Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1952-02-08 / 6. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM. TRENTON, N. J., 1952. FEBRUÁR 8. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year f I Az AFL az angol és francia gyarmati politika ellen Az elmúlt hét legmegdöbbentőbb s legsúlyosabb erkölcsi jelentőségű hírét, amely az iráni olaj jövendő sorsának körvonalait mutatja meg, lapunk vezércikkében taglaljuk. Ebben a rovatban még csak azt emlitjük meg, hogy a Miamiban ülésező AFL-vezetőség súlyosan bírálta Anglia és Franciaország gyarmatpolitikáját, s annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kommunizmus elleni harcnak legjobb eszköze az, ha a fentnevezett országok eddigi ilyen politikájukon változtatnak. Az AFL egyebek között követelte, hogy a franciák azonnal kezdjenek tárgyalásokat a jelenleg Tuniszban internált arab vezetőkkel, s adjanak nekik teljes függetlenséget. A szuezi csatorna kérdésében is Egyiptom pártját fogta az AFL szakszervezet, s az iráni olaj kérdésben annak elismerését követelte, hogy “Iránnak tökéletes joga van a saját olaja felett rendelkezni.” Az AFL kongresszusának eme kinyilatkoztatása csak azért meghökkenő, mert e nyilatkozat időpantjában már ismeretes volt, hogy Irán jelenleg éppen úgy “rendelkezik szabadon” olaja felett, hogy a szabad világ legfőbb ellenségének, Sztálin vörös birodalmának szállítja. * Dr. Weil Emil “magyar” követ ügye Előző számunkban foglalkoztunk már Dr. Weil, washingtoni “magyar” követ ügyével. A legújabb fejlemény: Wisconsin republikánus szenátorának, Alexander Wileynek szenátusi felszólalása, amelyben — most már törvényes fórum előtt — ismételteitek meg Drew Pearson, országostekintélyü újság iró vádjai, — s most már ilyen alátámasztással k ö v etelhető Dr. Weil azonnali kiutasítása. A felszólalás bizonyítékokat tud arranézve, hogy Dr. Weil Emil annakidején aktivan közreműködött Mindszenty bíboros hercegprímás injekciós megkinoztatásában, s amerikai “követi” megbízatásának lényege az lett volna, hogy itt megszervezze a bolsevista 5. hadoszlopot. Washingtoni köi’ökben valószínűnek tartják, hogy Weil kiutasítására még akkor is sor fog kerülni, ha Rákosiék esetleg retorziókkal élnének. * gadták. A beszédből sejlik, hogy Churchill és Truman megbeszéléseinek olyan részletei is vannak, amelyek nyilvánosságrahozatala nem időszerű. — Az angol kormány a különféle gazdasági nehézségek enyhítésére drasztikus takarékossági rendszabályokhoz folyamodik.*— Legújabb jelentésünk szerint Bevan, a Labour Party balszárnyának vezére éles támadást intézett a kormány külpolitikája ellen. A szocialistáknak különösen kedve ellen van, hogy az angol-amerikai barátság szilárdabbá váljék. Bevan egyébként egyre erősebben törekszik arra, hogy a Labour vezetőségéből Attlee-t kiüsse. * Csonka-Magyarország után még csonkább Magyarország A trianoni békeszerződésnél is igazságtalanabb és szigorúbb, a II. világháborút követő párisi békeszerződések által újólag megnyirbált területeiből a Szovjet ismét elrabolt egy darabot Magyarországból. A budapesti hivatalos statisztikai kiadvány tanúsága szerint 1948-ban még 2.263.6 kilométer, mig most 2.241.6 km. Magyarország határainak hossza. A Szovjet 22 kilométert — az" északkeleti határszélen — “kiigazított” a maga javára. * Newbold Morris megbízatása McGrath igaz ságügyminiszter és Newbold Morris volt new yorki republikánus polgármesterjelölt megjelent Truman elnöknél és hosszan tanácskozott vele. A tanácskozás után Newbold Morris közölte, hogy elvállalta a kormányszervek körében észlelt visszaélések kivizsgálására ' szóló megbízatást. Kijelentette, hogy mint republikánus Lincoln szellemében “pártatlanul és politikamentesen” kívánja a tisztogatást elvégezni. * Rövid hírek A mezőgazdaságot támogató állami banknál súlyos panamabotrány van kitörőben. * Ickes, volt belügyminiszter, 77 éves korában Washingtonban elhunyt. * A moszkvai “Pravda” azt állítja, hogy Koreában a vörösök eddig összesen 2,300 amerikai repülőgépet lőttek le. * LINCOLN ÁBRAHÁM 1809-1865 Lincoln törekvései saját szavaiban is gyakran kifejezésre jutottak. Megvolt az a kiváló tehetsége, hogy világosan, egyszerűen és mégis ékesszólóan tudjon összefoglalni nagyszabású tényeket és eszményeket. Szónoklatainak és írásainak egyes részei az amerikaiak gondolkodásmódjára ma is kihatnak. Hires mondása, amelyet ma is idézgetünk a világhelyzetre való utalással: “Hiszem, hogy ez a kormányzat nem maradhat fenn félig szabadon és félig szolgán.” people, by the people, for the people,” amit “a nép kormánya, a néppel, a népért” szövegre fordíthatunk le röviden. A gettysburgi beszéd a demokrácia meghatározásának klasszikus és mégis egyszerű forpnája. 1863-ban mondotta el Lincoln, amikor a háború sorsa már az Észak javára dőlt el. Ezért hát felhívta azokat, akik életben maradtak, hogy “szentül megfogadják, hogy ez a nemzet, Isten segedelmével, újra szülessék a szabadság jegyében.” 1858-ban mondta ezt Lincoln, amikor a szenátori állásra pályázott — sikertelenül. A beszéd a kongresszus intézkedését támadta, amely újabb, nyugati területeket nyitott meg a rabszolgaság részére, ahol addig az tiltva volt. Lincoln azzal érvelt, hogy ember nem lehet a másiknak korlátnan ura, hogy a rabszolgatartás bűn és ki kell irtani. Politikai taktikájában azonban ezúttal nem magát a rabszolgaságot támadta, amely akkor törvényre támaszkodott, hanem csak kiterj esztését. 1861-ben iktatták az elnöki székbe először, amikor a polgárháború kitörőben volt. Egyik kongresszusi üzenetben Lincoln “az utolsó földi reménységnek” nevezte országunkat, “a nemzetet, amely annak az eszménynek áll szolgálatában, hogy minden embert egyenlőnek teremtettek.” Ez a halhatatlan gettysburgi beszéd első mondata ; az utolsó “government of the Második beiktató szónoklatában, 1865. március 4-én, amikor már csak hetek választották el a végleges győzelemtől, felhasználta az alkalmat, hogy megindító szavakkal az ország újraépítését helyezte kilátásba, a polgárháború szörnyű dulásai után. “Rossz indulattal senkivel szemben, jóakarattal mindenki iránt” — mondta a zárószavakban — “mindig tántorithatatlanul az igazság mellett — amenynyire Isten képesítette az embert az igazság megismerésére, végezzük el feladatunkat és aztán kötözzük be a fájó sebeket.” Mielőtt azonban tettekre válthatta volna kiengesztelést célzó szándékait, gyilkos golyó terítette le Lincolnt. Engesztelékeny politikája vele együtt pusztult el, de szavai nem haltak meg, mert kifejezésre juttatták azt a demokráciát, amelyben az amerikai nép hisz, amire törekszik és amely hitben és törekvésben a világ minden derék népe osztozik. Common Council 14,000 uj magyar az Egyesült Államokban India Az indiai választásokon a kommunisták több tartományban nagy sikert értek el. Ajoy Gos, az indiai kommunista vezér fenyegetően kijelentette, hogy ha Nehru miniszterelnök nem módosítja a kommunista-ellenes törvényeket, Indiában forradalom lesz. “India” — hangoztatta Gos, — “öt éven belül szovjetté fog átalakulni.” íme, a határozatlan, kapkodó, rózsaszín befolyás alatt állott volt nyugati Ázsia-, és Kina-politika legelső gyümölcsei. * Anglia Churchill határozotthangu alsóházi külpolitikai tárgyú beszédét megnyugvással foWashingtonban John L. Lewis bányászvezér és Robert A. Taft szenátor szóváltásba elegyedtek a Taft-Hartley törvény körül, amelyet Lewis rabszolga-törvénynek nevezett. Az éleshangu vita után a felek mégis kézszoritással váltak el. (K. A.) Az Amerikai Magyar Segélyakció kimutatása szerint kb. 14,000-re tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik a II. világháborút követő időkben érkeztek, ill. április végéig még érkezhetnek az Egyesült Államokba. 1949-ben 30 .hajón 672 magyar vérünk, 1950-ben 71 hajón 3,308 (repülőn 95), 1951 első felében 3’5 hajón 2,983 (repülőn 118), 1951 második felében 43 hajón 3,736 (repülőn* 333) hazánkfia érkezett. A fenti időpont előtt s az azután érkezett, illetve még várható magyarok teljes száma kb. 14,000. Ezek legnagyobb része az ostrom, az orosz megszállás szörnyűségei s a kommunista terror elől menekültél, s került Amerikába. Kihozatalukban s megérkezésük utáni gondozásukban az A- merikai Magyar Segélyakciónak elévülhetetlen érdeme van: a magyarság ismét bizonyságot tett arról, hogy a magyar civódik ugyan, de a bajban egymást el nem hagyja! Áldott napsugárka Az American Geological Institute véleménye szerint ipari téren nem az atomenergiáé a jövő, hanem a napból nyert energiáé. A tudósok véleménye szerint 50 év múlva a napenergia már jelentős része lesz az amerikai gazdaságnak, mig az atomenergia csak kisegítésül fog I használni. PÉLDÁUL-AZIRÁNI OLAJ Irta: Köröndi András Propagandavagy önreklám?- Angliai munkatársunktól -A ‘Free Europe’ rádió magyar osztálya fogadást rendezett Londonban. A megjelent magyar igazgatóhoz, Dessewffy Gyulához két magyar kérdést intézett a magyarországi rádió hallgatók ügyében, a rádió bemondásaival kapcsolatban., Dessewffy válasza korántsem volt kielégítő megnyugtatásunkra. Hogy csak egyet említsünk a Rádió bemutatott “mintakollekciójából,” egyebek között például a következő történt: Egy uj szegedi kommunista gyárvezető, Viski Vilmos, sanyargatta a hozzá beosztott munkáslányokat. A müncheni rádió tudomást szerzett erről, s egy adásában megfenyegette Viski-t, piondván, hogy nevét megjegyzik. — Eddig rendben is volna a dolog, annál is inkább, mert Viski megszívlelte a figyelmeztetést és magatartása emberibbé változott. — Csakhogy erre — a rádió szerint 63 uj szegedi munkáslány köszönőlevelet intézett a müncheni rádióhoz a sikeres beavatkozásért. Amilyen örvendetes maga a tény, olyan sajnálatos, hogy a “szabad magyar” rádió közölte, hiszen nyilvánvaló eszerint, hogy az ÁVÓ is tudja már, hogy 1.) Viski Vilmos megjavult, vagyis kommunista szempontból megbízhatatlanná vált, — 2.) hogy a Viski mellett dolgozó 63 leány (enynyi adat az ÁVÓ-nak alighanem elég!) nyugati rádiót hallgat, — sőt, oda levelet ir! Az ilyen “propaganda” nemcsak nem célirányos, hanem alkalmas arra, hogy sanyargatott emberek százait vezesse börtönbe vagy pusztulásba. Ha — egyáltalában igaz mindez. Ha pedig nem (63 lány levele egy nyugati rádióhoz a kommunista besugási rendszer mellett eléggé valószinütlenül hangzik!) akkor csak szép mese, amely. a müncheni propagandacsinálók nagy óbb dicsőségét hivatott szolgálni. * Beáta “érvényesül” — ahogy lehet . . . Székely Beáta 1945-ben bukkant fel, miután az oroszok “felszabadították” Magyarországot. A Kisgazdapárt kommunistaszimpatizáns “polgári” balszárnyának volt tagja. Mint szimpatizánst a kommunisták “megbízhatónak” találták, amit bizonyít az is, hogy 1948-ban (amikor már csak nagyon megbízhatóknak adtak útlevelet) Beáta mint ösztöndíjas útlevelet kapott Rákosiéktól. Amint az értékes papírral zsebében elhagyta az országot, egyszeriben “menekültnek” kezdte magát érezni. Egy ideig Párisljan lappangott, s Magyarország-szerte ismert törtetésével tett hatalmas de sikertelen erőfeszítést, hogy az emigrációs “politika” sáncaiba bekerüljön. Később áttette székhelyét Londonba. Itt végül sikerült. Ma a Free Europe rádió hullámajn cseveg hazafelé. Az egyik legelterjedtebb angol lap, az “Evening Standard” nyilatkozatot is közöl tőle. “Minden nap” — Írja az ujsjg — “egész Magyarországon au emberek százai bújnak be pohárszékekbe, szekré nyekbe vagy fürdőszobákba, hajolnak asztalok alá, hogy titokban hallgassák a 27-éves Székely Beáta hangját a rádióban.” “Különféle földalatti csatornákon át értesülök” — nyilatkozza a “publicity”-t hajszoló A “negyedik internacionálé,” a világ rózsaszínjei, akik minden formai szervezés, minden párt-fegyelmi szabályzat nélkül is erős megítélési egységben vannak, s nemegyszer még a saját rózsaszinüségüknek sincsenek tudatában, a korlátoltság automatizmusával hajtogatják azokat a frázisokat, amelyek az alacsonyabb sorszámú internacionálék jelszótárából csurognak ki a lapok közül. Ezek azok, akik ‘antikommunisták’ ugyan, de... — akik ‘a bolsevizmus veszedelmét átlátják’ ugyan, de... — és a különböző megbélyegző Ítéletek után “objektiven” mindig találnak valami követendőt Lenin-Sztalin véres iskolájának tanításaiban. Ugyanezek az emberek persze felhördülnének, ha valaki azt a kijelentést tenné például, hogy “Hitler ugyan véreskezü diktátor volt, de kiváló humanizmusát bizonyítja, hogy •sehol Európában olyan hygiénikus munkáslakásokat nem építettek, mint ő, stb..., stb...” — ezek a rózsaszínek felhördülnének, és felhördülésük teljesen jogos volna. Nem lehet ugyanis dicséretes egy alapjában elvetendő rendszer egyetlen cselekedete sem, még akkor sem, ha a kipécézett részlet önmagában esetleg valóban pozitiven Ítélhető meg. A rózsaszín “antikommunisták” azonban ezt cselekszik. Egy ál-haladó, ál-humanista rendszer “haladó” és “humanista” jelszavait szajkózzák, s nem veszik észre, hogy ezzel azt a rendszert támogatják erkölcsileg a maguk személyében, amelyet a saját (tételezzük fel, hogy: jóhisze-Beáta — “hogy igen sokan hallgatnak engem... Büszke vagyok rá, hogy életüket veszélyeztetik azért, hogy hallgassák tőlem az igazságot.” Beáta tehát büszke rá, hogy öt, az ö hangját (mert hiszen az egészben ez a fontos!) hallgatják. A hallgatók veszély vállalását személyes érdemének hiszi: ha más beszélne, talán nem is hallgatnák... De őt, Beátát, őt igen! S egy hencegőhangu nyilatkozat megéri Beátának, hogy jó ötleteket adjon az AVO-nak: hol keressék a titkos rádiókat. Hogy miatta Magyarországon lakásokat tör majd fel esetleg a rendőrség s pohárszékekben, fürdőszobákban keresi az elrejtett rádiókat, s utána deportálja a lakókat? Mit neki száz vagy ezer magyar család, ha az ő karrierje felfelé Ívelhet rajtuk keresztül ! Az ilyen esetek méltán keltik fel a kérdést: kiknek, csinálják tulajdonképpen a propagandát? Az otthon szenvedőknek? Ezeket a kommunizmus átkairól felesleges meggyőzni, mert azokat már saját tapasztalataik alapján, s nem a Free Europe hölgyeinek és urainak nyegle oktatása nyomán gyűlölik. Vagy talán ezeknek a propagandistáknak van szükségük reklámra, hogy magukból anti-kommunista “hősöket” faragjanak? Nekik kell a reklám, s ennek érdekében szabad másokat nyugodt lelkiismerettel romlásba dönteni ? Jó volna már egyszer ezeket a kérdéseket tisztázni... 91/2 milliárd dollárt fizetett be különféle biztositótársulatokhoz tavaly az amerikai lakosság. mü) bevallásuk szerint egészében elvetnek. Ilyen — felvetésük időpontját tekintve célzatos — kremlszagu frázisok azok, amelyek a “más népeket gyarmati sorban tartó, kizsákmányoló” országok ellen uszítanak. Kétségtelen tény, hogy például Nagybritannia egyes országokkal olyan viszonyban állt és egynémellyel még áll is, amely “nevetségesnek,” “tarthatatlannak” és “tűrhetetlennek” tűnik, — persze első sorban azoknak a szemében, akik számára a történelem valahol a 30-as évek derekán kezdődött. Nem vitatható az sem, hogy ilyen felérendeltségi-alárendeltségi viszony (amely pedig ma már nincs is igy, éppúgy, ahogyan a klasszikus “kapitalista kizsákmányolás rendszere” is csak bigott és tendenciózusan csipkerózsikaálmu marxisták képzeletvilágában van már csak meg!) előbb-utóbb át kell, hogy alakuljon valamely közös érdek által meghatározott viszonynyá, — de ennek az átalakulásnak forradalmi utón való siettetése minden bizonnyal a siettető kívülálló harmadik fél érdekeit szolgálja elsősorban. S hogy ez valóban igy van, s nem “fehér, ellenforradalmár” frázis — ime itt van bizonyítékul az iráni olaj példája. Amidőn az angol-iráni 0-laj viszály kitört, a rózsaszínek (ismét e beléjük idegződött automatizmussal) gondolkodás nélkül a Moszkva érdekei által megnyergelt iráni kormány pártját fogták Angliával szemben. Dühödten torkolják le mindenféle szabadságjogokra hivatkozva azokat a józan hangokat, amelyek azonnal azt mondták: itt nem Iránról, hanem a Szovjetről van szó. “Dehogyis” — hangzott a rózsaszínek patetikus válasza, — “Irán nem tűri tovább kizsákpaányolását, Irán végre a maga életét akarja élni!” S ime: a “kizsákmányolóitól” megszabadult Irán első cselekedete az volt, hogy kereskedelmi szerződést kössön az egyik szovjet-megszállta országgal (szerencsétlen módon a Szovjet ismét éppen Magyarországra osztott ki egy ilyen szerepet), s persze az olajat a Szovjet veszi igénybe, s e kerülőre csupán azért volt szükség, mért Moszkvának kény elmetlen volna az a látszat, hogy Irán, Anglia kisujjának elengedése után nyíltan és azonnal a Szovjet karjába veti magát. S ahogyan Irán önkénytelenül is kénytelen a Szovjet érdekeit szolgálni most, ugyanúgy szolgálják a rózsaszínek is — akarva, nem akarva, — Sztálint. A tartalomból: • Bölcs Bendegúz Aktuális Aranyköpései .................2. oldal • Daloljunk 2. oldal • Mrs. Kotkodács ................. 2. oldal • Magyar mozi-műsor 3. oldal • Regény 4. oldal • Egyházi hírek 4. oldal • És még sok egyéb érdekes olvasnivaló. Hirdetések főleg a 3. oldalon, de más oldalakon is találhatók. A hirdetés is olvasnivaló, hiszen kitűnő bevásárlási, szórakozási és egyéb tanácsokat meríthetünk belőlük.
