Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)
1953-12-17 / 51. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. Utóhangok Nyiró József halálával kapcsolatban . . . Nyirő József, a Spanyolországban nemrégiben meghalt nagy magyar Íróval kapcsolatban néhány amerikai magyar hetilapban ízléstelen, durva megjegyzések jelentek meg, nyilván az illető lapok szerkesztőinek, hogy úgy mondjuk: felületessége folytán ... Az egyik lap úgy próbált ezen a “szépséghibán” segíteni, hogy helyreigazítás, vagy efféle helyett a következő héten leközölt egy másik nekrológot is, — amely a hangnemet illetőleg — az előbbinek pontosan az ellenkezőj e volt. A másik lap pedig helyet adott egy “Levél a szerkesztőhöz” írásnak, amely oly ellentmondást nem tűrő megállapításokat tartalmaz, hogy azt mi magunk is — akik pedig érdeme és nagysága szerint méltattuk és gyászoltuk meg Nyirő Józsefet — szóról-szóra leközöljük e helyen. íme a levél: (amit “felületesen szereksztő kollégánk kapott és aminek elsőoldalas leközléséért kezet szorítunk most vele!) Kedves Szerkesztő Ür! Egy elhalálozott barátom emléke kényszerít megszólalásra, aki felől lapjában egy nekrológ jelent meg. Ez a megemlékezés elfeledte az óhaza ama klasszikus tanítását, mely előírta a földi halandónak, hogy a halottról vagy jót, vagy semmit. Ezért meg kell szólítsam ama kritikust s emlékezetébe idézném a következő tényeket: Nyirő József soha sem volt sem református, sem protestáns lelkész. Ellenben egész életén át hü fia maradt római egyházának. így a Rómától kieszközölt felmentése után tette le papi palástját és ugyanolyan elnyert engedély alapján vett el egy református tanítónőt. Nyirő József soha sem volt nyilas képviselő. Ellenben mint Erdély neves Íróját, tiszteletből az Erdélyi Párt behivatta a magyar Országházba képviselőnek. Erdélyben különben soha sem volt egyetlen nyilas képviselő sem. Nyirő Józsefet mint ismert katolikus irót meghívta Spanyolország katolikus kormánya és szellemi emberhez méltó kenyeret nyújtott számára, így választotta a religiójához közel eső országot. Nyirő József irodalmi értékelése felett vitázni bajos lenne e hasábokon. Ellenben aki a Kopjafákat elolvasta volna, az már nem időzne Uz Bence térségein, de több esztétikai alázattal hajolna meg egy székely alkotónk emléke előtt. Aki Erdély felől is tud emlékezni, az elhunyt emberi és irói képességeiről jobban ítélkezhet. Nyirő József országpusztitó tevékenységéről nem tudok. De el tudom képzelni, hogy országot külföldről is lehet pusztítani, ha csak indulataink maradtak meg s ennek birtokában állunk neki “nekrológot” faragni. Aki nem áll nemzeti fegyelem alatt, az ne nyúljon nemzeti kérdésekhez, mert valóban pusztítás lesz az eredménye. * Úgy érzem, hogy az igazság, keresztyén alázat egyformán arra int, hogy ezeket jen is a föld kerekén, ökölbe szorul a keze dühében, amikor a mai vörös Magyarországról jövő hírek között egyremásra azt olvassa, hogy az Amerikában hzaárulásért, atomtitkok lopásáért és szovjet kémek kezére bocsátásáért villanyszékben kivégzett Rosenberg házaspárt miként ünnepük, dicsőítik és milyen hazug mesékkel próbálják őket úgy beáliltani a hazai magyarság előtt, hogy ártatlanul elitéit mártírok voltak . . . Csak nemrégiben jött a hire annak, hogy Budapesten utcát neveztek el a Rosenberg házaspárról .. . most pedig arról értesültünk, hogy egy Gyárfás Miklós nevű bolsi himpellér színdarabot irt e két amerikai atomkém, Rosenberg Gyula és Etel “mártriomságáról” és a “Népművelési Minisztérium” úgy rendelkezett, hogy a darabot azonnal műsorra kell tűzni a Madács nevét gyalázó propaganda-színházban. Soha még kémek ügyét egyetlen országban sem kezelték a bíróságok olyan alapossággal, mint az Egyesült Államok igazságszolgáltatási fórumai a Rosenberg házaspár ügyét . . . Maga a Legfelsőbb Bíróság is újból és újból megfontolás alá vette az ügyet (már ezzel is engedményeket téve) és a végén szavazással döntött afelett, hogy helyben hagyja az Ítéletet, amely villanyosszékben való kivégzéssel büntette a makacsul hallgatásba burkolózó két gonosz atom-kémet. Amikor a biró kimondotta felettük az Ítéletet, az indokolásban megjegyezte, hogy a legborzalmasabb halálos Ítélet végrehajtása is enyhe lenne ezen Istentől elrugaszkoT dott gonosztevők számára, akik embertársaik és az e^ész emberiség ellen a legnagyobb bűnt követték el . . . ... És most jönnek az óhazai magyar bolsik s mártíroknak titulálják, magasztalják ezt a gaz emberpárt, akit annak a százhatvan milliós nemzetnek az igazságszolgáltatása talált bűnösnek és ítélt halálra, amely nemzet az igazságkeresés és az igazságosság érvényrejutása érdekében mindig készen áll a legnagyobb áldozatra is: fiainak háborúba küldésére . . .! Ezek a magukból kivetkőzött, a magyar névre oly sok szégyent hozó bolsik utcát neveznek el a magyar fővárosban Rosenberg Gyuláról és Ételről és szindarobt játszatnak el róluk a “nemzet színházában” s abban mártíroknak állítják be őket. . . Lehet-e mélyebbre sülyedni, lehet-e aljasabb, gonoszabb országvezetés, mint a mai magyarországi? . . .? idevessem és kérjem szives közlését eme helyreigazításnak b. lapjában. Szives köszöntéssel: 1953. nov. 20. Unghváry Sándor, tanár ref. s. lelkész Rosenbergék dicsőítése Magyarországon . . . Magyar embernek, bárhol él(Folyt, á 3-ik oldalon) Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Nt. Béky Zoltán esperes 25 éves jubileuma is, azok képviseletében, akiket már a programból ismerünk, a washingtoni reprezentánsoktól kezdve úgyszólván az ország minden részéből, ahol csak magyarok vannak. A trentoni magyar rádió sajátosságának megfelelően miként hullámaival győz idő és tér felett elhozta az óhaza lelkeit ünneplésre az ősöket, a szülőket és azokat a magyarokat, akik a vasfüggöny mögött mint egyetlen reményre tekintenek az itt szabadon élő magyarokra, akiknek Isten csak egy hivatást adott harcolni azoknak a felszabadításáért, akiket a sátán tart rabigában. S az ünnepségek lelkében ez a szellem volt a legmagasztosabb, melyet zár.ó szavaiban maga az ünnepelt hangsúlyozott ki legjobban, mint hivatását, mert a lelkésznek nem foglalkozása de hivatása van, a hivatás az több, abban nincs pihenő, ott nincs nyugalomba vonulás, ott csak a beteljesedésre való törekvés van. Béky Zoltán esperes krisztusi szolgálata, Isten országépitése ott él az ő magyar egyházának épuitésében annak az egyháznak az építésében, melyet épp most akarnak sátáni erők a földdel egyenlővé tenni és elpusztítani. Béky Zoltán zárószavai, ezt a hivatását hangsúlyozták ki mint legelső Isten szolgálatot, Isten népének a magyarságnak mentését. “Meghátrálás nélkül önök mellé állok azon törekvésükben, mellyel származásunk népének szabadságát akarják kivívni” mondotta Eisenhower elnök. E ezek egyike, akik mögé az Elnök áll, Béky Zoltán esperes, mert ő akarja ezt, mert a 25 év munkája fáradtsága elröpül ennek az akaratnak a végrehajtásáért. Valamikor egy prédikációban ragadta meg gondolatomat az élet nagy színpadának szereplői. Az életben mindenkinek kiosztotta szerepét a Gondviselő Isten. A szerep lehet kicsi és lehet nagy. Az életben egy király, egy államfő rosszul játszhatja szerepét és egy szolga pedig tökéletesen. Ugyanúgy mint a színpadon egy mellék személy lehet az ő szerepében tökéletes és a főszereplő csapni való. Ez az ünnepség bizonyítéka, feldübörgő tapsa volt, hogy Béky Zoltán az Istentől neki kiosztott szerepet, mi nem kis szerep volt, sikerrel töltötte be, mert szerepét hivatásnak érezte, egy volt vele. Ez volt, amit az ünnepségről beszámolóként óhajtottam mondani, ebben nincshizelgés, talpnyalás, ez egy objektiv megfigyelése az újságot Írónak, a tények kiértékelése és az ünnepség lelkének feltárása. Bár csak adná az Isten, hogy az összmagyarság, itt kinn Amerikában átvenne ez ünnepség lelkét, ha átélné a magyarság, hogy ma az az idő, amikor magyarokról vgy jót, vagy semmit, és ily lélekkel felkészülve állna a majdan eljövendő népek itélőszéke elé, mely ennek a képnek a láttán végre igazságot szolgáltatna, annak a magyarságnak, mely többet áldozott minden népeknél a szabadság és igazságért való küzdelemben. Ünnepeljünk újra együtt, ma Béky esperest, holnap a másikat, aki tetteivel ünneplő fák(Jfolyt. a 3-ik oldalon)TRENTON, N. J.. 1953. DECEMBER 17. Mint már előző számainkban jelentettük Nt. Béky Zoltán esperes 25 éves jubileumára a rendenző bizottság, nagyszabású előkészítő munkát végzett és egy tényleg nagyszintvonalu programot állított össze. A beszámolót erről az ünnepségről, azzal kezdjük, hogy a program tervszerűen folyt le, úgy ahogy azt előző számunkban részletesen ismertettük. Ebbe a beszámolóban nem is erről kívánunk szólni, nem a program tartalmáról, hanem a program leikéről kívánunk szólni. Mert mindenben a lélek a fontos, ez ami felül emeli az embert a többi élőlény felé és annyival emeli felé, amilyen magasságokba a lélek tud emelkedni. Az ünnepély lelke pedig a legszebb lélek volt a magyarság lelke. A lélek megtestesítője most Béky Zoltán esperes volt, mert ő rajta keresztül és ő benne ünnepelték a jelenlevő nem magyarok a magyarságot azt a magyarságot, melynek megismertetése ma az utolsó pillanatokban mindennél fontosabb és fe7 lülálló. És ezt a célt el is érte ez az ünnepély Béky Zoltánon az esperesen keresztül helyesebben az ő 25 éves munkáján keresztül, felfigyelt a magyarságra az egész ország, mert az ő tevékenysége e jubiláris alkalomkor öszszességében mutatta meg, egyszerre fényeltette meg azokat a tetteket, amelyek most hatalmas fáklyaként világították be őt és rajta keresztül a magyarságot származása népét. Hosszú volna ismertetni az elhangzott beszédeket, a felolvasott üdvözlő levelek tartalmát, nem is fontos, elég ha felsorolok neveket, csak egy párat, amely nevek súlyt jelentenek, mert nemcsak egy személyt, hanem a személyen keresztül olyan tömegeket képviselnek, melyek egész Amerika népét jelentik. Eisenhower elnök levele az ország első katonáján és polgárán kívül, reprezentálta az Egyesült államok népének többségét, Jersey állam újonnan választott kormányzója üdvözletével egész Jersey államot is képviselte és igy tovább, republikánus szenátor, demokrata congressman pártokon felül állóan ünnepeltek együtt az ünnepelttet. A város; polgármestere és a többi vezető férfiai, a megye magasrangu tisztviselői elsősorban azokat a tömegeket képviselték, akiknek a bizalmából azok, akik s ők mind odahozták ünneplő lelkűket a magukét és a híveikét is egyben. De ott volt a magyarság lelke MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, 1300 Ke. Directed by: Michael B. de Kovács 200 Genesee St., Trenton, N. J. Phone 6:0159 IRTA: MÉCS LÁSZLÓ Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, jöttél szivekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyűljön az öröm. És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe gyűljön a köröm, vér csurran a karácsonyfánkról, könny gömbölyűi az uj kalácson ... Naptámadattól naplenyugtig rendőrszurony feszül az égnek; úgy tartják az álcsillagokkal kicifráit' rongyos horizontot. . . Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott? Szuronyban szárnya fennakadt és megfagyott az ajkán az ének . . . Magányos ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába; a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kisértet bólint és zörren hófödötten és sírnak, hogy csak félig éltek . . . A szél futkos füttyös bolondként s rugdalja őket pajkos lába. A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka: árulkodóknak rothadt szive (mint Sátán szennyes ürüléke) gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége és árad mindent elboritón a hosszú, hosszú éjszakába . . . A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadállyal a tiszta szivek kagylójában, mint drágafényü gyönyvetés . . . Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés, mind összeszedném s Bethlehembe vinném a három szent királlyal . . . A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol te Bethlehembe hivó csillag! Úgy mennék s merre, nem tudom . . . A pásztorokkal, vándorokkal, együgyüekkel egyuton csak mennék, mig elém virulna barmok között a játszi jászol. És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága, mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet, a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szent igézet és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett-szivü világra! És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja, gyöngécske harmatos kacsodat merítsd a bűzös kloakába: s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága és földerül az Ember arca és csókot hány a csillagokra . . . Szurony nem szúr már emberhúsba, lehullnak minden börtönrácsok, duruzsol minden hűlt kemence: muzsikál bent a szeretet! Minden szegények melegesznek és minden rongyos gyerekek karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot . . . Jézuska, Isten báránykája! . . . csinálj, csinálj csodát nekünk: az égből dobd le a kicifráit sok csalfa-fényű csillagot! Csillag legyen kéklő szemecskéd, szived szórjon ránk illatot s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk! MÉCS LÁSZLÓ Hungarian Hours Magyar órák MAGYAR KARÁCSONY... * " ' \ ■- V . I 1Q1Q a OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR a 1QK9 IdlO X Negyvenedik Jubileumi Évünk ^ X *J eJ- RÁDIÓ
