Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-01 / 35. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published m Trenton, N. /. YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM. <,^^>20 TRENTON, N. J., 1955. SZEPTEMBER 1. Az árvizek pusztítása Most, hogy a medrükből kilé­pett vizek végigpusztitottak öt­hat államot, az ember megille­­tődve áll meg az élet rohanásá­ban. Emlékezetben végig fu­tunk a hasonló nagy katasztró­fákon. Olvastuk, hogy Indiában, ha az esős évszak beáll, a nagy árvizek elkerülhetetlenek. Ilyen­kor semmi, de semmi fel nem tartóztathatja útjukban a vize­ket. A piszkos, hömpölygő ár magával ragad embert, állatot egyaránt. S ha aztán a vizek új­ra visszatérnek medrükbe, az in­diaiak újra benépesítik az el­pusztult vidéket, ültetnek, házat építenek. S aztán egyszer újra elsöpri őket is mindenestől az ár. Az elpusztultak helyére uj em­berek lépnek. Mert emberben nincs hiány Indiában. S nincs hiány bennük a Sárga Folyó mentén sem. A kínaiak is milliószámra pusztulnak el a nagy folyók árterületén. Menté­sükre senki sem gondol. Minek is? Miért kellene Kínában em­bert menteni? Túlsók van a­­mugyis belőlük. S a Duna kiöntéseire is gon­dolnunk kell. Sokan vannak itt, Amerikában, akik azért kény­szerültek a szülőföldet elhagyni, mert életük rnunkáj át pusztítot­ta el a nagy magyar folyó. Az volt a baj, hogy Magyarorszá­gon sohasem volt elég pénz a Duna-part kellő rendelésére, s különösen nem Trianon után, a­­mikor szegény lett az ország. S a magyarországi árvizek túlnyo­mó része éppen Trianon miatt következett be. Minden megfon­tolás nélkül húzták meg az uj határokát. Egy egész vasúti és közúti rendszert szabdaltak ké­­nyük-kedvük szerint a hatalma­sok. Nem törődtek azzal sem, hogy az egész Kárpátmedence egyetlen, oszthatatlan vízrend­szer. A folyókat összeszabdalták az uj határokkal. így következett be aztán a tragédiák sorozata. Ha, például, nagy volt az olva­dás a Tisza felső folyását kör­nyező havasokban, erről a csehek és a románok “jóvoltából” nem szerezhetett tudomást semmifé­le budapesti hatóság. Magyaror­szágon csak akkor tudták meg az árvizveszedelmet, amikor már menekülni is késő volt. Imeí országunk jónéhány ál­lamán végigsöpört az árvíz. Az elpusztult drága emberéletek mellett a kár milliárdokra megy. Egy technikailag pompásan fel­szerelt, egész kontinensre rugó ország sem tud védekezni a ször­nyű veszedelem ellen. Igaz, hogy csökkentheti. De tessék elképzelni, hogy mi­lyen méreteket ölthetett volna a katasztrófa, ha New Jersey, Connecticut, Pennsylvánia és a többi államok nem együttes erő­vel védekeztek volna? Ha csak amúgy “trianoni” módon tör­tént volna az ellenintézkedés...? Akarnok-bizottságok Az amerikai magyar élet hul­lámai újra és újra magasra csapnak. Az ember hiába re­ménykedik abban, hogy végre is lecsillapulnak a szenvedélyek s s aztán összefogunk mindannyi­an, egy akarásban, egy cél érde­kében. Mint nyári zápor után a gom­ba, úgy nőnek'a semmiből a kü­lönféle bizottságok. Van olyan bizottság, amelyik egyenesen Magyarország felszabadítását tűzte zászlajára. Igen szép do­lognak tartjuk. A cél nemes, számunkra egyenesen szent. Ne értsük félre egymást, nem a cél­kitűzésben van a hiba. A hiba ott van, hogy ezekkel a bizottságokkal nem állnak szó­ba azok, akik a világ sorsát in­tézik. Nem áll szóba, például, a State Department. Hiába ostro­molják ilyen, meg amolyan leve­lekkel a washingtoni külügymi­nisztérium falait. Ezekre a leve­lekre unott arccal és begyakor­lott fürge ujjakkal választ is ir egy gépirónő s aztán valamelyik tizenötödik titkára a tizenötödik ügyosztály egyik tizenötödik be­osztottjának meg is nézi a leve­let, — de ez minden. Távol áll tőlünk, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is ké­telkedjünk az említett bizottsá­gok hazafias érzelmeiben. Kitű­nő emberek, bárcsak volna belő­lük sok, még több. De meg kell mondjuk, nincs reális érzékük. Még nem jutottak el oda, hogy csakis valamennyi amerikai ma­gyar összefogásával lehet ered­ményt elérni, ha eredményt egy­általán el lehet érni. Ezek a mi derék magyar testvéreink nem óriások, s reméljük, r>em is kép­zelik annak magukat. Egysze­rűen csak jóindulatú magya­rok, akik tenni szeretnének vala­mit. De az Isten szerelmére, több arányérzéket, uraim! Csak együttes munkával lehet valamire menni. Különben kár a levélpapírért. Szerény vélemé­nyünk szerint az Amerikai Ma­gyar Szövetségben volna a he­lye minden jószándéku magyar­nak. Ennek a keretei megenged­nek minden nemes célkitűzésű magyar munkát. Uj terrorhullám Magyar­­országon A csatlós mindig túltesz a gazdáján,— a cseléd dölyfösebb, a pribék kegyetlenebb, mint aki­től a parancsot kapja. A moszk­vai főpribékek most versenyezve mosolyognak és minden alkal­mat megragadnak, hogy derűs és gondtalan képüket láthassa a nyugati világ. Ha nem is mond­ják ki szó szerint, érzékeltetik, hogy a Szovjetben elmúlt a sztá­lini kegyetlen korszak. Ezt a­­karták „ bizonygatni Genf ben is és ennek jegyében rendéztek csónakkirándulást Moszkvában, •— hogy csak ezt a kettőt említ­sük. Ezzel szemben a magyaror­szági kommunisták dühödteb­­(Folyt. a 2-ik oldalon) A nagy amerikai lapokban megjelent fenti “cartoon” a vasfüggönyön túli rabnépeket a régi, ezeréves Nagy-Magyarország töviskoszoruval sújtott határaival s az égre tekintő, szabadulását váró családdal szimbolizálja ... A fénysugár nem a genfi hegycsúcsról, hanem az égből jön számukra . . . “Boldogok akiket^ az igazságért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa . . .” / Többszáz amerikai napilap a magyar nép igazságáért A Szent István ünnepét meg­előző hetekben hol ennek, hol annak az angolnyelvü nagy új­ságnak a vezércikkoldalát vala­mennyiünk fájó szivéhez közel­álló kép ékesítette. A mesterkéz­re valló rajz kis családot ábrá­zol a vasfüggönyön túl, amint az ezeréves Magyarország körvo­nalaihoz hasonlító töviskoszoru­val övezetten az ég felé tekint apa, anya és gyermek. A háttér­ben a kétes értékű genfi négy­hatalmi értekezletet érzékelteti egy hófedte hegycsúcs, mig a magasságokból fénycsóva irá­nyul a csapdába szorult kis csa­ládra, ezzel a felírással: “Boldogok, akiket az igazsá­gért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa . . .” Az Amerikai Magyar Szövet­ség hálával tartozik a John F. Dile irányítása alatti - chicagói National Newspaper Syndicate hírszolgálati vállalatnak azért, hogy L. D. Warren festőművész rajzát száz meg száz amerikai napilapban, több millió példány­számban hozta forgalomba. A nagy híriroda nem csupán telje­sen önzetlenül, egyetlen dollár hozzájárulás nélkül eszközölte ezt a kétségtelenül hatalmas szolgálatot, hanem még meg is ajándékozta az amerikai ma­gyarságot a “Word from the Highest Summit” (“Szózat a Legmagasabb Hegycsúcsról”) cimü megrázó rajz sokszorosítá­si jogával. Eszerint az Amerikai Magyar Szövetségnek módjában áll több ezer példányban, berámázásra alkalmas finom papiroson vala­mennyi rendes tagját megaján­dékozni ezzel a művészi képpel, mely a magyarság szabadságtö­rekvéseit oly lélekbemarkoló időszerűséggel rögzíti meg. Min­den magyarázó szónál ékesebben világit rá népünk helyzetére Warren művész e remeke, tehát kiválóan alkalmas dísze lehet minden amerikai magyar ott­honnak. Angolul beszélő fiatal­jaink, szomszédaink, ismerőse­ink állásfoglalására az Egye­sült Államok egyik legelterjed­tebb sajtóirodájának tekintélyé­vel gyakorolhat maradandó be­nyomást ez a drámai hatású “cartoon” (kar-tun). Mindenki, aki $2 évi tagdiját beküldi az Amerikai Magyar Szövetségnek, teljesen díjtala­nul kapja meg postafordultával a National Newspaper Syndi­cate e pompás, magyarbarát al­kotását. A 8x10 inch méretű kü­­lönlenyomatot a Szövetség köz­pontjától (527 Mills Building, NW, Washington 6, D. C.) igé­nyelhetjük, amíg a készlet tart. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Wore/ from the Highest Summit Ten Cents per Copy—$2.00 per Year HÉTFŐ, SZEPTEMBER 5: Az amerikai munkásság ünnepnapja Szeptember első hétfője “La­bor Day,” az amerikai munkás­ság ünnepnapja. Nem csoda te­hát, hogy az egész amerikai nép hivatalos ünnepévé fejlődött, az 1880-as évek kezdetleges mun­kásfelvonulásaiból. A hivatalos Amerika hódolattal emeli meg zászlaját e napon a nemzet mun­káshadserege előtt, amelynek el­sősorban köszönheti a saját jó­létét, erejét és egész hatalmát. Az amerikai munKásság erő­feszítéseinek köszönhető a világ legmagasabb életszínvonala, a való szabad csatlakozásnak és a gazdasági és politikai demokrá­cia hagyományos céljainak a megközelítése. Az amerikai sza­bad szakszervezetek ereje és egész tevékenysége a bizonyíté­ka annak, hogy ez a nemzet va­lójában hisz a szabad egyesülés­ben és a népszabadságban. A mai amerikai munkás önér­zetes és magabiztos és olyan kö­rülmények között él, amelyekről nagyapja még álmodni sem mert. De a munkások előrehala­dása az egész nemzet előrehala­dását hozta magával. Ők tették erőssé és gazdaggá az országot. Az általuk kivívott előnyök az egész ország előnyeivé váltak s a vállalkozók, a kereskedők, az iparosok vés a gazdák életviszo­nyait is emelték. Az utolsó generáció a mun­kásság alapjogait törvénybe foglalta. A szakszervezetekhez való szabad csatlokzásnak és a kollektiv szerződések kötése ér­dekében való agitációnak jogát, amiket oly sokáig kétségbevon­tak, szilárdan megalapozták. A szakszervezetek tevékenységét tiszteletben tartják és a vállal­kozók alkalmazkodnak a mun­kásság jogaihoz. Ma 100,000 kol­lektív szerződés van érvényben Amerikában, amelyeknek meg­újítása csak ritkán okoz munka­­beszüntetést. Húsz év alatt az amerikai szakszervezetek tagsága 3,250,- 000-ről 16 millióra emelkedett. Húsz év előtt még nem volt nyugdíj, betegbiztosítás, jóléti alapok. A kollektív alkudozások ma 9 millió munkás számára vívták ki ez előnyöket, nem is beszélve arról, hogy az országos társadalombiztosítás is elsősor­ban a munkásság erejének kö­szönhető. Több mint 42 millió ■munkás fizetett szabadságot él­vez Amerikában. A bérek az el­múlt húsz év alatt dollárokban és centekben 250% -kai emelked­tek. a valóságos vásárlóerő ösz­­szehasonlitása alapján pedig 90%-kai. Az idei junius hó folyamán az amerikai münkásság közelebb jutott a biztosított évi bér kivár vásához is. A General Motors és a Ford vállalatok minden meg­dolgozott órabér után 5 centtel járulnak a “pótlólagos munka­­nélküli biztosítási alaphoz,” a­­melynek tőkéje 205 millió dol­lárra fog emelkedni az idők fo-Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! lyamán. Valószínű, hogy az acél-, a gazdasági gép-, a rug­gyanta- és a húsfeldolgozó ipar, továbbá a vasutak munkásai ha­sonló követelésekkel fognak leg­közelebb fellépni és az amerikai munkás életfeltételei ismét meg­javulnak, visszatükröztetve az amerikai kapitalizmus felfogá­sát, hogy hajlandó társadalmi felelősségének eleget tenni és ez­zel egész közgazdaságunk biz­tonságát alátámasztani. Ha külföldiek jóhiszeműen azt kérdezik tőlünk, igaz-e az, hogy az amerikai munkás is osztozik Amerika jólétében, felsorolhat­juk a fenti tényeket és hangsú­lyozhatjuk, hogy Labor Day, az amerikai munkásság napja — az egész ország örömünnepe! Magyarok - segítsetek! Az Amerikai Magyar Szövet­ség megfeszített igyekezettel szolgálja népünk érdekeit. Fenn­tartásának egyharmadát orszá­gos testvérsegitő intézményeink biztositj ák. A legszükségesebb kiadások kétharmadrészét vi­szont egyházaink, egyleteink és egyéni adakozóitól várja a Szö­vetség. Ne hagyjuk Amerika főváro­sában képviselet nélkül a ma­gyar érdekeket — támogassuk buzgóbban a Szövetséget! Cim: 527 Mills Bildg., NW., Washing­ton 6, D. C. Rózsabokor a domboldalon IRTA: MÉCS LÁSZLÓ Vándor vagyok, széltől kergetett, jó, hogyha itt-ott pihenhetek. Fejem alatt tarisznyás gondom, hátamon heverek a dombon. Aránylik a nyírfák levele, aranypénz halldogál lefele . . . Tavaszt, fényt, örömet'Ízleltek: örömért arannyal fizetnek . . . Fák felett őszi szél fujdogál, fák alatt kis húgom járdogál: rózsabokor a domboldalon, süldő álmok nyílnak sok gallyon. Bimbózz csak, bolondulj rózsafa, anyád is ilyen volt valaha, nyírfaként fényt vett a tavasztól — s most hajlik sóhajtól, panasztól. Megfizet ezüsttel hajában, ébennel bujában-bajában Megfizetsz te is majd kis húgom Hol leszek én akkor, nem tudom. 4-GYERMEKES anya általános há­zimunkákra és a gyermekek mellé aszony, vagy leányt keres, aki haj­landó egy teljesen modern házban dolgozni, ahol önműködő mosogató­gép, mosógép és száritó, stb. is van. Bent kell laknia, szép kör­nyezetben saját szobát kap. Némi gyakorlat és referencia szükséges. Telefonáljon “Colect”: TWin Oaks 6-0059-W. (a hívás igy nem kerül pénzébe). American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Nap ' ' ’ m iY-V/íV1 'lg ÄSÜ» WUV V a, rti,i JfT

Next

/
Thumbnails
Contents