Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-19 / 7. szám

1909.. május 19. FÜGGETLEN ÚJSÁG 3. Kipusztult alakok. A „Független Újság“ számára. Irta: Móricz Pál. Midőn még a robogó gőzös füstje be nem kormozta a magyar mezők virágait, a kátyus országutakon tarka barka karavánok kerülgették egymást. Különféle hajcsárok. Vásáros népségek. Közben egy-egy ósdi határban az uraságok. Kesely lován a betyár. Vándor komédiások kerékre épített mozgó, deszkaházzal. A postakocsi, amelynek a bakjáról dallamos kürtszóval hívták fel ki­térésre az országutak tarka közönségét. Olykor porlepett katonacsapatok tűntek fel. Az országutfélen roskatag csárdák ter­peszkedtek az öreg akácfák alatt. Magasra nyújtózkodott a kutgém. A hólyaggal ra­gasztott ablakon keresztül sirva visított a klarinét, A csárda rücskös falára goromba betűvel mázolta fel valamelyik nehézkezü írástudó: — Hó, megállj! Itt a fogadó!. . . Fogadjuk meg a hivó szót, álljunk meg. Maradjunk a vándorkomédiásoknál. Bizonyos nevezetű Markulesz uram is a csepürágók kalandos seregébe tartozott. Mint kiváló erős embert ismerték a nagy Alföldön. Cintányér, nagydob lármás zenéje mellett mutogatta erejét s fogásait. A kis­igényű nép megbámulta a kóbor komédiást. Felesleg vagyonkájából néhány garast, da­rab kenyeret jókedvűen nyújtott Markulesz uraméknak. így éldegéltek a csepürágók. Nem vágyakoztak selyempaplan alá. Illatos széna volt derékaljok. Mert elégedettek vol­tak ezek az emberek. Markulesz uram az 1800-as évek egyik esztendejében Kecskeméten mutogatta ere­jét, birkózási tudományát. A hajdan hires Tamaskó-féle kávéház lombos udvarán ütöttek sátort a vándorkomédiások. Külö­nösen Markuleszt csodálták a kecskemétiek. Egymásután verte földhöz a legerősebb mészáros legényeket. Dühösen fogadoztak a megszégyenitett legények: — Megállj német! Ezt nem viszed el szárazon. * Ugyanez időtájt élt Kecskeméten Szől- lősi János nevezetű öreg juhvágó mester is. Ez a Szőllősi János is hires volt a nagy erejéről. Olyan erős volt, hogy még az idő rozsdája sem fogott ki rajta . .. Hozzája mentek panaszra a földhöz vert mészáros legények. — Bátyámuram, hét a baj! Jmondotta az egyik nyalka mészáros, kinek a lába is kimarjult a birkózásban, megcsufolt ben­nünket egy német. — Szégyenlhetik uröcsémék, dohogott az öreg mester. Hiába szégyenljük! Mert mert ha most bátyámuram sorompóba nem áll Kecskemét város becsületéért, azok a kárörvendő nagy­kőrösiek még rigmust faragnak rólunk, a rokkant izmu kecskeméti mészárosokról! — Öreg vagyok én már ilyesmire fiam, szabódott a vén Szőllősi mester, mint aki természetére különben is csendes ember. Végül az egyik furfangosabb legény ezt vetette közbe: — Már pedig bátyám, ez a Marku­lesz minden falusi előtt eldicsekszik vele, miként gyűrte le, miként ijesztette meg az egész Kecskemétet. — A fikomadtát neki! erre már az öreg Szőllősi is felpattant, no, akkor majd inkább szemébe nézek a németnek, bár Merkulesz, bár Herkulesz is legyen az ő neve . II És Szőllősi János szemébe is nézett a Markulesznek. A mészáros gazdák, nyalka székálló legények, mint főgenerálist a tá­borkar : az öreg Szőllősit úgy kisérték a — komédiába. Tenger nép gyűlt össze. Még a lombos fák tetetejét is meplepték a ki­váncsi inasgyerekek. * Megharsant a trombita. Buhogott a dob. — Tessék besétálni! Kezdődik a ko­média ! Itt megláthatod az óriás kígyót, mely fejétől farkáig meg van huszonöt rőf, far­kától fejéig pedig csak harminc .. . kurjon­gatták a kikiáltók. Azonban a kecskemétieket ez nap nem érdekelte az óriás kígyó, Markuleszt várta mindenki, Markuleszt és az öreg Szőllősit. Végre kilépett Markulesz is. Testhez feszülő aranynyal. ezüsttel hímzett komé­diás ruhában ugrott a porondra. Mindjárt elöljáróban iszonyatos vasgolyókat és ru­dakat emelgetett. Csakúgy dobálta a ne­héz vasakat. Bizonyosan ezzel is Szől­lősit akarta ijesztgetni ... De a vén magyar egykedvüleg nézte a „komé- diázást“, mig nem következett a birkózás és az öreg Szőllősi is a porondra lépett. Elsőbb illő módon levetette a zsinóros be­kecsét. Azután felgyürte a borjuszáju inget. Mellényének ezüstgombja csillogott a mécs­sugártól. Kopopott a patkós csizmája. Mar­kulesz ingerkedve hajlott hozzája : — Hán ! Isten hozta öregem ... Es kezet fogtak, mint becsületes bajvívókhoz illik. A Markulesz bokros nagy haja szét- állott, mint kerek szita és különféle fogá­sokkal zavargatta az öreg juhvágót. Ránci- gálta, taszigálta, gáncsokat vetett a lába elé, látszott, hogy csufolkodik, ingerkedik Mar­kulesz midőn egyszer csak a mészárosok asztalától felsivitott egy borízű hang: — János bácsi, fogja már kend ! .. . Ne csúfolja az a német! Szőllősi János még idáig egy szót sem szólt, most is csak ennyit mondott: — Nesztek! Egyik kezével megmar­kolta a német haját, a 'másikkal meg át­nyúlt az ülőkéjéhez és a nézők közé hají­totta a kosárfejü németet. Markulesz idő múltán tápászkodott fel. Nyögött a német, úgy elrestelte magát, hogy midőn lábraka- pott mindjárt el is szaladt. És mint a me­sében.is mondják, talán még most is sza­lad, ha meg nem halt? Bárha, én azt hi­szem, meghalt Markulesz. Meghaltak a nagy erejű, esendes Szőllősi Jánosok is ... . Manapság kevélyen pöfögő, dübörgő „gő­zösön“ rohan a világ. Senkinek sincs kedve és ideje kedélyeskedni, virtuskodni. VleKerle Bécsben. Jelentés a királynak. A kibontakozás felé. Fővárosi tudósítónk jelenti: Bécs- ből táviratozzák, hogy Wekerle ma odaérkezett. Ő felsége rögtön kihall­gatáson fogadta. Hivatalos értesülés szerint We­kerle jelentést tett a királynak a vál­ság irányában, a kibontakozás felé tett lépéseiről. Hogy mit határozott a király a kihallgatás folyamán az még mindez- ideig mély titok. Valószínű azonban az, hogy döntő lépésre még nem ha­tározta el magát. Rebesgetik azt is, hogy Wekerlével sikerült volna meg­győznie az uralkodót arról, hogy egye­dül csak az ő tervei alapján lehetne megtalálni a kibontakozást ebből a nagyon és össze-vissza kuszáit hely­zetből. Ugyancsak evvel hozzák kap­csolatba azt is, hogy Wekerle most „grata persona“ az udvar szemében. Most már egyedül csak ő benne bíz­nak. Wekerle siet kihasználni ezt a reá nézve kedvező véleményt. Azt reméli, hogy többeket sikerülni fog terveinek megnyerni és igy még eset­leg kormányt is alakíthat. Részletes programmról természe­tesen még szó sem lehet. A jövendő kabinet sorsa tehát még nagyon is kétséges. Bizonyos azonban az, hogy a válság most már határozottabb kör­vonalakkal kezd kialakulni. A Wekerle kihallgatása különben feltűnően sokáig tartott, amiből szin­tén csak a kihallgatás komolyságára vonnak következtetéseket. A nagybeteg Kossuth. Andrássy és Hoytsi a betegágynál. Fővárosi tudósítónk jelenti: Kos­suth Ferenc állapota az utóbbi na­pok javulást mutató hatása után, hir­telen rosszabbra fordult. Orvosai ta­nácsára valószínű, hogy sürgősen Bá- denbe utazik, ahol körül-belül egy hónapig tartó gyógykurát kellene vennie. A nagybeteg Kossuthot többen .keresték fel betegágyánál. Kossuth ugyanis nem igen hallgat orvosai til­tására, hanem minden betegsége da­cára is folytonosan aktiv részt vesz a válságnak a kibontakozás felé való terelésében. Ma délelőtt Andrássy Gyula gróf kereste fel, akivel feltűnően hosszú ideig tárgyalt. Ugyancsak a délelőtt folyamán kereste fel Kossuthot Hoytsi Pál is, aki a párt ügyeiről referált a beteg vezérnek. A politikai természetű látogatá­sok után Kossuth teljesen kimerült, úgyhogy orvosai hosszabb kompliká­ciók bekövetkezésétől is félnek. Való­színű, ha rövidesen nem fordul a be­teg vezér állapota jobbra, legalább egy hónapig, nem folyhat bele a vál­ság szálainak a kibonyolitásába, mivel orvosai szigorúan ragaszkodnak a tar- tósabb és legteljesebb munkától való tartózkodásához. — (Ritka alkalmi vétel.) Rendkívüli mennyiségű férfi öltöny szövet maradékok Sámuel posztóüzletében még rövid ideig kaphatók. és porcellán készletek, menyasszonyi kelengyék, háztartási és konyhaberen­dezési cikkek, modern képkeretek a legolcsóbban szerezhetők be WegKcroktMstten. SZftTMh, Mk-Kr.

Next

/
Thumbnails
Contents