Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-25 / 11. szám
2. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 25. elkövetkezhetik az a bolond eset, hogy egy- egy előrelátó gyilkos kellő időben és kellő körülmények között, minden eshetőségre számítva, előre fedezi magát a felbujtó által, vagyis inscenálja a felbujtást. Hogy eme különböző felfogások között melyik pártnak van igaza az egy darabig még mindenesetre eldöntetlen marad. Közben pedig a Papp Béla és a Húsz Ábrahám nyomába odasorakozott harmadiknak egy szép asszonyt* bestia: Haverda Mária. Haverda Boldizsárnét Jánossy lőtte le, de a felbujtó kétségtelenül a meggyilkolt asszony leánya volt. Az eset egészen rápászol a szatmári és a máramarosi bűntett kaptafájára. És e két analog példa folytatása az lenne, hogy Jánossy Aladár a bűntett végrehajtója fegyházba kerül, Haverda Mária egy olyan férfiú karjaiba, aki nem szokta élve elbocsátani a keze ügyébe kerülő szép asszonyokat . . . Vájjon konzekvens lesz-e a bíróság ? (-y.) A trónörökös nyilatkozata. A politikai válság. Minden jel arra vall, hog> a válság az őszig elhúzódik. A király nem jön Budapestre, a jövő hó közepén pedig Ischlbe megy és ott marad egész szeptemberig. Wekerle miniszterelnök hétfőn Bécsbe volt és jelentést tett a királynak. Ferenc Ferdinánd a választójogért Ferenc Ferdinánd trónörökös döntő Szavával és jövő hatalma egész súlyával .»olyik bele a válság elintézésébe. Szűk i>risztokratkörben gyakran nyilatkozik a poétikáról. Legutóbb Thun Ferenc gróf volt osztrák miniszterelnökkel és Daim gróffal ceszélgetett a magyarországi eseményekről s a két konzervatív főurt felhatalmazta ki- 'elentésének továbbadására. így tudta meg a trónörökös nyilatkozatát Szemere Miklós a bécsi Jokey-klubban. Ez a nyilatkozat igy szól: — Magyarországon meg kell csinálni az általános választói jogot, de nem olyan mértékben, ahogy ezt a mostani többség kívánja. A nemzetiségieket nem szabad kijátszani a magyarság ellen. Az osztrák események, nemzetiségi súrlódások meggyőzték a trónörököst, hogy Magyarországon csakis a magyarokkal lehet kormányozni, bár azelőtt nem egészen ez volt az álláspontja. Lukács László kísérlete. Olyan forrásból, melynek feltétlenül jól értesültségét kétségbe sem lehet vonni, jelentik, hogy a Nemzeti Társaskör igazgatósági tagja, Lukács László, volt pénzügy- miniszter, érintkezést keresett a függetlenségi párttal. Lukács kibontakozási tervet dolgozott ki és ezt nemrégen memorandum gyanánt a király elé terjesziette. E propozició megtörtént, a függetlenségi pártnak az az exponense azonban, akinél e tervvel kísérleteztek, visszautasította az ajánlatot azzal a megokolással, hogy a függetlenségi párt többsége a bankközösség meghosszabbitására nem kapható. Mit mondott a király.? Napok óta foglalkoznak politikai körökben a bancsoport lapjának ama közléseivel, amelyek a politikai helyzetet főlölt- tébb kedvező színben tüntetik föl és a melyeknek bizakodó hangja következtében a függetlenségi pártban a legvérmesebb reményeket táplálják a kibontakozásról. Ma kiderült, hogy mi ennek a bizakodásnak az alapja. A bankcsoport egyik tagja ezeket mondotta el egy hírlapírónak a jó reménység okairól: — Én megadhatom önnek a magyarázatot és az a következő: Justh Gyula, a képviselőház elnöke Bécsből hirt kapott. Ebben a hírben arról érsesitették Justhot, hogy megbízható forrásból tudomást szereztek egy beszélgetésről, amely Vilmos császár és királyunk között történt a bécsi császári ünnepségek alkalmából. Vilmos császár a nagyhatalmi érdekekről, a hármas szövetség szilárdságáról és harci készültségéről beszélgetett királyunkkal és a többi között fölvetette, hogy kívánatos volna, ha a magyar és osztrák monarkia egysége (harmóniája) biztosíttatnék és a belső zavarok elsimulnának. Királyunk ez értesülés szerint igy szólt volna: — Most a fúzióval teszek kísérletet, de ha az nem sikerülne, a függetlenségi párttal kísérlem meg a kibontakozást. Megjegyzem különben, folytatta a képviselő, hogy mi nem csupán e híradás következtében né^jinjc bizalommal az események elé. A monarkia helyzete, a nagyhatalmi állás követelései és érdekei, a külpolitikai események logikusan mutatják, hogy a békés, alkotmányos kibontakozást keresik Bécsben. -Alkotmányos megoldás pedig másképen, mint a függetlenségi pártnak: a parlamenti többségnek utján nem történhetik. Arról pedig biztosíthatom, hogy a függetlenségi párt ma teljesen egységes és Kossuth Ferenc meg a párt között teljes az öszhang és egyetértés. Most találgatják Justh bécsi forrását, melyet Justh senki előtt sem nevezett meg. Az első érettségi. A szatmári felsőkereskedelmi iskolában. Sok nemes fáradozás és sok áldozatkészség árán valósult meg a szatmáriak régi óhaja: felsőkereskedelmi iskola Szatmáron. Amit ész és pénz, annyi fáradsággal, oly sok kitartással munkált, az ime már befejezést nyert, a szatmári felsőkereskedelmi iskolában ez évben fogják megtartani az első érettségi vizsgálatot. És ezzel a kereskedelmi iskola szervezete betetőzét nyert, illetőleg bezáródik az iskola csecsemő kora. Az uj intézet életerős, hatalmas iskolává, fejlődik, amelynek hivatása van itt, Északkeleten. Hiába, az idő halad. Más időket élünk, más csillagok járnak — mint régen, amikor egy tanult nagykereskedőnek, vállalkozónak, vagy iparosnak nem kellett elméletileg is szakképzett embernek lennie. Most már mindenkitől megköveteljük úgy az elméleti, mint a gyakorlati tudást. Ezt a nagy horderejű missziót, ezt a fontos célt szolgálja Északkeleten a szatmári felsőkereskedelmi iskola. Adja Isten, hogy meg is feleljen ennek a hivatásnak! Hisszük és reméljük, hogy meg is fog felelni. Legalább az iskola eddigi fejlődése, munkája, nagy eredményei biztos garanciák erre nézve. Áz első érettségi vizsgálatot most teszik le a felső kereskedelmi iskola növendékei, ők is, az iskola is most aratnak, most fogják élvezni munkájuk gyümölcsét. A kereskedelmi miniszter Zulavszky Andor központi ipari szakiskolai igazgatót küldte le kormánybiztosul az első érettségire. Következzék az első után még egész sora az eredményes aratásoknak, Szatmár városa és a magyar kereskedelmi szakoktatás dicsőségére ! Vft«5 betörő dráma Szatmáron. Vérnyomok az éjszakában. Harc a betörőkkel. (Saját tudósítónktól.) Véres éjszaka volt a tegnap Szatmár városában. Formális harc folyt az Amici-utcán három betörővel, akik közül kettő élet- veszélyesen megsebesült. A véres harcot küzdelmes hajsza követte: a három betörő után. A legérdekesebb a dologban az, hogy egyiket sem sikerült elfogni. Valószínű, sőt bizonyos, hogy a betörők közül legalább keltő életveszélyesen sebesült meg, legalább a vérnyomok után határozottan erre lehet következtetni. Annál megfoghatatlanabb hirtelen eltünésök. Jó búvóhelyüknek kellett lenniük az bizonyos, különben hogy juthattak volna messzire az annyirk megsérült betörők, mikor helylyel-közzel valóságos vértócsa maradt utánok. Az éjszakai harc sokakat felvert álmukból, akik segítettek a betörő hajszába, — azonban amint a következmények mutatják kevés eredménynyel. Az eset szenvedő részese Lengyel György szatmári kereskedő csupán lélekjelenetének és bátorságának köszönheti, hogy nagyobb baj nem történt és a betörők eredméuyt nem értek el. Pedig elszánt legények lehettek, akik a gyilkysságtél sem riadtak volna vissza.
