Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-15 / 4. szám
6. 1909. május 15. CSARNOK. A zsebkendő. A „Független Újság" számára. Irta: Heltai Jenő. — A „Független Újság“ tárcája. — Természetesen rögtön megtudakoltam a lakását és rohantam ide, hogy a régi adósságomat lerójam és visszaadjam az ön zsebkendőjét, amelytől ön lelke mélyén bizonyára már rég elbúcsúzott. IV. Ebben a pillanatban berohant a leányom, aki nem tudta, hogy vendégem van. Hangos nevetéssel jött be, valamit mesélni akart, de a szó a torkán akadt, mikor az idegen urat, csillogó katonatisztet meglátta. Rettenetesen megzavarodott és piros lett, mint a főtt rák. — A leányom, Ilona, — mondtam az őrnagynak. Az őrnagy haptákba vágta magát, meghajolt és kezet csókolt a leányomnak. Ilona csakhamar magához térr. — Bocsánat a neveletlenségemért, nem tudtam, hogy a papa nincs egyedül . . . Azután beszélni kezdett, roppant élénken és mindenről. Az őrnagy nagyon kellemesen és kedvesen felelt neki, mindjárt elmondta a zsebkendő kalandos történetét, szóval ezek ketten FÜGGETLEN ÚJSÁG elkezdtek mulatni. Én kissé kényelmetlenül éreztem magamat, szinte szerettem volna, ha az őrnagy már visszaadja a zsebkendőt és elmegy. De erről szó sem volt. Hona és az őrnagy belemelegedtek a beszélgetésbe és hozzám csak a látszat okáért szóltak néha egy- egy szót. Kényelmetlenül feszéngtem a székemen, közbe izgatottan köhögtem, a dolog határozottan untatott. De minél udvariatlanabb voltam én, annál bájosabb és szeretetreméltóbb volt a leányom, fekete kávéval kínálta az őrnagyot és a legjobb szivarjaimmal, anélkül, hogy engem megkínált volna. Konyakot is töltött neki, úgy hogy egészen megbüvölte az őrnagyot. Nem tartott öt percig, már olyan jó barátok voltak, mintha száz év óta ismernék egymást. És én, aki eleinte gyöngéd meghatottsággal gondoltam az őrnagyra, mint a férfi becsület szeplőtlen mintájára, most még tizenegy zsebkendőt adtam volna a hiányzó tizenkettedikhez, ha az őrnagyot ke- vésbbé lelkiismeretesnek minősíthetem. Hiába no, békés polgár vagyok és nem szeretem, há a hadsereg nagyon jó barátsághan van a leányommal... Ilonának azonban más véleménye volt. És amikor az őrnagy vagy két órai ottidőzés után búcsúzni kezdett, erőteljesen és határozottan marasztalta. Az őrnagy habozott, de azután győzött benne a jobb érzés és ajánlotta magát. Még egyszer, utoljára a zsebébe nvul„ azután elsáppadt, zavarba jött és erőltetett nevetéssel igy szólt: — Ez csakugyan mulatságos! — Mi az? kérdezte a leányom. — A zsebkendő, amelyet hat év óta mindennap magamnál hordozok, éppen ma nincs nálam... Pedig csak azért jöttem, hogy visszaadjam. — Oh, baj is az, — mondta a leányom. — Majd elhozza máskor, legközelebb . . . holnap ugy-e? — Igen, holnap, — mondta az őrnagy sietve. Még egyszer megcsókolta a lányom kezét, tőlem bizonyos zavarodottsággal búcsúzott, azután elrohant. A lányom az ablakba állt és utána nézett, majd nyájasan bólintott. Az őrnagy tehát felköszönt. Nagyon rosszkedvű voltam és Ilonát összeszidtam. A kis mihaszna vállat vont, azután a nyakamba ugrott és összecsókolt. V. Önök tudják a többit. Az őrnagy eljött ugyan másnap, de a zsebkendőt most sem hozta el, azt hazudta, hogy elvesztette. Meg kell keresnie. És az igy ment egy hétig, mindennap uj és egyre nevetségesebb kifogásokkal. Egy hét múlva az őrnagy megkérte Ilona kezét. Ilona igent mondott. Engem alig kérdeztek. — Ön tudja, hogy becsületes ember vagyok, — mondta az őrnagy. — Hat esztendeig tartottam magamnál a zsebkendőjét és a végén mégisvisszahoztam. — De még mindig nem adta ide! — tört ki belőlem a kétségbeesés, — Oda adom, — nevetett az őrnagy, — de cserébe elviszem a leányát. El is vitte. De ezt már nem kölcsönbe adtam neki és fogadok, hogy nem is hozza vissza. Van szerencsém a n. é. közönségnek becses figyelmébe ajánlani butorraktáramat, hol folyton készletben vannak h/iió-9 ebédlő- és . u. -i. ■ =* szalonb eren dezések a legfinomabb kivitelben, modern renaissance, angol és rococo stílben, mindenféle fából készült matt és fényezett bútorok a legjutányosabb árak mellett. Továbbá fa és kárpitozott bútorok rajz szerint saját műhelyemben minden kivitelben gyorsan, pontosan és olcsó árban készíttetnek el. Saját érdekében felkérem, mielőtt bútorvásárlásokat eszközölne, méltóztassék raktáramat megtekinteni. Kiváló tisztelettel Lampel Ignácz. Á Turvőkony-Vámfalui Máriavölgyi fürdő. Ajánlva betegelmek és az üdülni vágyólmalt. Az ásványvizek hazája. — 11 különféle forrásvíz fakad a mintegy 11 holdnyi területen. A bikszádi vasút mentén fekszik, minden vonatnál OMNIBUSZ. Vagy megrendelésre külön kocsi-podgyászok beszállításáról a fürdőkezelöség gondoskodik, er Pontos kiszolgálás, olcsó szobák. ¥ és kóser kony ha* Mindennap Z-szbf zene. # Szórakozó helyek. * Hirandulásnk. ü r d ő le : Mária lakban . . . 1 K Az oláh házban . . 80 fill. Hideg fürdő (douche) . Fürdő orvos Dr. Ember Elemér a szinérváraliai járás tisztviselője. 60 fill. A máriavölgyi fürdő a környező hegyek és erdő által a viharoktól és hőmérséki gyors ingadozásoktól teljesen megvan védve. A viharoknak csak a hangja hallható itt. A szél csak enyhe fuva- lat alakjában köszönhet be a fürdőtelepre, Éppen azért ezen fürdő olyan betegeknek vagy üdőlőknek. akiknek egyenletes, enyhe, por és viharmentes, ózondus üde hegyi levegőre van szüksége, a hegyi levegőre van szüksége, a hegyi levegő élessége és gyors hőmérsék válozásai nélkül, azoknak a Máriavölgyi fürdő megbecsülhetetlen és páratlan üdülőhelyül kínálkozik. Kérdezösködésekkel és felvilágosításokkal készséggel szolgál és megrendeléseket elfogad n , , „ . ... ' . - Ember Ignácz fürdő gondnok. Posta és vasút állomás Vámfalu. ** Megnyílt. Megnyílt.
