Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-19 / 7. szám
Szatmár, 1909. I. évfolyam, 7. szám. Szerda, május 19. « FÜGGETLEN ÚJSÁG Egy hóra ELŐFIZETÉSI Art: . . . I kor. Negyedévre ■ • • • Szerkesztőség ée kiadóhivatal: 3 kor. SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ. Májusi demokrácia. Május, gyönyörűséges! A kékes tavaszi párázatban égő nyugtalanságok remegnek, mindenki érzi, hogy valami nincs jól, szeretne szabadulni az egész világ egy súlyos4 nyomasztó tehertől, de nem tudja még, hogy mi az, nem is sejti, hogy merre található a megkönnyebbülés. S ez igy tart már nagyon régen. Micsoda kegyetlen démon szorongatja az emberiség torkát, miféle titkos erő az, mely ilyenkor belekorbácsol az egész világtársadalomba? Nem adott még senki nevet neki, szemtől-szembe se látta ember fia, mégis itt van, mégis uralkodik rajtunk, s belekacag a gondolatainkba, megtépázza az érzéseinket s éppen akkor, amidőn tán szimpátiát is kelhetne maga iránt, megmozgatja bennünk a gyűlöletei. Ki ez a nagy ismeretlen, honnét jött, s merre tart? Talán ő és ama bizonyos szociális idegesség, az a társadalmi neuraszténia, mely kezdettől fogva borzongatja a világegyetem tagjait, egy és ugyanazon személy, ugyanazon állapott? így kell lennie, mert a szocializmus tényleg nem egyéb, mint az általános emberi nyugtalanságok rendszerbe foglalása. Azok a homályos sejtések és vágyódások, melyek ilyenkor a május áhítatában elfogják a társadalmakat, lassanként öntudatra emelkednek, gondolattá, vagy cselekvéssé formálódnak s végül szocializálódnak. Ez a folyamat kimutatható végesgégig a társadalmi átalakulás harcainak egész történetén. Vannak korszakok, mikor a szociális idegesség hatványozottan nyilatkozik meg. Ilyen Magyarországnak a jelenkora is. Nálunk a tömegek előnyomulása a közéletbe alig husz-har- minc éve kezdődött meg, de azóta fokozódó erővel halad s ez irányzat ma már nem kér, hanem követel. Követeli az általános választói jogot s ez által a teljes politikai egyenjogúsítást, a népképviseletnek korlátlan demokratizálását. Nagyon jól tudjuk, hogy a parlament előtt már fekszik egy törvényjavaslat az általános választói jogról. De tudjuk azt is, hogy ez a javaslat mai formájában nem a legszerencsésebb alkotás, mert nem hogy kielégíthette volna a tömegek politikai éhségét, hanem még jobban felcsigázta azt. A pluralitás a társadalmi neuraszténia enyhítésére készült, e helyett csak fokozta még az idegességet. Ezért gyötrik most szakadatlanul erős és fájdalmas májusi víziók Magyarországon az alsóbb társadalmi osztályokat, ezért nincs béke a szivekben, megnyugvás a lelkekben. Általános a meggyőződés, hogy a választójoggal tényleg kell csinálni már valamit Magyarországon, uj erőkkel, uj vágyakkal kell felfrissíteni az alkotmányt. Mi, a történeti magyar nemzet jogokat követelünk Bécstől, de hogy megkaphassuk őket, kell hogy mi is jogokat adjunk, őszintén, igazán és becsületesen. Tán a válság se következett volna be, hala parlament mögé már odasorakoznak azok a népmilliók, akik ma még az alkotmány sáncain kívül állanak. Legjobban érzi ezt a függetlenségi párt, amely különben hallgatólag már eleve visszautasította mai formájában a pluralitást, most pedig határozottan állást foglal egy liberális választói jog mellett. Mindig jobban és jobban kezd megvilágosodni az az igazság, hogy Magyarországon csak egy nagy demokratikus felszabadulás segíthet, a magyar alkotmányt csak úgy lehet talpra állítani és cselekvő- képessé tenni, ha minden becsületes honpolgárt a nemzeti és szabadság- jogok aktiv érdektársává szegődte- tünk. Ez pedig csak egy liberális választójog mielőbbi keresztülvitelével valósítható meg. A mai válságból nagy erővel domborodik ki az alkotmánykiterjesztés posztulátuma. A probléma megoldása a függetlenségi pártra vár, az ő kötelessége lesz elveihez híven emancipálni és politikailag életre kelteni az úgynevezett negyedik rendet. Azok a nyilatkozatok, melyek már eddig is elhangzottak a 48-as pártkörben, teljesen megnyugtatók a jövőre nézve. Reméljük, hogy nem lesz pillanatnyi szalmaláng, aféle májusi felbuzdulása a demokráciának, hanem komoly, mélyreható alkotmányreform, mely ha megvalósul, hosszú időre lefogja csapolni Magyarországon aszociális idegességet. Legfőbb Ideje, mert már nem sok ilyen borongós, sejtelmekkel teli, kóros lázaktól terhelt májust tudna elviselni az ország roncsolt szervezete, mint amilyen most köszöntött ránk. A jelszó tehát most csak egy legyen: előre azzal a májusi demokráciával! Kavarodik mégjobban a helyzet. Csak a király elé. A válság. A helyzet mind jobban és jobban felkavarodik. Nem csoda tehát, hogy zavaros sőt szennyes hullámokat vet a politika vize. És még csak kilátás sincs egyelőre, hogy rövid időn belül javulni fog a helyzet. Wekerle, Andrássy, Kossuth minden erőlködése, hogy a viszonyokat tisztázzák, hajótörést szenved. Az illetékes miniszterek, akik legutóbb is kihallgatáson voltak, a beteg Kossuth kivételével, a jövő hét közepe táján ismét a király elé fognak járulni, hogy referáljanak a kibontakozás lehetőségéről. Hogy az uralkodó ezután mit fog tenni, mire fogja magát elhatározni, tudni igazán nem lehet csak sejteni. E sejtés pedig az, hogy a korona függetlenségi kabinet az önálló bank alapján nem fog kinevezni. A függetlenségi párton a bank-csoport igen élénk munkát fejt ki s úgy látszik, annyira erősnek érzi magát, hogy a pártot konferenciára szeretné összehivatni, amelyen egyrészt az önálló bank, másrészt a tiszta függetlenségi kormány mellett akar tüntetni a Justh-frankció. Kossuth természetesen ellenzi ezt az elhamarkodást, mert joggal attól fél, hogy ezzel a válságot még inkább kiéleznék. Délelőtt is voltak látogatói Kossuth Ferencnek: Justh Gyula, a képviselőház elnöke és Holló Lajos kereste őt fel. Alighanem a bizalmas összejövetelekről szóló félhivatalos közlést tették szóvá és megpendítették a pártértekezlet összehívását is. A „Neue Freie Presse“ és a „Pester Lloyd“ majdnem egybehangzó közlést tesznek egy kibontakozási tervről. A programm a következő: A bank-közösség meghosszabbittása 1911-től kezdve, de a magyar államiság erősebb kidomboritásával, akár a bank címében, akár egy külön osztrák főtanács kreálása révén, amelyek fölött egy közös legfelső tanácskozó-testület, élén a kormányzóval, állana. Ez a javaslat azonban még változásokon mehet át. A magyar érintkezési nyelv a Magyar- országból kiegészített ezredeknél. A zászló- és jelvény-kérdés rendezése a közös hadseregben, a címer és pecsétLapunk mai száma 8 oldal.
