Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-14 / 3. szám
4. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 14. Mira. — A „Független Újság“ tárcája. — Az ablakon beáradt a tavaszi erőtől duzzadó fák illata. A nagyteremből ki-kicsendült valami finom valcer melódiája s összeolvadt az illattal. Sok különös sejtelem remegett a levegőben. Jour volt s az a pár, kik gyönyörködni talán már nem tudtak a többiben, idejött a kertre nyíló kis szobába. Nem beszélték meg, de egész természetesnek találták, hogy nekik itt kell találkozniok, kéttejüknek, egyedül. Az asszony volt az idegesebb; akaratos, szép ajka megrándult alig észrevehetőleg. A leány ellenben igen nyugodt volt, kissé kivágott ruhája alatt gyermekesen keskeny vállai hamvasak voltak és 'még vakító fehérek, az ajka azonban már asszonyos volt, kívánó és csöpp. És a leány volt a bátrabb, mert megkérdezte: —Mond Mira, milyen embernek tartod te Huszthy-t? Tudod, egész este úgy udvarolt nekem, mint egy gimnazista. Te régebben ösmered, mint én, hisz jó barátod, Egész télen vívták szótalan, némán a különös harcot. Az asszony ragaszkodott a barátjához az elhagyatottak szenvedélyével; a leány inger- kedett vele s finoman, ügyesen éreztette a férfival a különbséget az asszony és ő közte úgy, hogy a férfi mindig összeerzzent, ha a leány haja, mely olyan volt, mint fosztó aranyfátyol, az arcát érte. Mindketten úgy érezték, hogy az életük, a boldogságuk függ ettől a küzdelemtől. „Jó ember, de egy kissé szeszé- yes" — felelte lehetőleg közönyös hangon az asszony. Mira, vájjon tetszenék-e igy neki? — kérdezte halkan, »kacéran a leány s odahajolt az ablakfélfához. Egész este csak úgy lebegett a fehér csipkékben s a csodálatos színű levegőben. Az árnyékok barnás aranyzománcot vetettek az arcára s szebb volt, mint valaha. „Igen,“ — felelte önkéntelen az asszony, de belesápadt. — Igen. Üde- ség keli neki: Bizonyára tavasz s nem nyár, hogy még egyszer fiatal legyen, íme, ugyanaz a Huszthy, ki mint valami középkorú lovag merészen akarta és kivánta őt, kedvesen ügyetlen e fiatal lány előtt. És szerette volna a lány arcára írni az övének minden kis vonását, ráncát, azokat asokatbeszélő, keskeny, kék redőket a szem alatt, elkeseredetten, haraggal. De most, mikor érezte, hogy döntő pillanat előtt áll, gyerekesen félénk lett. Irigyelte a lány félszépségét, a szeme ártatlanságát. Válasszon ő — én nem küzdők tovább, gondolta fáradtan s nagyon tetszett neki, hogy uralkodni tud magán. Gyakorolni fogom magam a lemondásban — fűzte tovább gondolatait. A leány kibámult az éjszakába s érthetetlen boldogsággal telt meg a lelke. Belopta magát a szivébe a tavasz s úgy érezte, hogy a márciusi nap aranyvértjei megóvják minden ellenségtől s a márciusi est halk illata szebbé teszi. Az ajtó megnyílt. — Milyen poétikus! — kiáltotta be egy férfi hang. Mira és Margit ábrándoznak. Szabad kérnem hölgyeim, sétáljanak be . . . Margit megfordult s közelebb lépett hozzá. Huszthy megérezte, hogy valami történt itt s maga sem tudta miért, a leánynak nyújtotta karját. — És nagyságos asszony? — Én maradok, fáj a fejem — szólt Mira s bosszúsan harapta össze ajkait. — Milyen ostoba vagyok, — gondolta, miközben a szép pár átment a nagyterembe, — hogy ily kislányos kifogásokat mondok. Azt kellett volna mondanom: most nincs nyár s ha el is jön, hamar száll utána az ősz. Az ősz ... Az ősz . . . S addig ismételgette ezt a szót, mig tele lett a szeme könynyel. Kuthy Sándor. Szint; riporton. Tarkabarkaságok. (A dívány és a pongyola.) Előkelő, közismert szatmári uriasszony lépett be ma délután egy fényes divatüzletbe. — Kérek egy pongyolát! — szólt őnagysága. Adtak egy pongyolát. — Küldjék haza ezt a pongyolát, otthon fölpróbálom. — Bocsánatot kérek asszonyom, — szólt az üzletvezető, aki a maga nemében igazán vezetett — bocsánatot kérek, nem szoktuk próbára hazakül- deni a ruhákat. Itt vannak a próbatermek, itt vannak a próba nők, tessék nálunk próbálni. — Maguknál nem próbálok. — Kár. — Küldje ide a főnököt — szólt az úrnő — majd az haza küldi nekem. — Itt vagyok — szólt a főnök — de én is arra kérem, hogy próbáljon nálunk. Ez nálunk igy szokás. — De nem lehet! — felelte a düh egy nemével a hölgy. — Hátha a slafrok színe nem harmonizál a bútoraim színével! A harmónia a fő. A harmónia a legfőbb! — Az igaz — szólt a főnök, aki különben is bohém-fiu — a slafrok haza lesz küldve . . . A slafrokot hazaküldték. Félóra múlva visszahozták. — Főnök ur, kérem — szólt az inas — a nagysága visszaküldte a pongyolát. Azt üzeni, hogy nem kell, mert nem jól illik a divány színéhez. JHolyhár elleni megóvás. Téli ruhákat és szőnneárukat, molykár elleni meg óvásr a legjobb a n elhelyezhetünk Görömbey János szűcs üzletében, Szatmár, Deák-tér (Antal D. ház.) ahol kisebb javítások díjtalanul eszközöltetnek. Ugyanott kötszer és gummiáruk- ban nagy választék. Keztyütisztitás és javitás. ' ' —-ws* ---------Tisz telettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy IO év óta fennálló fehérkenyér a mai kor igényeinek teljesen megfelelőleg finomabb faj- tészta süteményeket is készítek, a mire a nagyérdemű közönség becses figyelmét felhívom. Kérem nagybecsű rendeléseiket, maradok kiváló tisztelettel Rábái Ferencz Hunyadi-utcza 35. szám. — Saját ház. — május lü-én kezdődik az olcsónak elismert Fischer Untai jBrp női divatáruházában Szatmár, A „Pannónia“ mellett. Eladäsra kerülnek: Hímzett svaiczi batistok. Angol blous sefirek. Franczia delainok. Női fehérnemüek óriási választékban. Csipke különlegességek. Napernyők rendkívüli leszállított árban. Selymek 38 krajcártól. Tafft schiff on 88 krtól. Ottománt selymek 88 krtól. Angii fia szüretek 11 krfjcártíl. Legújabb divatu öv újdonságok 300 drb különféle színben a kirakatban megtekinthetők. És az itt fel nem sorolt áruk is feltűnő olcsó árban szolgáltatnak ki. Tessék meggyőződni! 9 pünkösdi naflj vásár
