Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-18 / 6. szám
Kedd, május 18. '0\ I. évfolyam, 6. szám. Szatmár, 1909. ELŐFIZETÉSI AR: Egy hóra ..... I kor. Negyedévre . . 3 kor. Szerkesztőség és kiadóliiva.taX: SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ. A becsület tragédiája. Szatmár, május 15. Davosban, a közismert és szomorú Davosban, ahova szegény beteg emberek a roncsolt tüdejüket viszik reparálni, nemrég szomorú tragédia történt. Fiatal, közöshadseregbeli katonatiszt ment oda abban a reményben, hogy talán az ottani gyógyulás pár évvel meghosszabbítja az életét s ott ő, aki életet várt, emberéletet volt kénytelen kioltani. Állandóan sértegette valami külföldi ficsur a nyilvánosság előtt, egy ideig tűrte, de mikor már kutyának s miegyébnek nevezte, nem állhatta tovább: belelőtt. A golyó ráhibázott az áldozatra, menten meghalt. Ennek a bűnügyi esetnek a tárgyalása most folyik Churban és nagyon érdekes lesz az, hogy a svaiéi szövetségtanács törvényei miként fogják megítélni ezt a szomorú esetet. Ott az erkölcsökről, tisztességről más fogalmak uralkodnak. Egy három nyelvű állam, amelynek a polgárai teljes békességben élnek egymással. Hadmentes terület, a mely tart ugyan némi katonaságot, de ahol, bár ez a mai vallástalanságnak korában bizarrságnak tetszik is, mégis csak a magasabb és tisztultabb műveltség jele, hogy a kivonuló csapat élén a parancsnok mellett a lelkész halad. Szóval más világ az ott, más életmódok, más életfelfogások. És ezekben a tisztultabb életfelfogásokban felnőtt esküdtbirák Ítélkeznek most egy közöskatonánk fölött aki embert ölt. A mi katonai büntetőtörvénykönyvünkre, továbbá az úgynevezett tisztibecsületre vonatkozólag nagyon jellemzőek azok a fölszólalások, amelyek ezen a tárgyaláson elhangzanak. Az úgynevezett tiszti becsületet legutóbb Jekelfalussy miniszter determinálta azzal, a képviselőházban tett kijelentésével, hogy kétféle becsületet nem ismer, polgári és katonai becsület között különbség nincs — azonban minden egyesülés vagy társulás szabadon állapíthat meg magának bizonyos követendő beosíjteülgj^ szabályokat. E mondáshoz ugyztfrri^ méletileg sok szó férne, de a gyakorlatban el kell fogadni. A szocialista kőmüvesség társulata például ugyanezen alapon mondta ki azt, hogy nem becsületes kőmőves az, aki esti hat órakor nem teszi le a valkoló kanalat. A davosi tragédia vádlottja a védekezésében azt mondja, hogy igen sajnálja, hogy embert ölt. Nem akarta megölni az embert, csak megsebesíteni, De — mondja —1 ha az életben hasonló eset ismétlődne vele, megint csak nem tehetne másként. Mert másként előtte el van zárva az élet, tizenhét éves korától Hfogva katona, más kenyérkereső pálya folytatásához nem ért ha elégtételt nem vesz magának, elveszíti a rangját, elvesziti a nyugdíj igényét, elveszít mindent. Nem marad meg neki más, csak a roncsolt tüdeje, amelyet reparálni Davosba vitt. Ezzel a kijelentéssel szemben a köztársaság ügyésze elismeri ugyan, hogy az osztrák tiszt kényszerhelyzetben volt, de fölemlíti, hogy az osztrák-magyar hadsereg törvényei is tiltják a párbajt és ha ezt tiltják, bizonyára tiltják az emberölést is. Ennélfogva vádol, mert lehetetlennek tartja azt, hogy az, aki egy embertársától az életét elvette: büntetés nélkül maradhasson. Eddig vannak a davosi ügy fejleményei máig. Egy idegen, szabadállam törvénytalkalmazó bírósága bírálja benne az ósdi, copfos, osztrák katonatörvényt. Hogy mire mennek vele, még nem tudni. De ez a gyászos eset alkalmas arra, hogy fölevenitessék ennek a copfos ósdi törvénynek minden maradisága, minden sötétsége, minden jogtalansága. íme, Ausztria és Magyarország polgárságának adójából fizetett egyik alkalmazottja az előfordult esetből folyólag azzal védekezik, hogy kénytelen volt embert ölni, illetve embert megsebesíteni. A férfiú becsületérzésnek igazán alpári és gyerekes fogalma ez. Az ilyen alapokon élni kénytelen ember a revolveréből elküldi a golyót. Ha talál és öl: jó; fia nem öl de talál: akkor is jó, de ha nem talál és ráadásul a lövő a megtámadottól kap néhány alkalmas pofont: akkor vége a pályának, vége a becsületnek, a karriernek, mindennek, az egész életnek vége. A király által szentesített büntetőtörvénykönyv úgy Magyarországon, mint Ausztriában az élő ember megsebesitését vagy megölését csék szükséges önvédelem esetén tartja alkalmazhatónak, végső esetben. Ha más kisebb sérelem esik az emberen, elégtételért a király bíróságához kell folyamodni. Igaz ugyan, hogy a törvények fonákságuknál fogva a megsértett becsület sebére nem bírnak elegendő irt adni — de azért mégis csak azok a törvények. Úgy a régi módi tulszigoru katonai törvények, valamint a becsületet nem kellőkép védő polgári törvények kiigazításra szorulnak. De a képviselőház ebben az irányban nem igen mozog. Nem ér rá a szalonnaaggatástól. A pozsonyi választás. Győzött a függetlenségi jelölt. Fővárosi tudósítónk jelenti: Ma történt meg Pozsonyban a képviselő- választás a Popovits közös bankkormányzó megüresedett helyére. Ketten voltak jelölve Bartha György függetlenségi párti és Vittich Pál szociáldemokrata képviselőjelölt. A választás eredménye nem lehetett kétséges: óriási előnnyel győztek a függetlenségi pártiak. Nem szabad azonban lekicsinyelni a kerület szocialistáit sem, akik megdöbbentő energiával dolgoztak és a viszonyokhoz képest csodás eredményt értekei. A választás végeredménye az lett, hogy Bartha György, a függetlenségi párt hivatalos jelöltje 429 szótöbbséggel győzött. Lapunk mai száma 8 oldal.
