Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-13 / 2. szám

2. 1909. május 13. FÜGGETLEN ÚJSÁG ft Király Fszföt alsr. Andrássy minister elnök? A nagy Válság. Fővárosi tudósítónk jelenti: Andrássy Gyula grófot, a mostani belügyministert s a 67- esek egyik vezérét a pakum vég­rehajtása és a fúzió meg­valósítása alapján a ,király kinevezi miniszterelnöknek. A deszignálás formálisan május második felében, a német császár bécsi látogatása után történnék meg. A szövetkezett pártok helyét elfoglalná az egye­sült többségi párt: a 48-as al­kotmánypárt, amely a választói reformon kívül olyan munkaprog- rammot adna, amely a koronával való konfliktust a jövőre nézve kizárná. Ezt a programmot Andrássy Wekerlével, Kossuthal és Appo- nyival együttesen állapította meg s legföljebb csak Justh Gyulának nem tetszik, aki a közös bank szabadalmát még provizórikusán sem akarja meghosszabitani, Az Andrássy-kombinációt Budapesten — a bank-független- ségiek nagy örömére — félhiva­talosan megcáfolták. Nem kutat­juk, vájjon a bécsi verzió, vagy a budapesti dementi az alapo­sabb-e, hiszen ez rövid időn belül úgyis kifog derülni. A hely­zet teljes megvilágítására azonban közölnünk kell egy másik érte­sülést is, amelyet igen megbíz­ható helyről kaptunk: A király fejedelmi látogatás küszöbén nem foglalkozhatik a sok formalitással járó kormány­változással ; ime, ez az egyetlen oka, hogy ő felsége már nem Budapesten mondta ki az utolsó szót. Az a föltevés, hogy az uralkodó Andrássyt bízta meg, vagy meg fogja bízni, téves. A dezignálandó uj miniszterelnök — Wekerle Sándor lesz, ama Prog­ramm alapján, a melynt minisz­tertársaival közösen dolgozott ki. A főtörekvés odairányul, hogy uj guvernementális párt alakuljon a mostani koalíciós pártok mérsé­kelt elemeiből, természetesen And­rássy Gyula gróf és Kossuth Ferenc további bevonásával. A korona ezzel meg akarja adni az utolsó alkalmat arra, hogy egy­részt a vezérek beválthassák a paktumot, másrészt pedig alkot­mányos érzését kívánja bizonyí­tani ezzel, hogy a válság meg­oldást a mostani többségből vett többséggel óhajtja megoldani. Hogy mi lesz, ha ez utolsó kí­sérlet nem sikerül, arról ma be­szélni igazán még korai volna. üzeazációs leleplezés az elmaradt háborúról. Párisból táviratozza tudósítónk, hogy a „Matin“ mai száma a lap élén fölttínést keltő lelepzezéseket közöl a legutolsó Balkán-konfliktus kulissza- titkairól. A szenzációs cikk abban csúcsosodik ki, hogy Bulgária függet­lenségének proklamálása és Bosznia- Hercegovina annexiója után a nagy­hatalmak tisztában voltak vele, hogy az ellentétek nem fognak háborúra ve­zetni. Izvplszki Desioban nyíltan meg­mondta Tittoninak, hogy háború ese­tén Oroszország nem tud 600.000 em­bernél többet talpraállítani, de komo­lyan számolnia kell azzal is, hogy a forradalmi mozgalom ujult erővel lob­ban lángra. Párisban és Londonban Izvolszki azt a határozott megnyugvást kapta, hogy Anglia és Franciaország nem engedi háborúvá fajulni a Balkán­konfliktust. Ilyen körülmények között fölötte kényes volt Olaszország helyzete és Tittoni nagyon ügyesen feltalálta ma­gát, a mikor Ausztria-Magyarország- tól kárpótlásképen a berlini szerző­dés 29. cikkelyének kiküszöbölését kí­vánta, amely Montenegróról szólt. E népszerűtlen megoldás miatt Tittoni heves támadásoknak volt kitéve Olasz­országban, de most utólag kiderült, hogy az ő politikája volt az egyetlen okos és a lehetőségek határai között mozgó politika. Színes riportok. A bucsuzas, Gsak röviden! A legenda ezúttal egy fiatal, fess, szép asszonyról és egy csinos katona­tisztről szól. Ne tessenek szenzációt várni, mert mindössze annyi történt, hogy a katonatiszt kurizálni akart egy csinos asszonykának s e célból vizi­telt nála. Az asszonyka, aki egyike Szatmár legkedvesebb háziasszonyainak, szíve­sen fogadta uniformis vendégét. Alig váltottak azonban egy pár szót, a főhadnagy, mihelyest elhelyez­kedtek a zsölyén, megragadta az asz- szonyka kezét és forró, szerelmes csókot nyomott reá. A szép asszony egy pillatra meg­ütközött ezen a merényleten, azután fölállott s legtermészetesebb mosollyal fordult a főhadnagyhoz: — Igazán kár, hogy ilyen rövidre szabta a vizitjét főhadnagy ur és máris távozik . . . * Ez a történet egy borbélysegéd­ről, meg $gy ideges vendégről szól. Az ideges vendég aki már végig járta valamennyi fodrászmühelyt, betért egyik szatmári borbélyhoz. Leült és kezébe nyomták a Mátyás Diákot, a borbélyok leibzsurnálját. — Hajat vágni, avagy borotválni parancsol? — kérdezte a túlságosan fecsegő természetű segéd. — Hajat vágni. A legény hozzákezdett a mun­kához és a beszédhez. Elkezdte me­sélni, hogy vasárnap ismét találkozni fog Juliskával, akit ő imád. Az ideges vendég azt kérdezte önmagától: „Van nekem ehhez valami közöm?“ Azután ránézett a segédre és haragosan ezt mondta: — Csak röviden. A segéd buzgón dolgozott, de buzgóbban fecsegett. A vendég most már dühösen mondta: — Csak röviden. Pár percnyi szünet. Akkor a segéd ismét elkezdi a Juliska történetét. Az ideges ember most már ordítja: — Ember, nem hallja, hogy rö­viden? De most már a segéd kerekedik fölül, amikor sértődötten felel a billi- árdgolyó formára megkopaszitott fejű vendégnek: — De nagyságos ur, hova kí­vánja még rövidebben. Nullás géppel vettem le a haját, annál rövidebbre már nem lehet. panamázilt az fttyasfa. A mindenható cár. Kormányválság Oroszországban. Péterváron súlyos belső válság tört ki, aminek eredete az, hogy Miklós cár nem akarja szentesíteni a tenge­részet kölségvetésére vonatkozó tör­vényjavaslatot. Ezt a törvényt Sztoiipin miniszterelnök készítette. Sztoiipin el­tökélte," hogy az orosz hadseregben és tengerészeinél tapasztalt súlyos visz- szaéléseket és szemérmetlen panamákat megszünteti. A költségvetés rendelke­zései olyan szigorúak tehát, hogy a Dumában és felsöházban is csak ne­hezen szavazták meg, a cár pedig, azon az alapon, hogy hadügyi kérdés­ben teljes rendelkezési joga van, a költségvetést nem akarja szentesíteni. Erre az egész kormány, Sztolipinnel együtt lemondott Az orosz uralkodó tegnap lei­ratot intézett a bukott kabinethez, el­mondván, hogy nem akarja megsérteni az állami alaptörvényeket, fölszólítja tehát a kormányt, hogy egy hónapon belül alkosson olyan szabályokat, a melyek meghatározzák a cár jogait. A létrát igy végződik: Az ön elnök­lése alatt álló egész minisztertanács működése, mely teljes méltányolásomat megérdemli és a megingathatlan fel­állított állami rend megszilárdítására van irányítva, biztosítékot nyújt nekem e megbízásomnak is, utasításom sze­rint való eredményes kivitelére. Ma­radok az ön mindenkori jóakarója, Miklós. Mint Pétervárról jelentik, a cár magatartása a kormány tagjaiban nagy csüggedést keltett. Halotti csönd volt a teremben, mikor Makarov birodalmi titkár fölolvasta a cárnak a költség- vetésre jegyzett szavait: — Nem erősítem meg! Az ellenzék, amely évek óta küzd Sztoiipin ellen, ezt a győzelmet persze nem becsüli sokra. Munkájának nem várta ilyen szomorú diadalát. — (Török csapatok moz­gósítása.) Saját tudósítónk te­lefon jelentése. Konstantinápoly­ból táviratozzék, hogy 30 ezer embert mozgósítottak Kisázsia felé. A lázadónak elnyomása nagyban folyik mindenütt, de úgy látszik kevés sikerrel. Posztó és gyapjú szöveteit W“ S39 ujdonságokbna legolcsóbb bevásárlási forrás» Weisz Emánuelnél a Pannónia mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents