből, amig nélküli akarnak megolda­ni kérdéseket, amig olyanokkal tárgyalnak, akik benne nem hiszpek, akikaz ő szent eszméit meggyalázzák: addig nem lehet kérdéseket megoldani, addig nem lesz békesség, addig a vég­pusztulás felé sodorják az em­beriséget. Mikor döbbenek rá már a vi­lág vezetői,/ hogy szabadulás, váltság és idvesség egyedül az Ur Jézus Krisztusban van. A békesség, a szeretet fejedelmé­ben. S amig nincs' hely számára a világban, mint ahogy nem volt a bethlehemi vendégfogadó háznál, addig nem lesz békesség a földön. Amig engedjük, hogy a modern Heródesék uralkodja­nak es ártatlan gyermekek ez­reit gyilkolják le addig Fekete karácsonya lesz nemcsak a ma­gyar népnek, na nem mindazok­nak, akiknek ebben a gyilkos­ságban részük van, mert ez elől (Folyt, a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents