Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-04-06 / 14. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” Amerikai magyar egyleti dolgok... A kijavított és uj köntösbe öltözött Szent István iskola ünnepélye ápr. 14-én A kinai kommunisták gúnyo­san utasították vissza Mc­Arthur békeajánlatát McArthur tábornok a kinai és észak-koreai haderők pa­rancsnokaihoz közvétve inté­zett felszólítására, — hogy a harctéren lévő főparancsno­kok jöjjenek össze egy igaz­ságos békét előkészítő megbe­szélésre, — a rádión át jövő válasz nemcsak elutasító, de elbizakodottan sértő és gú­nyos volt. Majdnem biztosra lehetett venni, hogy McAr­­thurnak jóindulatú ajánlatát a kommunisták nem fogják elfogadni, mert Koreában az oroszok nem akarnak békét mindaddig, mig az észak-ko­reai és kinai katonák harcké­pes állapotban maradnak. Éppen ezért — tekintetlel a kínaiak majdnem kimeríthe­tetlen ember anyagára, a Nemzetek Szövetségének had­serege szinte megoldhatatlan­nak látszó feladat előtt áll. Hacsak tehát valami eddig még szinte el sem képzelhető váratlan változás nem áll be, Koreában a Nemzetek Szö­vetségének hosszú és kielégítő eredményre sokáig nem veze­tő háborúra kell számítani. Igen valószínnek látszik, hogy minket a kínaiak nem lesznek képesek Koreából kiszorítani, de viszont mi sem leszünk ké­pesek — legalább egy előre­láthatólag rövid időn belül —• a kínaiakra olyan súlyos csa­pást mérni, hogy azok felad­ják a további harcot. Vagyis az az “eldöntetlen” hadi álla­pot, melyről már a múlt hé­ten is irtunk, úgy látszik, hogy hosszú ideig el fog hú­zódni, hacsak valamilyen “csoda” nem történik. Elhibázott lépés volt a békeajánlat Ez az eldöntetlen állapot reánk nézve rosszabb, mint a kínaiakra, — nem is említve az oroszokat, akiknek ez igen kényelmes megoldás, hogy a nyugati demokráciák, de első­sorban az Egyesült Államok erejét gyöngítsék, — igy Mc- Arthurnak elgondolását egy esetleges békés megoldást il­letőleg meg lehet érteni. A- zonban McArthur mégis két nagy hibát követett el az ő kü­lönleges békeajánlatával. Az egyik az volt, hogy erre neki Washingtonból senki sem a­­dott felhatalmazást és igy hatáskörén kívüli cselekede­tet végzett. Ha véletlenül Mc- Arthurnak nem lenne olyan különleges tekintélye Wash­ingtonban, akkor őt azonnal leváltották volna és talán még hadbíróság elé is került volna az ügjj. így azonban — na­gyon okosan — nem csináltak nagy dolgot McArthur bal-lé­péséből, s egy-két nap múlva az újságokban semmi további hir a békeajánlat és következ­ményeiről nem volt. A másik hiba az volt, hogy a békeajánlattal a Nemzetek Szövetségének a tekintélyén esett csorba. Ugyanis katonai parancsnokok ilyen lépésre rendszerint c,sak akkor szán­ják el magukat, ha egy vesz­tes háború vége felé a kor­mányhatóságok teljesen de­moralizálódnak és semmi jóra már nem vezető további vér­ontásnak a katonai hatóságok véget akarnak vetni. A koreai harctéren a helyzet ilyen fel­tevésre semmi okot nem szol­gáltat, de mivel a Nemzetek Szövetségének fennhatósága alatt harcoló csapatok főpa­rancsnoka jött elő egy béke­ajánlattal, nagyszerű propa­ganda anyagot nyújtott Mc­Arthur ezzel a kinai kommu­nistáknak. Az oroszok is siet­nek valami kis előnyt kiszorí­tani a békeajánlatból, ameny­­nyiben alkalmuk nyílott a ki­nai kommunistáknak érdem­telen bókot adni. Ugyanis a legfontosabb orosz újságban, a Pravdában, mit a Kremlin szócsövének tekintenek, hosz­­szabb dicsérő cikk jelent meg, melyben elismeréssel illetik a kinai kommunista kormányt, hogy oly bátor és határozott magatartást tánusit a “kapi­talisták” erőszakoskodásával szemben. Az oroszok és csatlós államaik gazdasági problémái Az oroszok a dicséret da­cára is nagyon jól tudják, hogy a kinai kommunisták nem lennének távolról sem oly bátrak és határozottak, ha ők nem állnának ahátuk mögött. Ez nemcsak a kinaiakra vo­natkozik, hanem a világ ösz­­szes kommunistáira, kiknek uralmát mindenütt, ahol sike­rült nekik hatalomra jutni, — az orosz hadseregtől való fé­lelem tudja életben tartani. A félelemr ealapitott uralom a­­zonban nem tudja azokat a gazdasági problémákat sem megoldani, amikkel még a legprimitívebb rendszer is meg tud birkózni. Ha az orosz csatlós államokból jövő hírek alapján Ítéljük meg az azok­ban élő népek helyzetét, akkor elfogulatlanul is arra a követ­keztetésre kell jönnünk, hogy a kommunizmus “áldásait” élvező országok lakosságának legnagyobb része még a leg­szükségesebb emberi szükség­leteket sem tudja már meg­szerezni magának. A szigorú vasfüggöny dacára is nem ti­tok, hogy Magyarországon például nincs a lakosság ré­szére elegendő liszt és cukor, pedig nem is olyan régen mindkettőből valóságos bőség volt. Mi történt tehát a liszttel és cukorral? Nem hihető, hogy a termelés oly hirtelen annyira lecsökkent volna, hogy egyszerre ilyen hiány legyen belőlük. Valószínűbb­nek látszik, hogy vagy elvit­ték a készlet nagy részét Oroszországba, vagy pedig el­raktározták az egészet egy közel jövőbeli háború esetére. Végeredményben e g é s z en mindegy, hogy az előbbi két eset közül melyik a valószínű ? A tény az, hogy a nép koplal és szenved. Ennek természe­tes következménye az, hogy a nép szenvedésével arányban növekszik a kommunizmus belső ellenségeinek a száma. Nem lehet tudni, hogy mikor érkezik el forrpontig hevített indulatok kilobbanása, de az biztos, hogy igy tavasz felé a helyzet mindig kritikusabb, mint az a tél folyamán szokott lenni. Nyugtalanító hírek jönnek a Balkánról A Balkánról, mit Europa (Folyt, a 4-ik oldalon) KONVENCIÓK ESZ­TENDEJE Az amerikai magyarság éle­tében nevezetes esztendő ez az 1951-ik . . . Úgy is nevezhetjük, hogy “konvencióink esztende­je,” de a meghatározás nem fedi egészen azt, amit egyleteink dol­gaival foglalkozva ebben az év­ben cselekednünk kell. Több or­szágos testvéri biztositó egyle­tünk konvenciója és más kisebb egyletek konvenciója is ebben az évbe nlesz s igy, minden negye­dik évet “Konvenciók Esztende­jének” szoktunk Magyar-Ame­rikában nevezni, ezúttal azon­ban más jelentős körülmények is ráterelik a figyelmet egylete­inkre és azok problémáira. Mi pedig, nemcsak mint többévtize­des amerikai magyar újság, ha­nem mint legtöbb nagy magyar egyletünknek tagjai is, köteles­ségünknek tartjuk és jogot ér­zünk ahhoz, hogy ezekkel a kér­désekkel foglalkozzunk, véle­mény nyilvánítsunk s a tagság érdekeinek szem előtt tartásával beleszóljunk ezekbe a dolgokba. Az alábbiakban megkezdjük cikksorozatunkat azzal, hogy sorra vesszük és röviden ismer­tetjük azoknak az egyleteink­nek dolgait, amelyek ezidén tart­ják konvenciójukat, vagy ame­lyekkel kapcsolatban fontos fej­lemények várhatók. ❖ ❖ * A NEW JERSEY MAGYAR EGYLETEK EGYESÜLETE tudomásunk szerint, április 1- én tartotta konvencióját, vagy évi nagygyűlését Trentonban, a Magyar Házban. Minthogy ezen cikkünk anyaghalmaz miatt nem kerülhetett előbb lapunkba, a Jerseyi Egyletekről irt szakasz egy része időszerűtlenné vált és amig a trentoni gyűlés munká­járól bővebb információkat nem szerzünk, a Jerseyi Egyletek dolgával nem foglalkozhatunk. Olvasóink között számosán van­nak, akik tagjai ennek az egy­letnek és akiket nagygon is érde­kel nemcsak az, hogy mi lesz a várható sorsa az egyletnek, ha­nem bizonyára az is, hogy mi­ként vélekedünk mi a Jerseyi Egyletekről és milyen tanácsot adhatunk mi ebben a ma már nagyon' is problematikus kérdés­ben. (E sorok írója történetesen egyike volt azoknak a szerkesz­tőknek, akik az 1941-es konven­ción az uj ráta-tervezetet kidol­gozták és az átalány-fizetésről ráta-rendszerre áttérést szor­galmazták, miután valamely na­gyobb egylethez való csatlakozás lehetősége — sajnos — akkor még megtárgyalás alá sem ke­rülhetett.) A RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET junius 4-iki kezdettel tartja szo­kásos négyévenkénti konvenció­ját Bridgeporton, az egyesület székhelyén. Az anyagilag és mindenképpen jól álló — 6 mil­lió dolláron felüli vagyonnal rendelkező — Rákóczi egyesület mostani konvenciójának aligha­nem egyik legfontosabb dolga a BRIDGEPORTI SZÖVET­SÉGGEL, « angolul “American Life Insur­ance Association”-al való egye­sülés megszavazása lesz. A két nagy egylet között a tárgyalások már hosszabb ideje folynak s a sajtóban is megjelent kinyilat­kozások szerint előrehaladott stádiumban vannak. A kiküldött bizottságok a legnagyobb egyet­értésben végzik munkájukat ez­­irányban s nem lennénk cseppet sem meglepve és örömmel fo­gadnánk annak hírét, ha a kon­venció dörgedelmes egyöntetű­séggel kimondaná az egyesülést, illetve az egygesülési tervek el­fogadását. Minthogy a Bridge­port! Szövetség konvenciója is, úgy tudjuk, ebbe naz évben ese­dékes, (kitűzött időpontjáról még nem tudunk) észszerűnek látszik és érdekes lenne egy e­­gyüttes, vagy “párhuzamos” konvenció megtartása. A két konvenció egy napon tűzné na­pirendre az egyesülés dolgát, szavaznának felette s aztán kö­zös konvencióra ülnének ösz­­sze...) Mindenesetere egész ma­­gyagr-Amerika nagy 'várako­zással tekint a junius 4-re behir­detett Rákóczi konvenció elé: azok is, akik tagjhi az egyesülés előtt álló két országos egylet va­lamelyikének és f azok is, akik nem . . . A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET, az amerikai magyarság ezidő szerinti legnagyobb testvéri biz­tositó intézménye ez év szeptem­berében tartja konvencióját Pittsburghban, az egylet szék­helyén. Az egylet 65 éves törté­netében ez lesz az egyik legfon­tosabb nagygyűlése a Verhovay­­nak, mert az újítások és tervek között, amiknek keresztülvite­lére kilátás van, még az egylet nevének megváltoztatása is sze­repel ... Ez persze, egymagában még nem jelent sokat, viszont a központ által elkészített alapsza­bály-módosító javaslatok néme­lyike gyökeres változtatásokat kíván. (A fiókok nagyrésze máris megszavazta részleteiben, vagy teljes egészében ezeket a javaslatokat.) A Yerhovay Segély Egylet tagsága nem közvetlenül a fió-Városi tanácsos jelölt Sido L. Ridolfi, az itteni ma­gyarság által is jólismert ügy­véd, legutóbb 1947-től 1950-ig megyei sheriff lapunk utján is bejelenti, hogy városi tanácsos­nak pályázik a május 8-i válasz­táson és kéri a magyarság szives pártfogását. Mr. Ridolfi egyszerű beván­dorolt szülők gyermeke, akinek édesapja egész életén át a Roeb­­ling gyárban dolgozott a rope mill és temper shop-ban s bár tisztességes megélhetést adott a családnak, fia taníttatására már nem telt, azt maga Sido L. Ridolfi a saját erejéből terem­tette elő. Valósággal “keresztül dolgozta magát” az iskolákon és egyetemeken ... Itt született Trentonban, a Chambersburg negyedben, itt nőtt fel, itt járt iskolában a régi Washington Schoolban, a Carrol-Robbins Schoolban és a 4 sz. Juniof High Schoolban. 1931-ben végezte a Trenton Senior High School-t, de a rákövetkező évben már e­­gyetemi tanulmányokra nem volt pénze . . . 1932-ben beirat­kozott a Princeton University­­re, ahol 1936-ban végzett. Akkor a Harvard Law School-ba irat­kozott be Bostonban és 1939-ben jogi diplomát nyert Amerika e­­zen egyik legelső egyetemén. Mint jogász, csakhamar kivált és ismertté tette nevét nagy tu­dásával. (A jövő héten folytatjuk.) kok utján küldi delegátusait a konvencióra, hanem választói kerületenként.- Azoknál a fiók osztályoknál, ahol számszerinti nagysága folytán a fiók egyma­ga képez egy választói kerületet, a tagság közvetlenül szavaé afe­lett, hogy ki képviselje a nagy­konvención. Ott viszont, ahol több fiókosztály képez egy kerü­letet, a konvenciós delegátus ki­választása a fiók egy, vagy két, esetleg három “kis-konvenció­­ra” kiküldött képviselőjének a feladata, illetve a fiók-kiküldöt­tek maguk közül választanak nagygyűlés! képviselőt. Hogy azután nagygyülési képviselők ilymódon kikből lesznek és kik­ből lehetnek, az, a jelenlegi rendszer szerint igen sok tekin­tetben más egyebektől is függ, mint rátermettség, alkalmasság, értelmesség, az egylethez való hűség s az egylet fejlődésének és jövőjének feltétlen szem előtt tartása ... Ez a közvetett (és nem közvetlen) delegátus-vá­lasztó rendszer igazságtalan rossz és megváltoztatandó. Ren­dezendő ez a kérdés már csak azért is, mert hiszen egy-egy konvenció munkájának az ered­ménye elsősorban magának a konvenciónak az összetételétől függ. Az idei Verhovay konvenciót megelőzőleg tehát a delegátus­választó kerületi gyűlések képe­zik a legfontosabb mozzanatot az egylet életében. Ezek a kerü­leti gyűlések legtöbb helyen most a nyáron lesznek (a fiók­­kerületeknél már meg voltak) és az ilyen kis-konvenciók nem­csak nagygyülési képviselőt vá­lasztanak és küldenek ki az őszi nagygyűlésre, hanem megtár­gyalják az összes aktuális kérdé­sekét s kiküldött képviselőik ut­ján igyekeznek javaslataikat a nagygyűléssel elfogadtatni. A nagy-konvenció egyes határoza­tait tehát már a kerületi gyűlé­sek “eldöntik” s a kerületi gyű­lések jegyzőkönyveiből, amiket a hivatalos lap a konvenció előtt leközöl, már körülbelül látni le­het egy-egy javaslat, vagy hatá­rozat-tervezet sorsát... A központ, illetve az igazgató­ság azon tervét, hogy az idei Verhovaly konvenció egy hétnél is rövidebb idő alatt menjen végbe, referendum-szavazás ut­ján a fiókok többsége már elfo­gadta. Az igazgatóság utasította a központot, hogy dolgozzon ki egy név-változtatási versenyt, a­­melynek utján az egylet minden egyes tagjának lehetőséget ad­nak arra, hogy uj nevet ajánl­hasson a “Verhovay” helyébe. Félő azonban, hogy 65 év alatt a Verhovay név annyira átment már a köztudatba, annyira való­sággal fogalommá vált magyar- Amerikában ez a név, hogy an­nak elhagyása, megváltoztatása káros hatással lenne az egylet­re. (Igaz, hogy a Bridgeporti Szövetség már két Ízben is ne­vet változtatott, de mi még min­dig Bridgeporti Szövetségnek hívjuk. És ha a Rákóczival való egyesülés megtörténik, a “brid­­geporti szövetség” nevet sokan még vissza is kívánnák, mert annál kifejezőbbet keresve se találhatnának...! Ami viszont a Verhovay névre nem áll . . .) Ennyit ‘ egyelőre egyleteink dolgairól. Következő cikkeink­ben még visszatérünk a fenti egyletekre, a legközelebbi cik­künk azonban a katolikus egyle­tek egyesítésével foglalkozik.) — idil — Ki ne emlékezne még a múlt év november 25-iki “Ítélet*idő­re,” amikor a tornádó végig szá­guldott Trenton felett. Én bizonyára nem fogom soha elfeledni. Délután 2 óra lehetett mikor az első telefon hívást kap­tam: “Father — mondja egy is­merős hang a telefonba — tes­sék kijönni: a szél emelgeti az iskola tetejét.” Én azt gondol­tam, valaki csak tréfál, mert hogy is tudna a szél egy oly ha­talmas tetőt mint a Szt. István iskoláét emelgetni. Alig múlik el öt vagy tiz perc, újból cseng a telefon: “Father — mondja az előbbi hang — tes­sék valamit tenni, mert a szél minden pillanatban leviszi az is­kola tetőzetét.” Gondoltam en­nek fele se tréfa, tehát kimen­tem. Francsákék porcháról már többen figyelték a szél és az is­kola tetejének birkózását. Oda megyek, hát Uram Isten — alig akartam hinni a szemeimnek — a szél csakugyan emelgeti a Sis­­terek felőli oldalon a tetőzetet. Felemeli egy-két lábra — de mi­vel még nem elég erős — tehát visszaejti. Felemeleli három­négy lábra de megint csak le­ejti. És ez igy ment és megy már jó darab idó óta. A jelen levők unszolására — hogy tegyek valamit — elindul­tam, hogy a broad streeti tűzol­tóknak jelentsem a dolgot és megkérjem őket, hogy nem-e le­hetne kötéllel lekötni az iskola tetőzetét. Az eső szakadt. Mikor a rectory elé értem már csűrön viz voltam. Gondoltam, minek menjek ebben a szakadó esőben a tűzoltó szertárhoz, felhívom őket telefonon. Az utca másik oldaláról el is indultam, hogy be­jövök a rectoryba és felhívom a tűzoltókat. Az utca közepéig ju­tottam, mikor mintha valaki csak súgta volna: ne menj a rec­toryba, mert lehetséges, hogy a telefon nem működik ilyen idő­ben: és él őszóval mégis csak jobban meg tudod mondani a tűzoltóknak, hogy mi a baj és mit is lehetne csinálni. Alighogy megfordultam, hogy a tűzoltó szertárhoz menjek: hirtelen minden elsőtétedett körülöttem és bizonyos tárgyak röpködtek felettem és mellettem. Első gon­dolatom az volt, hogy a templom tornyát dobta le a vihar. Szégyen a futás, de hasznos — mondja a közmondás — hát Negyedmillió értékű gyémánt Dél-Afrikában, az Orange Ri­ver mentén levő bányák egyiké­ben a napokban egy 160 karátos, kék-fehér gyémántot találtak, mely akkor, akár egy golflabda. Értéke 225,000 dollárra becsü­lik. Sok a külföldi kém Cannon demokrata képviselő kijelentette, hogy az FBI szerint 4500 külföldi szemmel tartják. Ha szükségesnek látják, az FBI 24 óra alatt internáló táborba tudja terelni ezeket a külföldi kémeket. Eddigi veszteségünk A honvédelmi minisztérium jelenti, hogy Amerika eddigi vesztesége a koreai hadjáratban — ideértve a sebesülteket, ha­lottakat, eltűnteket és a fogság­ba kerülteket, összesen 56,000 ember. biz én is nekirugaszkodtam; még pedig alaposan. A Szücs­­féle store elől mégis csak vissza­néztem: hát mi is történt mö­göttem. A templom tornya áll ugyan, de a rectory teteje félig betörve, a porch leütve és ge­rendák és deszkák minden fele. Ekkor megértettem, hogy az intés — ne menj rectoryba — őrzőangyalom intése volt, mert ha miként terveztem bementem volna telefonálni: úgy ma bizo­nyára nem Írnám le és talán so­ha senkinek sem tudtam volna elmondani mi is történt velem november 25-én. Hogy a vihar milyen kárt oko­zott az iskola — templom és rec­tory épületeiben, annak elmon­dásával nem untatom a kedves olvasót; még bizonyára olvas­tuk a helyi lapokban annak ide­jén. Hála Istennek azóta a vihar okozta károkat az iskolán és templomon: kijavíttattuk. A rectory, miután teljesen uj tető­zetet kell hogy kapjon — akár csak az iskola — a közel jövőben ez is meg fog történni. Bizony az egész telet sátor alatt töltöttük, mert a rectorynak csak sátor te­teje van még mindig. Nem kí­vánom senkinek. A kívülről teljesen uj köntös­be öltözött és belülről teljesen átfestett, megújított és megszé­pített (különösen a 3-ik floor) iskolát e hónap 14-én, szomba­ton este gazdag és kedves pro­gram keretében fogjuk ünnepé­lyesen hivatásának átadni, azaz dedikálni és nyilvánosan megkö­szönni a jó Istennek, hogy a vi­­ha rés veszedelem idején isko­lánk teljesen üres volt — senki nem tartózkodott a iskolában —- és hogy megsegített bennün­ket az újjáépítés nagy gondjai és költségei közepette: ugyany­­nyira, hogy nyugodt szívvel mondhatjuk: A Szent István is­kola ma szebb és jobb, mint volt mikor uj volt. Hitközségünk népét és isko­lánk barátait szeretettel hívjuk és várjuk az ápfilis 14-ik, szom­bat esti Szent István, iskola de­­dikálási ünnepélyére. FATHER KISS Fekete Hajnal Trentonban először — a leg­újabb nagysikerű magyar film amerikai hóditó körúton A nagysikerű magyar filmek sorában is előkelő hely jut a “Fekete Hajnal” cimü legújabb magyar filmalkotásnak, melyet városunkban a Bijou mozi szín­ház mutat be április 19-én, csü­törtökön este 6:30-tól folytató­lagosan. A ragyogóan szép uj magyar film főszereplője Pa­­taky Jenő. Aki szereti az érzelmes, izgal­masan szép regényeket, annak különös élvezete lesz a “Fekete Hajnal” cimü gyönyörű film megtekintése. Biztos, hogy senki sem fogja megbánni, ha megné­zi a szép magyar filmek legszeb­­bikét, a “Fekete Hajnalt.” A Bijou mozi színházban, South Clinto nés Chestnut Ave., Trentonban, április 19-én, csü­törtökön este 6:30-tól folytató­lagosan. Kisérő műsorul a legmulatta­­tóbb filmek egyike: “Kadét Sze­relem.” Ne mulassza el senki ezt a re­mek filmet a Bijou moziszinház­­ban. Hungarian News of Trenton TRENTON, N. J., 1951. ÁRILIS 6. Five Cents per Copy—$2.00 per Year YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM.

Next

/
Thumbnails
Contents