Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-14 / 3. szám
i Egy hóra Negyedévre iBerkeMtőeég ée i«--i - rSv» -j i ELŐFIZETÉSI ÁR : [elybeu : I kor. 3 » Vidéken : Egy hóra .... I kor. 50 fill. Negyedévre • . ■ 4 „ 50 lf-9 SZATMÁR, DEÁK-TÉR 8. SZ., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, valamint a hirdetések küldendők. OüijOilIIflIfPl? BfHflIffiAMlie * Szatmár, május 13. "ífif * Van-e Magyarországon ember, aki elhiszi, hogy az osztrák nem ellensége a magyar nemzetnek? Bizonyára senki sincs és bizonyára mindenki tudja, hogy Ausztria megnyuz mindenütt, ahol csak lehet. Mégis szoros szövetségben élünk egymással. Az osztrák császár magyar király is egyszersmind. Tehát közös uralkodó, közös bank, közös hadsereg, vámközősség és közös adósság. Látható tehát, hogy mennyiféle lánc és érdek fűz a drága szomszédhoz, aki minden érdekszállal azért szorít magához, hogy valamiképpen megfojthasson. Négyszázesztendős állapot. Gyönyörű állapot. Sem a török, sem a tatár annyit nem kinzott és nem sarcolt, mint az osztrák. Neki lehetett, mert vele közösek vagyunk. A közösség persze gyönyörűen fest. A magyar királynak ugyanis az osztrák császár rendelkezik. A mit az osztrák császár akar, ugyanazt akarja a magyar király is. Mindig igy volt és sohasem volt másképpen. A közösség még szebb a többi közös ügyekben. A közös hadsereg csak annyiban közös, hogy mi is úgy fizetjük, mint Ausztria. Pénzadóval, váradóval járulunk a közös hadsereg fentartásához, hanem azért a hadsereg izig- vérig osztrák. És ha a magyar nemzet elkeseredik az igazságtalanságon, a jogsérelmen, az al- kotmánytipráson és hangosabban nyilatkozik meg fájdalmában, akkor ebből a közösnek képzelt hadseregből kiáltják el — Magyar- országra mutatva, hogy „Ein- maschire." A közösbank, a közös vámterület is olyan közös mezők, ahol mi is szántunk, vetünk, fáradunk, verejtékezünk, de az osztrák arat mindenkor. Ha aztán kísérletet teszünk, törvényes jogaink alapján arra, hogy a fojtogató, szipolyozó közösségből kilépjünk: az osztrákok ordítanak kétségbeesve és vannak magyar emberek — mikor nem voltak ilyenek?! — akik segítenek az osztráknak abban, hogy jól lekötözzék a szabadulni akaró nem-. zetet. Az aztán pedig a legkiválóbb osztrák perfidiához tartozik, mikor Ausztria azon sopánkodik, hogy Magyarország akár a kül- vámterület, akár a külön bank életbeléptetése által vesztébe rohan. Ezt pedig még olyan nagy urnák is nehéz lesz bebizonyítani, mint Wekerle vagy Andrássy közösügyes bank miniszterek. Miért rohan vesztébe Magyarország? Hiszen továbbra is szoros véd és dac szövetségbe marad Ausztria- Magyarország. Egy az uralkodója, egy a védereje. Nem történik semmi más, minthogy Magyar- ország is élni akar jogaival. Függetlenül és szabadon akar rendelkezni, a saját belső életében. Azt akarja, hogy saját magának dolgozzék és ne legyen zsellér a saját hazájában. A baj, ha ugyan baj származnék belőle, nem Magyarországot sújtaná, hanem Ausztriát. Magyarországnak bora, búzája, állatja és összes terménye nem vészit az értékéből, hanem Ausztria selejtes gyáripara, a bécsi rongy úgy lehet, hogy szenvedne. És ebben van az osztrák perfidia. Önmagát félti és azt hazudja, hogy Magyarországért reszket. Az uralkodóval is elhitették a 67-es koalíciós miniszterek, hogy a nemzet nem óhajtja a külön bankot. Hát arról majd épen a nemzet győzi meg az uralkodót, hogy azok a miniszterek, félrevezették. Különben a hatalmi gőgben hencegő Ausztria mikor közösséghez mindenben olyan szívósan ragaszkodik, csak azt árulja el, hogy Magyarország nélkül tehetetlen, semmit érő és nyomorult kis államocska, amelyikkel alig állanak szóba úgy, mint európai hatalmassággal. Ezért kell neki, hogy szoros közösségben éljünk, de ahoz már gyáva és kegyetlen, hogy előnyeit elismerje. Minket sanyargat, kínoz és erejét, tekintélyét belőlünk meríti. Minket tartománynak hirdet és nélkülünk egy batkát nem ér az osztrák császárság. Ebben áll a közügyes élet minden keserűsége és nyomorúsága. Az elmaradt országos tornaverseny. Titkolják az okot. Szenzációs leleplezés. Senki sem tudta eddig, hogy miért maradt el az idén az országos tornaverseny, a melyre már körülbelül egy év óta folynak az előkészületek. Egyszerre lefújták és punktum. Nagyon kiváncsi kérdezősködőknek leg- fölebb azt mondták, hogy politikai okokból maradt el az ünnepségszámba menő verseny. Mintha bizony a politikai alakulásoknak valami köze volna az ifjúság testi neveléséhez! Azonban ezt úgy sem hitték el a leghiszékenyebbek sem. Most azonban valahogy kipattant a dolog: felekezeti szempontokat emlegetnek az elmaradás okául. A középiskolák némely vezetői állítólag azt akarták, hogy a tornaversenyt megelőzze egy szabad ég alatt tartandó római katolikus istentisztelet. Tóth János államtitkár azonban ezt nem tarthatta megengedhetőnek. Az volt a véleménye, hogy a tornaverseny nem felekezeti dolog, ához egyáltalában semmi köze a felekezeteknek és felekezetiségnek, Apponyi pedig erre bizonytalan időre elhalasztotta a tornaversenyt, nehogy az államtitkár és az iskolák intézői között konfliktus támadjon. Ugyancsak a tornaverseny idején akarták megtartani Budapesten a test- nevelési kongresszust is elhalasztották. Erre vonatkozólag a kongresszus végrehajtó bizottsága a következőket teszi közzé: A magyar Országos Testnevelési Kongresszus végrehajtó bizottsága Nagy Emil dr. országgyűlési képviselő elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, amelyen egyhangúlag elhatározta, hogy a kongresszust az Országos Ifjúsági Tornaverseny hirtelen és váratlan elmaradása következtében egyelőre bizonytalan időre szintén elhalasztják. A kongresszus ugyanis mintegy társadalmi és szellemi kiegészítő része lett volna a május hó 21—23-iki Országos Ifjúsági Tornaünnepélynek, melynek megtartásától a közoktatás- ügyi kormányhatóság az utolsó órában elállott. Minthogy ennek folytán az érdekelt és illetékes tanférfiak ilyen helyzetben elmaradnának és igy a kongresszusnak csak fél sikere volna, a kongresszust olyan időpontra kellett elhalasztani, amelyen lehetséges lesz a nagy számmal érdekelt és a kongresszuson máris részvételre jelentkezett testnevelési tényezők közreműködése. A permanenciában maradó kongresz- szusi végrehajtó-bizottság ezen időpontot később fogja megállapítani és egyúttal a kongresszus munkarendjét is kibővíti a következő főkérdés megvilágításával : Miként kelene az Országos Ifjúsági Torna-ünnepélyek intézményét törvényileg akként biztosítani, hogy eme elsőrangú nemzeti ügy ne lehessen a politika változó esélyeinek martaléka ? A végrehajtó-bizottság e tárgyban memorandumot is terjeszt a köz- oktatásügyi miniszter elé s egyben felterjesztést intéz a honvédelmi miniszterhez is, melyben a testnevelés kérdései iránt megnyilatkozott érdeklődésért köszönetét fejezi ki. A kongresszus fővédnöke, valamint a védnökök feliratilag felkéretnek az időpont elhalasztásának tudomásul vételére és kitüntető támogatásuk fentartására. I Lapunk mai száma 8 oldal.
