Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-02 / 22. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 22. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. JUNIUS 2. Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year A Négy Nagy egy asztal körül Ebben a pillanatban ez a vi­lágpolitika legnagyobb játszmá­ja. Még csak azt nem tudják, hogy szovjet részről ki is a leg­nagyobb: Hruscsev, a kommu­nista párt vezére, vagy Bulgá­­nyin, a miniszterelnök? Aztán azt sem tudják, hogy hol is ülne össze a. Négy Nagy? S ha össze­ülnének, miről is beszélgetné­nek? Tehát semmit sem tudnak. A jelek mégis azt mutatják, hogy mégis összeülnek, mégpedig nem is olyan messzi időpontban. Az előbb emltett első két kérdés is valahogy megoldódik a diplomá­ciai csatornákon, de a harma­dik, az már nehezebb dió. Miről is beszélgessenek? A nyugati hatalmak részéről elég erősnek mutatkozik az a kí­vánság, hogy a leigázott népek sorsáról is kellene beszélgetni. Tehát Magyarországról is. Emi­att a Szovjet hevesen prüszköl, legalább is egyelőre. Az is lehet, hogy ebben a kérdésben végül is a Szovjet engedékenyebb lesz, mert belső bajai erre kényszerí­tik. Tehát kilátás van arra, hogy a szerencsétlen magyar nép sor­sa is előtérbe kerüljön. Egészen halvány jelek azt mutatják, hogy a Szovjet végül is hajlandó lesz a rab országok bizonyos “semlegesítésére,” A baj csak az, hogy az Egyesült Államok­nak nem tetszik a semleges öve­zet, amellyel a Szovjet az euró­pai részen körül akarja magát venni. Ezek a semleges orszá­gok, ugyanis, teljesen védtele­nek maradnak és a szovjet had­erő egyetlen puskalövés nélkül -újra birtokba veszi őket, ha majd az órát elérkezettnek talál­ják Moszkvában. A Szovjet leg­hevesebben Németország semle­gesítését kívánja. Cserében e­­zért talán még arra is hajlandó volna, hogy Magyarországról és egy-két más rabországból kivo­nuljon. Csakhogy a szabad világ szempontjából a németek semle­gesítése roppant veszélyes. Azt jelentené, hogy az ameri­kai csapatoknak ki kellene üri­­teniök az összes nagy gonddal és nagy pénzzel megépített báziso­kat. Németország — hadászati vonatkozásban — senki földje lenne, de a vörös hadsereg bár­melyik percben lerohanhatná s már ott is volna a nyugateuró­pai tengerparton. Ezt a zárat tehát aligha adja a szabad világ cserében a rab népek semlegesítéséért. Dehát akkor mi egyebet adhat? Ez a nagy kérdés és egyelőre nincs, felelet reá. Mégis van valami biztató a nagy tanácskozás hajnalán. Ne­vezetesen az, hogy a korábbi négyhatalmi tanácskozásokon a kérdések mindig a Szovjet száj­íz szerint merültek fel. Most a nyugati hatalmak “Nagyjai” ragaszkodnak ahhoz, hogy a ta­nácskozás ügyrendjét előre meghatározzák. A Szovjet tom­bol mérgében, veszettül sivalko­­dik, mint a kedvenc játéktól megfosztott vásott kölyök, de végül is kénytelen lesz beadni a derekát. Bizonyos fokig. Ez pe­dig már nagy haladás a múlthoz képest. A nyugatiak most — hála Is­tennek — tudatában vannak erejüknek s nem hajlandók töb­bé olyan tanácskozáson részt­­venni, ami csak a Szovjet mal­mára hajtaná a vizet. Washing­ton és London egyetért abban, hogy a háborús feszültséget enyhíteni kell, ha lehet, de nem minden áron. Ez a tökéletes magabiztosság Moszkva urait most kihozza a sodrából és ez a körülmény talán a sokat szen­vedett magyar nép sorsában is enyhülést hozhat. Tito ölelő karjai Nem lesz megindító látvány, amikor Hruscsev és Bulgányin beleomlik Tito ölelő karjaiba. A három közül egyik sem az érzel­mek embere, hanem a hideg ke­gyetlenségé. Moszkvából nemrégiben még kigyót-békát kiáltottak és aljas árulónak nevezték Titót, akire különben nem lehet olyan csú­nyát mondani, hogy elpiruljon és most a moszkvai főkolompo­sok járulnak eléje, hogy megkö­vessék és kiengeszteljék. Nincs semmi kétségünk, hogy ez sike­rül is, hiszen egyik kutya, a má­sik eb. Az egyik is kommunista, a másik is az. Washingtonból és Londonból látható idegességgel figyelik a készülő ölelkezést, é« meg is van az okuk rá. Amerika vadonatúj fegyverekkel látta el Tito Jugo­szláviáját — a sok egyéb jóról nem is beszélve, — s könnyen le­hetséges, hogy majd a leszámo­láskor ugyanazok a fegyverek okádják a halált az amerikai fiukra. Egyelőre Tito tagadja ennek a lehetőségét, de hát mit nem tagad ő. Moszkva és Belgrád barátkozásának legelsőnek újra csak a szegény magyarok itták meg a levét. Tito pribékjei egy­szerűen visszatoloncolták Ma­gyarországra a jugoszláv terü­letre érkezett menekülteket. De­hát mit számit az a nagyvilág politikai játszmájában* hogy egy csomó magyar újra áldoza­tul esett? Epiiatt még az angol királynő kormánya sem tiltako­zott. Miért is tenné, hiszen Tito Angliának jóbarátja és — a ta­pasztalat szerint -— méltó, arra, hogy az angol királynő asztala mellé üljön. Az óvóhelyek körüli botrány Még talán akadnak olyanok, akik visszaemlékszenek arra, hogy ezeken a hasábokon cso­dálkoztunk: miért nem épit az amerikai kormány óvóhelyeket, háború esetére igy biztosítva a polgári lakosság életét!? El­mondtunk akkor, hogy a máso­dik világháborút megelőzőleg a nagyon szegény országokban is megfelelő számú bombabiztos óvóhelyet építettek s bizony mil­liók maradtak igy életben, akik­nek különben el kellett volna pusztulniok. Most aztán az óvóhelyek el­hanyagolása miatt olyan bot­rány van Washingtonban, hogy a Fehér Ház falait verdesi. Mégis csak' építenek talán óvó­helyeket Amerikában . . . EGYLETEK EGYESÍTÉSE A jövő héten Bridgeport felé fordul egész Magyar-Amerikt figyelme, amikor konvencióra jönnek össze a Rákóczi Segélyző Egyesület delegátusai és mindenek előtt döntenek afelett, hogj akarják-e a két országos nagy egylet, a Verhovay és a Rákócz egysitését. Az egyesítési tárgyalások: előzetes egyezmények, szerződés: tervezetek elkészítése, feltételek lefektetése, stb. már mind befe­jezett dolog . . . sőt, a Verhovay Segély Egylet legutóbbi konven­ciójának delegátusai már meg is szavazták az egysülést... igy hál most már csak a Rákócziakon múlik, hogy lesz-e egyesülés, létre jön-e ez az amerikai magyarság történetében rendkívül nagyhord­erejű és nagyjelentőségű testvérsegitő-egyleti változás: két nag> egyletünk egyesítése? Véleményünk szerint csakis jó származhat a két egylet tag­ságára nézve abból, hogy ha az egyesülés megtörténik! Húszmillió dolláron felüli vagyonnal rendelkező hatalmas nagy egylet lesz eg> csapásra ebből a két magyar egyletünkből, a haladás, fejlődés útja és sokféle lehetősége nyílik meg előtte és az a nagy publicitás, a2 a sok szóbeszéd, amit ez az egyesítési célkitűzés kapott szerte Ame­rikában, szintén csak hasznára lehet az uj, nagy egyletnek ... A végső nagy elhatározásnál és döntésnél, vagyis a Rákóczi konven­ció delegátusainak szavazásánál egy esetleges nemleges véghatá­rozat ellenben mindent elronthat, mindent visszájára fordíthat, amiből csak kára lehet mindkét egyletnek . . . “Az utón nem lehel megállni ...” — ez jut most eszünkbe — és valóban: a haladás és gyarapodás felé vezető utón nem lehet, nem szabad most meg­állni ... ki kell nyitni a kapukat, utat kell engedni a lehetőségek­nek . . . komoly, megfontolt, sokat jelentő elhatározásra van mos! szükség! Mindkét egyletnek magunk is tagjai vagyunk, családostól. És sokan, nagyon sokan vannak, akik úgy a Verhovaynak, mint s Rákóczink kötvény-tulajdonosai. Ezeknek, az ilyen tagoknak a véleménye és óhaja mérvadó kell legyen a fontos döntésnél: egye­sítsük ezt a két biztositó egyletünket, mert egységben az erő és az ami a biztonságot jelenti, az erő és biztonság-tudat az, ami az uj tagokat hozza, anji a vonzó és ami a legfontosabb egy biztosító intézménynél! Ismerve az egyesítési egyezkedések részletei!, ismerve nagyon sok Rákóczi-tag véleményét ebben a kérdésben ét; ismerve azoknak a gáncsoskodóknak politikai, elvi és felfogásbeli mivoltát, akik a RákőczTaknál a^YgyesTfesTeirenzik, őszintén reméljük és hisszük', hogy a jövő héten összeülő Rákóczi Konvenció egy-kettőre meg­hozza döntését és kimondja az egyesülést . . . elfogadja a Verho­­vayak becsületes szándékkal odanyujtott kezét . . . s szeptember­ben már egy közös nagy konvención fogjuk üdvözölni az uj, nagy egyletet! A többség határoz s mi hiszünk a Rákóczi delegátusok többségének komoly, megfontolt, bölcs határozatában, ami törté­nelmi nevezetességűvé fogja tenni ezt a mostani bridgeporti nagy­gyűlést ! Adja Isten, hogy igy legyen! A jó Isten áldását kérjük a Rákóczi konvenció munkájára! MAGYAR ASSZONY EMLÉKÉT TISZTELTE MEG AZ AMERIKAI KORMÁNY A washingtoni Treasury Department “U. S. Savings Bonds Di­­vision”-ja szép emlékünnep keretében adta át május 1-én Lorain, Ohió­­ban a fenti diszokmányt a múlt év novemberében elhunyt Kolesz Helen tiszteletére, aki a háború alatt egymaga több mint 5 millió dollár értékű hadikölcsönt, háborús bondot adott el. Mrs. George M. Humphrey, a pénzügyminiszter felesége nyújtotta át a ‘halála utáni” kitüntetést Kolesz Helen egyháza, a Szt. Miklós görögkatolikus egyház vezetősé­gének. A képen még Rt. Rev. Abbot Theodore Kojis (Cleveland), Msgr. George Michaylo (Pittsburgh) és Rev. Paul Barnyock, az egyház lel­késze állanak. Ahimnusok találko­zója a Bethlen Otthonban Julius 2, 3 és 4-én tartjuk meg ünnepélyes keretek között a Ligonier-i Bethlen Otthonban 35 éven át nevelt és gondviselt közel 1200 növendékünk első Alumnus Találkozóját. Erre a szépnek és örvendetes­nek ígérkező alkalomra szere­tettel hívjuk meg Otthonunk neveltjeit, akik közül sokan mint apák, anyák nagyapák és nagyanyák élnek az ország min­den részében. Neveltjeink m i ndegyikének külön meghívót is szeretnénk küldeni, de ezt nem tehetjük meg, mert az évek folyamán kapcsolatunk a költözködések miatt megszakadt. Éppen ezért kérem azokat, akik e lap hasáb­jain meghívónkat olvassák, vagy találkozónkról tudomást szereznek, hogy jeletnkezzenek, nevüket és címüket küldjék be a Bethlen Otthonba. KECSKEMÉTHY JÓZSEF igazgató lelkész Támadás a cioniz­mus ellen VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetőinknek es nekünk is hirdetnek. Ez önmagának, javunkra lesz' LEVELEK AMERIKÁRÓL “A legveszedelmesebb dolog lenne, elbizni magunkat és nem törődni azzal, hogy Amerika igazát hangoztassuk a világ előtt” — igy szól Eisenhower elnök üzenete a “Levelek Ame­rikáról” hete alkalmából. A kommunista propaganda és a mi külföldi hírszolgálatunk között óriási a különbség. “Min­den rádióbemondónkkal szem­ben, aki a szabadság ügyét szol­gálja, a kommunisták a propa­gálók tucatját alkalmazzák. Minden szóra, amit mi az ügyünk védelmére hozunk fel,, a kommunisták százzal felelnek, hogy a maguk rendszerét dicsér­jék, a mienkét pedig rágalmaz­zák és kigunyolják.” A mi szerencsénkre azonban Amerikának van egy erőforrá­sa, amellyel semmilyen más nemzet sem rendelkezik: 35 millió külföldi származású pol­gár — akikből a mi olvasóink tábora is sorozódik. Eisenhower elnök elsősorban erre a csoport­ra gondolt, amikor arra bizta­tott, hogy Amerika igazát a kül­földdel ismertessük. Ennek a 35 millió polgárnak kezében van az a fegyver, amelyet az óhazai rokonoknak és barátoknak Írott levél jelent. Mit izén Amerika a külföld­re? Nincs erre egységes felelet. Senkisem beszélhet egész Ame­rika nevében, még a legnagyobb és legkiválóbb amerikai sem. Amerika lényege minden ember saját élettörténetéből tükröző­dik vissza, a személyes és intim részletekben. Ezt a történetet kell elmondanunk a levelekben, amely előttünk ugyan jól ismert, de megírva, változatos és szóra­koztató képet nyújt. A diploma­ták szónoklatainál és az állam­férfiak érvelésénél a személyes megnyilatkozások őszintébbet és meggyőzőbbek. Ismét megnyílik a nyári magyar iskola a Bethlen Otthonban Sok érdeklődő és kérelmező kívánságának eleget téve a ligonier-i Bethlen Otthon e nyá­ron is megtartja nyaralással egybekötött magyar iskolai ta­nítását julius 10 és augusztus 13 között. Érdeklődők jelentkezhetnek 1955 junius 15-ig. A felvétel feltételei: 1. Fiú és leánygyermekek 7—14 éves korig (akik a 13-ik életévüket ebben az évben töltik be) vehetők fel. 2. Szükséges, hogy a szülők és beíratandó gyermekek az ame­rikai Református Egyesület tagjai és Egyházhoz tartozók le­gyenek. 3. A beíratott gyermekek és szüleik a kurzus idejére elfo­gadják az Otthon református jellegét és nevelését, valamint az Otthon minden gyermekre vonatkozó házi szabályait. 4. A beiratkozás hivatalos je­lentkezési ivén történik, a gyer­mek egészségi állapotát igazoló orvosi bizonyítvány csatolásá­val. A kitöltött jelentkezési ivet a helyi lelkipásztor, vagy kerü­leti szervező hitelesíti. 5. A nyaralás, tanítás, teljes ellátás, mosás és a programba felvett szórakozások dija gyer­mekenként az öt hét időtartam­ra $75.00, mely összeg a gyer­mek behozatalakor az Otthon pénztárába befizetendő. (A fel­merülő orvosi költségek a szülő­ket terhelik.) A nyaralási kur­zus bezárása előtti távozás ese­tében a befizetett díjból az itt­— RÁDIÓ — Magyar órák tartózkodás költségei vonandók le, a többi visszafizetendő. U- gyanez a szabál yirányadó eset­leges eltávolítás esetén is. Fenti nyaralási és magyar tanítási kurzusunk iránt ér­deklődők, mivel felvételi lehető­ségeink limtiáltak, jó lesz, ha je­lentkezésüket és esetleges kér­­'aeséíkét juhiu.rriYig "'beküldik az Otthon igazgatójához, hogy részükre a hivatalos felvételi ivet kiküldhessük. Junius 15 utáni jelentkezéseket nem vehe­tünk figyelembe. Minden érdeklődés, vagy je­lentkezés erre a címre külden­dő: Rév. Kecskeméthy József, Supt., Bethlen Home Ligonier, Pa. MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Diénes László ügyv. igazgató . Kovács Csaba munkatárs A ligonieri árvák Philadelphiában A Ligonier, Pa.-i Bethlen Ott­hon 22 árvája magas-szinvonalu műsoros, magyar Árva-Estélyt rendez Nt. Kecskeméthy József igazgató vezetésével szombaton, junius 11-én este fél 8 órai kez­dettel Philadelphiában, az Első Magyar Református Egyház nagytermében. Az estélyen a gyermek-énekkar zenés-nótás programot nyújt, magyar tánc­csoport közreműködésével. Be­lépti dijat nem szednek, de ön­kéntes adományokat jő szívvel elfogadnak az árvaház javára. A hangulatosnak Ígérkező ün­nepségre úgy a ligonieri árva­ház, mint a philai ref. egyház veztősége e sorok utján is szere­tettel meghívja Philadelphia, Trenton és a közelvidék ma­gyarságát. Másnap, junius 12-én árva­házi vasárnap lesz, amikor a philai ref. templomban mindkét istentiszteleten Nt. Kecskemé­thy József, a Bethlen Otthon igazgatója fogja az igét hir­detni. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog^ al valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­toságnál. A Debrecenben megjelenő Néplap foglalkozik Balogh Ele­mérnek, a kommunista pártfőis­kola tanszékvezetőjének “Az an­tiszemitizmus - -és -a—cionizmus, igazi arca” cimü most megjelent könyvével. A cikk közt a követ­kezőket mondja: “A cionizmus a maximális profitra éhes imperializmus ko­rának egyik terméke ... A cio­nizmus története folyamán min­dég valamelyik ország imperia­lista burzsoázsiája érdekeit szolgálta és azt szolgálja ma is ... A második világháború után az angol-amerikai imperialisták segitségével a cionizmus hívei létrehozták az “önálló” zsidó ál­lamot, Izraelt is. Azóta ezt az országot igyekszik a nemzetközi cionizmus propagandája közép­pontjába állítani ... Az antisze­mitizmus és a cionizmus tulaj­donképen édestestvérék. Ugyan­az a gazdájuk: a nemzetközi fi­nánctőke. Ugyanaz a céljuk: megbontani a munkásosztály egységét, harcolni a marxizmus ellen, üldözni a kommunistá­kat.” A könyv egyúttal támadja Mindszenty hercegprímást és Grősz érseket is. Hungarian Hours I Make today j J Jfour ^ day I (^ United States I Release Bonds J

Next

/
Thumbnails
Contents