Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-06-02 / 17. szám
Szatmár, 1909. I. évfolyam, 17. szám. Szerda, junius 2 ElaÖFIZZíTÉBI AR: ífc*®*'lt****^f*B : Egy Héra ■ .... I kori Negyedévre ■ ■ . .3 kér. ______ - _______, 8ZATMÄB, DEÁK-TÉR 2. 8Z. ----. gal mat keltett az egész községben, mivel mindenki tisztelte és szerette a közbecstilésnek örvendő református papot. Temetése holnap fog megtörténni óriási részvét mellett. Nemzet és király Ki tudja megfejteni nemzetünknek évszázados, nagy problémáját, hogy vájjon alkotmányos állam vagyunk-e vagy abszolutizmus alatt alatt élünk, melyet papiros-jogok, jelszavak és hangzatos Ígéretek ügyesen elburkolnak és a legkülönbözőbb intézmények alkotmányos mezébe öltöztetnek ? Törvénykönyveink hemzsegnek a felséges nyilatkozatoktól és biztosítékoktól, melyek önállóságunkról és függetlenségünkről tesznek tanúságot. Históriánk egy évezredre nyúlik vissza és vele egy idős a históriai alkotmány, melynek eredete sem nem fejedelmek adománya, sem nem oktroy, hanem eredt, fejlődik és erősbödött a nemzet létével és előmenetelével. És ime mégis évszázadok óta vívjuk harcainkat a nemzetnek jogaiért és minduntalan szemben állunk egyszer a királyi akarattal, másszor az osztrákkal és minduntalan látjuk, hogy hiába akar valamit a nemzet, haszontalanul áll elő óhajával a souverain parlament, a királyi vétó hatalmasabb minden nemzeti akaratnál és a királyság ereje előtt eltörpülnek a nemzet legjogosabb követelései is. Voltaképpen nem is lehet alkotmányos állam az, amelyben a királyságnak valódi vétója van, vagyis olyan joga, hogy csakis az lehet törvény, amit ő annak akar és nem lehet törvény, ha ő nem akarja, a nemzet egyetemes, általános óhajtásából sem. Hiszen a királyságnak alkotó eleme a vétó-jog, de alkotmányos államban ezen jogot sohasem lehet úgy magyarázni, hogy a király szembe szálljon a nemzeti törekvésekkel. A királyi vétó-jog, úgy, amint az papiroson van meg, a legtisztább abszolutizmus, mert hiszen feltétlen uralmat biztosit a királynak a nemzet felett és ennek korrektúrája ott van, hogy alkotmányos király sohasem él vétó-jogával akkor, midőn ezáltal a nemzet akaratával kellene szembeszállani. Ezért hiszünk és bízunk mindannyian abban, hogy Magyarországon meg lesz az önálló magyar jegybank, mert ezt akarja a nemzet nagy többsége. Egy hosszú, nagy múlttal biró, történelmi párt, a függetlenségi párt, mely a nemzet legnemesebb vágyainak volt mindenkor kifejezője, vette fel programjába az önálló bankot és a magyar nemzet nagy többséget adott a pártnak, megadván ez által neki a kötelességet és feladatot, hogy programját megvalósítsa. Mindenki jól tudja, hogy nem a függetlenségi párton múlt, hogy programját a maga egészében és nagyszerűségében megvalósítani ezidőszerint nem tudja és kénytelen az erő-viszonyok és a helyzet mérlegelésével várakozni, mig a nemzetnek módja lesz, hogy megszerezze önállóságának, függetlenségének mindazon attribútumait, melyeket a függetlenségi párt programja felölel. A nemzeti bank kérdése azonban olyan fügyetlenségi program-pont, melyet elodázni nem lehet és megvalósításához nézetünk szerint nem kell egyébb, mint a nemzetnek szilárd, jel- lemes és elszánt kitartása. Elejteni nem lehet és nem szabad ezen követelményt, mert ennek elejtése által a nemzet közgazdasági függetlensége és Így gazdasági fejlődése volna lehetetlenné téve. Tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy ha most nem lesz önálló bank, úgy az Isten tudja, hogy lesz-e valaha? Tudjuk és átérezzük, hogy nehéz a nemzet helyzete. Oly sokféle, rosszindulatú és kishitű informáciával trak- tálják királyunkat, hogy nem is lehet csudáim', ha eddigelé nem éngedett a merevségből, melylyel az önálló bank eszméjét magától elutasította. De biztosan tudjuk azt, hogy a király tisztában van azzal és kifejezést is adott annak, hogy az önálló bankhoz a nemzetnek joga van, az a jog sem a felségjogokat nem érinti, sem Ausztriának jogait. Tisztán és kizárólag az általános, királyi vétó-jog az, melynek alapján az önálló bankhoz való hozzájárulást megtagadja. Nagyon természetes, hogy nagy dolgokért nagy küzdelmeket kellett és kell mindenkoron megvívni. Küzdelmünk annyival nehezebb, mivel a függetlenségi párt iránt még ma sincs meg azon bizalom, melyet méltán megérdemel és amellyel minden gou- vernementálik pártnak rendelkeznie kell és még mindig vannak, akik nem tudnak eltántorodni azon felfogástól hogy a függetlenségi programm és a magyar függetlenségi eszme forradalmi és felforgató tendenciákkal van telítve. A volt szabadelvű pártnak helyzete még annyival is szerencsésebb volt, hogy vele szemben egy talmas, az ellenőrző működésre valóban hivatott ellenzék állott és föjyton hivatkozhatott reá a kormányzó többség, midőn a nemzet jogainak megvédéséért kellett helyt állania. Távol áll tőlünk, hogy lekicsinyeljük a szabadelvű pártot, sőt el? kell ismerünk, hogy a függetlenségi párt azóta, mióta a kormányzásban részes, látja be, hogy sokszor históriai belátás és józan megfontoltság volt az, ami a szabadelvű pártot elhatározásában és ténykedésében vezette, midőn mi teljes jóhiszeműséggel azt hittük, hogy a korruptsága, szerviiiz- musa vagy a nemzeti érdekekkel szemben való indolenciája az, mely I irányítja nagy és elhatározó kűzdelmékkben és kérdésekben. Sajnos, most tapasztaljuk lépten-nyomon, hogy midőn a legnemesebbet, a legjobbat akarjuk, oly erő-tényezőkkel állunk szemben, melyek sokkal, de sokkal hatalmasabbak nálunknál és hiú kísérlet volna az erőszak mezejére lépni. Az Önálló bank kérdését is csak a nemzet szilárd kitartása fogja dűlőre juttatni, Nem erőszakot, nem felfordulást akar a függetlenségi párt, hanem békét és harmóniát a nemzet és király között és ebben a harmóniában a nemzet jogainak a király hozzájárulásával leendő érvényesítését. A függetlenségi párt egységesen áll vagy bukik az önálló bank kérdésében. Itt eltántorodásnak nincsen helye. Aki ebben a kérdésben enged, az a függetlenségi programmnak egyik legvitásabb pontját tagadta meg. És hisszük, tudjuk hogy, ha a király látni fogja a nemzet tántorithatalan, nagy, egyetértő elszántságát: akkor nem fogja vétóját akadályául dobni annak, hogy egy nem vitás, á nemzet által óhajtott nagy jogunk megvalósuljon. Egy lelkész tragédiája. Vígan a hullámsirba. (Saját tudósítónktól.) Borzalmas tragédia történt Kishódoson a pünkösdi ünnepek első napján. Hajdú Péter, az ottani református lelkész lelt szörnyű halált a Túr folyócska hullám- sirjában. Hajdú Péter tragédiájáról a következőket jelenti kishódosi tudósítónk : Nagy vigalom volt tegnap délután a Hajdú Péter paróchiá- ján. Az ünnepi mulatság után a házigazda és a vendégek lementek a kert aljában folydogáló Turban mégfürödni. A mulatozástól kissé felhe- vülten Hajdú Péter a vízbe ugrott. Fel és alá bukott a vízben. A többiek azt hitték, hogy tréfál, mivel Hajdú jó úszó hírében állt. Ez okozta vesztét. Valószínű, hogy görcsöt kapott a hideg vízben. Haláltusáját tartották tehát tréfának a parton álló barátai. Nemsokára a viz felvetette a tragikus véget ért lelkész hulláját. Csak ekkor döbbentek meg a jelenlevők. Természetes, hogy már minden segítség késő volt. A szenzációs és megdöb- | bentő szerencsétlenség óriási iz£gy anya rCwtettc. Feldarabolta csecsemőjét. (Saját tudósítónktól.) Rémregényekbe illő tragédia történt Bikszádon. Egy anya darabolta fel csecsemőjét iszonyatos kegyetlenséggel, aztán elásta az ottani jegyző pincéjébe. A csendőrség jött rá a borzalmas leletre. Tudósítónk a következőket jelenti a borzalmas esetről: Csorba Anna bikszádi asz- szonynak már két törvénytelen gyermeke született. Folytonosan bosszantották ezért a falubeliéi. Legutóbb ismét teherbe esett. Természetes, hogy megint megindult a sok szó-beszéd. Csorba Anna büszkén vágta ki a csufolódók előtt, hogy „ne féljetek, nem lesz több fattyú gyermekem!" Meg is tett mindent, hogy elhajtsa a magzatát, de nem sikerült neki. Tegnap végre egy egészséges fiúgyermeket szült. Az ártatlan apróságot kegyetlenül megfojtotta, aztán feldarabolta és eltemette a jegyző pincéjébe. A jegyzőhöz ugyanis bejáratos volt. A csendőrséghez titkos fel- lelentés érkezett a vadállatias anya ellen. Nyomozást tartottak és igy jöttek rá a nagy és sötét bűn nyomára. A kegyetlen gyermekgyilkos anyát beszállították a szatmári ügyészség gyüjtőfogházába. A szamoslippai tömegmérgezés. Folyik a vizsgálat. (Saját tudósítónktól.) A „Független Újság" részletesen beszámolt arról a borzasztó szerencsétlenségről, amely Szamoslippa községet borítottagyászba. A mérgezés nagysága úgyszólván páratlanul áll az utolsó évek hasonló szerencsétlenségei között. Sok család siratja elvesztett fentartóját, aki a borzalmas halál áldozata lett, vagy örökre fogja hordani nyomorúságát. A vizsgálatit különben nagy erélylyel folytatják a rettenetes tömegmérgezés dolgában. A vizsgálat főleg a meggyanúsított nagybérlő: Blum József. ellen terjed ki, az ő vigyázatlan.- sága folytán került a méreg állítólag a pálinkába. A vizsgálóbíró kiutazott a helyszínre és kihallgatta Blum Józsefet,
