Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-06 / 1. szám
American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 1. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. JANUÁR 6. Ten Cen ts per Copy—S2.00 per Year Egy sokatmondó beszéd Mint már jelentettük, az Amerikai Magyar Katholikus Liga New Yorkban ünnepélyt rendezett Mindszenty József, Magyarország hercegprímásának letartóztatásának évfordulója alkalmából. Ezen az ünnepélyen az amerikai szónok Alvin Bentley, a washingtoni kongresszus tagja volt. Beszédét nagyjelentőségűnek tartjuk. Nemcsak azért, mert egy csomó fontos kérdést vetett fel, hanem azért is, mert beszéde során több Ízben is hangsúlyozta, hogy értesüléseit a washingtoni külügyminisztériumból kapta. Az egész beszéd alatt az volt az érzésünk, hogy Bentley szájával maga a külügyminisztéruim beszél. Természetesen van a beszédben magánvélemény is, de ez is érdekes és elgondolkoztató. Nekünk, magyaroknak még annál is érdekesebb Bentley képviselő, mert diplomáciai beosztásban Budapesten két évet töl- 1948 és’ 1950 közt — s igy a magyar problémákat jól ismeri. Bentley képviselő elmondta, hogy Mindszenty hercegprímás letartóztatása idején Budapesten volt, s a magyar nép csak a karácsonyi ünnepek után szerzett tudomást a történtekről. A kommunista hatóságok ugyanis, attól tartotta, hogy a karácsonyi áhitat idején a templomokban imádkozó magyar milliók méltó haragja nyílt lázadásban törhet ki s Moszkva magyarországi pribékjei ezt a lehetőséget még a megszálló vörös hadsereg árnyékában sem merték vállalni. Mindszenty József hercegprímás tudatosan vállalta sorsát, — folytatta beszédét Bentley képviselő. — Tudta azt, hogy a kommunisták még akkor is vesztesek maradnak, ha a gyenge emberi testet megkinozva a hazug vádak beismerésére kényszerítik és ha meg kell tagadnia azokat az elveket, amelyeket egész életében vallott. Tudta Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása, hogy az ő martiromsága meg fogja rázni a szabad világ lelkiismeretét, s ezzel a szabadság szent eszménye még a pillanatnyilag közömbös népekben is újra fellobog. Egy divatos kifejezés magyarázata Ezután rátért Bentley képviselő az úgynevezett békés coexistencia kérdésére. Mostanában sok szó esik erről az újkeletű kifejezésről. Egyesek úgy magyarázták a békés coexistencia gyakorlati alkalmazását, hogy az Egyesült Államok-— ebben az esétben —sorsukra biznák a rab népeket. Akadtak olyan magyarázatok, hogy az Egyesült Államok kormánya nagyon szeretne a tárgyalóasztal mellé leülni a Szovjetunió uraival s a világot egyszerűen két befolyási övezetre osztanák, — s többek közt, a szovjet befolyási övezetben maradna .Magyarország is, mégpedig kormányunk teljes beleegyezésével. “Meg kell mondanom mindenkinek, akikhez eljut a hangom — folytatta emelt hangon Bentley képviselő, — hogy az amerikai kormánynak a rab népek iránti politikája egyetlen jottányit sem változott és nem is változik. Tiz nappal ezelőtt, erre vonatkozólag kér dést tettem fel a külügyminisz tériumnak s onnét szószerint í következő nyilatkozatot kap tam: “Az amerikai kormány nem nyugszik bele a rab népei mostani sorsába. Ennélfogva a; amerikai kormány nem vési részt semmiféle olyan rendezés ben, vagy szerződésben, amelj megerősítené, vagy meghosszab bitaná ezeknek a népeknek í szovjet zsarnokság általi leigá zását. Ellenkezőleg az amerika kormány minden békés eszköz igénybevesz, hogy a rab népei újra szabadok és függetlenek le hessenek!” Amerika nem lesz a Szovejet cinkosa Bentley képviselő rámutatott arra, hogy Dulles külügyminiszter lényegében ugyanezt mondb chicagói beszédében. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy eleve nem hajlandó leülni a szovjet képviselőivel tárgyalni, ha e* a tárgyalás bármi módon cinkosságot jelenthetne a szovjet uralom alatti népek rabságának állandósítására. Bentley újra és újra hangsúlyozta, öt személy szerint nyugtatták meg az amerikai külügyminisztériumban, hogy az amerikai célkitűzések nem változnak. Ennek a célkitűzésnek leglényegesebb része az, hogy Európa népei, beleértve a rab népeket is, szabadon választhassák meg kormányaikat. “Minden áron nem kell a béke . . Ezután Bentley a keresztre feszitett és nemzeti szalagokkal övezett Magyarország térképe felé fordulva emelt hangon igy folytatta: Igen, a világ népei békét akarnak. Békét akarunk mi is, mintahogy ez volt a vágya Mindszenty hercegprímásnak is. De hadd kiáltsam ismét, hogy bármi áron nem kell ez a béke. S ha a háború a Szovjeunióval mégis elkövetkezne, akkor az amerikai nép s vele a szabad népek addig harcolnak, amig a nemzetközi kommunizmus minden fellelhető erejét pozdorjává zúzzák. A teheráni, jaltai és potsdami szerződésekre utalva, a kitűnő szónok hangoztatta, hogy ezeket a szerződéseket az amerikai kormánynak újra felül kell vizsgálnia és teljesen helyénvalónak találná, ha az amerikai nép hivatalos vezetői nemlétezőknek nyilvánítanák. Szerződést kötni a Szovjettel nem lehet, mert Moszkva azokat úgysem tartja be. Nincs tehát értelme semmiféle tárgyalásnak a két hatalom közt, mert szovjet részről hiányzik az erkölcsi garancia. Bentley képviselő ezután azt mondta, hogy a maga részéről pártolja azokat az amerikai politikusokat, akik a Szovjettel és csatlós kormányaival a diplomáciai kapcsolatot meg akarják szüntetni. Ezzel a lépéssel, mondta Bentley, az Egyesült Államok erkölcsi arzenálja még inkább megnövekedne. Márpedig erre az erkölcsi arzenálra az elkövetkezendő k ü z delemben még nagyobb szükség van, mint az atomfegyyerekre. Atomfegyverei a Szovjetnek is vannak, de nincs mögötte erkölcsi erő, — és ez lesz a veszte, — fejezte be beszédét Bentley képviselő, a (Folyt, a 3-ik oldalon) KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT Jelinek Ferenc, Gyarmat, Győrmegyéből 1930-ban érkezett Amerikába, ahol már a felesége várta. Óhazai képzettségű, tanult hentes-iparos. Rátermettség, hozzáértés, szorgalom, ez a három szó talán legjobban kifejezi lényét; ez magyarázza meg sikerét. Megérkezésekor már megvolt benne mindaz a tehetség, amire a magyar bevándorlónak szüksége van, ha a küzdelmes amerikai életben eredményt akar elérni. Első éveitmindjárt a hentesiparban dolgozta, majd saját üzletét nyitotta meg New Brunswickon, a 181 French Streeten. Eleitől fogva jelentős szerepet visz iparában. Nemcsak helyben és a közelkörnyéken, de messze államokban is ismerik sajátkészítésű Ízletes húsáruit. Jelinek Ferenc azután a 169 French Streeten, a saját épületében folytatja üzletét. Meglátszik rajta is, az üzleten is és mindenen, ami vele összefügg, hogy otthon tanult hentes-mester! Még az óhazában nősült Jelinek Ferenc, feleségül véve az amerikai születésű Matetics Katalint, aki otthonléte alatt Panonhalma-i lakos volt. Lelkes támogatói minden közérdekű magyar mozgalomnak és hithü tagjai a Szent László Római Katolikus Egyházközségnek. A Jelinek-házaspárnak három gyermeke van: Gertrud, férjezett Juhász Vilmosné. Irénke és Ferenc. Mrs. Jelinek a példás gyermeknevelés és házvezetése mellett hűséges segítőtársa férjének a forgalmas üzletben, üzletfeleik ehez már annyira hozzá vannak szokva, hogy ha nem látják ott megszokott helyén, érdeklődnek holléte iránt . . . Jelinek Ferenc 1953 márciusban kapott a Magyar Building Loan Igazgatóságába kinevezést, ahol hivatását a legnagyobb mértékig elismerésre méltóan végzi. A Magygar Savings and Loan fejlődését az Igazgatóság és a tisztviselők azáltal segítették elő, hogy időről-időre részvényeket adtak el, a befolyt pénzt pedig kizárólag építési kölcsönbe, vagy házvételre adták ki. Akik kölcsönt vettek fel itt, azoknak is dús érdemeik vannak, mert ők tették lehetővé, hogy a befolyt pénzt jövedelmezően tudta a mindenkori Tisztikar és Igazgatótanács befektetni. A Magyar Building Loan, illetve most már Magyar Savings & Loan soha nem fizetett 3%-nál kevesebb kamatot részvényeseinek. Ez évben is 3% lesz a kamat, ami december hónap zártával minden takarékbetéthez hozzá lesz írva, és attól kezdvé az is kamatozik. A harmadik évben a követke-JELINEK FERENC zőknek folyósított kölcsönt ez az intézmény: Tjth Sándor, Kosa Imre, Kováéi Sándor, Dávid László, Romái] István, Kracskó József, Mesterházi József, Bors Gábor, Horvith Eszter, Bódi József, Nagy iózseí, Tugya Ferenc, Hoffer Jjnos és Rcdler Erzsébet. Meghalt Dr. Földy Károly A régi ameúkai magyar ujságirógárda egyik közismert alakja távozrt el örökre közülünk Dr. Föídy Károly december 22- én bekövetkezett halálával, kinek temetése pénteken, dec. 23- án ment végbe New Yorkban, nagy részvét mellett. Dr. Földy Kassán született, 1910 táján jött Amerikába s itt 4 évtizeden át volt az Amerikai Magyar Népszava és más lapok munkatársa. Nevét, egyéniségét széles körökben ismerték és becsülték. A posta nem cenzúrázhat! Washingtonban, a szövetségi bíróság olyan döntést hozott, mely szerint a postaügyi miniszternek (Postmaster General) nincsen joga cenzúrázni semmiféle postai küldeményt és semmiféle nyomtatványt, magazint, vagy más kiadványt nem tarthat és nem küldhet vissza azon az alapon, hogy azok tartalmával nem ért egyet . . . (Az amerikai nudisták képes-magazinjának postai továbbítása körül is merültek fel, például, kételyek s a posta több esetbe visszatartotta azokat. Úgy látszik azonban, hogy a kiadók győzelmével végződik ez a csata . . .) Impozáns Mindszenty-ünnepély volt New Yorkban December 26-án, vasárnap a new yorki , Fehér Teremben megtartott nagyszabású Mindszenty ünnepség méltán érdemelte ki a magyarság nagy érdeklődését. Az ünnepséget a Katolikus Liga new yorki körzetének világi elnöke, Dr. Szoó József és Father Slezák Imre egyházi elnök rendezték s annak egyik kimagasló eseménye volt Bentley michigani képviselő beszéde. Bentley 1948-ban Budapest ten tartózkodott és a hercegprímással való személyes érintkezés során nyert tapasztalatai alapján méltatta a mártír magyar főpap kiváló egyéniségét és hősies magatartásának jelentőségét. A magyarnyelvű ünnepi beszédet Dr. Kertész István volt római magyar követségi tanácsos, jelenleg történelemszakos amerikai egyetemi tanár tartotta. Az ünnepséget művészi szempontból is kiváló eseménnyé tették Kovács István, Antos Mária, Mezey Zsigmond és Martonfalvy Hugó zene és énekszámai, majd a “Hitszava” rádió-énekkar gyönyörű előadása. A Fehér terem szinte kicsinek bizonyult a nagyszámú közönség befogadására és falai állandóan viszhangzottak a szűnni nem akaró tapsvihartól. Az ünnepségen a katolikus magyar egyházközségek, továbbá a hazafias egyesületek képviselői is nagyszámban voltak jelen. Meghosszabbították a házbérkorlátozást! New Jersey Állam törvényhozása úgy döntött, hogy a házbérkorlátozást (rent control) további 18 hónapra, vagyis másfél évre meghosszabbítja. Ezek szerint tehát a háztulajdonosoknak további másfél évig nem áll módjában a lakbérek emelése, hacsak nagyobb renoválást és átalakítást nem végeznek a lakáson, vagy bérbeadott helyiségen. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy aki valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatoságnál. CSAK AZÉRT SE AKAROM Irta Gondos Sándor A múltban régi magyar nemzeti szokásunk volt az, hogy okkal vagy ok nélkül ragaszkodtunk a nagyhangú kiabáláshoz, hogy ezt vagy azt “csakis azért se akarom.” Nem ám és főleg azért, mert a javaslatot, vagy indítványt más tette és Okoskodó Jánosok szerint másnak soha nem lehet igaza, csak nekem. Most végtelenül komoly kérdés merült fel, egész jövőnket érintő azzal, hogy két legnagyobb amerikai magyar biztositó intézményünket a Rákóczit és Verhovayt egy kalap alá hozzuk, egyesítsük. A közvéleményben megvan ennek többsége, de “csak azért se” régi elv alapján megvannak az ellenzői. Szerencsére — kevesen. Körülbelül hat évtized előtt nyolcezer magyar élt Bridgeporton és annak hírére, hogy a pennsylvaniai Hazelton városában tizenhárom bányász csinált egy önsegélyző intézméyt, értelmes és jóakaratu emberek azt mondták: “Messze van ide az a Hazelton, magyarjait nem ismerjük, dé a gondolat jó és a magunk részére is csinálunk ilyen jót akaró egyletet.” így alakult a Rákóczi Segélyző Egyesület és ma büszkén mondhatjuk, hogy annak életét semmi zavar, rendetlenség, viszszaélés nem zavarta meg. Ennek tudatában a közt-' alom nevelte nágyra és pénzügyileg erősre. Van azonban Ohio államban egy nyolcvanon felül levő emberünk, aki évekig a rézgyárban Bridgeporton dolgozott, a Rákóczinak is tagja, de a Verhovayt is pontosan fizeti. Ez mondotta a maga egyszerű, de nagyon józan eszével: “Egy milliónál több magyar volt Amerikában, mikor idejöttem. Jó, ha ma négyszázezer van, mert öregszünk, hetenként legalább ötven magyar megy a sírba. Gyermekeink csak szükségből beszélnek magyarul és unokáink, meg dédunokáink szája csupán angolra jár. Mi lesz ami biztositó intézményeinkkel? Elmúlnak azok is, velünk együtt, mint ahogyan magyar újságjainkkal történik? De ha a két nagy biztositó intézményünk egyesül, olyasmi alakul ki, amely hírünket, nevünket örökké fenntartja, hogy magyarok kezdték és nevelték nagyra.” Az 1955-ik évben tartandó ként nagy egyesület konvenciója dönt véglegesen az egyesülés ügyében. Vájjon akadnak-e ott is Pipogya Jánosok, akik az óhazai példára tiltakozni fognak? Úgy történt az Szentesen, hogy községi bírót választottak és a nagy egyhangúságba hátulról valaki belekiabált: “Szavazást kérünk, névszerinti szavazást.” Mit tehetett volna a szolgabiró? Elrendelte a szavazást és akkor kiderült, hogy száz tizenkét ember Bodonyi Gábort támogatta, csak egy szavazólapra volt írva: — Pipogya János. Szétnézett a községházán a szol^abiró és kérdezte: “Melyik az a bizonyos Pipogya János?” Felállott hátul valaki és kissé bátortalanul mondotta: “Én lennék az.” Csodálkozott a szolgabiró és faggatta: “Mi a fészkes csodának szavazott maga annyi emberrel szemben önmagára ?” Amire Pipogya bevallotta: “Mert én csak a saját nevemet tudom aláírni.” őszintén remélem, hogy június 6-án nem lesznek “csak azért se” fajtából levő Pipogyák, akik a legjobb tervek ellenére lesznek. Uj, hatalmas intézményt állíthatunk fel a Rákóczi és Verhovay egyesítésével, amely szembeszállhat az idők minden viharával és őrzi itt, Amerikában, magyar mivoltunkat. Adja a jóságos Isten, hogy úgy legyen! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A BUDAPESTI DEPORTÁLTAK VISSZATÉRHETNEK . . . A budapesti Népszava egyik szerkesztői üzenetéből derült ki, hogy a minisztertanács október 13-án 67/1954 M.T. sz. rendeletével megváltoztatta az 1951 április 17-én kiadott hírhedt deportálási rendelet egyik szakaszát és lehetővé tette, hogy “engedély nélkül telepedhetnek vissza Budapest területére azok a személyek, akiknek 1951 áprilisban, vagy az azt követő időHungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (13G0 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Diénes László ügvv. igazgató * Kovács Csaba munkatárs pontban állandó bejelentett lakásuk Budapesten van és Budapestről ‘költöztek’ vidékre.” Miután az elkobzott lakásokat a deportáltak nem kapták vissza, ténylegesen csak úgy lakhatnak Budapesten, ha rokonok vagy barátok befogadják őket lakásaikba. NEM KELiTa SZOVJET FILM Még két évvel ezelőtt a magyarországi mozikban játszott 10 filmből legalább a fele, de nem egyszer 7, 8 szovjet film volt. Minden propaganda és több évi erőlködés után a kísérlet megbukott. A közönség egyszerűen nem ment inkább a moziba, de a szovjet filmet nem nézte meg. Most a pesti mozik, hogy visszacsalogassák a közönséget a moziba, egy újítást vezettek be. Éspedig: a film cime mellé fárójelbe odateszik, hogy hol készült a film. így pl. a “Kaméliás Hölgy”-nél zárójelben van, hogy “színes francia film,” az “Én és Nagyapáménál, hogy “uj színes magyar filmvigjáték” és igy tovább. Budapesten 1954 december 1-én csupán egy moziban játszottak szovjet filmet. A közönséget tehát ma már nem annyira a téma, mint inkább egy negatív dolog érdekli, hogy ne legyen szovjet film. Ha nem az, elmegy a moziba, ha az, otthon marad.
