Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-09-09 / 36. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 36. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. szeptember 9. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI MIÉRT JUTOTT OROSZ KÉZRE A DUNA-TISZA TÁJA? A Verhovay és Rákóczi Egyletek egyesítéséről... Verejtékeznek Washingtonban Nagyjából elmúlt a nyár, enyhült a hőség Washingtonban is, de verejtékesebb munka talán sohasem folyt a fővárosban, mint manapság. A kormány, a politikusok számára egyszerűen nincs pihenés, nincs megállás. Mint valami gátat szakított áradat jelentkezik — úgyszólván percről-percre — az uj tennivaló. Problémák sokasága, amelyeknek túlnyomó részét viszont nem lehet percek alatt megoldani. ' Egyrészt ott vannak a választási problémák. Az őszi választásokon sokminden forog kockán. A washingtoni jelzőkészülékek szakadatlanul mutatják a közvélemény szeszélyes hangulatváltozását. Mindkét nagy párt lassan, óvatosan vonul fel a választási hadszíntéren. Egy elhibázott lépés soha jóvá nem tehető bajt eredményezhet. S miközben a belpolitikai küzdelem kifejlődőben van, a fővárost szakadatlanul izgalomban tartják a nagy külpolitikai kérdések. A világ minden bajagondja ide fut össze, mint valami óriási kotyvasztóba. A jámbor polgár olyan neveket olvas az újságokban, amelyeket megelőzőleg soha nsem hallott. Nem is tudja megérteni, hogy mi bajunk nekünk Borobodur kérdésével? Egyáltalán mi is az a Borobodur? Vagy miért fontos Washintonban, például, Malaya szociális helyzete, vagy a francia marokkói szultán népszerűtlensége? Ma sem érti meg az amerikaiak átlaga, hogy — akarva-nem akarva — Washingtonban nemcsak az Egyesült Államok, hanme az egész világ fővárost lett. Innét intézik a világ sorsát s ha ezt a züllésre annyira hajlamos világot iszonyú erőfeszítéssel nem próbálják nap-mint nap összhangba hozni, ebből nagy bajok származnának. Hajdanában, az amerikai főváros alapitói nem gondoltak arra, hogy eljön az idő, amikor itt futnak össze a világ bajai. Valahogy kicsire méretezték. A Fehér Házat csak akkorára tervezték, amekkorra elég a mindenkori elnök ideiglenes szállásának. Ahol fogadhatja az amerikai polgárt, ha ez történetesen az elnökkel kezet akarna fogni. Az idők megváltoztak és a Fehér Ház körül építkezni kellett, hogy az elnök vezérkarának legyen hol dolgoznia. Az elmúlt háború alatt barakszerü épületeket emeltek a külügyminisztérium számára. Az volt a terv, hogy ezeket mind lebontják, ha majd a háború végetér. Ma sem bontották le, mert valamennyire szükség van. Sőt, nem is elég! Uj ügyosztályok keletkeznek s velük együtt uj gondok. Röviden: Washington a világ fővárosa lett. Az Elnök nyaral . . . Ebben a hajszás washingtoni életben kevesen gondolnak arra, hogy szinte meberfeletti munkája közben az Elnöknek is szüksége van pihenésre. Az önző amerikai polgár azt szeretné, ha az Elnök szakadatlanul a Fehér Házban ülne és nem állna meg keze a munkában. Dehát lehet-e ezt a végtelenségig csinálni? Truman volt elnök felesége a leghevesebben kikelt az ellen, hogy férje uj jelölést vállaljon. Csak a feleség láthatta, hogy ebben a szinte irgalmatlannak nevezhető munkába egy embernek bele kell pusztulnia, — ha nem szakit vele idejében. Eisenhower elnök Denverbe szokott menekülni, egy kis üdülésre. A gondok nem maradnak el. A táviratok tömege érkezik a denveri “Kis Fehér Házba.” Cambodia, Formóza, Tunisz itt sem hagyják nyugodni. Kisértetszerüen követik az Elnök minden lépését. Golfozás közben az Elnök szokatlanul rossz formát mutat. Ideges, rosszkedvű. “Cambodia” — suttogja' a környezet. Cambodia jelképezi a világ baját. Azt, hogy az Elnök képtelen kikapcsolódni elfelejtkezni a földkerekség bajairól, gondjairól. Nem menekülhet sehová. Követik, mint valami kisértetek. Cambodia, — idegállapot. A közönséges polgárnál nem létezik ez a betegség. A lelkiismeretes államférfi szenved miatta. S még az is a ba'j, hogy a lelkiismeretes államférfi számára nincs orvosság “a” Cambodia ellen. Szörnyeteg az otthonokban • A televízióra általában nagyon büszke Amerika népe. Lehet is, mint műszaki csodára. De különben . . . Az, ami a televízió homályos üvegén végbemegy, romobló hatású,, mint bármi, ami eddig emberi agyban megszületett. Éretlen fiuk és leányok meredt szemmel lesik a televíziós műsort és amit tanulnak, azért nagyon megfizetnek majd — a szülők. És a társadalom valamennyi tagja. Revolver, kés, méreg, — ezek a műsor állandó kellékei, A gyermek kidülledt szemmel lesi a gyilkos minden mozdulatát és a még gyermeknek nevezhető kislány mohó szemmel kopirozza a kétes erkölcsű “star” viselkedését. A televízió előtt a szülői otthon «nyugalmas sziget volt, ahol a gyermek elfelejtette ami a moziban ráragadt. Amióta korunk szörnyetege bevonult az otthonokba, a szülő tehetetlen. A szülő már nincs is tudatában a veszélynek. Az első időkben érzett aggodalmaskodás után egyszerűen beletörődött a változhatatlanba. Ma már szülő, gyermek egymás mellett foglal helyet a homályos üveg előtt. A szülő már nem veszi észre, hogy öt-hat ember meggyilkolása olyan egyszerű lett, mint a krumplihámozás. Hiszen nem kellene igy lennie. Nekünk nincs kifogásunk a televízió, mint találmány ellen. Dehát miért nem tiltakozik a közvélemény a szörnyű, egy kaptafára menő, erkölcsromboló műsor ellen. A szülő nem veszi észre, hogy azt öli meg gyermekében, ami a legdrágább? Amit nem lehet nylon-huzattal, sem plastic-kel pótolni ? A hamvasságot. Azt, ami a gyermeket valóban gyermekké teszi. Van egy régi magyar mondás: “A tojás többet tud, mit a tyuk.” A televízió emlőin felnőtt gyermekekre jól illik ez a mondás. Vájjon a szülők csakugyan elfásultak...? Az “Atlantic Monthly” 10-oldalas cikket közölt Hanson W. Baldwin, a New York Times katonai szakértője tollából. A magyar szempontból rendkívül fontos megállapításokat leszögező tanulmánybó 1 az alábbi néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy annak tanulságait amerikai ismerőseink körében is terjesszük. Baldwin cikke főként Churchill katonai elgondolásainak mellőzését fejtegeti ugyan, de számos más benfentes írásaiból idéz. Valamennyien megegyeznek abban, hogy a nyugati hatalmak katonai és diplomáciai csődjét végeredményben az idézte elő, hogy nem küldtek elegendő erejű felmentő sereget a Kárpátok medencéjének felszabadítására. Mark Clark tábornok és Walter Bedell Smith vezérkari főnök hiába sürgették Baldwin szerint a stratégiai szempontból olyannyira fontos Kárpátmedence birtokbavételét — a legfelső haditanácsot az orosz befolyás valósággal megbénította, így a magyarlakta vidékek felszabadítására szánt hatalmas szövetséges haderő az Adriai tenger kikötői helyett Délfranciaországban szállott partra, ahol mindössze másodrendű feladatokra vállalkozhatott. Churchill még 1944 augusztusában is a Balkánon keresztül északra benyomulást sürgette Eisenhower főparancsnoknál, azonban az amerikai katonai hadvezetést béklyókba kötő politikai megfontolások végzetesen olya tragédia felé sodorták a világot, aminek káros következményeit az egész emberiség évtizedeken át meg fogja szenvedni. Külön elismeréssel emlékezik meg a New York Times katonai szakirója Lukács János hazánk-A nyers bab mérgező hatású Többször megfigyelték, hogy a nyerskosztnak azon hívei, akik — hogy minél több vitamint vigyenek be szervezetükbe — a babot is nyersen fogyasztották el,, különös mérgezési tünetek léptek fel. Elkezdték kutatni énnek a jelenségnek okát és rájöttek, hogy a nyersbab mérges hatású fehérjeanyagot tartalmaz. A többi hüvelyes vetemény nyers állapotban is fogyasztható, a babot azonban feltétlenül meg kell főzni, hogy különleges méreganyaga eltűnjék. fia “The Great Powers and Eastern Europe” cimü, nemrég megjelent könyvéről. Megjegyzi, hogy az angol-szász felmentő erők közeledésére váró magyar, szlovák, lengyel stb. csapatok támogatásának kiaknázása helyet ta szövetségesek képtelenek voltak kifejlődni és valósággal elakadtak a szűk német fronton. Az elhibázott taktika következtében az orosz hordák időt nyervén: Amerika és a szabad világ legtermészetesebb szövetségeseiket ítélték kommunista rabságra. (Elegendő jelentkező esetén az Amerikai Magyar Szövetség sokszorosítva megküldi az Atlantic Monthly fenti cikkének kivonatát az azt igénylőknek. Cim 614 Mills Bldg., N.W., Washington 6, D.C.) Erdélyiek találkozója New Yorkban Az Amerikai Erdélyi Szövetség New York-i csoportja szeptember 12-én, vasárnap, a Bronx-i Magyar Parkban jótékonycélu találkozót rendez, amelyre lapunk utján is meghív minden erdélyi magyar-székely testvért, valamint minden jó magyart, aki az erdélyi kérdést szivén viseli és aki az erdélyországból Amerikába vándorotokkal bármilyen lelki és szellemi közösséget érez . . . Tekintve, hogy New Yorkban és környékén ezen a napon semmiféle más nevezetesebb esemény nem lesz, joggal várható, hogy a magyarság nagy számban fog résztvenni az erdélyiek találkozóján a Bronx-i Magyar Parkban. Már délben megkezdődik a finom erdélyi eledelek, mint: flekken, kürtöskalács és hasonló Ínyencségek jóizü fogyasztása, Zory Péter zenekara pedig rázendít a székely 'csárdásokra, szép magyar muzsikára s a Királyhágón-tuliak műsorral egybekötött j ellegzetes “juniálisa” folyik egész nap, ezen a remélhetőleg szép szeptemberi napon ...- Legyünk ott minél többen! Útirány (autóval) : New Yorkban az East River Drive-on — Bruckner Blvd. — Hunts Point-ig (163-ik utca) onnan tovább, a BX 34 jelzésű autóbusz útvonalán keleti irányba, majd az Oak Point Avenue-n két blokkot balra a bronxi Magyar Parkig. (Táblákkal jelzik a helyet.) Kolumbán Sándor, az Ameri-Kossuth-szobor leleplezés Los Angelesben Los Angeles város magyarsága, Szabados Zoltán az ottani helyi lap szerkesztőjének kezdeményezése és buzgalma révén, julius egy szép vasárnapján, a város egyik szép terén leplezte le Kossuth Lajos szobrát. A remekbe készült szobor Finta Sándor kitűnő szobrászművészünk alkotása. Az ünnepélyen, ahol sokezres tömeg vett részt, nagy beszédet tartott Ft. Láni Mátyás r.' kát plébános, amelyből idézzük a következő mondatokat: “A népek nagy ébredésének esztendejében, 1848-ban,” — mondotta beszédében Father Láni, —“a szabadság gondolatában élt a magyar nép is. De vezérre várt. Mert a nép küzdeni tud, a nép rabláncokat is hordani tudja, de igazi vezér nélkül nem tud állani soha. Kossuth érdeme, hogy Debrecenből annak idején nemcsak a gondolatot, a szabadság gondolatát indította el, hanem elindította a gondolatban összeforrott, de már küzdeni kész népet is, hogy egy emberként szálljon szembe az elnyomókkal, majd utána a segítségül hivott orosz hengerrel.” “A küzdelemben az egész nemzet részt vett, nemzétiségre való tekintet nélkül, — folytatta Father Láni, — és az aradi tizenhárom példája bizonyítja, akik között a magyar haza minden nemzetisége képviselve volt: a mártiromság szent magaslatáért küzdő egyetemes nemzet. Kossuth nem választotta a vértanuság dicsőségét, hanem a menekülés és számkivetettség keserű kenyerét. Az ő érdeme, hogy mi, amerikai magyarok ma itt lehetünk. Kossuth figyelmeztetése kell, hogy ébren tartson bennünket: vigyázzunk a szabadságra! 100 év után ismét az orosz henger fenyeget, amely ellen Kossuth küzdött. Otthon ma is a mártírok ezrei véreznek és halnak meg és kívül a hazán a hontalanok serege él. Fogadjuk meg, hogy elsőszülött jogainkból, emberi és szabadságjogainkból egy jottányit sem engedünk,” — fejezte be hatalmas tapssal fogadott beszédét Father Láni. kai Erdélyi Szövetség new-yorki csoportjának társadalmi bizottsága, illetve a rendező bizottság nevében ezúton is szeretettel meghív minden magyar testvért erre az “erdélyi találkozóra,” szeptember 12-re! (Jegyek elővételben beszerezhetők lapunktól is.) A Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület központi vezetősége és igazgatósága május végén közös nyilatkozatot bocsátott ki a két egylet egyesülési terveinek tárgyában s azt lapunkban is közöltük. Azóta folynak a cikkezések különböző lapokban és folynak az eszmecserék az érdekelt egyletek tagj ai között is, az egyesülési tervet illetőleg. A Rákóczi Szemle egyik számában f i g yelemreméltó cikk jelent meg az egyesítés tárgyában Vasas József Rákóczi főtitkártól. Mérvadó helyről, olyan embertől származik ez az írás, ez az őszinte, becsületes, beszéd, aki alapos ismerője az amerikai magyar egyleti életnek és mindazoknak a problémáknak, amikkel egy többmilliós biztositó intézménynek számolnia kell. Éppen ezért célszerűnek tartjuk ezt a cikket teljes terjedelmében lapunkban is közreadni, hogy olvasóink annál tisztább képet kapjanak a dolgok hogyanálta felől . . . Időről-időre mindkét egylet hivatalos lapjából át fogunk venni hasonló cikkeket, később pedig esetleg más lapokból is közlünk hozzászólásokat, vagy helyet adunk a hozzánk beküldött esetleges hozzászólásoknak is. (A magunk véleményét—mint akik mindkét egyletnek családostól tagjai vagyunk — a nyilatkozat közlése idején már elmondottuk: őszinte örömmel vesszük az egyesülési tervet! — Szerk.) Mit jelent a Nyilatkozat? “Legutóbbi 1 a p s z ámunkban megjelent egy Nyilatkozat, melyben bejelentette a Rákóczi Segélyző Egylet és a Verhovay Segély Egylet tisztikara és igazgatósága azt, hogy a két egyesület egyesítése tárgyában tartott tanácsokzás megtalálta a lehetőséget ahhoz, hogy e két testvéregylet egyesüljön, hogy jövőjét biztosítsa. Mit akarunk mondani azzal, hogy “j övőj ét biztosítsa ?” Egyetlen egyleti tag sem mondhatja azt, hogy az ő egyletének jövője nincs biztosítva, hiszen évtizedeken át egyebet sem olvashat az egylet hivatalos jelentéseiből, mint a folytonos fejlődést, vagyon és tagszaporulatot. Azt sem mondhatja egyik egylet tagsága sem, hogy az ő egyletének szüksége van arra, hogy más egylettel egyesüljön. ggyik egyletnek sincs szüksége a másik egyletre, mert mind a kettő a legjobb állapotban van; ezt megállapították hivatalosan is azok a szakemberek, akiknek ez a hivatásuk. Hogy mégis egyesülésről tárgyalnak, annak szükségességét a jövőbe való látás, a várható változások diktálják. Senki sem lát a jövőbe, azonban a jelen már 'előreveti árnyékát annak, hogy a kicsi vagy állandóan kicsi marad, vagy elnyeli a nagy, mert nem fog, nem lesz képes haladni az árral, amely versenyt fut a fejlődéssel. A Rákóczi és Verhovay egyletek egyesítési kísérlete nem más, mint összetenni az erőt, csoportosítani az osztályokat, megköny nyiteni a tag-befizetéseket és ezeken felül megtakarítani évente sokezer dollárt a fenntartási költségeknél azáltal, hogy nem kellene két konvenciót tartani és két csoport központi tisztviselőt fizetni, nem kellene két egyleti lapot kiadni, nem lenne szükség a szervezési munkában egymás ellen licitálni, hogy Rákóczi, vagy Verhovay biztosítást vegyen-e a tag, négy igazgatósági gyűlés helyett csak kettőre lenne szükség, a nyomtatványok elkészítésénél is szükségtelen lenne több mint egy féle, nem is számítva a sokezer féle apró adományok kiadási tömegét. Senki ne gondolja tehát, hogy a két egylet vezetőit személyi érdekek vezetik az egyesülési tanácskozásoknál, ellenben igaz az, , hogy ha megérne az eszme és megnyerné a tagság akaratát ahhoz, hogy egyesítsék a két egyletet, akkor ebből csak és kizárólag csak a 'tagok j avára származna előny és haszon! Az egyesülési kérdés nem uj. Több mint 30 éve már, hogy egyesülésről beszélnek és tárgyalnak a Rákóczi és a Bridgeporti Szövetség, továbbá a Verhovay és a Bridgeporti Szövetség. Minden esetben személyi érdekek buktatták el az eszmét. Ma egyéni érdek nem játszik szerepet. Az egyesülés esetén lenne Verhovay Egylet, hanem lenne egy uj név alatt működő hatalmas, erős egylet, közel százezer taggal és közel huszonötmillió dolláros vagyonnal rendelkező életbiztosítási, testvériségi egylet, amely számottevő intézménye lenne nemcsak a magyar névnek, hanem az amerikai társadalomnak is. Most már nem titok többé ez a kérdés. A tagok beszéljenek róla egymás között és amikor arra alkalmat kapnak az osztályoknál, mondják meg véleményeiket és amikor delegátust fognak választani, utasítsák azokat, hogy teljesítsék a tagok kívánságát, akaratát. Semmi sem fog történni a konvenció előtt, mert bármit fog kidolgozni a bizottság, az utolsó szót atagság képviselői fogják kimondani az 1955-ik évben tartandó konvención.” VASAS JÓZSEF Pikniket, mulatságot rendező magyarok! Mialatt az amerikai bő§ég áldásait élvezzük, cigányzenére táncolnak a párok és általában zajlik az élet a szabad természet ölén — álljanak meg egy szóra! Azoknak a testvéreinknek, akik nem ilyen szerencsések és azoknak, akiknek jogsegélyre, utánajárásra van szükségük és nem képesek ügyvédet fogadni . . . az Amerikai Magyar Szövetség úgy kell, akár a falat kenyér! Azután meg: valamennyiünknek érdeke, hogy magyar összekötő szolgálat legyen az ország fővárosában, illő tehát hogy támogassuk az Amerikai Magyar Szövetséget. Ha'jól sikerül a nyári mulatság, adjunk többet. Ha kevés volt ezidén a bevétel, adjunk kevesebbet. De adjunk, mert másként a Szövetség nem lesz képes betölteni feladatát és a közmondás szerint “késő bánat — eb gondolat!” Adományainkat küldjük e címre: American Hungarian Federation, 614 Mills Bildg, N. W., Washington 6, D.C. MAGYAR ZSOLTÁR... Isten, ki ülsz a világok felett, Engedd, hogy harcba szálljak ma Veled; Kicsiny, parány, erőtlen béna kar, Szomorú lelkű csöppnyi bus magyar. Én megragadom erős karodat, Hogy lesújthassad szent villámodat. Lerázhatsz, mint egy hitvány porszemet, Semmivé zúzhatsz össze engemet. Aztán lerobban szörnyű haragod, És már nem lesznek többet magyarok. Tudom, nem vesztesz semmit se velünk, És a halállal mi is csak nyerünk. A sírhelyen tán össze nem veszünk, A sírban végre testvérek leszünk . . . Mégis, könyörgök Hozzád, nagy, nagy ür, (Szémedböl jóság lágy sugára hull:) Még ez utólszor tégy próbára hát: Szeretni tudju}c-e még a hazát? Döngesse lelkünk nehéz kalapács, Megkovácsoljon sok kemény csapás. Lelkünkre izzó tüzek szánjanak, Hogy leolvadjon minden szenny, salak. Kínok tüzében ha rhegtisztulunk, Ej, szebb életre éltess meg, Urunk. Nem engedem el hatalmas karod, Mig áldásodat reánk nem adod! MÓRA LÁSZLÓ
