Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-11-03 / 44. szám

YEAR 37. ÉVFOLYAM— NO. 44. SZÁM. TRENTON, N. J., 1950. NOVEMBER 3. Five Cents per Copy—$2.00 per Year A helyzet bizonytalansága miatt Koreába újabb erő­sítéseket küldünk Heti újságban nem köny­­nyü pontos beszámolót adni a harctéri hírekről. Azzal kezd­­, tűk e heti beszámolónkat, hogy Koreában már nincse­nek komoly harcok, mert az észak-koreai komm unista hadsereg oly nagyarányú vesztségeket szenvedett, hogy organizált ellenállást tovább­ra kifejteni aligha lesz képes. Azonban kisebb-nagyobb csa­pattestek, mik véletlenül ki­maradtak az előnyomuló szö­vetséges csapatok hálójából, a háttérben itt-ott meglepetés­­szerű rajtaütéssel háborgat­ják a fronttól már messzire visszamaradt amerikai oszta­gokat. Azt irtuk továbbá, hogy a múlt hét folyamán kü­lönböző forrásokból származó hírek szerint kínai kommunis­ta csapattestek is részt vesz­nek a mandzsuriai határ kö­zelében némileg erősödő har­cokban, azonban határozott bizonyíték nincs arra vonat­kozólag, hogy a kinai kommu­nisták tényleg meg akarják-e valósítani azt a fenyegetésü­ket, hogy Kina nem nézheti tétlenül az “amerikai imperi­alizmus” terjeszkedését Kore­ában. Nemcsak mi, de a kinai vörösök is jól tudják, hogy a háborút Koreában az észak­koreai kommunisták kezdték el azzal, hogy hadseregükkel bevonultak Dél-Koreába. A tényleges igazságnak az elfer­dítése a kommunistáknak nem okoz lelkiismeret furda­­lást. De amire rá akarunk térni most — az, hogy hétfőn reg­gel váratlanul rossz hírek jöt­tek Koreából. E hireg szerint most már a kínaiak tényleg beavatkoztak a koreai hábo­rúba, s a mandzsuriai határ közelében''ismét komoly har­cok dúlnak. Manapság még a világ leg­­elrejtettebb országa, mint amilyen Tibet is, — fontos lehet Tibet a közel egyforma né­pességű Kina és India között fefkszik. Bár a világ legma­gasabb hegységeivel van kö­rülzárva és mintegy két mil­liónyi lakossága számításba sem jöhet az összesen mintegy 850 millió indiai és kínaival szemben, mégis Kina és India közötti szabad útnak akadálya a kis Tibet. Ugyanis a Hima­laya hegység a könnyen elzár­ható szorosaival, miknek vé­delmére aránylag nagyon ke­vés emberi erő is nehezen le­küzdhető ellenállást lenne ké­pes kifejteni elég akadálynak és egyszersmind elég oknak látszik arra, hogy Tibet — felszabaduljon. Tibet papi u­­ralom alatt áll a Dalaji Lámá­val az élén. Tibetben minden 10-ik ember a papi rendhez tartozik. Nemcsak az egyházi, de a világi uralom is az ő ke­zükben van. A nép a maga módja szerint boldog és meg­elégedett és a “felszabadítás elleni védekezésben az a 200 ezernyi tibeti pap-katona a Himalaya hegységben hősies­ség tekintetében aligha ma­radna hátra a történelem lap­jaira kitörülhetetlenül bevé­sett thermopylei szoros hősei­nél. (A thermopylei szoros­ban 300 spártai hős Leonidas­­szal az élén 480-ban Krisztus születése előtt megvédte Gö­rögországot a perzsa invázió ellen, azonban a hősök mind­annyian életüket vesztették hazájuk megmentése érdeké­ben.) Tibet elfoglalása tehát nem menne olyan könnyen, mint azt a lakosság számából ítélve várni lehetne. Az észak­koreai kudarc bizonyára óva­tosabbá teszi az oroszokat, a­­zonkivül a téli évszak bekö­vetkezése nemcsak Tibetben, de valószínűleg a mandzsuriai határon is tétlenségre fogja kényszeríteni az ázsiai kom­munista hadseregeket. Mindenesetre a mi hadveze­tőségünk intézkedéseiből lát­ni lehet, hogy a kinai beavat­kozás lehetőségét nem hagy­ják figyelmen kívül. A múlt vasárnap a mandzsuriai ha­tártól mintegy 75 mérföldnyi­­re délre Korea keleti partján újabb amerikai csapatok szálltak partra és ma már o­­llyan erő áll rendelkezésünkre a távol Keleten, hogy az re­mélhetőleg vissza fogja tar­tani az oroszok attól, hogy to­vábbi háborús kalandokba küldje a nekik vakon engedel­meskedő ázsiai kommunistá­kat. Indó-Kinából az előző heti sok hir után, amik a fran­cia csapatok vereségeiről és visszavonulásáról szóltak, a múlt héten semmi újabb hir nem érkezett. Ellenben a hét elején napokig tartotta magát az a hir, hogy kinai kommu­­nnista csapatok behatoltak Tibetbe, hogy felszabadítsák a tibetieket. Hogy kitől szaba­dítsák fel őket, vagy hogy a­­karnak-e a tibetiek “átszaba­dulni” vörösökké — az egy nyílt kérdés maradt, amire a választ nem annyira a tibe­tiektől kell kérni, hanem a megfelelő válaszra inkább az oroszok ázsiai politikájának tanulmányozásából lehet kö­vetkeztetni. A hideg háború szó-harcai Ha a harctereken szünetel­ni is fog a téli hónapok alatt nagyobb arányú tevékenység, — mert arra egyelőre kevés remény van, hogy Koreában rövidesen hivatalosan békét kössenek, — a Nemzetek Szö­vetségének ülésein Vishinsky orosz külügyminiszter köröm­szakadtáig harcol a saját ál­láspontjának igazsága mel­lett. A múlt szombaton Vi­shinsky 2 óra és 15 percig be­szélt az U. N. politikai bizott­ságának ülésén. Többek kö­zött azt a nevetséges orosz vá­dat is megismételte, hogy Ko­reában az Egyesült Államok kezdte meg a háborút, s ottan most már japán katonaság is harcol. Azonkívül kétségbe vonta, hogy az Egyesült Álla­mok, tényleg beszüntetné az a­­tombombák gyártását, ha az amerikaiak által előterjesz­tett tervet fogadnák el az a­­tomenergia nemzetközi ellen­őrzésének alapjául. Visinszky hosszú beszédjé­re választ Senator Lodge, Massachusetts állam republi­kánus szenátora adott. Csak 16 percig beszélt Senator Lodge, ki amellett, hogy az E­­(Folyt, a 3-ik oldalról) Gerenday Mór temetése Gerenday Mór, a trentoni Jer­sey Híradó cs magyar hetilap kiadója, a Technical Press nyomdavállalat t u 1 a j d onosa hosszabb betegeskedés után ok­tóber 19-én a St. Francis kór­házban meghalt. Temetése álta­lános részvét kíséretében ment végbe hétfőn, október 23-án dél­után az Inglesby temetkezési otthonból a “Kossuth Temető­be.” Rév. Holzberg végezte a gyászszertartást. A halottasház­ban és a sírnál barátai és tiszte­lői kegyelettel vettek búcsút Ge­renday Mórtól, az amerikai ma­gyar ujságcsinálás egyik régi szakemberétől, akit a magyar sajtó nevében Samudovszky Mi­hály, a Népszava trentoni iroda­vezetői e búcsúztatott el szép sza­vakkal családjától, kartársaitól és az egész magyarságtól. GERENDAY MÓR Gerenday Mór több mint négy évtizedes amerikai magyar mun­kássága az itteni magyarság ja­vát szolgálta. Különösen a tren­toni magyar közösség megszer­vezésében volt oroszlánrésze. Kezdetben nyomdavállalatával, később lapjával is szolgálta a magyarság ügyeit. Meg nem al­kuvó magyarsága Útmutatóul szolgált a magyar bevándorlók­nak, hogy miképen lehetünk hü polgárai fogadott hazánknak a­­nélkül, hogy megtagadnánk szü­lőhazánkat. Ritka értéke volt az amerikai magyarságnak: csen­des, szerény, soha vezetőszerepet nem kívánó támogatója az ame­rikai magyar közéletnek, amely­hez nemcsak munkájával, de a­­nyagi áldozatokkal is hozzájá­rult. özvegye, valamint fiai: Mik­lós és György, leánya Bárány Györgyné és két unokája, úgy­szintén kiterjedt rokonsága, sok jóbarátja, ismerőse és az ame­rikai magyar újságíró kar gyá­szolja Gerenday Mór halálát. Magyar származású Freeholder jelölt Városunk és a környék ma­gyarságának régi óhaja volt, hogy már végre egy magyar, vagy magyar származású férfi is jelölt legyen valamelyik párt keretében politikai állásra. Most végre vágyunk beteljesedett, a­­mennyibe négy magyarszárma­­zásu fiatalember, Stephen A. Maurer, az 1040 Genesee Street alatt lakó kiváló képességű és közbecfcült honfitársunk a Free­­holderi állás jelöltje, kinek szim­patikus megjelenése, komoly fel­lépése az első alkalomra is bará­tokra tesz szert. Szülei Magyar­­országról vándoroltak ki az E- gyesült Államokba. A fiatal Freeholder jelöt, Maurer István végigharcolta a második világ­háborút és színes karrierje vég­re elhozta őt a politikai küzde­lem színterére. Felhívjuk olva­sóink figyelmét, hogy ne feled­kezzenek meg róla a választás napján. Rázzák le Moszkva igáját! Henry A. Wallace volt alelnök nyílt levelet irt Mao Tze-Tung kommunista vezérnek, azt ajánl­va Kina elnökének, hogy újítsa fel a tradicionális amerikai­­kinai barátágot és rázza le a nyakáról Moszkva igáját. “Ha­csak Kina nem Kíván a szovjet­tel együtt véres háborús kaland­ba kezdeni, itt az ideje annak, hogy megértés s egyezség vált­sa fel a jelenlegi helyzetet. Ily értelemben kell rendezni a ko­reai és a formosai kérdést is az UN előtt. Mint egyik farmer a másik farmernek irom én ezt a levelet önnek” — irta Wallace levelében, amit ismertetett a Voice of America is a világ min­den nyelvén, annál is inkább, mert Wallacenak számos tiszte­lője van a tengeren túl. Jól isme­rik Kínában is, hiszen 1944-ben Kínában járt, felkereste a far­mereket és kinai nyelven beszélt hozzáj uk. Amióta szakított a Progresz­­sziv Párttal és az oroszokat o­­kolta a koreai háborúért, min­den kommunista országban éle­sen támadták, kivéve Kínát. Wallace levele e sorokkal vég­ződik : “Az hogy ön kommunista még nem jelenti azt, hogy sajtó­jában állandóan gyűlölködve kell írnia Amerikáról és szolgai alázattal Oroszországról. Minden idők legszebb, Iegmüvészibb ma­gyar filmje, a “Halálos Tavasz” szerdán este, november 15-én Szerdán este, november 15-én 5 órától 11-ig kerül bemutatásra a legszebb, Iegmüvészibb ma­gyar film a “Halálos Tavasz” a Park moziban, Anderson és Wa­shington utcák sarkán, két sa­roknyira a St. Francis kórház­tól. Végre elkerült hozzánk az a magyar film, amelynek tökéle­tességét bizonyítja már az a tény is, hogy a new yorki Broadway legelőkelőbb mazijaiban is be­mutatásra került. Hogy ezt meg­tehessék angol feliratokkal lát­ták el, tehát azok is gyönyörköd­hetnek benne, akik nem beszélik a magyar nyelvet. Zilahy Lajos legszebb regé­nyéből készült a “Halálos Ta­vasz,” amelyről a film főszerep­lője, Jávor Pál maga mondotta, hogy zz életének legjobb filmje. Jávor mlatójeleneténél szebbet még nem produkáltak. Karády Katalin a női főszerepben ragyo­gó alakítást nyújt és nagy él­ményt jelent végighallgatni gyö­nyörű énekét. A további fősze­repekben Szörényi Éva, Somlay Artur, Rózsahegyi Kálmán, Pethes Sándor, Bilicsi Tivadar, Bihari József és a többi kitűnő művész tökéletes játékkal, tehet­ségük legjavát nyújtva osztoz­nak a film sikerében. Szebb, jobb magyar filmet ed­­digelé még soha nem látott Tren­ton magyarsága, ezért hát kár volna annak megtekintését el­mulasztani. Remek kisérő műsor: “Barát­ságos Arcot Kérek.” A Sheriff-jelölt INGLESBY JOHN J. INGLESBY a közismeret magyar-barát, a jö­vő keddi választások alkalmával a Sheriff állás elnyerésére pá­lyázik Mercer County-ban. Az előjelek arra mutatnak, hogy a népszerű férfi, kiváló po­litikai egyéniség nagy fölény­nyel fog győzni ellenfelével szemben. Ne feledkezzünk meg róla november 7-én. John J. Inglesby a magyarok igaz, őszinte barátja, aki ájris­­amerikai származása dacára is nagy örömmel veszi, midőn al­kalom kínálkozik arra, hogy ma­gyarul szólhasson hozzánk és többször megtörtént már, hogy ne mtágitott, midőn valamilyen vitáról vöt szó, magyarul akarta azt megmagyarázni. Büszkék le­hetünk rá! A republikánusok nála jobb jelöltet a sheriff állás­ra nem is állíthattak volna. Min­den magyar őreá szavazzon *** Az Amerikai Magyar Demokrata Kör Politikai Gyűlése November 5-én, vasárnap este 8 órai kezdettel a trentoni Ma­gyar Otthon dísztermében mű­soros est keretében fogja bemu­tatni a november 7-iki választás alá kerülő demokrata politiku­sait. A következő jelöltek fognak körünkben megjelenni: Con­gressman CHARLES HOWELL, Sheriff jelölt: THOMAS A. BRENNAN, Freeholder: RO­BERT COSTIGAN, Freeholder: ED. THORNE, County clerk je­lölt: CHARLES TRIER. A fent jelölt politikusok rövid pár szóval fogják munkásságuk irányelveit ecsetelni. Az igazság az, hogy ezek a politikusok nem csak a szavak emberei, hanem inkább a tettek harcosai, ezt már idáig is bebizonyították, ők kivétel nélkül mind a munkásság barátai, faj, vallás, nemzetiségi különbség nélkül őszinte mun­kásai szeretett hazánknak és né­pünk boldog, nyugodt és megelé­gedett életének őrzői és előbbre vivői. A lelkes rendező gárda, mely­nek élén a mindnyájunk előtt is­mert és szeretett második gene­rációs, agilis magyar fiatal em­ber, a trentoni Magyar Demo­krata Kör elnöke LUKÁCS VIK­TOR áll, egy igazán magas szín­vonalú és értékes programot ál­lított össze. A következő művész­nők és művészek fogják szóra­koztatni a megjelenteket: T. KONDOR MARISKA, a ma­gyarság kedvence, gyönyörű ma­gyar nótákat fog énekelni. KO­VÁCS JÓZSEF, az óhazából nem rég érkezett hegedűművész va­rázslatos hegedű játékával fog fellépni, HATRAK EDE zongo­ra művész kíséretében. Mrs. KE­­VET-BEMKő ERZSIKÉ ének, művésznő a magyarság pacsir­tája és ROTTER ANNUSKA é­­nek művésznő szereplése fogja feledhetetlenné tenni ezen szép baráti találkozót. Program után politikusaink velünk maradnak, hogyg válasz­tói és köztük az idáig is fennálló jó barátságot baráti beszélgeté­sek keretében fenntartsák és e­­rősitsék. Trenton és környéke magyarságát és a magyarság barátait tisztelettel meghívjuk és szeretettel várjuk, RENDEZŐ BIZOTTSÁG Zsidó testület a vörösök ellen Chicagóban most tartotta az American Jewish Committee országos végrehajtóbizottsága az évi ülését, amelyben leszögez­ték, hogy a kommunizmus min­den demokráciának az ellensége és ezért ennek a letörése szüksé­ges, mielőtt az emberi jogokat jobban kiterjesztenék, mert kü­lönben a kommunisták ezeknek a törvényeknek a védelmében ter­jesztenék az eddiginél is hatáso­sabban romboló munkájukat. “A kommunisták beszivárog­nak a szabadságeszmékért küzdő alakulatokba, hogy azokat kom­promittálják, a saját eszközük­ké alacsonyitsák és ezért ezeket a testületeket is meg kell tisztí­tani tőlük.” s “A kommunisták a vallási és faji különbségek felszitása és kiaknázása által akarnak ma­guknak kedvező talajt teremteni a megkülönböztetések miatt szenvedő tömegek között” — mondották. A KULTÚRA AMERIKÁBAN A koreai helyzet, a háttér­ben azzal az aggodalommal, hogy az ellenségeskedések ki­bővülhetnek és elhúzódhatnak, mindnyájunkat foglalkoztat. Külföldre Írott leveleinkben bizonyára ismételten említést teszünk ezekről — hogy kez­dődött az ellenségeskedés, mi lehet a következménye. A leve­leknek tehát fontos szerepük lehet abban, hogy a kommu­nista propagandát ellensúlyoz­zák. A Koreában történtek fé­nyesen bizonyítják — az oro­szok rágalmával szemben — hogy nem az Egyesült Államok voltka a támadók, sőt hogy az Egyesült Államok nem is gcyi­­dolatk háborúra. Ellenkezőleg, a mi hazánk, amikor fiainak életét kockáztatja, hogy meg­állítsa a támadókat és támogas­sa az Egyesült Nemzeteket, a világbéke fenntartására jelen­tékeny áldozatokat hoz. Ez alkalommal azonban más tárgyról akarunk beszélni. A koreai küzdelmektől függetle­nül, az amerikai élet egyéb fá­zisairól is írjunk leveleinkben. A kommunista propaganda azt ismételgeti, hogy az ameri­kaiak túlságosan anyagiasak és az igazán müveit népek kultú­rája hiányzik belőlük. A levél­író ezzel szemben az igazságot hirdesse. Foglalkozzunk egy kicsit a kultúra kérdésével. Hogyan le­het azt a hamis állítást megcá­folni, hogy mi képtelenek va­gyunk valódi művészetet pro­dukálni és nem értékeljük eléggé a művészeteket, A nyár különösen alkalmas arra, hogy pár szót írjunk az amerikai művészetről. Ameri­kában a nyáron a zenét és a színházak elsőrangú műsorát a vidékre viszik, amikor is a sza­badtéri hangversenyeket és a nyári színházak százait milliók látogatják s élvezik. Talán ma­gunk is gyönyörködtünk a holdénnyel világított nézőtéren szimfonikus koncertben, vagy csak a városi zenekar délutáni népszerű előadásában. De bizo­nyos, hogy majdnem minden­nap hallunk és élvezünk operá­kat és szimfonikus hangverse­nyeket a rádión — és Ameriká­ban mindenkinek van rádiója! A nyári színházak az ország mniden részébe elviszik a nagy városokban kipróbált nagysi­kerű darabokat; vagy pedig épen megfordítva, kísérleti próbálkozásokat segítenek elő, kibontakozó tehetségek felis­merésére. Ami azonban különösen fon­tos, azt kell hangsúlyoznunk, hogy itt, az Egyesült Államok­ban a termheléssel és üzlettel szorgos ,tevékeny élet közepet­te a nép nem érzéketlen a szel­lemi élvezetekkel szemben és gyönyörködni tud jó zenében, jó színházi előadásban, értékel­ni tudja az építészeti alkotáso­kat, a maradandó értékű köny­veket. Ránk nézve olyan ma­gától értetődőnek látszik a do­log, hogy talán feleslegesnek tetszik mindezeket hangsú­lyozni, de aki hallja az ameri­kai közönség szellemi nívójáról a gúnyos megjegyzéseket és ócsárlásokat, belátja annak a szükségét, hogy kulturális vo­natkozásainkról, mindennapi életünk leírásával kapcsolat­ban gyakran emlékezünk meg. A levélírónak nem kell véde­kező álláspontra helyezkednie. Nem kell olyasmit állítani, hogy ebben az országban, me­lyet néhány századdal ezelőtt a vadonból vágtak ki a honala­pítók, ősrégi kastélyok és szé­kesegyházak nyúlnak az égbe, mint sok helyen Európában. Csak arról kell írnunk, amink van és hogy igyekszünk egyre jobbat és szebbet teremteni. Fiatal nemzet vagyunk. Eddig azzal kellett foglalkoznunk, hogy leigázzuk a természet erejét és felépítsük az orszá­got. De mindnyájan tudjuk, hogy művészetek nélkül sza­badságunk dísztelen volna, aminthogy szabadság nélkül nincs igazi művészet sem. Okos ember újságot olvas Lelkiismeretes ember; elő­fizet. ,; I AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Hungarian News of Trenton j Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” Five Cents per Cony—$2.00 per Year [iRilnifilFRlsffisii n

Next

/
Thumbnails
Contents