Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1952-12-24 / 52. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. TRENTON, N. J., 1952. DECEMBER 24. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year “Álmélkodással csudáljuk”... Mind a pásztorokról, mind elbeszélésük hallóiról fel vari jegyezve a szenttörténetben, hogy felette elcsudálkoztak a bethlehemi történéseken. Ezt annyiszor hallottuk, hogy minden különösebb elcsudálkozás nélkül halljuk újra igy karácsony táján. Próbáljunk csak azonban egy kissé elgondolkozni, hátha megértjük a csudálkozást és talán némi csudálkozás támad mi bennünk is. A pásztorokat és a történtek felől tőlük értesülteket minden bizonnyal csodálatba ejtette, még pedig nem kis remegéssel vegyes csudálatba, az angyali jelenés. A dolgok “rendes körülmények között” láthatatlan rendjének, a természetfeletti világnak a belépése volt ez a látható, a tapasztalati, természeti világba. Szemmel, füllel érzékelhető üzenetnyerés volt ez abból a világból, amelynek sokan még a létezésében sem hisznek, mert onnan “rendes körülmények között” csak Szent Lelkén, Igéjén és választott emberein keresztül szól földi halandókhoz az Isten. Bizony nagy kockázatot vesznek azok, akik haláluk órájáig várnak ennek a titokzatos szent világnak a felfedezésével! A pásztorok tovább adott elcsudálkozásának második oka minden bizonnyal az a teljes részletekig menő tájékoztatás volt, amely a “Gyermek” megtalálása nyomán mindenben pontosnak bizonyult. Látván, hogy mindent úgy találtak, amint azt nekik az angyal előre megmondotta, csudálkozva néztek egymásra, kérdezvén beszédesen hallgatag tekintettel: “Hát igy tudja a földi dolgokat az Ur ? ki hitte volna, ki hitte volna?!” Talán mindnyájan vigyázóbban élnénk égletünket, ha meggondolnánk a szent éllek szavait: “Láthatatlan Lélek, Tje betöltesz mindent, Jelen vagy itt alant, valamint oda fent; Nincs oly dolog, melyet szemeid ne látnának, Bár fedjék ködei a sötét éjszakának. óh, emberek, nincsen az Isten előtt titok, Tudva vannak nála minden gondolatitok!” Végül az is bizonnyal okot adott a csodálkozásra, hogy egy gyermek, hozzá olyan nyomorúságos helyzetben leiedzett gyermek felöl mondattak égi követek által csodálatosan nagy dolgok, mint amilyenek a bethlehemi “Gyermek” felől mondattak. Az emberek általában szeretik a gyermeket, de önmagukkal szemben azt mégis “csak gyermek”-nek tekintik. Mai amerikai életünk sok vonatkozásában is ott lappang a már nem is anynyira gyermekek, mint ifjabbak leértékeléséé... A fénnyel, gazdagsággal, külső látszatokkal szemben is mindig túlságosan nagy volt és még manapság is nagy a■ respektus. Mindenki a “köznép” ügyvédjének akar látszani, de próbáljon csak a szegény apjánál, anyjánál többre törekedni, pont a “köznép”-böl valók., nézik., a ..legkrtikiusabb szemmel a törekvéseit és ha nem vigyáz, könnyen felhányják neki apjának, anyjának a szegénységét! Isten ilyen tekintetben is meglepte a világot. Gyermek képében küldött Szabaditót, egyszerű emberek gondjaira bízott és szinte mindeneknél egyszerűbb körülmények között született gyermek képében. Az egészen alulról kezdés, a gyermekmegbecsülés, a minden külsőségtől eltekintő ember értékelés tekintetében nem kell máshoz menni leckéért, mint a magasság os Istenhez! LJgy érzem, a pásztorok méltán csudálkoztak. És aki közülünk csak kissé is elgondolkozik, annak ajkán is mélyebb érzelemmel fog zendülni az ének: “Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, óh Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed” . . . DR. VINCZE KÁROLY Téves a 65 éves korhatár Amint az általános életkor meghosszabbításával egyre több az idősebb ember az országban, mindenfelől több figyelmet kap a nyugdíjazás korhatárának kérdése. A minap a New York Times magazinjában egy cikk jelent meg a megöregedés kérdéséről dr. Martin Gumpert irt nagyobb cikket. Hevesen tiltakozik az ellen, hogy a 60, vagy 65 éves kort a nyugdíjazás korhatárának tekintsék. Biz a meghatározás, — Írja a neves cikkíró — az átlagember századeleji fiziológiai állapotára van alapozva. A század elején egy ember életrevárandósága — 50 év volt, ma 70 év. A testi erő és mozgékonyság 20 éves korban van a csúcspontján, attól kezdve fokozatosan hanyatlik, viszont ma egy 65 éves átlagember fizikailag olyan állapotban van, mint régen egy 50 éves. A szellemi képességek» emelkedése és esése még lassúbb. Az ember szellemi képességei 40 éves korig állandóan emelkednek, onnan kezdve 60 éves koráig szünetelnek és azután fokozatosan, de lassan hanyatlanak, — írja dr. Gumpert, — majd megállapítja, hogy ma egy 80 éves átlagember szellemi képessége nem rosszabb, mint egy öetvenévesé. A legtöbb embernek ma, ahhoz, hogy munkáját teljesítse, nincs szüksége teljes munkaerejére. így tehát közömbös, — hogy egy 65 éves ember nem olyan erős, mint egy 40 évse . . . Ezzel szemben az idősebb ember alapossága, tapasztalata és szilárdsága értékesebb a nagyobb testi erőnél! Statisztikák bizonyitják, hogy a fiatalabbak csoportjában sokkal több az ipari sérülés, mint a idősebbek között. Egyben a mulasztott órák száma is több. Dr. Gumpert a nemzet munkaerejével való pazarlásnak tekinti a 65 éves korban való nyugdíjazást, több szempontból is. A Social Security rendszert sokkal kevésbbé tehernők meg, ha nem kényszeritenék az embereket 65 éves korukban nyugdíj ba, Ezek az emberek elvesztik vásárlóképességüket is, — ami a kereskedelemnek okoz veszteséget. Lélektani szempontból pedig nincs veszélyesebb, — mint a tétlenségre kárhoztatott munkabíró ember, aki gyakran időnek előtte kerül sírba, ha elveszik tőle a munkáját. EGY 32 ÉV ELŐTTI Karácsonyi vers... CSANÁDY GYÖRGY erdélyi költőnk “1920 KARÁCSONYÁRA” címmel irta annakidején, több mint három évtizeddel ezelőtt az alábbi költeményt, amelynek gondolatmenete, érzéshullámzása; egyes sorai és szakaszai oly szivbtmarkolóan időszerűek ma is .. . oly sokunknak a lelkében rezditik meg ugyanazokat az értéseket itt, a messzeségben . . . annyi idő után . . . (Szerk) Ugy-e anyám? .... Én elmegyek ma este, Akárhol álljak holt-virrasztó vártán, Egyszer csak lehűli vállamról a fegyver S babonahajtott, százöles léptekkel Elindulok a csillagfények árnyán . . . Amint megyek majd, úgy fogy el fejemről Sok súlyos, véres, szürke, rongyos évem, S mire a város határába érek, Utolérem, mit ellopott az élet: A kékruhás, a szőke gyermekségem. Ugy-e, anyám? ... Én ott leszek ma este, Akármekkora hóvihar is támad ... Ugy-e, a függöny nem lesz leeresztve S az ablakon át nagytitkon belesve Meglátom, ugy-e, a karácsonyfánkat? Az illatos, a felhős fényességben, Ezüstlombon, mely aranyágat hajt S elébe drága játék; incsek öntve: Andersen ódon tűm érmese-könyve, A kis vasút... a hí aló ... a kard ... Ugy-e anyám, én jöhetek ma este? Lesz egy tányérral több terítve rám; Ugy-e, nem vették tőlünk el az ágyam S közietek alszom, bent a nagyszobában, Mint egyszer rég, egy boldog éjszakán . . , És álmodom: hogy katona vagyok Idegen földön, koldusröghöz kötve, Mig otthon, messze, vérező rabok .. . Pogány bitorlók, hóhérok, gazok! . . . — Te felcsókolsz s széthull a rémek küldje... Anyám! Én — vájjon — eljöjjek ma este? Reszkessek utcák rámismert kövén? Kopogjak kapun, ami zárva régen, Tévedjek el az idegen beszéden S kiirtott erdők eltűnt ösvényén? Ti hátha már más ország útját futván Idegen kézen teng az ősi föld . . . Hugóm babáját más gyerek becézi, Szemétre hulltak Andersen meséi S minden fenyő a Hargitán kidőlt. . . Anyám! Aki ma legmesszebb vagy tőlem S térdelsz a késő, kinnydermedt misén, Ha nem jönnék ma este mégis . . . mégis Melléd térdelve imádkozom én is Teljesült vágyak Krisztus-ünnepén . . . Anyám, anyám! Ér elmegyek ma este, Halál-virrasztó vártán bárhol álljak: Temessen hóvihar \ak éjnek éjén, Gyilok lessen rám minden erdő szélén, Minden lépésben a szivemen járjak . . . Én elövök! Mert ennek meg kell lenni! Ma este mégis otthon leszek én. Reám találtok dérszállt holnap reggel — Gyerek-vállamról leesve a fegyver — Holtan a házunk havas küszöbén . . . Az amerikai hisz Istenben Ellenségeink gyakran emlegetik, hogy “anyagiasak,” “istentelenek” vagyunk. Az európaiak például általában azt gondolják, hogy imádatunk egyetlen tárgya az automobil és hogy a vasárnap kizárólag baseball, vagy golffal, vagy legjobb esetben autókirándulással telik el. Templomba azonban nem járunk. A Yearbook of American Churches számadatai azonban egész másról beszélnek. A templomok látogatottsága folyton emelkedik. Az utolsó száz évben az emelkedés állandó lett de soha nem volt olyan gyors, mint az elmúlt 10 évben. Az amerikai nép 58r/c-a, tehát körülbelül 89 millió ember, aktiv tagja Amerika 252 felekezete egyikének. 1940 óta ez 9%, 1930 óta 11% emelkedést jelent. LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kivánunk! A feleekzti tagság emelkedése arra mutat, hogy a templomok céljaira való adakozás is emelkedett egész Amerikában. Huszonkilenc millió katolikus, ötvennégy millió portestáns és 4Uj millió zsidó aktiv tagja valamelyik egyháznak. Ezekhez járul az a sok millió ember, aki csak alkalmilag látogatja a templomokat, de nem tagja egyiknek sem. Az amerikai vallásszabadság ismert dolog az egész világon. A kétszázötvenkét féle felekezet felhasználása, amelyeket a Church Yearbook felsorol, tanúságot tesz erről. Egyházaink áldásos működése már kevésbbé ismeretes a külföldön. A legtöbb amerikai ember félre teszi “anyagias” gondolatit a hét végén, hogy az isteni gondviseléshez forduljon vezérletért. ÉRTSÜK MEG EGYMÁST! Irta: Stanley C. Allyn, a National Cash Register Co. elnöke Ma az a leghasznosabb ember, aki tudja a módját, hogyan kell bánni az emberekkel. A mai világban ez a legértékesebb tudomány. Most tértem vissza hathetes külföldi utamról, amelynek leg-I r 'J fV^TAV|V\V ■"» töHfit tem el, amely világrészt már évezredek óta senyved amiatt, mert az emberek nem akarják egymást megérteni. Ez a baj minket is fenyeget. Fenyegeti biztonságunkat, társadalmi és közgazdasági rendszerünket. Fenyeget mindent, amink van és mindent, amit megszerezhetünk. Itt az ideje tehát, hogy gondolkozzunk és igyekezzünk megérteni és megbecsülni egymást. Mi amerikaiak, akiknek most megadatott, hogy a világ vezetői legyünk, erkölcsileg is kötelesek vagyunk a földgömb sok millió éhező és elégedetlen emberén segíteni. A Távol-Keleten a nagy tömegek nyomora a zavarok kutforrása és e zavarok átterjedhetnek az egész világra. Az elszigeteltség filozófiája idejét múlta. Amikor 50-60 óra leforgása alatt a világ bármely részére eljuthat, nem élhetünk mint az állatok, begubózva, vagy struccok módjára. Hogy van az, hogy a kereskedelem ott is sikereket ér el, ahol kormányok és nemzetek külpolitikai érintkezése csütörtököt mond? Úgy, hogy az üzleti világ tudja, hogy alkalmazkodnia kell más emberek felfogásához és aképen kell viselkednie. Vagy megértetjük magunkat és megértjük mi is a másikat, — vagy nincs üzlet. Amikor Singaporeban jártam, bankettet akartunk rendezni malavai alkalmazottaink részé| re. Vannak köztük mohammedánok, kínaiak és európaiak. A mohamedán ragaszkodik ahoz, hogy ételét mohammedán módra, mohammedánok készítsék el és szolgálják fel. A kínaiaknak különleges ételeik vannak. Az európaiak is a maguk kosztját kedvelik. Mi úgy oldottuk meg a feladatot, hogy három asztalt állítottunk fel: mohammedán ételekkel és szolgákkal; kínai eledelekkel; európai diétával és pincérekkel. A bankett kitünően 5 sikerült. Az üzleti érdek áthidal- I ta az ősidők óta fennálló előítéletet és türelmetlenséget. A legtöbb üzlet megtalálja nemcsak a közös tárgyalási alapot, hane mázt a terméket is, amit a fogyasztó közönség kíván és értékel. Szörnyű paradoxon az, hogy az amerikai ipari térvyi r U "U .Vi onoTO* 'íí oV fíc iA.A1VU.IV WC.». AAAC& WOUtiUi“ tek az egész világon, de az amerikai politika nem az. Pedig mi tudjuk jól, hogy az amerikai életforma a legjobb a világon. Kölcsönös megértésen alapszik. Úgy kezeljük polgártársainkat, mint ahogy mi szeretnők, ha kezelnének bennünket. Ez a természetes életfelfogás, de sokmillió ember szemében egészen különös teória. Ezt a teóriát kell tehát megmagyaráznunk a külföldieknek és nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is. Szerencsések vagyunk, hogy mi amerikaiak a szabadságot és az érvényesülési lehetőségeit elődeinktől örököltük. Érvényesülésünknek még korlátlan lehetőségei vannak, nemcsak anyagi téren, hanem szellemiekben is és a mainál jobb világot teremteni a földgömb valamennyi lakójának. A techonologia haladása azonban jóval felülmúlta annak a tudománynak a fejlődését, hogyan értessük meg magunkat embertársainkkal. A jövőben ebben az irányban kell fáradoznunk. Saját boldogulásunk, de életbenmaradásunk is attól függ, hogy jó viszonyt tartsunk fenn mindenkivel. Teljesítményeink csak akkor érnek valamit, ha a másik ember álláspontját is méltányoljuk, reményeit, ^törekvéseit megértjük, megbecsülését és segitőkészségét kiér-demeljük. Ennél nincs fontosabb és sürgősebb tennivalónk. Minél tökéletesebben végezzük el ezt a feladatot, annál magasabbra jutunk el egyéb sikereinkkel. Common Council Nem lesz elnök Albert Einstein, a világhírű tudós értesítette David Ben Gurion miniszterelnököt, hogy nem fogadhatja el Izrael elnöki tisztségét, Einstein amexűkai állampolgár és a princetoni egyetem tanára, akit Weizmann halála után a zsidó állam elnöki tisztségére kértek fel. Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI
