Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-18 / 42. szám
In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 43. ÉVFOLYAM NO. 42. SZÁM. TRENTON, If. J., 1956. OKTÓBER 18. Ten Cents per Copy—32.00 per Year Belgrádi csatornákon keresztül szivárgott nyugatra a történet, amelyik talán teljes egészében nem felel meg a valóságnak, de azért “szél zugatlan nem indul.” , így szól: Moszkvából titkos utasítás ment budapestre, Bukarestbe, Szófiába, Varsóba, hogy Tito megtért gyermek ugyan s nincs nálánál kedvesebb a Krmel urai előtt, de azért vele minden túlzott barátkozás elítélendő és súlyos következményeket vonhat maga után. Erről az utasításról tudomást szerzett Tito és vad haragra lobbant. Azért sietett olyan lóhalálában Hruscsev Belgrádba, hogy kibékítse Titót, aki napokon keresztül tombolt,-s igen rosszkedvűen érkezett Jaltába is, a tárgyalások folytatására. • Hruscsev komolyan be volt gyullalva; igen nagy áldozatokat holott már előbb is Titónak a visszacsábitása érdekében. Ha másodszor is megtörténne Tito kiválása, hát ez bizony Hruscsevre és társaira komoly következményekkel járna; a kommunista párton belül is észlelhető belső lázongás nyílt forradalomhoz vezetne. Tito, ugyanis, kommunista, tovább is az akar maradni, de nem hajlandó minden parancsot teljeseiteni, ami Moszkvából jön. Tito azt állítja, hogy a kommunizmus mekkája nem/feltétlenül Moszkva. Belgrád is lehet . . . S aztán ott van az ő dédelgetett gondolata a dunai egyesült államok, persze kommunista ideológiával és tetejében Titóval. Valamelyes mértékben sikerült kibékíteni Titót s ennek következtében térdhajtásra járulnak hozzá a budapesti, bukaresti, szófiai főkommunisták, mégpedig gyors egymásutánban. Csak figyeljük, mi lesz ebből? , Világraszóló komédia volt Budapesten, most, hogy kihantolták Rajk László holttestét és díszsírhelyre temették a Kerepesi-temetőben. Kossuth mellé . . .! Tito követelte. Rákosi nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy meggyilkoltatta Rajk Lászlót, de azért buknia kellett. Tito követelte. Gerő Ernő, Rákosi örököse és Rajk László meggyilkolásában egyenlő részese most egy delegáció élén Belgrádba megy, hivatalos • e g f o g a Imazásban ‘•tárgyalásra.” A valóságban utasítások átvételére. Tito követelte. Csak figyeljük meg, hogy mostantól kezdve Tito követeléseit hanyatt-homlok végrehajtják a középeurópai térségben élő kommunista vezetők. Ha élni akarnak . . . Stevenson nem olyan népszerű, mint maga a demokrata párt, — ezt állapítják meg az országot széltébenhosszában járó újságírók. Ennek maga Stevenson is tudatában van s igy az utolsó hetek során próbál segíteni a bajon. Stevenson jó jelnek veszi, hogy Pennsylvaniában ugyanabban a vasúti kocsiban utazott, amelyikben egykor Woodrow Wilson járta a vidéket. Eisenhower nem érzi már a zsebében a választást. Ennélfogva több beszédet mond, az ország több részén jelenik meg személyesen, mint eredetileg tervezve volt. Különös, hogy a farm-vidéken nem a demokrata párt látszik a legnagyobb ellenfélnek, hanem az időjárás.'Azok a vidékek, ahol szárazság volt, élesen republikánus-ellenesek . . . Az elmúlt héten különben a választás sokkal kevesebb embert érdekelt, mint a baseball... Még kevésbbé érdekelte az embereket az életbevágó szuezi vita, vagy a nyugatnémetországi hadkötelesség kérdése. Mindkét ponton kifordulhat a világ a sarkából. Évi nagy bazárját tartja a Függ. Ref. Egyház október 27-én, a jövő szombaton Kitűnő zene, rengeteg aprólék, értékes tárgyak, jó ellátás várja a közönséget. Álarcos bállal van egybekötve a bazár A Független Református Egyház évi Nagy Bazárja mindig eseményszámba szokott menni a trentoni magyarság életében. A Bazáron oly sok újdonság és szórakozás, valamint annyi értékes ajándéktárgy várja a köznöséget, hogy mindenki szívesen jön és tölt egy kellemes estét a Ref. Iskola dísztermében. Ezen a bazáron találkozót szokott adni a Trenton és környékbeli magyarság egymásnak. Philadelphiából, Roeb' lingról, Flemmington, Bruns^ wick, Perth Amboy, még Bethlehemből is felkeresik a nagy Bazárt. Ebben az évben is nagy sikerre van kilátás. Az egyház vezetősége megtesz minden intézkedést, hogy valóban egy kellemes és hasznos estét töltsenek együtt a vendégek. Gondoskodott kitüpő zenéről, amikor leszerződtette Didrencz Gusztáv hires rádió zenekarit, aki a zenét (magyar, angol) fogja szolgáltatni. Gondoskodott harapni valókról, hűsítőkről. Lesz rengeteg aprólékféle, amit a gyülekezet tagjai adtak össze, liba, kacsa, csirke, malac, amely sorsolásra fog kerülni.. Lesz egy fél disznó, megperzselve Katona József t.. ajándéka, permanent wave, stb. Szóval minden remény megvan arra, hogy egy kellemes és hasznos estét fog együtt tölteni a közönség. A Bazár Álarcos Bállal lesz egybekötve, amikor az álarcosok nyertesei értékes ajándékokban részesülnek: többek között egy permanent wave lesz az első prize. . ~ Trenton és környéke magyarságát ez utón is meghívja kikiinőnek és hasznosnak Ígérkező Bazárra és Álarcos Bálra a Rendezőség. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetőinknek és nekünk is hirdetnek. Ez önmagának, javunkra lesz! A magyarországi ‘amnesztia rendelet’ háttere és célja A határmenti Velem község junius-végi tanácsülésén egyik állami alkalmazott szót emelt egy Nyugatról visszatért személy érdekében, hogy az viszszakaphassa régi lakását ingóságait. Gergye Sándor tanácselnök rögtön letorkolta a jóérzésü hivatalnokot, s kijelentette, hogy ő a maga részéről tiz évi börtönnel sújtaná az ilyen viszszatérőket, akik csak az imperialisták ügynökei. Felszólalt Barát Lajos ÁVH nyomozó is s hangoztatta, hogy a Nyugatról visszatérők semmi vonatkozásban nem megbízhatóak és az amnesztia rendeletnek kizárólag az a célja, hogyg a Nyugatról hazatérők révén gyengítse a külföldön élő “ellenségét,” amely erősen befolyásolja a béketábor külpolitikáját. A cél az, hogy ezeket az ellenséges elemeket az amnesztíarendelet segítségével , hazahozzuk. További sorsukról majd később történik intézkedés. Minél kevesebb a zavaró elem a nyugati országokban, annál biztosabb sikert igér az űj politikai vonalvezetés.” (Nem kétséges, hogy az ÁVH nyomozó ez alkalommal igazat mondok — Most hát csak rajta, ingadozók, hiszékeny magyarok, menjetek haza!) To love, tolike*». IRTA: ARANY JÁNOS (Wohl Janka emlékkönyvébe) To love, to like, enyelgénk, Amaz sok, ez kevés (Szótár segélye nélkül Támadt az érzés). Egy szóba most ezen per Kiengesztelve lön: Zeng édesen: remember! Át téren és időn. (1858) ÜNNEPSÉGEK KALOCSÁN A város katolikus hívei az 1944-es harcok idején fogadalmat tettek, hogyha , a városuk nagyobb háborús pusztításoktól megmenekül, Szűz Mária tiszteletére szobrot állítanak. A béke Királynője szobrát 1946-ban, a kalocsai Szent Imre plébániatemplomban fel is állították. A szobor felavatásának 10. évfordulója alkalmából ünnepségeket tartottak. A jubileumi ünnepséget egybekapcsolták a nándorfehérvári győzelem és Hunyadi János halálának 500. évfordulójával. Az ünnepségen Grősz József kalocsai érsek nagy papi segédlettel szentmisét pontifikáit. “HOVA LETT A FEJSZE?” HOVÁ LETT MÁSFÉL MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ MAGYAR ARANY? Ez év szeptemberében levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe Dr. Márk Béla és Dr. Varga László new yorki ügyvédektől, amely szóla eképpen: “Kedves Főszerkesztő Ur! Az úgynevezett ‘nemzeti alapról’ az elmúlt években számos cikk jelent meg és ezért úgy véljük, szükséges, hogy a szabad földön élő mar gyarság erről a közérdekű ügyről , kellő tájékoztatást kapjon. Ezért a mellékelt ismertetést szives felhasználás végett mellékelten megküld■ jük. Amennyiben a per későbbi folyamán említésre méltó események történnek, Főszerkesztő urat értesíteni fogjuk. Szívélyes üdvözlettel” (a két aláírás) A levélhez egy terjedelmes uj ságcikknek szánt közlemény volt ’ mellékelve, 1956. szeptember 11-i kibocsátási dátummal és ezzel a címmel: “PER A NEMZETI ALAP VISSZASZERZÉSÉÉRT.” Ennek tartalma röviden az, hogy ,a new yorki„ Legfö’oV' Bírói*"' egy “közbenszóló” (öntéssel a new yorki bíróságot illetékesnek mondotta ki arra a perre, amelyet Msgr. Varga Béla “úgyis,, mint a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke” nevében egy new yorki ügyvéd indított meg a zürichi (Svájc) Creditanstallt' Bank ellen, mert az az ottani bíróság döntése dacára kiadta a magyar kommunista kormánynak a náluk letétbe helyezett mintegy 400,000 Dollár értékű pénzt. “Még 1943 végén, amikor; a hitleri megszállás Magyarországot fenyegette, Kállay Miklós v. miniszterelnök egy úgynevezett “nemzeti alapot” létesített és sikerült azt még a megszállás előtt Svájcba kijuttatnia. Az alapitó oklevél szerint a nemzeti alap létsitésének az volt a célja, hogy ‘. . . az ország esetleges megszállása, illeve ha látszólag nem is, de lényegében idegen zsoldban álló kormány hatalomra jutása esetén ... a külföldre menekült, vagy ott megalakult nemzeti magyar kormány működésének és a nepizeti magyar politikát tovább folytató magyar külképvislet tevékenységének’ az alapját biztosítsa. Az alap kezelésével Kállay . . . három Svájcban élő magyar diplomatát bízott meg . . .” stb. “A háború befejeztével Nagy Ferenc v. ministerelnök megbízta Gordon Ferenc akkori svájci magyar követet, hogy az u. P. nemzeti alap megmaradt részének átvételére lépjen érintkezésbe az alapot kezelőkkel. Hoszszas tárgyalások után Gordon Ferenc az alap megmaradt részét 1947 áprilisában átvette és azt, kb. 400,000 dollár értéket, a svájci magyar követség egyik alkalmazottjával , a zürichi Creditanstaljtnál letétbe helyezték” — olvassuk a közleményben. Miután ezt a “megmaradt részt,” mintegy 400,000 dollárnyi összeget a magyarországi kommunista kormány per utján követelte a svájci banktól s bár a pert első fokon elvesztette a svájci bank mégis kiadta nekik, Msgr. Varga Béla, “úgyis, mint a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke” jónak látta pert indíttatni most a svájci bank ellen az elveszett fejszd nyelének megkeritésére” ... ❖ ❖ ❖ Az ügyvéd urak hozzánk intézett levele arról biztosított bennünket,1 hogy ők úgy vélik, “szükséges, hogy a szabad földön élő magyarság erről a közérdekű ügyről kellő tájékozást kapjon.” Nos, a kellő tájékoztatás a terjedelmes közleményből hiányzik, annál is inkább, mert például a mi lapjainkban most van alkalmunk először írni erről az ügyről, de a kapott “tájékoztatásban” egy szó sincs arról, hogy: ki volt az a három Svájcban élő diplomata, akiket KáUay megbízott az alap kezelésével és mennyit is tett ki, milyen összegre rúgott eredetileg az az alap? Nagyon is óvatos és nagyon is erőszakolt a hozzánk küldött közlemény, jobban mondva hiányos ez a “kellő tájékoztatás,” mert nem nevezi nevén a gyermeket . . .- nem nevezi meg azokat; akikre az alap bízva volt és nem mondja meg, hogy milyen összeg volt rájuk bízva? És agyonhallgatja a legfontohabb részt, hogy HOVÁ LETT A “NEMZETI ALAP” NAGYOBB RÉSZE? Msgr. Varga Béla nem egy menekült magyar kormánynak, hanem a Magyar Nemzeti Bizottmány nevű alakulatnak az elnöke, s mint ilyén, pert indít egy svájci bank ellen a vöröseknek kiadott csip-csupp maradék miatt . . . Ha már perel, miért nem a tulaj donképeni alapért, az alap nagyobb részéért perel s nem miért nem azokat keresi meg és pereli, akik azt — finoman mondya — elkezelték? ... Ez volt az első gondolatunk, amikor a cikknek szánt írást elolvastuk és íróasztalunk kon azok közé a dolgok közé tettük, amelyek utánanézést és további adatok beszerzését igénylik, hogy komoly, értelmes cikk lehessen belőlük. És utánanéztünk, érdeklődtünk, leveleztünk, mig végre a következő ihformációkat kaptuk “jólértesült helyről” a “svájci alap” történetét illetőleg: Kállay Miklós akkori miniszterelnök 1943 végén és 1944 elején mintegy NYOLC MILLIÓ SVÁJCI FRANK (2 millió Dollár!!!) értékű magyar aranyat küldött ki Svájcba. Annak rendeltetése, az általa irt rendelet szerint, szószerint ez volt: “Az ország esetleges megszállása, illetve ha látszólag nem is, de lényegében idegen zsoldban álló kormány hatalomra jutása esetén a Kormányzó ur külföldi kényszertartózkodása, valamint a külföldre menekült, vagy ott megalakult nemzeti magyar kormány és nemzeti magyar politikát tovább folytató magyar külképviselet tevékenységének alapjait biztosítsa.” Az “alap” kezelésére Kállay háromtagú kuratóriumot alaki-, tott, amelynek tagjai: Báró Bakách-Bessenyey György és Wettstéin János külföldön állomásozó , magyar követek és Vladár Ervin követségi tanácsos lettek. Wettstein két másik társával nem értett egyét és megbízásáról leköszönt. Helyébe Bessenyey báró Radváhszky Antal bárót, a Magyar Nemzeti Banknak akkor már külföldön tartózkodó titkárát hívta meg a kezelő bizottságba, melynek ügyvitelét- ettől kezdve főként Radvánszky intézte, ő volt az, áki az aranyban fekvő alap nagyobb részét “igen kedvező árfolyamon” svájci frankra cserélte át. 1947 JANUÁRIG A 8 MILLIÓBÓL A KURATORIUM ELKÖLTÖTT 6 MILLIÓ 600 EZER SVÁJCI FRANKOT! Maradt ekkor még mintegy 1 millió 400 ezer Frank (pontosan 19 aranyrud 934,119.73 gramm súlyban; 2,257 svájci frank; 1,020.00 U.S. Dollár és 12,000 escudo). Az alapnak ez időpontig elköltött részét nem rendeltetésének megfelelően használták fel! \ * __ Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. J ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J„ Horthy kormányzónak, például, 1945 karácsonyára 500 svájci frankot, ugyanakkor pedig Zsolt Bélának, az abban az időben Svájcban élt kommunista-barát magyar újságírónak 5,000 svájci frankot adtak belőle! Ki mennyit kapott még, hová lett* a többi ? Kérdés, amire egyelőre nincs felelet . . . /Tényleges menekült magyar kormány sohasem volt és ma sincs, hiszen mindaddig, amig a szabad világ nagyhatalmai elismerik és diplomáciai viszonyt, tartanak fenn a kommunista magyar kormánnyal, addig nincs “Government in Exile.” De nem volt nemzeti magyar politikát folytató külképviselet sem, tehát ezekre nem is lehetett semmit sem költeni! És dacára annak, hogy azt a tömérdek sok pénzt az eredeti utasítástól eltérően használták fel, a kezelők mindmáig nem voltak hajlandók annak felhasználásáról számot adni! Pedig — lám, a veszett fejsze nyélét kereső ügyvédek levele szerint is — szükséges, hogy a szabad földön élő magyarság erről a KÖZÉRDEKŰ ÜGYRŐL kellő tájékoztatást kapjon! Dlsgr. Varga Béla, aki nem egy menekült magyar kormánynak, hanem (és ez már nem titok) a Committee for a Free Europe által pénzelt Magyar Nemzeti Bizottmány nevű szervezetnek az elnöke, pereli a jsvájci bankot 400,000 Dollár 'erejéig, a hiányzó 1 millió 600 Dollárnyi összeg elköltőit azonban a kiadott ^közleményben ímég csak meg sem nevezik, ázoktól nem kérnek számon egy megveszekedett vasat se . . . Miért? * * * A szabad földön élő magyarság, amelynek e közérdekű ügyiről kellő tájékoztatásra joga jván, joggal tehet fel ezek után ilyen s hasonló kérdéseket: — Milyen jogon perel akár Msgr. Varga Béla, akár a Nemzeti Bizottmány? — Ha perel, miért nem perel az alap nagyobbik részéért is? — Ki fedezi ennek a bizonytalan kimenetelű pernek a költségeit? Csak nem a Free Europe Committee? Mert: ha a hiányzó 1 millió 600 ezer Dollárral nem lehetett, ezzel a 400,000-el aztán még igazán nem lehet se Európát, se szegény Magyarországot felszabadítani, ugyebár ? — Vájjon bölcs dolog volt-e bíróság elé vinni ezt az ügyet és kiteregetni a világ előtt esetleg olyan szennyest, aminek kiteregetésére a magyarországi 'kommunista. kormány bizonyára mindent el fog most már követni .. .? Olyan kérdések ezek, amik a per megindítása, illetve annak nyilvánosságra hozatala után és a lapokhoz elküldött cikk után joggal tehetők fel, egészen nyilvánosan is . . . Annyi azonban máris megállapítható (minden fantázia nél- 1 iO, hogy ezzel a perrel Msgr. rga urék a kommunistáknak ei ‘ik jót . . ..,! / * * * Érdekes, hogy a “svájci alap” kezelésével megbízottak egyike, Radvánszky báró a Németországban megjelenő “Uj Hungá(Folyt, a 2-ik oldalon) Amerikai szellemű magyar újság
