Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-06 / 49. szám

In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM. Próbáljunk nyugodtan gondolkozni, amikor szivünk minden csepp vére lázadozik. Próbáljunk hi­deg aggyal fontolgatni, amikor forró a fejünk s egyik lázas gondolat kergeti a másikat. Pontosan egy hónappal azu­tán, hogy a magyar nép ügye a világlapok főcímeibe került, a szabad világ közvéleménye előtt Magyarország kérdése ma is ér­dekes. Sőt! Ma sokkal többet Ír­nak a magyar népről, mint ak­kor. Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Európában és Amerikában a magyar kérdést hozzák elsőnek a távirati iro­dák, ezzel a kérdéssel foglalkoz­nak a neves cikkírók. Ma a magyar nép mellett áll az egész szabad világ közvéle­ménye. Jobban, mint valaha. Mi, magyarok, szerte a szabad vi­lágban szidunk mindenkit, aki segithettet volna és nem segített idejében, de ismerjük el, rosz­­szabbul is történhetett volna. Például úgy, hogy a világ elfe­lejti a magyar népet. Úgy, hogy az újságok nem Írnak róla, a­­rádió hírmagyarázói éppen csak megemlítik. Éppen az ellenkezője történt. Mint az óceánok zúgása, úgy hangzik most a világ közvélemé­nyének tiltakozása a szovjet zsarnokság, a vérengzés miatt. Ebben a zúgásban hatalmas erő van és a Kreml falai is beleresz­ketnek. Egy hetilap képtelen versenyezni az eseményekkel. Még egy napi­lap hírei is avultak lesznek, mire az olvasó kezébe kerülnek. Nem akarunk tehát mi most va­lamelyik eseményyel külön fog­lalkozni, inkább a távlatokat vizsgáljuk. Soha a világ közvéleménye nem sorakozott fel úgy egy ügy mellé, mint most. Hogy nem csi­nálnak semmit? Lehet, hogy nem olyan értelemben, ahogy az ember várta volna. De azért a magyar szabadságharcnak ered­ménye lesz. Amikor a szovjet tankok végigdübörögtek Buda­pest utcáin és tüzet nyitottak minden élő emberre, Moszkva azt hitte, eltiporja egyszer s mindenkorra a magyar szabad­ságharcot. Budapesten a tankok megnyerték a csatát, de Moszk­va elvesztette a háborút . . . A Szovjetunió rengeteget vesztett. Ha ezt a veszteséget előre tudták volna Moszkvában, egyetlen puskalövés nélkül kivo­nult volna a vörös hadsereg Ma­gyarországról. Moszkva veszteségei elsősor­ban magyarországiak. A ma­gyar nép ellenállását mind e mai napig sem volt képes megtörni a hat ezer tank és a 200 ezer muszka katona. Ebből megta­nulta az egész világ s elsősorban a többi rab nemzet, hogy a Szovjetunió nem legyőzhetetlen, s csak fegyverrel képes a hata­lom gyakorlására. Mi ezt előbb is tudtuk. De nem tudták példá­ul az ázsiai népek, amelyeknek a szeme most tágranyilt a csodál­kozástól. Még a mindig óvatos Nehrut is határozott állásfogla­lásra kényszeritette az ázsiai közvélemény. Igen, Moszkva veszteségei felmérhetetlenek. A szabad vi­lágban levő kommunista pár­toknak csak a roncsai marad­tak meg. Azok az ételmiségi em­berek, akik idáig védték a Szov­jetuniót, most nyíltan megta­gadták és utálattal fordulnak el tőle. Ennek az újságnak a ha­sábjai nem volnának elegendők Moszkva veszteségeinek felsoro­lására. Budapest hires humora csodák csodájára még mindig él, sőt virágzik. A magyar fővá­ros falain ilyen hirdetés jelent meg a napokban: “Kerestetik valaki, aki résztvenne a kor­mányban. Az egyetlen kivána­lom: legyen szovjet állampol­gár . . .” Egy másik hirdetés is Moszkvát gúnyolja: “Kilenc millió fasiszta ellenforradalmár rejtőzik az országban, — mond­ja egy plakát. — Rejtekhelyük különösen az arisztokrata ne­gyedekben, van, mint Csepel, Újpest, Kőbánya . . . Szerencsé­re akadt hat igaz magyar, aki az ország megmentése érdeké­ben kormányt alakított . . .” (Akik nem tudnák, Csepel és a másik két említett hely távol­ról sem arisztokrata fészek. Munkások laknak ott.) Az Amerikai Magyar Szövetség gyűlése Az Amerikai Magyar Szövet­ség New Brunswick-i osztálya most pénteken, november 30-án, este 8 órai kezdettel tartja első rendes közgyűlését a Somerset utcai magyar református tem­plom alatti helyiségben. A gyű­lésre minden brunswicki ma­gyar egyház, egylet és klub két­­két kiküldöttjét meghívták a választmányba. A tisztikar hét­főn este Resko Jenő elnök laká­sán gyűlést tartott, kidolgozva a munkatervet, különös tekintet­tel a menekült magyarság ha­lasztást nem tűrő segélyezésé­nek kérdésére. Minden magyar testvért, aki akár önkéntes munkával, akár bármiképen se­gíteni óhajt, szeretettel hiv és vár a Magyar Szövetség erre a gyűlésre, hogy a szükséges be­osztások haladéktalanul megtör­ténhessenek.­Két főiskolai ösz­töndíj menekült magyaroknak A Columbia Egyetem Bar­nard College főiskolája két tel­jes ösztöndíjat ajánlott fel olyan magyarországról mene­kült női főiskolásoknak, akik az 5,000 Amerikába hozott magyar között vannak. Az egyenként $1,800 értékű évi ösztöndíj évenként megújítható és az 1957 február 6-al kezdődő uj szemeszterben vehető igénybe. A főiskola diákjai gyűjtést indí­tottak, hogy az ösztöndíjat meg­kapó két nőnek könyveket, ru­haneműt és más szükséges dol­gokat is beszerezzenek. Jelent­kezni lehet az ösztöndíjra (meg­felelő bizonyítványokkal) : Bar­nard College, 606 W. 120th St. New York 27, N. Y. — Miss Helen McCann, Director of Ad­missions. «ggg^o TRENTON, N. J., 1956. DECEMBER 6._______________________________Ten Cents per Copy—82.00 per Tear MENNEK A VONATOK... IRTA: DR. NAGY JÁNOS "CAMP KILMER'' Tájékoztató, tudósitó, beszámoló heti közleményeink a Kilmer Fogadtatási és Elosztó-telepre érkező magyar szabadságharcos menekültjeinkkel kapcsolatosan A vérontásnak, öldöklésnek vége ... A földindulás azonban, mely ezreket nyelt el, ezreket DR. NAGY JÁNOS tett földönfutóvá és milliókat tett földhöz ragadt nyomorulttá NÉPIRTÓ SZOVJET! A Nemzetek Szövetsége a ki­csi Kuba indítványára novem­ber 21-én ismét tárgyalta a ma­gyar ügyet és a Szovjetuniót el­marasztalta a népirtás — geno­cídium — szörnyű vádjában. Egyben újra kérte UNO megfi­gyelek kiküldését is Magyaror­szágra. De nagy kérdés, hogy lesz-e erő és bátorság, mely az UNO határozatának érvényt szerezzen? A Szovjetunió mai vezetőinek legtöbbjét sok száz­ezer ember legyilkolása, saját honfitársaiknak, az orosz nép­nek, szörnyű elnyomása terheli immár négy évtized óta. Várha­tó-e, hogy ezek a sokszoros, ed­zett idegzetű gyilkosok túlsá­gosan a szivükre veszik a Nem­zetek Szövetségének még olyan erős, megbélyegző határozatát is? Rögtöni hatással aligha, de lehetséges, hogy látván meny­nyire ellenük fordult a világ, mily súlyos sebeket kapott a “világkommunizmus” ügye, bi­zonyos idő múlva ráébredhetnek arra, hogy Magyarország “rossz üzlet” számukra s majd talán találnak valami kompromisszu­mos megoldást, mely népünk zö­mét megmentheti a teljes el­pusztulástól. Különösen hatásos fegyverré válhat a Szovjet unió ellen a szabad világ munkássá­gának, különösen a szervezett munkásságnak, már bejelentett akciója, amely a Szovjetunió és a szovjetblokk államainak kül­kereskedelmét teljesen megbé­nítja. Ez már “zsebre megy” s e tekintetben a moszkvai urak na­gyon érzékenyek. ott a véráztatta földön, — nem fejeződött be. Hiába igyekszik a rideg, részvétlen, kegyetlen, önző világ — mely mozdulatla­nul nézte egy nemzet reményte­lenné vált szabadságharcát — lázas sietséggel és a lelkiisme­­ret-furdalást elnyomni igyekvő hangos csindarattával még a nyomát is eltüntetni ennek a rá­nézve nagyon kellemetlen inci­densnek, minden lármán keresz­tül sikolt az elpusztított, cser­ben hagyott nemzet kétségbe­esett segélykiáltása, egyesülve a vonatok kísérteties, jeges csi­korgásával . . . A.vonatokéval, melyek ugyancsak megindultak és transpotrokat visznek, de nem a szabadság, hanem a halál és számkivetés felé . . .! Tisztogatnak. Itt is, ott is. Mennek a vonatok, erre is, arra is ... És az otthonmaradottak, a nyomorban, éhezésben, a ro­mokba döntött, elhagyott ottho­nokban búcsúznak, temetnek, árván maradtak . . . Nem akarunk ünneprontók lenni, hiszen mi is boldogok va­gyunk, hogy legalább ennyi megmenekült a pokol szenvedé­seitől, hiszen minden magyarra szükség van és legszívesebben mind a kilenc milliót itt szeret­nénk ölelni a szabad világ bol­dogságában, mely továbbra is elérhetetlen álom lesz számuk­ra ... De a mi fülünk nem hallja a részünkre kissé üresnek tűnő üdvözlőszavakat ... a mi sze­münk nem látja a fogadtatás színes pompáját ... Mi téged látunk, fáradt, kábult, honvágy­­gyal teli magyar testvérünk, aki ide közénk egy kicsit hazajöttél, bár a menekülés és irtózat nagy rohanásában ott hagytál vala­mit, ami éppen úgy, mint ne­künk, mindenkor a lekedvesebb, a legszentebb mindenkor álmaid középpontja lesz: a hazádat! A földet, a nyolcmillió testvért, a házat, a falut, az utcát, ahol az első lépéseket tetted, a mely lé­pések a sors kegyetlen irányí­tására most messze idengenbe vezettek téged is . . . Isten hozott benneteket kö­zénk, a boldog világ vonatán! Legyetek olyan boldogok, ami­lyen boldog egy földönfutó le­het, de soha ne feeldjétek, mint ahogy mi sem feledjük soha, hogy a vonatok, a hősök leólmo­zott ajtóju, koporsó-vonatai most ugyancsak befutnak vala­hová, ahol nincs fényes fogadta­tás, csak korbács és puskatus... ahol nincs ölelés, csak reményte­len halálvárás . . . Isten hozott benneteket, érke­zőket! Isten legyen veletek, el­hurcolt, távozó hősök! Isten se­gítsen benneteket, otthon ma­radt testvérek! Szerdán, november 21-én* ér­kezett az első csoport magyar menekült Amerikába, a Fort Dix, N. J.-i hatalmas katonai telep McGuire nevű repülőteré­re, ahol ünnepélyes fogadtatás­ban részesültek úgy a hivatalos Amerika, mint a különböző egy­házi és világi szervezetek és az itteni magyarság részéről. Álla­munk kormányzója, Robert B. Meyner (akinek tanácsára hoz­ta kormányunk a menekülteket ide, New Jerseybe), valamint Brucker h. hadügyi államtitkár, az Amerikai Magyar Szövetség hivatalos képviselői, a nagy amerikai jótékonysági intézmé­nyek, stb. köszöntötték az első csoporton át az összes azóta és ezután érkező szebadságharcos magyar menekülteket. Amerika a menekültek befo­gadásával és ilyenszerü fogad­tatásával is tanúbizonyságát adta annak, hogy nem megalázó könyöradományt nyújt elsősor­ban számukra, hanem uj ott­hont, uj hazát, tisztességes ke­nyérkereseti lehetőséget és min­dent, amit ez jelent ... A ma­gyar menekültek pedig, keser­ves évek hosszú sora óta talán most látták és érezték első Ízben azt, hogy mint szabad embere­ket kezelik őket, akiket megillet a szeretet és támogatás azért is, mert nemcsak kicsiny népün­­.kért, de a világ minden népének szabadságáért küzdöttek és let­tek hontalanok . . . A Camp Kilmerbe érkezve fi­nom meleg vacsora várta őket, másnap, Thanksgiving Day napján pedig puíykaebéd s a lá­togatók ezrei . . . . . . 5,000 menekült magyar bujdosása véget ér . . . Biztos helyre, szabad hazába kerülnek . . . Amerika pedig sok-sok érté­kes emberrel lesz gazdagabb! * * * A washingtoni State Depart­ment által elismert különböző jótékonycélu szervezetek közül, amelyek a menekültek ügyeit; munkába helyezését, sponsoro­­lását, stb. intézik, az egyetlen a mi Amerikai Magyar Szövet­ségünk, amely az amerikai ma­gyarság képviseletében tart egésznapi szolgálatot a telep er­re a célra kijelölt épületében és. amelynek munkálkodói mind magyar emberek. A különböző egyházi és jótékonysági szer­vek képviselői közül kevesen tudnak magyarul, az úgyneve­zett Magyar Nemzeti Bizott­mány viszont nem amerikai ma­gyarok szervezete s amit nyújt­hat a menekülteknek, azt mind eltartó gazdáitól kapja . . . Az Amerikai Magyar Szövet­ség New' Brunswick-i osztályát bízta meg hivatalosan a Camp Kilmerben való jótékony közre­működéssel és ottani állandó képviselettel. Az első héten az osztály égisze alatt működő s már korábban alakult New Brunswick-i Magyar Gyors-he­­gély Bizottság végezte a mun­kát, elismerésreméltó igyekezet­tel. Báchkai Béla, a Magyar Szövetség Washingtonban rop­pantul elfoglalt központi titkára a múlt hét végére és e hét ele­jére leküldte maga helyett a központi iroda titkárnőjét, Papp Gizellát, aki nagy gyakor­lattal, hozzáértéssel és széleslá­tással tanított be mindnyájun­kat a feladatok intézésébe: as­surance űrlapok kitöltése, stb. (igazán értékes volt itteni tar­tózkodása s köszönjük Papp Gi­zellának nagyszerű útbaigazítá­sait !) Ezen a héten már Szövetsé­günk osztálya vette át az in­­spekciózást s a héftő este meg* tartott tisztikari gyűlés elhatá­rozta egy teljes idejű fizetett al­kalmazott beállítását, amire mulaszthatatlanul szükség van a Camp-en. (Az összes költségek viselését az osztály vállalta ma­gára, de felkéri az Amerikai Magyar Szövetség összes aktiv osztályait és minden jótevőjét, hogy ezekhez a költségekhez já­ruljon hozzá és viseljen belőle ki-ki amennyit tud, hogy mun­kánk tökéletes lehessen!) * * * A brunswicki Magyar Gyors­segély Akció eddig összegyűj­tött hatalmas ruhakészlete igazán kapóra jött most. Habár a ruhákat eredetileg az Euró­pában szenvedőknek és rászo­rulóknak gyűjtöttük, jut bőven belőle a Camp Kilmerbe érke­zőknek is. Kára Péter fáradha­tatlan munkája a ruhagyűjtés, kinek Hegedűs Mihályné nagy­szerű segítsége a ruhagyüjtési központi raktárban, a Stand­ard Press 21 Guilden St.-i volt helyiségében. Néhány truck­­load ruhát már kivittek a Camp-re s kapott belőle min­denki, akinek gyors szüksége volt cipőre, ruhára, kabátra. * * * Mindenféle segítségre, pénz­re, ruhára nagy szükség van itt is, Európában is. Ideát a leg­nagyobb szükség azonban a menekültek e 1 h e 1 y e zésére, szponszorolására van. Minden­ki, aki munkát és lakást tud fel­ajánlani, lépjen azonnal össze­köttetésbe az Amerikai Ma­gyar Szövetség brunswicki fi­ókosztályával (a titkár cime; 216 Somerset St., New Bruns­wick, N. J. Tel. CHarter 9-3791) vagy közvetlenül a Camp Kilmerben levő irodánk­kal, telefon: Kilmer 5-0615. ** * * A Camp Kilmerbe érkező menekültek, a “processolás,” iratok elintézése, stb. után, te­hát a megérkezés után 5-6 órá­val már elhagyhatják a telepet. Természetesen fontos, hogy kí­sérővel menjenek ki, mert leg­többjük nem tud angolul s el­vesznének az emberrengeteg­ben. Sidney Wooten parancs­nokié tábornok nyilatkozata szerint: a Camp Kilmer drót­kerítése azért van, mert már azelőtt is ott volt s kár lenne leszedni; egyébként a tábor akói teljesen szabad embe­reknek érezhetik magukat s ha nem is kapnak Waldorf Asto­­ria-beli lakást, ellátást, de a hadsereg igyekszik mindenben a legjobbat nyújtani nekik, amit egy ilyen katonai telepen lehet. Bárki bemehet a telepre na­ponta reggel 8-tól d. u. 5-ig. Kivihet bárki bárkit, megven­dégelheti otthonában, elviheti akárhová; a menekültnek arc­képes igazolványa van, amely­­lyel bármikor visszatérhet a Camp-re, ameddig ottlakónak mondja magát s végleg el nem távozik. * * * Sok-sok ismerős arcot lá­tunk naponta a Camp-en. Ame­rikai magyarok jönnek az or­szág minden részéből; lelké­szek, egyleti embereink, magá­nosok, mindenki őszinte jóaka­rattal igyekszik segíteni. * * * Itt jegyezzük meg, hogy mindazok, akik rendszeres be­osztásban óhajtanak dolgozni a Camp-en, az Amerikai Ma­gyar Szövetségnél jelentkezve beosztást nyerhetnek akárme­lyik napon arra az időre, amig szabadidejük engedi. * * * Az első időben meglehetős ka­varodás, fejetlenség volt a Camp-en a különböző jótékony­­sági szervek munkásai között. Senki sem tudta pontosan, mi a teendő és főleg: kevésnek állt rendelkezésre mindaz, amire a menekülteknek 1 e g n a g yobb szüksége volt: szponszorokra, ruhára, stb. Most azonban már kezd simán menni minden. Ro­konokat, ismerősöket keresők nevei táblán lesznek kitéve, akár a menekültek, akár az amerikai magyarok keresnek valakit. Kerestetési rovatunkat azon­ban, amint Ígértük, e helyen mi is megkezdjük: KERESTETÉSEK PATEY ARTHUR (1011 Ox­ford St. Pekin, 111.) keresi nagy­bátyját. Patey Ferencet és csa­­(Folyt, a 2-ik oldalon) Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents