Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-22 / 9. szám
2. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 22. Marad az ideiglenes kormány. A Ház elnapolása. Hivatalnok ministérium? Budapesti tudósítónk jelenti: Szenzációs hir járta be máma a főváros legelőkelőbb politikai köreit. Wekerléék őszig megmaradnak pozíciójukban. Egyszóval még a király nem döntött. Elhalasztotta a döntést őszre. „Majd ráérünk még“ — ez Bécsnek a hangulata. Veszedelmesnek és korainak találnák, ha ő felsége most azonnal minisztériumot, illetőleg miniszterelnököt nevezett volna ki. Ellentétben e híreszteléssel, sokan arra következtetnek, hogy nem akadt magyar ember, aki vállalta volna miniszterelnöki megbízatást e nehéz időkben. Még csak Lukács és Khuen-Háderváry sem, amint biztos forrásokból értesülünk, Wekerlét is megbízta félig-meddig a király, hogy tervezzen kivezető utat a válságból. Wekerlének úgy látszik, hogy csütörtököt mondott minden ügyessége és furfangja. Azonban tovább is ragaszkodnak hozzá. Inkább ő mint más, ezért marad az ideglenes minisztérium. ősszel aztán remélik, hogy mindent el lehet lesz simán intézni. Megpuhul addig az ellenzék és beadja a derakát. Az ügyvivők élete pedig jelentékenyen meghosszabbodik. A képviselőházat mindenesetre el fogják napolni hossabb időre, szó volt arról is, hogy a végleges döntésig hivatalnok — ministérium kormányozzon. Ez azonban csak kósza hir, aminek valószínű, hogy semmiféle komoly alapja nincs. A helyzet tehát nehezebb mint valaha. A kibontakozásnak még csak a lehetősége is a végtelenségbe van olva. Komolyságát gedig jelemzi az, hogy még csak Lukács és Héderváry sem kaphatók, sem alkotmányos, sem alkotmány ellenes kormány alakításra. Az alezredes tragédiája. Halál öltözködés közben. Nagyváradi tudósítónk jelenti: A nagyváradi helyőrség tisztikarának mély gyásza van. Hirtelen, váratlan elköltözött az élők sorából a garnizon egyik legkedvesebb, legnépszerűbb katonája, a Szegeden is jól ismert olgyai Nagy Miklós alezredes, a 2. honvédhuszárezred parancsnoka. Katonaemberek közül nagyon kevesen örvendhetnek a polgári társadalomban olyan ritka szeretetnek, mint a daliás, snájdig Nagy Miklós, aki a város elegáns társaságának legszívesebben látott alakjai közé tartozott. Igazi, tipikus magyar huszár volt ő, a régi óbesterek kedves fajtájából, de a szive, az előkelő felfogása, az intelligenciája forró kapcsokkal fűzte a polgári társasághoz s pár év alatt a nagyváradi szo- cietásban vezető szerepe lett a huszáralezredesnek. Nagy Miklós, az életerős, délceg ember vasárnap este korán hazatért a lakására s megparancsolta a legényének, hogy kora hajnalban ébressze föl, mert öt órakor kilovagol. A szolga korán nyergeit s fél öt óra tájban már segített gazdájának az öltözködésnél. Öltözködés közben az ezredes hirtelen hátrahanyatlott. A legény rémülten látta, hogy a szempillái fennakadtak* az arca elkékült és szederjessé vált. Az inas kétségbeesetten költögette, locsolta az ezredest, aki eszméletlenül feküdt a szőnyegen. Nemsokára odahajtatott Kán ezred- orvos és Altmann Jakab dr. Az orvosok megállapították, hogy Nagy Miklóst sziv- szélhüdés érte és halott. A szomorú esetről értesítették a 2. honvédhuszárezred tisztikarát, melynek tagjai már a hajnali órákban mind megjelentek a halott mellett. Nagy Miklós katonai érdemei ismételten fényes elismerésben részesültek s éppen most várta pápai ezredparancsnokká való kinevezését, ami hatalmas haladást jelentett szép karrierjén. Váratlan halála annál tragi- kusabb, mert mostanában készült eljegyzésére ; egy előkelő nagyváradi urileány boldog vőlegényének tekintették. Az elhunyt 56 éves volt. Vasárnap temette el a bátyját Gyulafehérvárott.^ Sovány Dezső bünpöre. A mátészalkai gyilkosság. Fővárosi tudósítónk jelenti: Mátészalkáról jelentik, hogy a Sovány Dezső mátészalkai járásbiró bünpörében a vizsgálat még nagyban folyik. Mindenki ösmeri a titokzatos gyilkosságnak a részleteit, amelynek úgy összevissza vannak bogozva a szálai, hogy nem tudni, vájjon sikerül-e megtalálni n helyes kicsomózását ennek a nem mindennapi bűnesetnek, melyhez hasonlót csak keveset ismer a krónika vérrel Írott könyve. Az ügyészség, mint tudjuk, erős felindulásban elkövetett súlyos testi sértéssel vádolja Sovány Dezsőt, akit egy cseppet sem tört meg a réttenes vád, hanem erélyesen védelmezi igazát. Egyszóval tagad, ha ugyan van amit tagadnia kell. Tény az, hogy úgy a vallomások, mint a helyszíni szemle és nyomozásnak adatai a legnagyobb látszólagos ellentétbe vannak egymással. Pozitív tények nincsenek, a látszat pedig gyakran csal. Sokan azt mondják, hogy mindig csal. Hogyan mondjuk ki akkor Sovány Dezsőre a halálos ítéletet? A gyilkossággal vádolt albirót különben azóta már többszőr kihallgatták. Sovány Dezső állandóan és logikusan tagad. Nem emlékszik a véres eset legkisebb részleteire, mert nem is emlékezhetik. A gyilkosságot azonban nem vállalja semmikép sem magára. Megmagyarázni azonban ő sem tud semmit. De ki tájékozódna el ebben a rettenetes kétségben, melyik bűnügyi kapacitás vagy detektiv- zseni mondana határozott véleményt a rejtélyesebbnél is rejtélyesebb esetben? Inkább meneküljön el kilencvenkilenc gonosztevő, mintsem hogy puszta gyanúper alapján, ártatlanul bűnhődjék egyetlen egy igaz, ártatlan is! Haverda "Mária megőrült a börtönben. A rablógyilkosok tragédiája. Fővárosi tudósítónk jelenti: Megdöbbentően szenzációs fordulat állott be a szabadkai rablógyilkosság értelmi szerzőjének, Haverda Mariskának az ügyében. A szép asszony, aki oly nagy lelkinyugalommal készítette elő édes- ányjának a szörnyű halálát, éjszaka megőrült a börtönben. A hir óriási szenzációt keltett mindenfelé. Általános volt az a vélemény, hogy Haverda Mária csak szimulál. Az orvosi vizsgálat azonban épen az ellenkezőjét állapította meg ennek a nem épen alaptalan gyanúnak. A bűnös szép asszony rettenetes lelki fur- dalásokat szenvedhetett, épen azért, hogy olyan kitünően el tudott mindent palástolni. Ä borzalmas rablógyilkosságnak az értelmi szerzőjét, aki szeretőivel gyilkoltatta meg tulajdon édes anyját — tehát utolérte a memeris. De nem sújthatja már a törvény büntető ereje. Ma reggel már a rabkórházba szállították. Orvosai azonban kevés reményt fűznek a javulásához. Ilyen körülmények között állapota már csak sulyosbodhatik. A vérdráma. A palicsi szőlőskertnek nincsen már titka. A szabakai gyilkos-szövetségnek minden tagjáról tudják már, milyen szerepe volt az öreg Haverda Boldizsárné megöle- tésében. Jánossy Aladár, Haverda Mária és Vojtha Antal, a Haverda Boldizsárné fejére összeesküvők négy hétig tagadva, remélve, bizakodva börtönben ültek, reménykedtek abban, hogy a zseniálisan kieszelt alibik és a saját vakmerőségük, megtévesztő furfang- juk megmenti őket. Az energia azonban meglohadt a gyilkosban, a véres tett közvetlen megcsinálójában: Jánossy Aladárban.
