Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-22 / 47. szám

YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. NOVEMBER 22. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year In Its 43rd Year of Publication, This Weehly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, IV. /• American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság mig lassan-lassan végül is kibontakozik a teljes, tisz­ta képe mindannak, ami az el­múlt néhány hét alatt történt Magyarországon, illetve az egész világon. Ma még csak mozaik-képeink vannak, me­lyek csak sejtetik összefüggé­süket, de félő, hogy ami ma a világon történik, az mind egy­mással kapcsolatban álló és egy elkerülhetetlennek látszó harmadik világháború felé ve­zető mozzanat-sorozat. A fordulópont talán ott volt, annál a Kruschev-Titó találko­zásnál és tanácskozásnál ... A két irányban haladó vörös dik­tátorok alighanem megegyeztek valamiben; talán abban, hogy felosztják területeiket és a ti­­tóista vonal átveszi Lengyelor­szág, Magyarország, Románia és a többi eddig moszkvai já­romba parancsolt országok “irányítását.” (Hogy ez az “átvétel” Magyarországon a nép szabadságharcához veze­tett ,amelynek során a “meg­bízhatatlan” magyarok ezrei, százezrei pusztultak el, törtek le testileg-lelkileg, vagy mene­kültek nyugatra, annak Moszk­vában éppúgy örvendenek, mint Belgrádban. . . . Ennyivel kevesebb soviniszta magyarral kell majd számolniok.) t Könnyen lehetséges az is, hogy a Sztálin halála óta egy­mással viaskodó főkomcsik egy kérdésben egyetértenek s meg­egyeztek : a recsegő - ropogó kommunista világbirodalom­nak csak egy újabb világhábo­rúval lehet valami “chance”-e, tehát a torzsalkodás helyett legjobb lesz azt minél előbb, még pedig megfelelő előzetes tervekkel és sakkhuzásokkal elkezdeni. Ilyen előzetes sakk­­huzás lehetett az Egyptommal, illetve Nasser-ral csinált titkos egyezmény és a Titóval való “kibékülés.” És minden megy a lefektetett vörös tervek sze­rint. Távolabbi célok . . .? Maga a tény, hogy az oro­szok példátlan erővel fogtak hozzá Magyarország lerohaná­­sához és a szabadságharcosok ellenállásának vérbefojtásához és hogy a magyarok ellen ösz­­szevont ' óriási erő: mintegy 5,000 tank és 200,000 ember, vagy még ennél is sokkal több, semmiképen sem állt arányban a számítható magyar fegyveres ellenállás erejével, arra enged következtetni, hogy mindennek sokkal távolabbi céljai is van­nak. Harmadik vlágháboru? A harmadik világháború rajtütés-szerü elkezdése az oro­szok részéről egyáltalán nem lehetetlen. Tengeri, légi és szá­razföldi haderőik készen áll­nak mindenütt, elvetemült csatlósaik haderőivel együtt: Kelet-Németországban (Len­gyelországban?) , Csehszlová­kiában, most már Magyaror­szágon is, Romániában, a Kö­zel-Keleten (Egyptom és az arab világ bevonásával) és a Távol-Keleten (Kínában) ép­pen úgy, mint bent az óriási kiterjedésű európai és ázsiai szovjetben. Tito szerepe is na­gyon gyanús a Kremlin urai­val történt legutóbbi személyes tanácskozás óta. A szikra . . . Egyáltalában nem tartjuk ki­zártnak azt sem, hogy a ma­gyarországi diákság és értelmi­ség tüntetésébe és békés esz­közökkel jobb viszonyokért és engedményekért harcolni aka­ró megmozdulásába a szikrát Moszkvából, vagy Belgrádból dobták bele, hogy lángralob­­bantsák a magyar szabadság­­vágy történelemből ismert tü­­zét, jogcímnek használva ezt azután arra, hogy a roppant orosz katonai nyerserő az ausztriai határnál húzódó vas­függönyig előregördüljön Nyu­gat felé. Mintahogy ez meg is történt. A szovjet “önkéntesek” tá­borzása és Egyiptom “védelmé­re” küldése egy másik trükk, egy újabb porhintés akar len­ni a világ szemébe. Az olaj és a szuezi csatorna a vörösöknek éppen olyan fontos, mint Nyu­gatnak. Ha sikerül a világot rászedni azzal, hogy Egypto­­mot, szegény ártatlan Nassert csak “baráti védelmébe” veszi a Szovjet . . a vörös gőzhenger óriásit gurult előre itt is. A világ aggodalommal figye­li ezeket a jelenségeket, a vö­rösek függöny-mögötti mester­kedéseit, de ne higyje senki, hogy akár Amerika, akár a töb­bi nyugati hatalmak nincsenek minden eshetőségre felkészül­ve ! A vörösek éppen ott játszák ki nagy ütőkártyájukat, hogy ravaszkodó sakkhuzásaikról azt hiszik, a világ nem lát mö­géjük . . . nem is sejti, mi lehet a tervük. Dehogy nem sejti, de­hogy is nem veszi észre! Ha a harmadik világháborút a vörösek elkezdik, az egész vi­lággal kerülnek szembe. S mi­alatt saját és csatlósaik “meg­bízhatatlan” embermillióival is szemben találják magukat, ugyanakkor a szabad világ minden országa és minden be­csületes érzésű embere kemé­nyen összefog s vállt vállhoz vetve fog harcolni ellenük! Abban a percben, ahogy a há­ború kitör, a szabad világ egy­öntetű, hatalmas egység lesz, felmérhetetlen fizikai és lelki erő-tömbbé válik, a vörösek “birodalmában” pedig ahány népcsoport, annyi ellenség lesz e “birodalom” ellen! Atomháború? Nem valószínű, hogy “atom­háború” lesz a világnak ez a harmadik nekigyürkőzése. . . . Mint ahogy az elmúlt világhá­borúban sem használták egyik oldalon sem a gázt s a gáz-há­­boru borzalmait minden körül­mények között szem előtt tar­totta mindegyik ellenfél, ugyan úgy az elháríthatatlannak lát­szó harmadik világháborúban sem fognak a hadakozó felek sem gázt, sem semmiféle nuc­lear csodafegyvert, bombát és hasonlókat használni. A Nyu­gat pedig azt a háborút azért fogja megnyerni, mert óriási katonai és gazdasági erején kí­vül oldalán áll a legnagyobb erő: a szabadság-szeretet és a lélek ereje! Az Istenfélők fog­nak harcolni abban az uj há­borúban az istentagadók ellen ... a földkerekség emberei az állatnál alacsonyabb ember­forma szörny-figurák és gép­­szerü élőlények ellen! Camp Kilmer a magyar menekültek telepe! Eisenhower elnök a múlt hé­ten bejelentette, hogy utasítot­ta a bevándorlási hatóságot 5,000 Ausztriába menekült ma­gyarnak soron kívül való been­gedésére, akik az oroszok gaz­sága miatt lettek a magyar szabadságharc áldozatai és föl­dönfutói. Ezt az ötezer uj ma­gyar menekültet gyors utón fogják átszállítani Amerikába és itt a kormány a New Bruns­wick melletti “Camp Kilmer” katonai telepet jelölte ki szá­mukra első letelepedő-helyül, illetve elosztó központiul addig is, amig megfelelő lakást, el­helyezkedést találnak. Az első menekült-szállít­mány — állítólag — már e hét végén megérkezik a Camp Kh­merbe. Repülőgépen hozzák őket. Ez a háború alatt igen fontos szerepet játszó katonai elosztó-telep évek óta csaknem telejsen üresen állt, de épületei között sok van, amelyben tisz­ta, rendes, lakható szobák van­nak. Sok szobát annakidején az itteni magyarság rendezett be és csinosított ki függönyökkel, ágytakarókkal, stb. A sors kü­lönös iróniája folytán most ép­pen ide hozzák a'mindenüket, még a hazájukat is elvesztett magyar háborús menekülte­ket. Az itteni magyarság körei­ben máris mozgalom indult meg, hogy az ideérkező ma­gyar testvéreket élelemmel, ru­házattal segítsék. Capt. Collie­­től nyert értesülés szerint a me­nekülteket megfelelően ellát­ják a Camp-en, lesz meleg la­kásuk, élelmük, de ruhaféléket bizonyára szívesen vesznek s ezért bármilyen ruhagyüjtő-ak­­cióval gyors segítségükre lehe­tünk menekült magyar testvé­reinknek ! * * * Őszintén reméljük, hogy a magyarság felekezeti és min­den más különbség nélkül ösz­­szefog most az egész államban, hogy úgy az ideérkező mene­kültek, mint az odaát maradók és az óhazában szenvedők érde­kében egyöntetű, komoly, hat­hatós segitő-munkát végezhes­sünk. Minden becsületes érzésű magyar csak magyar legyen és se katolikus, se református, se bármilyen más vallásu e tekin­tetben. Ne legyünk most de­mokraták, vagy republikánu­sok, uj-amerikások, vagy ré­giek, csak egyek: magyar testvérek, akik testvéreink se­gítségére sietünk, közös, szép munkával! Amint nem voltak osztályozva odaát testvéreink se, csak magyarok voltak s egy emberként álltak szembe a kommunistákkal és az oroszok­kal, egy emberként ontották vérüket a hazáért és a nemze­tért. Azt is reméljük, hogy álla­munk kormányzója, Gov. Ro­bert Meyner, aki máris megmu­tatta, hogy velünk érez e nehéz időkben, talál valami utat-mó­­dot arra, hogy az ideérkező magyar menekültek állásbahe­­lyezése, lakáshoz segítése, talp­­raállitása érdekében valamifé­le organizáció, vagy központi iroda létesüljön állami segítség­gel, ahová befutnak majd a munka-felajánlások, örökbefo­gadási ajánlások, ruhaadomá­nyok, stb. Véleményünk sze­rint ez volna a leghelyesebb és legmegfelelőbb megoldás eb­ben a kérdésben, mert most gyors cselekvésre és szisztema­tikus munkára van szükség! A new brunswicki Magyar Gyors-segély Bizottság pénte­ken, november 16-án este 8 óra­kor gyűlést tart Kára Péterék lakásán (266 Easton Ave.), hogy megbeszéljék a Camp Kh­merbe hozott magyar menekül­tekkel kapcsolatos sürgős teen­dőket. Béky Zoltán főesperes megrázó erejű cikke az angolnyelvü lapokban Ft. Béky Zoltán, a Független Amerikai Magyar Református Egyház főesperesének megrázó erejű cikke jelent meg az angol­­nyelvű lapokban, amelyben a szabad világ lelkiismeretéhez appellál és azonnali segítségét kéri, “mielőtt a barbár orosz kommunisták teljesen kiirtanák a föld színére, egy- 10-milliós szabadságszerető népet, a ma­gyart.” Cikkében kéri a szabad világ népét, hogy levelek és sür­gönyök tömegét küldjék azonnal Eisenhower elnökhöz, Dulles külügyminiszterhez, Lodge UN delegátushoz, valamint szenáto­rokhoz, congressmen-ekhez és munkás szervezetek vezetőihez, hogy “azonnal követeljék az orosz állati borzalmak és az em­berirtásnak a beszüntetését Ma­gyarországon.” A megrázó cikk főbb részletei a következők: “A Mindenható Isten nevében appellálunk a szabad világ lelki­ismeretéhez és könyörgünk az önök azonnali segítségéért egy ártatlan “szabadságszerető nép­nek élet-halálharcában, amelyet szabadságáért viv.” “Ezekben a tragikus napok­ban a kegyetlen, istentelen orosz kommunisták állati bestialitás­­sal mészárolják a magyar né­pet; fegyvertelen férfiakat, asz­­szonyokat és ártatlan gyermeke­ket. Eddig több, mint 20 ezret gyilkoltak le csak Budapesten. Eltökélt szándékuk ennek a hő­sies népnek a teljes kiirtása. Akiket nem mészároltak le, azo­kat összefogdosva százezer­számra viszik, deportálják Si­­béria halál-táboraiba.” “A szabad világ, ha van még lelkiismerete, nem nézheti tét­lenül egy ártatlan hősi népnek a kiirtását! Haladéktalanul, min­den erőnket latbavetve meg kell állítani a gyilkost. Ha most el­nézi ezeknek az embertelen gyil­kosoknak a borzalmas tetteit, amit egy ártatlan népen elkö­vettek, holnap ugyanezeket a borzalmakat fogják elkövetni velünk és a mi gyermekeinkkel. Ne feletjse el a szabad világ, hogy a kommunista Oroszor­szág soha sem adta fel a kom­munizmus eredeti célját, amely az egész emberiség rabságba hajtása, a keresztyénség és a keresztyén civilizáció kiirtása.” “A szabad világnak meg kell tanulnia már egyszer, ha más­ként nem majd a maga vérén, hogy: a kommunizmussal nem lehet kompromisszumot kötni, mint ahogy a menny nem köthet kompromisszumot a pokollal.” “Ha Istenben hiszünk és az örök keresztyén princípiumok­ban és ha meg akarja menteni magát a szabad világ, meg akarja menteni gyermekeit és az egész keresztyén civilizációt a végleges pusztulástól és a kommunizmus állati borzalmai­tól, akkor meg kell állítania a ‘bestiális gyilkosokat,’ — mint Henry Cabot Ladge UN köve­tünk nevezte őket, — bármilyen áldozat árán is. Ma a kis ártat­lan magyar nép, holnap Ameri­ka következik.” . . . Hálaadás 1956-ban A hálaadás ünnepe olyan régi, mint amilyen az emberiség tör­ténete. Amióta ember van a föl­dön, hálaadás is van, amikor az elvett természeti, lelki és egyéb javakért köszönetét mond az ember a Teremtő Istennek. De különösen jelentős a Hálaadás Napja itt Amerikában azóta a 335 évvel ezelőt megtartott Há­laadás Nap óta, mikor a zarán­dok atyák először ültek össze, hogy megköszönjék Istennek itt a szabad földön adott áldásait. Milyen rettenetes időket éltek akkoriban is az emberek! Az Angliában lévő Puritánok, val­lási meggygőződésük és az evangéliumhoz való hűségűkért el kellett hagyják azájukat. Hol­landiában, ahol pedig vendég­­szeretettel fogadták őket, sem találták magukat otthon s igy neki vágtak 1620-ban “May­flower’ ’nevű hajójukon az ak­kor még félelmetesen hatalmas óceánnak. Három hónapi keser­ves és viharos, sok hányattatás­sal teljes utazás után érkeztek meg Amerika partjaira. Élel­mük fogytán volt. Betegség és halál a közel jövendőt sötét ár­nyékkal takarták el a 102 za­rándok elől .. . Mégis, a reménység ott élt a szivükben. Mégis volt bennük annyi hit, hogy ahelyett, hogy visszafordultak volna, nekifog­tak az uj élet munkájának. Az első magvetést és arcuk verej­tékével áztatott legnéhezebb munkát az Ur megáldotta 1621- ben; akik sírva vetettek, most vigadozva jöttek el betakarítani termésüket. Bradford kormány­zó elrendelte az Újvilág földjén az első hivatalosan ünneppé nyilvánított Hálaadást Napját. Meghívták a szomszédos indiá­nokat is, akik várakozáson felü­li barátsággal, 90 főnyien jelen­tek meg a fehér emberek ünne­pén. A halászat és vadászat, va­lamint az asszonyok munkássá­ga révén azonban volt mit enni az ünneplő seregnek. Amerikában, ahol a vetés és aratás oly méretekben folyik, mint manapság, nemcsak az itt­lakó millió és millió, mindenféle országból itt letelepedett lakos­ság jut bőséges táplálékhoz, ha­nem a feleslegből jut a világ minden részén éhező és nyomor­gó embertömegeknek is. Szomorú, nehéz szívvel készül azonban ma minden amerikai igaz magyar az 1956-os Hála­adási Napra. Akkor lett volna igazán okunk a hálaadásra, ha a szabadság kibontott zászlaját nem tiporták volna le a barbár, istentelen és hitetlen orosz csor­dák. Akkor lett volna igazán oka minden szabad embernek hálát adni, ha a nemcsak Ma­gyarország, hanem az egész vi­lág szabadságáért küzdő hősies és vitézségében az egész vliágon elöljáró magyar népet a szabad nemzetek nem hagyták volna magára, a világ legrettenete­sebb katonai diktatórikus hatal­mával szemben. Amikor leülünk a Hálaadás •Napi dúsan megrakott asztalok­hoz, vájjon eszünkbe jut-e majd azoknak az éhező és nyomorgó magyaroknak a sorsa, akik az állati sorsot megutálva inkább a dicsőséges halált választot­ták? Eszünkbe jut-e a világ nagy hatalmasainak, akik pezs­­gős kocintgatások közben ad­nak hálát, hogy az a vér, amit magyarok ezrei ontottak, az ég­re kiált és a fejükre, valamint az egész szabad világ népének fejére, száll vissza és egyszer az Ur ítéletre vonja majd őket? Nem tagadhatom el, hogy ez a Hálaadás Napja itt Ameriká­ban nekem is és sok más jó ér­zésű magyarnak a gyász és szo­morúság fátylával bevont, teme­tési torhoz hasonló ünnep lesz. Amig a maroknyi magyarságot letipró, vérengző, brutális és ál­lati muszka csorda örvendezni és győzelmet ünnepelni jön ösz­­sze, addig mi jöjjünk össze és ha innen messze távolról is, si­rassuk meg a magyar szabadsá­gért kiontott legszebb ifjú élete­ket, mélységes fájdalommal a gyász nemes és tiszta érzésével töltsük meg a mi lelkünket! Ta­nuljuk meg, amit a tatárjárás, török-dulás és muszka-csapás tanít, hogy nekünk nincs se (Folyt, a 2-ík oldalon) Folyik a gyűjtés a magyar segélyre Ft. Béky Zoltán elnökletével komoly munkát végez a bi­zottság a magyar szabadságharc áldozatainak segítségére Lelkes, példaádó szép munkát végeznek a trentoni magyarok, akik felajánlották segítő kész­ségüket a helybeli gyüjtőmozga­­lomhoz, amely az uj magyar szabadságharc nyomán keletke­zett leírhatatlan szenvedéseken van hivatva enyhíteni. Gyors segítség, élelem, ruha, gyógy­szer kell úgy az óhazában szén­Hungarian Hours RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. védőknek, mint a nyugatra me­nekültek ezreinek! A trentoni Magyar Segélybi­zottság elnökének egyhangúlag Ft. Béky Zoltán főesperest vá­lasztották meg. Alelnökei: Rad­­ványi Ferenc, Lukács Victor, Túri István és Duvin János. Női alelnökök: Kalapos István­ná, Konack Mária, Kiszely Ica, Túri Istvánná, Krauhs Gusztáv­­né és Ender Györgyné, Titká­rok: Kranjcsik Ferenc és Zele­­nák Sándor. Pénztárnokok: Do­bos László és Molnár József. Tiszteletbeli elnökök: Dónál X Connolly polgármester, Duch J. András városi tanácsos, Ar­thur Lane biró, Reich Vilmos ügyvéd és Dr. Kondor József orvos. A segély-bizottság neve ango­lul : American Hungarian Com­­mitte for Relief and Freedom and Freedom for Hungary. November 16 és 17-én, múlt pénteken és szombaton “Tag Day” utcai gyűjtés volt, Kala­pos Istvánná irányításával, lel­kes közreműködők nagy seregé­vel. (Az eredményről számot fo­gunk adni.)

Next

/
Thumbnails
Contents