Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-06-01 / 22. szám

2-ik oldal FÜGGETLENSÉG 1951. junius 1. HUNGARIAN NEWS of TRENTON, N. J. — Established in 1913 — Megjelenik minden pénteken Published every Friday Előfizetési ára Subscription Rate egy évre $2.00 $2.00 per year LÁSZLÓ I. DIENES KÖRÖNDI ANDRÁS Publisher Editor Postacím: 681 S. Broad St. Trenton 10, N. J. ^ Phone TRenton 5-6087 Entered as second-class matter Dec. 11, 1913, at the Post Office of Trenton N. J., under the act of March 3, 1879. All checks and Money Orders payable to “Fuggetlenseg” WE ARE GUIDED BY THE PRINCIPLES EXPRESSED IN “THE AMERICAN’S CREED” “I believe in the United States of America as a Govern­ment of the people, by the people, for the people, whose just poivers are derived from the consent of the governed; a democracy in a republic; a sovereign nation of many sove­reign states; a perfect union, one and inseparable; established upon the principles of freedom, equality, justice and human­ity, for which American patriots sacrificed their lives and fortunes.” “1 therefore believe it is my duty to my country to love it, to support its Coyistizution, to obey its laws, to respect its flag, and to defend it against all enemies.” Kedves Szerkesztő Uram : Látom, lapunk folytatásos regénye is a végéhez ért. Mond­­- ta is az én kedves szomszédasz­­szonyom (tetszik ismerni, ott lakik a nyomda közelében, hát persze, a lelkem már mindenről tud, még mielőtt ki volna téve az újságba!) — szóval azt mondja a szomszédasszony: “Kotko­dácsné lelkem, mégiscsak ügyes ember ez a Diénes szerkesztő, hogy ilyen jól kiszámitotta!” ‘‘Már az szentigaz, hogy ü­­gyes,” — mondom én, — “dehát mi az, amit olyan jól kiszámí­tott?” “Hóit az,” — feleli, — “hogy éppen akkor fogyott ki a regény, amikor a régi trentoni szerkesz­tő!” ' Biza’ igaz, kedves Szerkesztő Ur! És én csak annyit fűzök hozzá, hogy. uj szerkesztő és főmunkatárs, — uj regény: re­méljük, hogy a következő folyta­tásos regény még az előzőnél is szebb és érdekesebb lesz. (A szerkesztő elnézést kér, hogy Mrs. Kotkodács szavába vág, de röviden csak annyit sze­retne mondani, hogy rövidesen közölni kezdjük az uj regényt, a­­mellyel Mrs. Kotkodács és la­punk minden kedves olvasója bi­zonyára meg lesz elégedve. Azután azt a szemrehányást is kaptam a szomszédasszonytól, hogy a múltkoriban tapintatlan levelet találtam Írni. Erről jut eszembe; hogy hogyan is kell hát valamit tapintatosan elmon­dani... A gazda hosszabb távoliét u­­tán érkezett haza. A kocsi az ál­lomáson várta. — Hát mi újság idehaza, Já­nos, — kérdezi a gazda a kocsi­sát. — Nem-igen van, gazduram, — vakargatja a fejét János, — hacsak az nem, hogy szegény Bodri kutya megdöglött. — Megdöglött? — kérdi a gazda szomorúan, — aztán mi baja volt? — Alighanem nagyon hirte­len talált falni a két lóból. — Miféle két lóból? — Hát amelyek tegnapelőtt hulltak el, mert nagyon meg ta­lálták magukat erőltetni a viz­­hordásban. — Miféle vizhordásban, Já­nos? — Hát kigyulladt a gazduram háza, ahhoz kellett a vizhordás. — Kigyult a házam? Aztán hogyan? — Hát éjjel nagy szél volt, és fel talált dűlni a ravatalon a gyertya . . . — Miféle ravatalon, János?! — Hát bizony a gazduram fe­leségének a ravatalán, aki affe­­letti bánatában halt meg, hogy a gazduram kisasszonyleánya megszökött a zongoratanárjá­val... Itt már akár hozzá is tehet­ném, hogy “más baj nem tör­tént,” de ha már ennyire nyakig vagyunk a bajban, hadd irom tovább a levelem, amíg a papiros aljára nem érek. Ez meg egy vonaton történt, a ködös Angliában. Egy skót uta­zott a fülkében egy fiatalember­rel. A skót újságot olvasott, a fi­atalember pedig kibámult az ab­lakon. De mihamar mindkettő beléunt a mesterségbe, mert a skót unottan letette az újságot, erre meg a fiatalember odafor­dult hozzá: — Uram, látom kiolvasta a Times-t, legyen szives adja köl­csön nekem egy pillanatra! — Nem adom!— felelte a skót dörgő hangon a szelíd kérésre, — és meg is mondom önnek, hogy miért nem adom! Figyel­jen jól rám, — nézett a megrö­könyödött fiatalember szemébe, — megmagyarázom. Ha én oda­adom az újságot, előbb-utóbb be­szélgetésbe fog elegyedni velem. Később, mivel pokoli hőség van itt, együtt kimennénk az étkező­kocsiba és meginnánk egy-egy pohár sört. Akkor már be is mutatkoznánk egymásnak. Az állomáson már együtt szálla­nánk le. Az állomáson vár engem a gyönyörüszép lányom, akinek önt már mint ismerőst lennék kénytelen bemutatni. A leányom erre meghívná önt lunch-re. ön később moziba hívná a lányomat s minden valószínűség szerint két hét múlva megkérné a ke­zét... Én pedig nem adom a lá­nyomat egy olyan alakhoz, aki­nek nincs egy pennije, hogy új­ságot vegyen magának!... Na, most már talán érti kérem: e­­zért nem adom oda az újságot, — fejezte be a skót s jóízűen to­vábbolvasott. Egyik trentoni honfitársun­kat rajongásig szereti Zsuzsika nevű kislánya, igaz, az édesapja sem győzi Zsuzskáját eléggé ké­nyeztetni. Nemrégiben közölte Zsuzsikával, hogy rövidesen kis­testvérkét hoz számára a gólya. Zsuzsikában feltámadt a félté­kenység : — Nem bánom, — felelte, — de annak más legyen az apu­kája! Más baj nem történt. Tisztelettel: MRS. KOTKODÁCS HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! LEVELEK AMERIKÁBÓL VALAMI UJ A NAP ALATT Amikor a Vasfüggöny mögöt­ti országokba Írunk, emlékez­zünk meg a televízióról. Ez a találmány, amely nemsokára már a legtöbb amerikai otthon­ba utat talál, olyan forradalmi átalakulásokat idéz elő, mint an­nak idején a villamosság és au­tomobil. Magyarországon érdek­lődéssel fognak erről olvasni, anélkül, hogy azt a politikai ha­tóságok kifogásolhatnák. A levélírónak talán magának is van televíziós készüléke. De már mindenesetre látta a szom­szédok készülékét működésben. Már annak a leírása is, hogyan működik, hogyan élvezik az em­berek, érdekessé teszi a levelet, a levélíró és az olvasók számára. De tovább mehetünk és érint­hetjük amerikai életünk néhány fontos igazságát. Ezzel az ellen­séges propaganda hazudozásait cáfoljuk meg, anélkül, hogy a­­zokkal vitába szállnánk. Az ellenséges propaganda azt hazudj a, hogy Amerikában nin­csen családi élet. Ezzel szemben a levélíró ismerteti, hogyan gyűl össze esténként a család minden tagja a televíziós készülék kö­rül; hogyan kacagnak együtt a tréfákon, izgulnak a sport-ese­mények fordulatain, énekelnek együtt a szereplőkkel. Az ellenséges propaganda azt állítja, hogy az amerikai dolgo­zó tömegek érdektelen, egyhan­gú életet élnek. A televíziós pro­­grammok ismertetése bizonyíta­ná, hogy ismeretterjesztő, mu­lattató és művészeti produkció­kat látunk és hallunk minden este. A szovjet propagandája az amerikai tudományt és ipart úgy tünteti fel, mint embertelen szörnyetegeket, amelyek elnyom­ják az embereket és háborúra készülődnek. A televízió annak a bizonyítéka, hogy tudomány és ipar együttműködtek abban, hogy a tömegek szolgálatára le­gyenek, gazdagítsák életüket és olyan élvezeteket és szenzáció­kat hozzanak életükbe, amelyek­ről azelőtt álmodni sem mertek. Uyenféleképen fogalmazhat­juk leveleinket: “Az egész csa­lád körülüli a televíziós készülé­ket, mint ahogyan azelőtt a tűz­hely körül csoportosultunk. Bár egyszerű, dolgozó emberek va­gyunk, minden este alkalmunk van művelődni és szórakozni. Nagyszerű dolog tudni azt, hogy tudósaink fáradoznak, hogy o­­lyan találmányokat hozzanak nekünk, amelyek gazdagítják é­letünket...” A levélben elejtett megj egyzések meg győzőbben szólnak k mi igazságaink mel­lett, mint a tudományos ismerte­tések és könyvek százai. A Com­mon Council azonban valamire figyelmeztetni kívánja a közön­séget. Nemrégiben érdekfeszitő vizsgálatokat láttunk a televízi­ón, amelyeket az amerikai sze­nátorok a szervezett bűnözők el­len folytattak le. Ezt azért tet­ték, hogy az amerikai közéletet megtisztítsák a tisztességtelen befolyásoktól és üldözzék a bűn­tetteseket. Az erre vonatkozó híradásokat azonban félre lehet magyarázni és eltúlozni azok­ban az országokban, ahol a szov­jet propaganda amúgy is foly­ton amerikai gengszterekről és gonosztevőkről regél. Ha erről írunk, miért ne beszélnénk pél­dául igy: “A televízió külön ál­dása az, hogy ismerteti; hogyan működik az amerikai kormány­zás a gyakorlatban. Közelebb hozza hozzánk a demokrácia je­lentőségét. Nemrégiben hallhat­tuk, amikor az amerikai szená­torok egy csoportja kímélet nél­kül vizsgálta a városi önkor­mányzatban tapasztalt visszaé­léseket. Legközelebb már tudni fogjuk, kire szavazzunk és kire ne, hogy tisztességes közigazga­tást kapjunk.” Meghalt egy magyar Airíkakutató Almásy László Ede, a hires sivatagkutató egy salzburgi köz­kórházban 57 éves korában el­hunyt. Almásy a háború után visszatért Magyarországra, ahol rövidebb időre bebörtönözték. — Szabadulása után az egyip­tomi sivatagkutató intézet ve­zetőjének nevezték ki. Most hi­vatalos utón járt Ausztriában, ahol trópusi vérhas tört ki rajta és májára átterjedve végzett is vele. — Salzburgban temették el. Modern hárem Az angol kormány legújabb kiviteli cikke — egy hárem. Saudi Arábia királya rendelte meg a 88 szobás épületet, ame­lyért 1.2 millió dollárnak megfe­lelő összeget fog fizetni fontban. A király feleségei számára ké­szülő épület a modern technika minden vívmányával fel lesz szerelve. A HÉT (Folyt, az 1-ső oldalról) hallgassa ki, — e javaslatot azonban több demokratapárti szenátor ellenezte. Alexander Wiley (Wisconsin) republi­kánus szenátor úgy nyilatko­zott, hogy “nem akar tisztelet­ien lenni, vagy az elnököt za­varba hozni,” — de szerinte Truman elnöknek “lehetőleg önként” meg kellene jelennie a kongresszus előtt. Amennyi­ben Truman erre nem vállal­koznék, megfontolás tárgyá­vá tesz egy javaslatot, amely szerint a kongresszus maga elé idézné az elnököt. A kormány másik támadó­ja Taft szenátor volt, aki egy beszédében azt mondta, hogy az elnök “képtelenséget be­szél,” és hogy “szándékosan hamisan értelmezi (Taft) szavait.” Ez Truman ama ki­jelentésére vonatkozott, a­­melyben az elnök Taft szená­tor javaslatának látszólagos ellentmondására hívta fel a figyelmet. Taft ugyanis egy­idejűleg javasolta a háborút Kína ellen és az USA fegyve­res erej ének csökkentését. Taft viszont kijelentette, e két javaslat nem függ össze, a haderő csökkentésével csu­pán “az emberanyaggal való pazarlás” ellen kíván véde­kezni. Még meg nem erősített hí­rek szerint szó van arról is, hogy a kongresszus alkalmat kíván adni MacArthurnak egy újabb nyilatkozat megté­telére is. * Olaszország és Francia­­ország Sforza gróf olasz külügy­miniszter, — római jelentés szerint, — azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államok, Anglia és Franciország kor­mányaihoz, hogy enyhítsék az olasz békeszerződés feltétele­it, különösen pedig a szerző­dés ama részét módosítsák, a­­mely katonai jellegű megszo­rításokat tartalmaz. A kül­ügyminiszter rámutat arra, hogy a jelenlegi feltételek mellett Olaszország nem ké­pes egy kívülről jövő támadás ellen eléggé hathatósan véde­kezni. Az egész politikai világ nagy érdeklődéssel tekint az e hónapban megtartandó fran­ciaországi választások elé. Párisi tudósítónk szerint a francia lakosság kommunis­taellenes része is tisztában van azzal, hogy az ország dön­tő fordulóhoz érkezett. A franciák egy harmada mutat­kozott a lagutóbbi választások alkalmával kommunista érzel­műnek és még elég jelentős a szimpatizánsok száma is. A választási harc előcsatározá­­sai máris megkezdődtek, s mindenki tisztában van azzal, hogy ezúttal lényegileg igy szól a kérdés: Moszkvával, vagy Moszkva ellen. Francia­­ország színvallására annál is Kosztolányi Dezső: Üllői-uti fák Az ég legyen tivéletek, Üllői-uti f ák, Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. 'Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-uti fák. Másoknak is igy nyíljatok Üllői-uti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bu ciprusát, higyjék, örök az ifjúság Üllői-uti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-uti fák. Nyugszik a: kedvem napja már, a szél busán dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjúság? Feleljetek, bus lombu fák, Üllői-uti fák. Deportációs rekord Az Immigration and Natura­lization Service közli, hogy az elmúlt évben 580,000 egyént de­portáltak az országból — ötven­­szer annyit, mint tiz év előtt. A deportáltak javarésze mexicoi munkás, aki a határon átcsú­szott. Sok európai idegent is a gyengén őrzött mexicoi határon át csúsztattak be az országba. Gazdátlan arany Amerika, Anglia és Francia­­ország a nemzetközi bírósághoz fordultak azzal a kéréssel, álla­pítsák meg kit illet meg a közel három millió értékű arany, amit a második világháború alatt a nácik raboltak el Itáliából és a­­melyet a szövetségesek találtak meg Németországban, egy rej­tekhelyen. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Daloljunk... Egy rózsafán . . . Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát, Századikat elküldöm én tehozzád, Közepébe lehelem a lelkemet, Tépd össze, ha nem szeretsz már engemet . . . Jaj, de hányszor elindultam, elmentem, De hozzátok soha be nem mehettem, A kapuba’ úgy elfogott valami, Azt az érzést ki sem tudom mondani . . . Könnyű feje van az üres kalásznak ... Könnyű feje van az üres kalásznak, Könnyű dolga van a kacér leánynak, Kacsingat is erre-arra, A sok legényt bolonditja, Valamennyit az ujjára csavarja, De a végén mindegyiket otthagyja . . . Leperdül a falevél is az ágról, Nem mondok jót semmiféle leányról . . . Hűséges lány minek lenne, Fütyül a hü szerelemre, Minden este másfelé visz az útja, Nem csuda, hisz a legénytől tanulja . . . Eltörött a hegedűm . . . Eltörött a hegedűm, Hozok mosdóvizet is nem akar szólani, gyöngypatak vizéből, Rózsi, Rózsi, mi bajod Ellopom a színét is mért nem akarsz szólni? rózsa levelétől . . . A hegedűm majd megreperálom, Te leszel a legszebb a világon, Szólalj meg hát, rubintos Szólalj meg hát, rubintos virágom! virágom I Csak az Isten tudja .. . Csak az Isten tudja mennyit szenvedett a lelkem, Ezerszer is megbántam, hogy neked hinni mertem . . . Életemben minden bánat úgy is a te vétked, Az is a te bűnöd, hogy a szivem ronggyá tépted . . . Halkan hull az őszi eső a hervadó fára, Tudom, hogy a boldogságnak sok-sok könny az ára, De ha tudnám, hogy miattad összetör az élet. Ronggyá tépett szivvel mégis téged szeretnélek . . . inkább sürgős szükség van, hogy a kommunistaellenes né­pek végre tudhassák, van-e értelme annak, hogy Francia­­országot támogassák. Mert ha Franciaország kommunis­ta sztrájkjai nyelik csak el a támogató pénzeket, a kor­mány nem tud, nem mer, vagy nem akar a kommunis­ták ellen végre hathatósan fellépni, akkor minden segély csak az ablakon kiszórt pénz, amelyet még ráadásul esetleg egy ravasz szellőcske a vörös kincstár ablakán fujhat be. (k) Dr. Földy Károly fordítási irodája Hiteles fordítások minden nyelvből minden nyelvre. American Fuel Trade Co. képviselete Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonainak, vagy barátainak. FAMILY EXPORT AND SHIPPING COMPANY Vámmentes szeretetcsomagok Israelbe. 205 EAST 85th STREET Room 204 New York 28, N. Y. NEW JERSEY-I MAGYAR SAJTÓ-NAP LAPJAINK A PERTH AMBOYI“HIRADÓ” — ANEW BRUNSWICKI “MAGYAR HÍRLAP” ÉS A TRENTONI “FÜGGETLENSÉG” — VALAMINT A KÁRA ÉS NÉMETH TESTVÉREK KITŰNŐ MAGYAR ZENEKARA EGYÜTTES RENDEZÉSÉBEN 1951. Augusztus 12-én vasárnap, a Metuchen, N. J. közelében levő LINWOOD GROVE-ban A SAJTÓ-NAP BIZOTTSÁGÁNAK, VALAMINT MŰSORÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSA MOST VAN FOLYAMATBAN — NEW JERSEY ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK HANGULATOS, NAGY TALÁLKOZÓJÁVÁ IGYEKSZÜNK TENNI EZT A NAPOT. — MINDEN JÓAKARATU MAGYAR TESTVÉR SEGÍTSÉGÉT ÉS RÉSZVÉTELÉT KÉRJÜK! További bejelentéseinket lapjaink legközelebbi számaiban fogjuk hozni a nagy Sajtó-Napra vonatkozólag.

Next

/
Thumbnails
Contents