Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)

1953-04-02 / 14. szám

1913 ★ OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR Negyvenedik Jubileumi Évünk__________ 1953 YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM. TRENTON, N. J., 1953. ÁPRILIS 2. Ten Cents per Copy—$2.00 pér Year Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Békés beszédek és harcias cselekedetek jellemzik a kommunisták politikáját Az a szokatlan pár béké­sebb hangú nyilatkozat és új­ságcikk, amikkel az oroszok a legutóbbi tiz nap alatt a nyu­gati demokráciákat, de legfő­­képen a vasfüggöny mögötti népeket akarták az igazi szán­dékaikat illetőleg megtévesz­teni, valójában az a szokásos ál-béke offenziva volt, amely­hez hasonlóval ők már több ízben megpróbálkoztak. A mi diplomáciánknak jogos oka volt az oroszok őszinteségében kételkedni, mert a múltnak keserű tapasztalatai megtaní­tották őket arra, hogy a kom­munistákat a kitűzött céljuk­tól, a világuralom elérésétől nem könnyű eltéríteni. Ez kü­lönben már annyira elcsépelt téma, hogy szinte restelünk erre annyi sokszor vissza­térni. Azonban a heti események elemezgetésével kapcsolatban mégsem hallgathatjuk el ezt az időnként megismétlődő je­lenséget, mely a történelem nagy könyvének lapjain is sok helyet fog elfoglalni. De elte­kintve attól, hogy mint az e­­semények analizálói, a fonto­sabb tények megemlítését szükségesnek találjuk, mert azzal támasztjuk alá vélemé­nyünk kialakulásának indító okait, ugyanakkor a tények is­mertetésével olvasóinknak is alkalmat adunk saját vélemé­nyeik kialakulására. így tehát vissza kell térnünk olyan té­mákra, mikről előzőleg már oly. sokszor irtunk. Az oroszoknak két héttel ezelőtt hangoztatott békés szándékait, miket a nyugati demokráciák diplomáciája a j ogosult kétkedés érzésével fogadott, a múlt hét elején a koreai harctér eseményei megcáfolni látszottak. Ugyan­is a kínai kommunisták várat­lanul egy nagyobb arányú oí­­fenzivába kezdtek, melynek kezdeti sikereit nem lehet két­ségbe vonni. A már több mint félév óta aránylag csendes frontnak egyik stratégiailag fontos pontját, az “Old Bal­­dy” néven ismert hegycsúcsot, mely a Dél-Korea fővárosá­hoz, Soel-hez vezető utat véd­te, az Egyesült Nemzetek csa­patainak minden erőfeszítése dacára is sikerült a kínai kommunistáknak elfoglalni. Az “Old Baldy”-tól Soel csak 25 mérföldre van és igy köny­­nyü elképzelni, hogy a koreai frontnak mily fontos bástyája ez a kopasz hegyorom. Ennek az állásaiban véletlenül co­lumbiai csapatok voltak, a­­miknek veszteségei igen ma­gasra rúgtak, mert a hadve­zetőségünk jelentései szerint e csapatok hősies magatartá­sa dacára is a túlnyomó szám­ban levő ellenség 3 napi harc után elfoglalta az “Old Bal­­dy”-n lévő állásainkat. Amennyire megkönnyítik a gyalogság helyzetét a mo­dern fegyverek, ugyanany­­nyira meg is nehezítik Ezután a hegyoldalon levő közeli állásainkat is kiürítette a hadvezetőségünk, hogy könnyebben lehessen az ellen­séget tüzérségi ágyukkal és repülőgépekről ledobott bom­bákkal “megpuhitani” és, utá­na gyalogsági támadással ki­verni az uj állásaiból. Úgy látszik, hogy a “puhitás” nem sikerült, mert bár a legjobb­nak tartott amerikai csapa­tok, a marine osztagok pró­bálkoztak vasszavenni a kom­munistáktól az Old Baldy-t, a túlságos nagy áldozatokat kö­vetelő támadásokat abba kel­lett hagyni. Ugyanis az előző­leg általunk kiépített állások elién, mik sziklákba bevágott mély alagutak voltak, a lege­rősebb tüzérségi ágyutüz sem volt elég hatásos. Mig az á­­gyuzás tartott, a mély fede­zékekben az ellenség teljes vé­delmet talált, s mihelyt az megézünt, a lövészárkokba vonult kommunisták elég erő­sek voltak a gyalogsági táma­dás visszaverésére. Bajos innét messziről meg­állapítani, hogy mikép történ­hetett meg, hogy az igen erős állásaink dacára is a kommu­nistáknak sikerült tőlünk az “Old Baldy”-t elvenni? Azon­ban két eshetőség látszik va­lószínűnek. Vagy meglepetés­szerűen történt, hogy a kom­munisták behatoltak a mi ál­lásainkba, vagy pedig oly sok emberéletet áldoztak fel az “Old Baldy” elfoglalásáért, a­­milyenre egyedül csak olyan hadvezetőség képes, mely nem törődik az árral, amit egy cél eléréséért fizetni kell, Min­denesetre ismét bebizonyoso­dott az a régi álláspont, hogy a gyalogság a legfontosabb fegyvernem és az uj modern harcieszközök dacára is a tényleges birtokba vevés, va­gyis a győzelem megkoroná­zása a gyalogságnak az áldo­zathozatalától függ. A gyalog­ság helyzete azonban egyre nehezebb lesz, mert amennyi­re a modern fegyverek segí­tenek nekik, ugyanazok az el­lenség által használva éppen annyit ártanak is. Ha a tüzér­ség atom lővegeket lesz képes az ágyukból kilőni, aminthogy mi valószínűleg igen rövide­sen képesek leszünk arra, a mérföldnyi körzetben vesze­delmes rádióaktiv sugarak u­­jabb veszedelmet jelentenek a gyalogság részére. A kommunisták legújabb lépése — a béke felé A koreai harctéren a múlt hét elején megindult katonai offenzivát a hét végén, megle­petésszerűen egy újabb béke­­offenziva követte. A Koreá­ban harcoló Szövetséges had­sereg f ő p a r ancsnokának, HUSVÉT 1953 Feltámadott! A helytartónak udvarába’ A nép kiáltott rája. Hiába tett ö szent csodákat, Mégis kimondták rá a vádat. Hiába áldták a szegények, Megkiáltották: Feszítsétek! S csütörtök éjjel Judás csókja Lett szegény Knsztus árulója. Akkor már nem volt senki véle S a Getsemáni kertnek éje Elhagyatottan úgy találta, Busan bolyongva egymagába’, Nem volt már vele János, Péter S az áruló most önkezével Vetett véget az életének, Mikor felvirradt gyászán [Péntek. És ment utján a Golgotának És benne minden földi bánat örök keresztjén görnyedézve Vonszolta gyászát fel a hegyre. Megköpdösték és megrugdosták S tovább hajszolták gonosz [hordák, Hogy fenn, a hegyi meredélyen Keresztje mindörökkön égjen. Szombaton mély sírba vetették S hiába őrizték a testét; Istenhez szállott vissza mégis, Hogy kiderült a gyászos ég is, A szent husvétvasarnap reggel Mikor az égi seregekkel Zengte a népek harsonája: — Feltámadott az Ég Királya! . .hüh ■ ««!■■■■■■■ ■■■■■■»■■■■■■ ■ h i ■ a m u B LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK ! ■ h ■ ■ ■ ■ ■ ■;■■■■■■«■ HM p p ■ a n h ■ ■ n ■ ■ iaT Mark Clark tábornoknak fő­hadiszállásáról jelentették a múlt szombaton, hogy a kom­munisták hajlandók a beteg és sebesült hadifoglyokat ki­cserélni és azonkívül a múlt év októberében abbahagyott fegyverszüneti tárgyalások folytatását ázonnal újból megkezdeni. Ezt a váratlan a­­jánlatot Kim II Sung, Észak- Korea miniszterelnöke és Peng Teh-huai tábornok, a Koreában harcoló “önkéntes” kínai kommunista csapatok főparancsnoka juttatta el Clark tábornokhoz egy kom­munista összekötő tiszt utján, Munsanba, ahol a főhadiszál­lás van, s majd később ugyan­ezt a pekingi kínai rádió is hozta. Az Egyesült Nemzetek hivatalos közegei azonnal hoz­zákezdtek az ajánlat közelebbi tanú lmányozásához, hogy vájjon nincsen-e egy újabb csapdába csalás mögötte? U- gyanis a közel másfél évvel ez­előtti fegyverszüneti tanács­kozásokat a kommunisták csak azért ajánlottak fel, mert időt akartak nyerni a meglehetősen legyengült had­seregük megerősítéséhez. Az elfogadhatatlan feltételekhez kötött tanácsokzásokat mind­addig húz ták-halasztották, mig arra céljaik elégése vé­gett szükségük volt. Egyes katonai szakértők véleménye szerint mi nagy hibát követ­tünk el, hogy ezt az előnyt megadtuk a kommunistáknak, kik másfél évvel ezelőtt a mi fölényesebb katonai erőnknek és felkészültségünknek már nem lettek volna képesek so­káig ellenállni. A beteg és sebesült hadifog­lyok kicserélésének lehetősége Ma nem nagyon lehet .el­­dönfeni, hogy ez a feltevés helyes-e vagy nem, de hadve­zetőségünk és diplomatáink most már kétségtelenül óva­tosabbak és nem hagyják számításon kívül egy újabb kommunista cselfogásnak a lehetőségét. A múlt év októ­ber 8-án abbahagyott fegy­verszüneti t a n á c skozások megoldhatatlan problémája a hadifoglyok kicserélésére vo­natkozott. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy egyetlen hadifog­lyot se kényszerithessenek o­­lyan területre visszatérni, a­­hol az uralkodó rendszer bosz­­szujától jogos okuk van félni. Sok tízezer olyan hadifogoly HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! van a mi kezünkben, akik ön­ként adták meg magukat, hogy a kommunistáktól meg­meneküljenek. Mi ezeknek vé­delmet ígértünk és mi az a­­dott szavunkat minden körül­mények között be akarj uk tar­tani, különösen ha ennek bér tartásától tiz- és tízezer em­ber élete függ. Most ugyanez a probléma újra felmerült, bár a kommunisták ajánlata csak beteg és sebesült hadi­foglyok kicserélésére vonat­kozik. Most utólag különben kiderült, hogy a beteg és se­besült hadifoglyok kicserélé­sére vonatkozólag az ajánla­tot feb. 22-én Clark tábornok intézte a kommunista hadve­zetőségnek. Mivel ennék az a­­jánlatnak a lényege ugyana­zon az elven alapult, ami mi­att az előbbi fegyverszüneti tárgyalások abbamaradtak, a kommunisták “ajánlatát” vá­lasznak lehet tekinteni Clark tábornok propozici ójára. A State Department a legmesz­­sezbbemenő óvatosság szem­mel tartása mellett erre az álláspontra helye zkedett, mert a béke helyerállitása ér­dekében minden lehetőséget elkövet. így tehát rövidesen el kell dűlni annak a kérdés­nek, hogy Malenkov nagyban hangoztatott békeszereteté­­ben végre őszinteség, vagy csak egy újabb csalafintaság van ? FELTÁMADÁS A feltámadás ünnepe az áldások bőségének ünnepe, mert ez a nap hozta meg nekünk az örök reményt, a földi élet értelmét és az örökkévalóságbani hitet. Ha Krisztus fel nem támad, — mondja Szent Pál, — hiábavaló lenne a mi prédikálásunk. De Krisztus feltá­madt és ezzel bebizonyitotta, hogy mi is fel fogunk támad­ni és egy egész örökkévalóságon át boldogok, vagy kárho­zottak leszünk, nemcsak délekben, de testben is. De ez a feltámadás csak úgy hozhat örömet és boldog­ságot részünkre, ha most, amig időnk van, törekszünk egyesíteni magunkat a Feltámadt Isteni Üdvözitővel ! Igazi, boldog és áldásteljes Husvétja csak az igaz, is­tenfélő embernek van és csak annak lehet igazán öröme a húsvéti ünnepek alatt, akik magukat teljesen a Feltámadt Üdvözítő szolgálatára szentelik. Álljunk mi az Ur Jézus mellé és higyjünk az ő szavá­ban, aki maga mondotta: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet és aki bennem hisz, még ha meghalt is élni fog, és én feltámasztom őt az utolsó napon!” FT. BODY J. KAPISZTRÁN, O. F. M. MIT MONDOTT KOSSUTH LAJOS AZ OROSZ VESZEDELEMRŐL? Kossuth Lajos, a magyar szabadságküzdelmek harcosa és hőse: a 48-as köztársaságnak orosz erővel történt legázolá* sa után külföldre menekült és ott folytatta harcát hazája felszabadításáért. Angliában elmondott sok beszéde közül való ez, amelyet Edinburghban tartott, 1858-ban: “A magyar nemzet, amely sem fajban, sem nyelvben nincs ro­konságban semmi európai nép­fajjal, — ott áll ama classicus téren, melyen a végzet mérlegé­ben Európa nem egyszer meg­méretett, ott áll egy ezredév óta mint egy hatalmas ék az északi és déli szláv fajok között. A pánszlávizmus nagyravá­gyó céljai sohasem juthatnak teljes valósulásra, hacsak Ma­gyarország vagy fel nem dara­­boltatik, mint a keresztre feszí­tett Krisztus palástja, vagy szél­­hüdötté nem lesz, mivelhogy nem független. A cseh afarik, a panslavizmus egyik legfanatikusabb, de két­ségkívül legtudósabb szóvivője, ki nem fárad a siralmas sopán­­kodásban, hogy ha a magyarok közbe nem tolakodnak (amint Európa áldásos megtelepedésü­ket nevezik), a szlávok már rég uralkodnának a világ felett. E sopánkodásban kétségtele­nül anachronizmus is, kérkedő nagyítás is van. Az első, mert a szláv egység eszméje nagyon uj eszme; csak Lengyelország legyilkolásával született, csakis azzal születhe­tett, mert a hetvenhétmillió szláv közül ötvenhat az orosz, az orosz nélkül panslavizmus nem is képzelhető, az pedig csak Lengyelország sírján keresztül juthatott a panslavizmus gondo­latához; ha Lengyelország áll, az a hős nemzet sokkal inkább gyűlölte az oroszt, mintsem hogy valaha megbarátkozhatott volna az orosz protectoratus horgára fűzött panslavizmus eszméjével. Annyi bizonyos, hogy a het­venhét millió szlávnak orosz vezénylet alatt egy testté tömö­rülése oly perspectiva, mely felé már a törekvés is Európa min­den érdekeinek kiszámíthatatlan convulisiójával terhes, valósítá­sa pedig nem is képzelhető anél- Ikül, hogy a szabadság és előre­törő polgárosodás geniusa mind­addig búcsút vegyen Európától, mig ama rengeteg épület saját súlya alatt össze nem roskad. Minden lehető szláv mozgalom Európa délkeletén nem szabad­ságra, hanem urcserére s vég­eredményben az orosz-suprema­­tia vontatókötelére fog vezetni. A délszláv népek csak úgy szá­míthatnak szabad és független jövőre s nemzeti egyéniségeik fenntartására, ha szomszédjuk­ban egy szabad és független ma­gyar nemzet él, mely távol min­den terjeszkedési, távol minden uralmi fagytól, ép úgy saját lét­érdeke által van arra utalva, hogy a szomszéd népeknek sza­badságuk s nemzeti egyénisége­ik megőrzéséhez segédkezet nyújtson, mint ahogy saját lét­érdeke által van arra utalva, hogy a szláv népek nemzeti egyé­niségeit felolvasztással, jövőjü­ket szolgasággal s Európát be­láthatatlan romlással fenyegető panslavizmúsnak egész erejével, utolsó erejével, utolsó csepp vé­réig ellent álljon.” Magyar rádió-óra Minden vasárnap d. u. 1 -kor: Orosz János és Kovács Mihály vezetésével a WTNJ (1300 ke.) állomáson.

Next

/
Thumbnails
Contents