Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-23 / 10. szám
2. FÜGGETLEN ÚJSÁG A kibontakozásnak íme ez az útja. Az egyetlen helyes és az egyetlen képzelhető. És az ilyen kibontakozás nem lesz a mai válság megoldása, hanem ama válságoké, amelyek körül- körtílbelül egy évtized óta Iappanga- nak politikai és társadalmi életünkben. A függetlenségi párt kezében van nemcsak a mai helyzet kulcsa, de az ország jövőjéé is. Nagy föladat, sőt hivatás előtt állva, semmi kétség, hogy teljesíteni fogja kötelességét és fölismeri annak a fordulatnak lehetőségét, melyet az ország haladásának és fejlődésének szolgálatában előidézhet. Szívós kitartás a bank-kérdésben és őszinte szándék a választói jogban. Ez a jelszó és ez egyúttal a föladat is. Az alkudozásnak, a válság más irányba való terelésének csak egy következménye lehet, az, amit bizonyára senki sem akar idehaza: a cen- tralisztikus irányzat erősítése. Lukács lesz a miniszterelnök. Választási jog, bankprovizórium, katonai engedmények. Fővárosi tudósítónk jelenti: A válságban most már döntő fordulat várható: Lukács László lesz a miniszter- elnök, a pénzügyi tárcávat. Áz uj kormány javarészt függetlenségi emberekből fog állani. Ez a hir a szenzációja most a bécsi és pesti politikai köröknek. Megerősítésre szorul még nagyon, de tény az, hogy Lukács László a jövő embere, akinek meg kell találnia a király óhaja szerint a válságból való kibontakozást. pénzt, amíg végre busásan visszaadja, vigasztalja az öreg urat a gyik-ember. De a szerencsére automatája, úgy látszik, végképp elromlott a hajdani főpincér számára. S egy gyönyörű tavaszi reggelen fölkele Hajnács ur a karosszéke lágy, öléből, hogy a tömeggondnokához menjen. Ugyancsak szaporázta a lépteit, amikor hazatérőben volt. Felesége, aki valamikor dalolva sütött-főzött a konyhán, vörösre sirt szemmel fogadta. A férfi ott sündörgött körülette. Nem tudta, hogyan kezdjen a vigasztaláshoz, utoljára is szinte haragosan szólt rá: — Hát te miért sírsz 1 Az asszony kerekre nyitotta szemeit. Talán nincs is eszénél az ura, hogy nem tudja, mi történt velük. — No, igen, azt kérdezem, hogy miért sírsz? Hiszen nem jutottunk ám egészen tönkre. Maradt még elég pénzünk, amivel kezdhetünk valamit! Az asszony kedvetlenül legyintett a kezével: — Ugyan mennyi pénzünk maradhatott ? Hajnács büszkén felemelte a fejét: — ötszáz forint! Ez óhajtáshoz képest Lukács már akcióba lépett és keresi az ősz* szeköttetést a függetlenségi politikusokkal. Az uj programm, amely vezérelv lenne az uj kabinetire nézve: a választói jog olyan reformja, amely tökéletesen kielégítse a nemzetet, a bankprovizórium további 2 évre való meghosszabitása és több fontos és jelentékeny katonai engedmény. Lukács reméli, hogy ezek szerint sikerülnie fog megalakítani az uj kormányt. A válság tovább. Fővárosi tudósítónk táviratozzák: Egy másik híradás szerint, a válság még őszig el fog tartani. A király nem jön Budapestre, hanem Ischlbe megy nyaralni, ahol egész szeptemberig marad. Szeptember előtt tehát nem lehet kibontakozást remélni. Wekerle különben hétfőn Bécsbe fog utazni, mikor is a király kihallgatáson fogadja. Hire járt budapesti előkelő politikai körökben, hogy Wekerle kijelentette, miszerint most már ő is azt fogja ajánlani az uralkodónak, hogy függetlenségi politikusok is hallgasson meg a kibontakozás megkönnyítésére. Szó esett rdla, hogy Khuen-Héder- váry megbízatása is aktuális lett. Ezek szerint már a vele való tárgyalások haladott- állapotokban vannak. Erre a híresztelésre azonban nem lehet1" sokat adni, tény az, hogy Khuen-Héderváry is kombinációkba volt véve és esetleg megtörténhetik, hogy megbízatást is szántak neki egyes irányadó személyiségnek. Mindenesetre ez a dolog még nincs közel a perfektuáláshoz. Lukács miniszterelnök. Bécsböl táviratozzák: Lukács László megbízatása már teljesen bizonyosnak vehető. A függetlenségi vezéremberekkel már megkezdte a tárgyalásokat, az alakítandó minisztérium személyi kérdéseit tekintve. De már erre elnevette magát az asz- szony, csak úgy hangzott a kacagása: — ötszáz forint! S te ennek örülsz olyan boldogul! — Ennek hát! — kiáltott Hajnács ur s most már komolyan megharagudott az asszonyra. — Ötszáz forint nagyon sok pénz. £n már tudom is, mit kezdek vele. Te, egy valóságos kis aranybányára akadtam. Egy kis korcsmára Budán. Három gyár is van mellette. A munkások mind oda járnak. Azt is megtudtam már, hogy nem hazugság, hanem tiszta igazság, amit a hirdetés mond, hogy az üzletet családi körülmények miatt adják el. A gazdája meghalt a felesége meg siketnéma, a rokonaihoz fog félrevonulni. Még ma kibérelem, holnap már oda is költözünk 1 S fürge, gyors léptekkel mérte Hajnács ur föl s alá a szobát, mintha már vendégei szólítanák egyik asztaltól a másikhoz. És csupa ruganyosság, csupa életkedv lett újra az egész ember. Csakugyan kibérelte a kis korcsmát — és soha többénem fájt a mája, soha többé nem bántotta az élet unalom. A tudós tanárokat nem tudta volna megfizetni, de hála Istennek, nem is volt rájuk szüksége. A vidám, fáradhatatlan robotosnak . . . 1909. május 23. A minisztérium függetlenségi többségből fog állaní és magába fogja foglalni a jelenlegi ügyvezetőség kiválóbbjait. Sokkal nehezebb kérdés és nagyobb feladat, hogy milyen jelszavakkal indul harcba az uj minisztérium ? Lukács ezt a kérdést a következőképen szándékszik megoldani, az általános választói jogot törvénybe iktatja, a bank- provizióriumot két évre meghosszabbítja és jelentős katonai engedményeket fog kieszközölni. Lukács programmja a korona legteljesebb járóhagyásával párosul csupán a katonai engedmények illuziórius volta lehet még némi akadály. Valószínű tehát, sőt bizonyosra vehető, hogy a válság rövidesen véget fog érni. A városok kongresszusa. Tömörüljenek a városok. Fővárosi tudósítónk jelenti: Kongresz- szusra gyűltek össze a magyar városok, hogy megalapozzák a jövő munkáját. Mert munka az lesz elég. A vidéki városokra nagy hivatás vár Magyarországon. A magyar városok rohamos fejlődése nem régi. Valósággal csodálatraméltó hirtelenséggel alakultak át a kisvidéki fészkek — modern, nyugoteurópai kulturvárosokká. A haladás, a rohamos fejlődés még folytatódik. Sőt talán még jobban és rohamosabban mint eddig. Panaszkodunk, hogy sok a teher, sok az adósság. Hiába! A kultúra áldozatokat követel. Hogy egy város modern és kényelmes legyen — ahhoz tenger pénz szükséges. Száztizenöt magyar város küldöttjének jelenlétében olyan beszéddel nyitotta meg ma Bárcy István a székesfőváros polgár- mestere a városok kongresszusát, amely beszéd az hisszük, határkő lesz a magyar politikában. Most, egy nagy válság kellős közepében. ime az egész ország figyelmét magára vonta a városok állásfoglalása jövendő sorsuk biztosítása érdekében. Mindnyájan félünk a nagy bizonytalanságtól, amely alkotmányos életünket fenyegeti s ime a heteken át tartó szorongás egyszerre fölengedett. Közjogi harczunk előestéjén vas nyugalmunk egy évtizedekre kiható grandiózus tervezt részleteibe bocsátkozni : polgári munkával, okos beosztással, áldozatkészséggel és céltudatos törekvéssel városaink európai színvonalra akarnak emelkedni s mikor erről tanácskozni a küldöttjeik összeülnek: az egész ország lakossága feledve minden aggodalmat, örömmel fordul feléjük, hivő lélekkel hallgatja beszédeiket, részt kíván küzdel- deimeiicből, segítő kezet kínál harcaikhoz, osztozni óhajt reményeikben és sikereikben. Mindnyájan érezzük, hogy ez is nagy politika; a kongresszus tanácskozásain semmivel sem kisebb dolgokról van szó, mint a pártkonferenciákon és a parlamentben szokott szó lenni. Sőt, az igazat megvallva, csodálkozni van kedvünk, hogy mindazok a dolgok, amelyek a kongresszus napirendjén vannak, miért nem foglalkoztatták voltaképen a képviselőházat? Mert bizony, ha foglalkoztatták volna, ha a városok fejlődését a törvényhozás szivén vi-
