Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-11 / 2. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM. TRENTON, N. J., 1952. JANUÁR 11. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Eisenhower tábornok indul a választáson Lodge szenátor vasárnap bejelentette: Eisenhower in­dul az Egyesült Államok el­nökségéért folytatott küzde­lemben. Ha Eisenhower valóban le­mond hadvezért tisztéről az elnök-jelöltség, illetve az el­nökség kedvéért, potencialiter alighanem a legnagyobb áldo­zatot hozza meg az önzetlen­ség oltárán, amit eddig ame­rikai férfiú meghozott. Hi­szen egy jövendő háború győztes hadvezérének: a világ eddig valószínűleg legna­gyobb politikai jelentőségű háborúja hadvezérének lenni minden bizonnyal nagyobb történelem-könyvi maradan­­dóságot jelent, mint amit az államfői tisztség általában biztosit. Ha tehát Eisenhower is igy ítéli meg az alternatívá­kat, fel kell tételeznünk, hogy a tábornok az államfői tiszt­ségnek hatáskör tekintetében az eddiginél nagyobb jelentő­séget szán, illetve, a maga népszerűségének ismeretében, szükségesnek tartja a republi­kánus választási esélyt az el­érhető maximumra növelni, nyilván egy jövendő helyes ujjárendezés érdekében min­dennél fontosabbnak tartván a republikánus elképzelések érvényesülési lehetőségének biztosítását. * Churchill Churchill brit miniszterel­nök és az Egyesült Államok különféle katonai és politikai vezető emberei között folya­matban vannak a megbeszélé­sek. Annak ellenére, hogy e­­gyes vidéki lapok rosszhisze­mű és illetlen szimplifikálás­­sal (“jön Churchill, készítsd az erszényt”!) hűvös fogad­tatást igyekeztek Churchill számára előkészíteni, az angol miniszterelnököt rendkívül barátságosan fogadta Ameri­ka, — nemcsak a “hivatalos Amerika,” hanem a fizikailag jelenlevő “utca embere” is. Anglia, akármennyire elve­szítette is világbirodalmi jel­legét s akármennyire is rá­szorul jelenleg az Egyesült Államok gazdasági támogatá­sára, — az előttünk álló világ­küzdelem rendkívül jelentős tényezője marad katonai és politikai szempontból egy­aránt. Lapunk zártakor még bő­vebb tájékoztató nem áll ren­delkezésre, de az ilyenkor szo­kásos hivatalos közlések és zárókommünikék is többnyire csupán rutin-tájékoztatók; a tárgyalások érdemi részét né­ha valóban szükséges néhány szabvány-formulával behe­lyettesíteni. Maga a látogatás ténye rendkívül megnyugtató, hiszen egy személyes eszme­csere alkalma módot ad olyan eshetőségek részletes megbe­szélésére is, amelyeket egyéb­ként félreértések nélkül nehéz tisztázni. * Egyiptom Faruk egyiptomi király a nyugati hatalmakkal szimpa­tizáló Dr. Afifi pasát ne­vezte ki miniszterelnökké. A- fifi pasa az Angliával való megegyezés hive. Amidőn ki­nevezésének hire ment, a vö­rösök által fellázított egyipto­mi diákok Kairóban és A- lexandriában nagy tüntetése­ket rendeztek. Ugyancsak két, a nyugati hatalmakkal szimpatizáló dip­lomatát jelölt ki Faruk király külügyi tanácsadójául s igy remélhető, hogy Angliával is­mét helyreáll a j ó viszony. * A CIO-sztrájk Az acélipari munkásság (CIO) rendkívüli konvenció­ja szavazott a sztrájk kérdé­sében. Az egyhangúlag elfo­gadott határozat az, hogy a sztrájkot 45 nappal, február 21-ig, elhalasztják. A gyűlés megnyitása után Philip C. Murray, a CIO or­szágos elnöke, felolvasta Tru­man elnök levelét, amelyben általa hívja fel az országos uniót, hogy tartózkodjanak a sztrájk kimondásától, mert a vasipari termelés csökkenése végzetes lehet. Truman a le­vélben biztosította a munkás­ságot, hogy kívánságait a le­hetőséghez képest figyelembe veszik. * Ottó főherceg Párisban, magyar menekültek között Habsburg Ottó főherceg a Karácsonyt Párisban, magyar menekültek között töltötte. A főherceg felszólalásában e­­gyebek között a következőket mondotta: — Tudjuk, hogy a felszaba­dítás szent célját el fogjuk érni. Lesz még szép, keresz­tény szellemű karácsony Ma­gyarországon. Lesz még idő, amikor újra megbecsülik a magyar munkást, amikor szo­ciális jólét és igazság fog u­­ralkodni Magyarországon, a­­mikor ismét szabad lesz nem­zetünk. Rab honfitársainkkal együtt kérjük a Mindenhatót, kérjük a magyar nemzet vé­dőszentjét, Patrona Hunga­­riae-t, áldja meg magyar munkánkat, áldja meg test­véreinket szegény hazánkban, — adjon nekik és nekünk erőt és türelmet, hogy megélhes­sük — együtt és nemsokára — életünk egyetlen célját: szere­tett hazánk, szent Magyaror­szágunk f e 1 szabaditásának magasztos óráját. Ottó főherceg beszédét Ma­gyarországra is közvetítette a párisi rádió. * Rövid hírek Litvinov, volt szovjetorosz külügyminiszter Oroszország­ban, 75 éve^ korában, termé­szetes halállal meghalt. * A Moszkvában tartózkodó Niemöller német evangélikus lelkész kijelentette, hogy Né­metországnak a nyugati és a keleti világ között kell halad­nia. Tudjuk, hogy a Szovjet az efféle “semlegességet” úgy­­­A választási harc a televízión A Westinghouse közli, hogy 3 millió dollárt fog költeni mind­két párt elnökjelölő konvenció­jának közvetítésére a televízió­ban. A Westinghouse megszerez­te erre a kizárólagossági jogot. A vállalat szószólója kijelentet­te, hogy az egész kampány köz­vetítésének célja az, hogy minél több embert vegyen rá szavazati jogainak gyakorlására. Közi-Horváth József: Kommunista-elle­nes propaganda a “Szabad Nép”-ben Párisban nagy meglepetést keltett, hogy a budapesti kom­munista szócső, a Szabad Nép, szétküldött példányaihoz csatolt orosznyelvü mellékletben felhív­ják a UN-t Magyarország fel­szabadítására az oroszok terror­ja alól. Kiderült, hogy a kommu­nistaellenes földalatti mozgalom ügyesen az “orosz nyelvoktató” oldalba csempészte felhívását és ezt a magyar cenzor nem vette észre. Egy cseh vélemény - illúziók nélkül Az uj Európáért folyó eszmei csatározás során figyelemremél­tó cikk jelent meg Miksche emigrált cseh ezredes tollából. A cikk Középeurópa jövendő sorsával foglalkozva kifejti, hogy, bár Írója hive e terület fö­derális egyesítésének, ellene van annak, hogy azt tulnagyra mé­retezzék, mert akkor könnyen el­veszítheti kohézióját. Ideális egységnek a csehek, szlovákok, magyarok és osztrákok föderá­cióját javasolja, főokként meg­említve, hogy e terület gazdasá­gi egységén túl az ott lakó népek a többszázados együttélés foly­tán bizonyos fokú lelki közössé­get is alkottak. Miksche hibának tartja a Nyugat által még min­dig pártfogolt önálló Csehszlo­vákia gondolatát, mert azzal szemben a szlovákok is mindig oppozicióval éltek, de tarthatat­lan az a kiüldözött szudétanéme­­tek kérdése miatt is. (És a ki­üldözött magyarok? A szerk.) Elveti a Masaryk legenda gon­dolatát és megállapítja, hogy Masaryk terveinek megvalósu­lása lényegileg Középeurópa bal­­kanizációjához vezetett és hogy a versaillesi és trianoni béke­­szerződések összehasonlíthatat­lanul rosszabb helyzetet terem­tettek ezen a területen mint a­­milyen előtte volt. Csehszlová­kia—irj a Miksche—mesterséges produktuma volt a békekonfe­renciának s egy ügyesen fölépí­tett propagandának a gyermeke, mig Magyarország és Ausztria annak áldozata lett. Tényekkel bizonyítja, hogy a Monarchia cseh tartományai semmiképpen sem voltak úgy kiuzsorázva, a­­hogy azt Benesék a békekonfe­rencián állították. A cikk jelentőségét sokban e­­meli, hogy azt egy olyan nemzet fia irta, aki az fentemlitett béke­­mü jóvoltából egész népével e­­gyütt a napós oldalra került. Számunkra, az óly sokszor elitéit magyarság számára, az ő megál­lapítása egy kései és szomorú e­­légtételt is jelent, mert hiszen a Trianonban ránksütött, igazta­lan vád koronatanúja beszél ma a cseh ezredes szájával. Remélni merjük, hogy ezeku­­tán azok a jóakaratu, de a hamis propaganda által félrevezetett bírák is, akik a föntemlitett bé­­kemü számunkra oly fájdalmas verdiktjét kimondták, és valami érthetetlen látninemakarással azóta sem voltak hajlandók ál­láspontjukat revideálni, belát­ják tévedéseiket s Középeurópa eljövendő ujjárandezésénél nem az erkölcsi gátlásokat nem isme­rő szemfényvesztő propagandát, hanem az ott lakó népek érde­keit, igazságos és jogos igényeit fogják szem előtt tartani. B. F. Nagyjelentőségű dokumentum a “Szudétanémet Fehér Könyv” “Amerika a legna­gyobb áldozatkész­séggel vállalja.. Közi-Hórváth József, a Ke­resztény Népmozgalom Magyar- Amerikában is jólismert elnöke, a magyar emigráció menekült­ügyeinek intézője európai útja során Németországban is tartott beszámolót. Előadásában Közi-Horváth József elsősorban az amerikai közvélemény és Amerika vezető politikai tényezőinek felfogását és célkitűzéseit ismertette. Rá­mutatott arra, hogy Amerika ma jobban érzi azt a veszedel­met, amelyet a bolsevista impe­rializmus Európa számára je­lent, mint a legtöbb európai or­szág. Amig sokan Európában el­vesztették hitüket önmagukban, az amerikai nép a legnagyobb áldozatkészséggel, és öntudattal vállalja magára azt a terhet, a­­mit a kommunista agresszió megállítása jelent. Bizalommal tekinthet a magyarság az ameri­kai poltika felé, mert Amerika igazságot követel a kisnépek szá­mára is. Tulsa, Oklahomaból jelentik: — Egy különös ügy került most nyilvánosságra, amely az állami adminisztrációk képtelenségét mutatja be. És még csak nem is vizsgálat derített fényt a fur­csa estere, hanem egy válóper. Amikor Esther Clark 1942- ben állami segélyért folyamo­dott, kétségkívül rászorult. Fér­je, John, egy ócskavas-cég alkal­mazottja elvesztette állását és a házaspárnak hat ellátatlan gyer­meke volt. Az állam jóléti osztá­lya havi 90 dollárt folyósított a családnak a szűkös napok átvé­szelésére. De John Clark szorult hely­zete nem tartott sokáig. Hama­rosan kapott, egy heti 75 dollá­ros állást és értesítette az álla­mi jóléti hivatalt, hogy már nem szorul segélyre. Legnagyobb meglepetésére a havi 90 dolláros csekkek változatlanul jöttek. John ajánlott levelet irt a hiva­talnak, most már Írásban szö­gezve le, hogy nem szorul a se­gélyre. A csekkek azonban nem apadtak el. És ez lett a család veszte, bol­dogtalanságának és végül fel­bomlásának okozója. Mrs. Clark ugyanis, a váratlan havi 90 dol­láros többlettel, kezdte életét en­nek megfelelően berendezni. Klubokba iratkozott be és rászo­érti, hogy — kettő között, de a földrajzi adottságok folytán közelebb eső Szovjet oldalán. (K. A.) “Szánalmoból” megölte szüleit Dean Henderson Laramie, Wyo.), 28 éves gépész bevallot­ta, hogy megölte apját és any­ját. Amikor a rendőrök behatol­tak a családi házba, a 64 éves John Henderson és 62 éves fele­sége Ethel holtan, átlőtt fejjel feküdtek vértócsa közepén á­­gyukban. A szomszéd szobában feküdt a fiuk, puska volt nála, de nem tanúsított ellenállást. Fe­lesége, aki a rendőröket kihívta, szintén a házban volt. A kihallgatáson Henderson nem tagadott es azt mondta, hogy szánalomból ölte meg szü­leit. “Apám úgyis nemsokára meghalt volna és: anyámat azért öltem meg, mert nem akartam, hogy egyedül maradjon” — mondta. — A vizsgálat szerint azonban John Henderson nem volt beteg, vagy legalább is nem olyan mértékben, amely az ir­­galmi gyilkosságot bármiként is indokolta volna. Dean Hender­son pedig más felvilágosítást nem tud adni és felesége is ér­tetlenül áll az eseményekkel szemben. kott a lovaglásra. Először csak nyerget és lovaglócsizmát vett, végül lovat is. Kezdte elhanya­golni családját és férjét. John Clark kétségbeesetten próbálta megállítani a havi csekkek ára­datát, de sikertelenül. A jóléti hivatalban egy tisztviselő azt mondta neki: “Elég nehéz dolog rákerülni a jóléti hivatal listá­jára, de még nehezebb lekerülni róla.” 1947-ben John és Esther kö­zött annyira megromlott a vi­szony az uj életmód miatt, hogy különváltak. Múlt héten azután válóperre került a sor. A bíróság két gyermek gondnokságát a férjre bízta és úgy rendelkezett, hogy a többinek támogatására fizessen feleségének havi 50 dollárt. Az állami segélyhivatal elis­meri, hogy négy éven át John Clark tiltakozása ellenére fize­tett segélyt, de azt a magyaráza­tot adja, hogy a házaspár annak idején veszekedett, a hivatal nem volt biztos benne, hogy az asszony nem szorul-e rá a se­gélyre és ezért tovább folyósí­totta. (— Sz —) CHICAGO egyik sötét mellék­utcájában két rabló megtáma­dott egy öreg embert. Az öreg azonban nem hagyta magát és kitünően irányított boxütéssel leütötte a két támadóját. Kide­rült, hogjr a hetven éves ember fiatal korában a boxolás köny­­nyüsulyu világbajnoka volt. Pérónék atom­bombája Argentína elnöke Perón, aki hatalmas összegeket költött a­­tomkutatásra, állítólag atom­bomba gyártására készül. Ro­nald Richter, az osztrák szár­mazású atomkutató áll az atom­termelés élén. Alig egy éve Peron még azt mondotta, hogy atomerővel haj­tott gyárakat fog épiteni. Most, a huemeli atommüvek megláto­gatása után titokzatosan kije­lentette, hogy “hamarosan Ar­gentínának is lesznek atomfegy­verei.” Dr. Richter szerint olcsóbb módszerekkel állítanak elő atom­energiát, mint Amerika és Ang­lia. Az első atomrobbantást janu­árban fogják tartani és holland és belga nagyiparosokat hívtak meg erre a nem mindennapi de­monstrációra. Perón azt reméli, hogy a hollandusok és belgák majd finanszírozzák az épitendő atommüveket. Argentínában ál­lítólag urániumot találtak, mely­nek bányászása folyamatban van. Az utolsó DP-vizum Frankfurt am Mainből jelen­tik, hogy még Újév előtt ott kiu­talták az utolsó amerikai beván­dorlási vízumot egy Észtország­ból (jelenleg Oroszország) me­nekült házaspárnak és két kis gyermeküknek, s ezzel a törvény hatálya befejeződött, összesen 312 ezer 554 embert bocsátottak be ennek a törvénynek az alap­ján az Egyesült Államokba, e­­gyetlen vízumot sem hagytak felhasználatlanul, sőt még 11,- 000 embernek sikerült vízumhoz jutni oly országok rendes kvótá­jából, amelyek azt nem vették teljesen igénybe. Még igy is több mint 129,000 olyan hontalan személy maradt a német menekült táborokban, a­­kiknek az ügyét teljesen tisztáz­ták, de nem jöhetnek be, mert nincs számukra engedélyezett vizűm. A következői hat hónap alatt azonban egy külön kongresszusi törvény alapján bejöhet még 26,284 úgynevezett “népi né­met.” Éhenhaltak A 83 éves Mary Graciet (Lin­­gan, N. S.) és Ellen nevű 81 é­­ves húgát holtan találták egy el­hagyatott fütetlen házban, mig David nevű vak, 82 éves bátyjuk tehetetlenül tapogatózott a vis­kóban, képtelen lévén segíteni testvérein. A két aggszüz halá­lát éhezés okozta és bátyjuk is az éhhalál szélén volt, amikor a rendőrök a szomszédok figyel­meztetésére behatoltak a házba. Kölcsönös bizalom Paul Schlachter, egy Forth Worth-i (Tex.) gazolintöltő ál­lomás tulajdonosa épen lezárta üzletét és beült kocsijába, ami­kor az utca túlsó oldalán egy te­herautót látott. Félóra hosszat figyelte a teherautót, majd oda­hívott egy rendőrt, közölve vele, hogy gyanúsnak találja. A rend­őr átment az utca túlsó oldalára a teherautóvezetőjéhez, aki ezt mondta a rendőrnek: “Jó lesz figyelni azt az alakot a túlsó ol­dalon. Mikor kialudt a világos­ság a töltőállomáson, az ajtókat próbálgatta.” (Minden kommentár nélkül kivonatoljuk a “Hungária” a­­lább következő cikkét, amelyből tényszerűen kitűnik, hogy nem mindig feltétlenül csak a csehek “demokratikus angyalok,” s minden más náció “balkáni” és ördögi.) Nemrég jelent meg az u. n. Szudéta-Német Fehérkönyv vas­kos kötete. 369 tényleirás és a kapcsolódó, kimerítő dokumen­táció megdöbbentő képet ad ar­ról, hogy 1945 májusától kezdve milyen kegyetlenséggel üldöztek ki hazájukból több mint két és félmillió szudéta németet. Nem célunk itt mind azoknak a rab­lásoknak és gyilkosságoknak a felsorolása, amelyek a szudéta németek kitelepítését kisérték, de nem hallgathatjuk el az aus­­sigi vérfürdő leirását, úgy ahogy az a 32-es számú tenyleirás sze­rint 1945 julius 30-án történt: “Én magam az Elba-hidhoz fu­tottam és itt láttám hogyan do­báltak az Elbába 100 meg 100 német munkást, akik a Schicht­­‘gyárból jöttek. Asszonyokat és gyermekeket, sőt gyermekkocsi­kat is a folyóba löktek a csehek; többnyire fekete egyenruhás csehek voltak vörös karszallag­­gal. Asszonyokat és gyermeke­ket, akik nem tudtak védekezni a húsz méter magas hídról dob­ták a hullámokba. Énmagam el­kerültem a hidat s miután ezt a szörnyű jelenetet láttam, vissza­futottam a Töpfergassén keresz­tül az Iskola-térre... A németek tömegüldözése késő estig tartott, minden utcasarokból kiabálást és sirást hallottunk. Sem a ható­ság, sem az orosz megszállósereg nem léptek fel e tömeggyilkos­ság ellen. Számos németet, akik úszva mentették ki magukat az Elbából, gépfegyverrel lőtték. Aussigban az igy elhalálozottak létszámát 800-1000-re becsülik.” A deportált szudéta-németek­­nek vagyonukból való teljes ki­fosztása közismert, úgyhogy en­nek ismertetésétől el is tekin­tünk. Magyar szempontból érdekes­sége a könyvnek, hogy a mellék­letben szereplő rendeletekben, hivatalos iratokban a szudéta­­németek és a magyarok legtöbb helyen együtt szerepelnek. A do­kumentáció ennélfogva magyar szempontból is rendkívül érde­kes és pőrére vetkőzteti azt az 1945-ös Benes-féle demokráciát, amelyről Nyugaton sok helyen még mindig hozsannákat zenge­nek. A könyv már eddig is óriási feltűnést keltett, vezető londoni lapok, valamint a New York Times, emlékezett meg róla. Végül azt hisszük felesleges hangsúlyoznunk, hogy mekkora politikai jelentősége van a szu­­déta-német kérdésnek, hiszen több mint két és fél millió szu­­déta-német várja Németország­ban a visszatérési lehetőséget hazájába, a Szudétaföldre. Gasolin-háboru Az egymással vetélkedő ga­zolinárusok ismét árháborút kezdtek és a Standard Oil leszál­lította a gazolin gallonjának á­­rát 17 centre. A nyáron a hábo­rúság során 13 cent volt a gazo­lin gallonja. MARCH OF DIMES JANUARY 2-31 ‘A pénz nem boldogít:” Egy házaspárra erőltetett állami segély feldúlta a családi fészket

Next

/
Thumbnails
Contents