Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-06-03 / 18. szám
ELŐFIZETÉSI At» . Egy hóra >•■■■! kor. Negyedévre S kor* Szerkesztőség és kiadóliivatal: SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. se. ‘-4 «v «»v.íil, <m ;■ Nagy-Szalmán Szatmár, junius 2. Rákosy Viktor, a hajdúkerület nánási képviselője cikket irt Debrecenről. A jó öreg kálvinista városról, a sok százados tradíciótól megszentelt Debrecenről. A jövő Nagy-Debrecenéről. Nagy-Debrecenről! Minékünk szatmáriaknak és érdemes elgondolkozni ennek az eszmének a jelentőségén. Minden város fejlődni, haladni akar. Szatmár is a kultur városok közé számítja magát, miért van mégis az, hogy mi még keleten vagyunk most is ? (Nem akarom mondani, hogy — bocsánat nyíltságomért — Ázsiában.) Nagy-Debrecen ! Érdemes elgondolkozni ezen az eszmén, talán mi is tanulhatunk egyet- mást belőle. Miért ne törekednénk mi is azon, hogy városunk nyugateurópai színvonalon legyen. (Most megint elvetettem a sulykot !) A huszadik század a haladás százada. Már nem gőzzel, hanem villámmal haladunk. Haladunk ?! Milyen semmiséget mondtam evvel a szóval. Repülünk ! vágtatunk a levegőn keresztül őrült gyorsasággal, esze- veszettséggel. Szinte árt ez a szédületes aeropalan, léghajó és repülőgép-száguldozás — mondják sokan. Hiába az idők változnak, és minékünk is meg kell változnunk. Haladnunk kell, részt kell vennünk a versenyben, mert különben elmaradunk. Elmaradunk messzire, leszoritnak a többi városok. Hasztalan iparkodunk aztán utánuk. Pedig be kell vallanunk hogy 14—16 ezer lakosságú kisvárosok 1—2 év alatt sok tekintetben ' már is megelőztek. Megelőztük Szatmári, az ország egyik legszerencsésebb, természetadta körülmények között fekvő városát. Megelőztek munkával, kitartással, áldozatkészséggel. Ki törőgik Szatmáron közügyekkel? értve ezek alatt különösen azokat, akinek nem hivatásuk törődnr a Közzel. De hát csak kényszerből kell áldozatott hozni édes mindnyájunkért? Ez a nemtörődömség magával hozza a közügyek zártságát is. Hogy kerüljön ki ott nyilvánosságra valami, ahol nem is érdeklődnek, a feltétlenül közérdeket szolgáló ügyek iránt? Ezt el sem lehet kívánni. Pedig minden város haladásának a közügyek nyilvánosságá vitele az alapfeltétel. A nyilvánosságnak az alapja pedig mi más, ha nem az érdeklődés, a közügyekkel való foglalkozás ?! Szatmár jövőjében mindazon által ifizußk^rendithetetlen bizalommal. Jönni kell valaminek, ami felrázza ezt az álmos várost, — a heverő óriást álmából. Ha egyszer felemelkedik — az ég boltozatot verdesi feje. Mert itt van őserő, van anyag és megvannak a fejlődésre alkalmas körülmények. Csak tenni kell. Ki kell síkra szállani. Nem kell restéini a lobogóra Írni e szavakat: Nagy-Szatmár. A munka meghozza mindég a gyümölcsét. Hiszen eddig jóformán semmit sem tettünk és akaratlanul is széditő módon fejlődtünk. Meg sem érdemeltük, hogy föld-anyánk ilyen jó legyen hozzánk. Mert Szatmár bőven meg van áldva mindennel, hogy rövid időn belül csakugyan Nagy-Szatmár lehessen. Északkelet vasúti gócpontja könnyen fejlődhetik, sőt még újabb vonalak építését is remélhetjük. A szamosvölgyi vasúttal és igy Kolozsvárral való direkt összeköttetés nem lesz a jövő zenéje. De lehet a cél ennél fontosabb útvonalak kialakítása is, illetőleg fővonallá tétele. Debrecen kérelemmel fordult a kereskedelmi miniszterhez, hogy tegye fővonallá a Nyiregyház- Csap vasútvonalat, a Szatmár- máramarosszigeti helyett. Mi tétlenül, ölhetett kezekkel hallgattuk ezt. Csoda, hogy valóban meg- nem történt a méllékvonallá való degredálás. És bizony, bizony nagyon sok helyütt vádolhatjuk magunkat kompagsággal. Üzletvezetőség, az uj királyi Tábla, a megyeszékhely kérdése nem lehetlen ideák. Csak tetterő és bátorság kell megvalósításukhoz. Legény kell a gáton! A vízvezeték, a csatornázás, a jobb villámvilágitás az utcák tisztességes kövezése sem képtelen és teljesíthetetlen követelések. Adja az Isten, hogy minél előbb megvalósulhassanak. Akkor azután büszkén és felemelt fővel hirdetjük a Nagy-Szatmár eszméjét. Hát hirdessük is minél elöbl)! (Régi 48-as.) Á tespedés. Szatmár, jun. 2. A kormány lemondott és a lemondott, kormány megbizatott az ügyek tovább vitelével. Az államgépezet természetesen nem szünetelhet. Ez olyan szabály, amely alól az osztrák önkény sem tehet kivételt. Egyebek azonban maradhatnak^Magyarország haladása, fejlődése, pan3Tnenti élete, törvények alkotása, reformok létesítése, mind nem szükséges. Épen azért nem szükséges a válság megoldása sem. Maradhat minden úgy, ahogy most van. Maradhat őszig. Maradhat a jövő évig és maradhat azon túl is, mivel csak JVfegyarország állami élete beteg. De ezt szereti és kedveli a bécsi hagyományos politika, amely épen a magyar államot és alkotmányos életet utálja. Ha tehát a magyar állam-élet beteg, annál jobb, mert még meg is halhat s igy az öszmonarchia nagy ideája annál közelebb jut a megvalósuláshoz. A képviselő urak szanaszét lézengenek az országban, de arra egy- kettő alig gondolt hogy az önálló bank felállítása mellett nyilatkozó nemzeti közérzületet használják: — úgy agitáljanak lapokban, népgyüléseken és a nemzeti közvélemény erős hullámzását éreztessék Bécsben. Nem gondolnak arra, hogy e nemzeti érzület meg- nvilatkoztatása által erős cáfolatban részesítsék azokat, akik az önálló bank kérdésében az uralkodót félrevezették. Úgy látják ott, hogy nem veszedelmes. Úgy látjuk mi is. Mindazonáltal a tespedés tünete más gondolatot is ébresztett az osztrák körökben. Azt gondolták, hogy Magyarországon a régi szabadelvű éra nem halt meg, csak alszik, amelyeek gyökerei még mindig táplálkoznak a mai alkotmánypárt talajában. Mert a kutya ugyanaz, csak a nyakravalója változott. Es mert mégis csak arra gondolnak legszívesebben Bécsben, hogy talán fel lehetne támasztani a néhai való szabadelvű irányzatot, amely még is leghűségesebb és legjámborabb igavonója volt az osztrák kényurnak a magyar mezőkön. Ez a pompás irányzat szántott, vetett, kapált, kaszált és engedte, hogy az osztrák arasson és az osztrák gyűjtsön. Lehet-e gyönyörűségesebb állapot a magyar tartományban?! Ezt a drága korszakot pedig nemcsak álmodják Bécsben, hanem rajta lesznek, hogy vissza is csinálják. A mai kormányzati szellem elég zűrzavaros s a mai parlamenti többség elég ingadozó és tehetetlen ahoz, hogy ennek a törekvésnek ne álljon az útjába. Most még hadd érjék a dolog. A válság megoldása nem sürgős. Nemcsak a testi, de a politikai tespedés is betegséget jelent. Hát csak hadd tespedjünk, hadd rothadjunk, mert igy csakugyan kinőhet a rothadásból a régi liberális irányzat dudvája. Épen ezért törődnek Bécsben a magyar válsággal. De miért törődjenek ők, mikor mi is olyan szívesen tespedünk!? Corvin. A szabadoktatás országos szervezése. Az országos közoktatási tanács állandó bizottsága május 27-én Finácy Ernő elnöklésével megtartott ülésén végleges szövegezésben elfogadta a szabadoktatás országos szervezése tárgyában készített törvény- javaslat tervezetét. A debreceni f* ; v széKely Kongressztis. Debrecen, jun. 2. A debreceni székely kongresz- szusra eddig 150-en érkeztek Debre- fcenbe. A székely szövetséget Deák Lajos tanfelügyelő vezette. A vasútnál a vendégeket Székely Ferenc, a debreceni székely társaság elnöke fogadta, a város nevében pedig Vecsey Imre városi főjegyző üdvözölte. Deák Lajos szép beszédben köszönte meg az üdvözlést. Ugyanekkor érkeztek meg a bukaresti székelyek, 43-an, dalárdával. Deák Lajos elnök fél 10-kor nyitotta meg a kongresszust. Ezután Máthé Lajos főtitkár terjesztette elő évi jelentését, melyből kitűnik, hogy a székely társaságok a legutóbbi kongresz- szus óta igen sok helyen megalakultak. A székely falusi gazdakörök szervezése tovább foly és ma mar 307 gazdasági köre van a népnek. A fogyasztási szövetkezetek száma 122-re emelkedett. A 246 gazdakörben tartott előadásokon több mint 10.000 székelygazda jelent meg. S tanulmányi kiránduláson 575 polgár vett reszt. Ezután az előadások következtek. Ferenczy Géza orsz. képviselő a magyar görög-katholikus egyház felállításának szükséges voltáról tartott előadást. Brázay Zoltán orsz. képviselő felolvasása következett ezután a székely fürdőkről és ásványvizekről. A kongresszusról Szterényi József államtitkárt, Kossuth Ferencet, Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztért és Darányi Ignác földművelésügyi minisztert is táviratban üdvözölték. Emberélet egy csóhért. A féltékeny férj boszuja. Belesnyéről jelentik, hogy tegnap előtt Brost községben végzetes szerencsétlenséget okozott egy férj féltékenysége, aki minden ok nélkül feleségét fejszével ütötte agyon. Valamelyik falubeli legény tréfából megcsókolta a csinos menyecskét. A férj megtudta a dolgot és ezért szánta magát a borzalmas gyilkosságra. Tábor János brostói lakos nem régiben vette nőül feleségét, kivel a legszebb családi életet élte mindidáig. Tegnapelőtt azonban váratlan körülményt dobott közéjük a sors. Amint hazafelé ment, egyik szomszéd csufolódva ingerelte: — János, jó lesz jobban ügyelni az asszonyra. — Már hogy miért: — Hászen csak mondom, mert hogy ma is megcsókolta egy hetyke legény a feleségedet. . Fejébe szált a vér a féltékeny férjnek. Amint hazaért rögtön valla- tóra fogta az asszonyt. — Ki csókolt meg? Az asszony látva férje feldúlt ábrázatát, szólni se tudott. — Nem beszélsz, tehát igaz. Ki volt az a legény! Az asszony csillapítani próbálta a felbőszült embert, de nem sikerült. Követelte tőle a csók vakmerő adójának nevét.
