Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-13 / 2. szám

Szatmár, 1909. I. évfolyam, *2. szám. Csütörtök, május 13. Bzerkeaztőaég éa kiadóki-vata.!: ELŐFIZETÉSI AR: DO) V XC V i Helyta en : Egy hóra ■■•■••.I kor. Negyedévre ...... . 3 ,, VirtéKen : Egy hóra .... I kor. 50 fill. Negyedévre . 4 „ 50 ,, SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, valamint a hirdetések -ktíMéoáők:--------- h Szatmár, má jus 12. Aranyat ér a májusi eső. Az a magyar közmondás, amelyik ezt tartja, bizonyosan van jó egy­két száz esztendős s ma is olyan igaz, amilyen a születése percé­ben volt. S olyan igaz lesz mind­addig, mig a földből élünk, pe­dig Magyarországon még nagyon sokáig a földből fogunk élni. Sőt a közmondás igazságát azok is vallják, akiket a gazda­sági fejlődés már elszakított a földtől. Nagyon érdekes bizony­ságát jegyezték fel ennek a bu­dapesti újságok, — talán maguk se vették észre milyen érdekeset. Kedden, mikor a király a fővárosba jött szerencsét próbálni, a pesti szociálista munkások tün­tetésre készültek. A proletárság tüntetni akart — a király mellett, ami szintén jeles magyar speci- álitás. A tüntetésbe azonban be­ledördült az ég és belehullott a májusi eső. Elmosta az egészet. — Sebaj — vigasztalódtak a szociálisták — csakhogy meg­jött az eső. Többet ér ez száz tüntetésnél. Ha a gyári munkás igy örül Magyarországon a tavaszi esőnek, érthető, hogy a vidék gazdálkodó népe áldja érte az Istent és őszin­tén elfelejti érte a politikai nyo­morúságainkat. Először a maga baja (fáj neki, azután a közé. S az égi hatalmakkal való kiegye­zést ő jobban óhajtja, mint a politikait. Annak a teljesedése életkérdés reá és családjára, emennek a haszna messze van az ő szemének. A rossz gazda­sági esztendő egyszerre koldus­botra juttat, a cudar politika csak darabonként szedi le rólunk a rajtunk valót. Ebben a percben tehát öröme vap az országnak. Áldás hull, arany-iitoáz égből. S nem jut eszünkbe, hogy nem nekünk hul­lik, hogy nem a mi vetésünket neveli, frissíti. Vagy ha a mien­ket : nem nekünk neveli. A mienk csak a munkája, az érte való rettegés, de az aratás 'már nem a mienk. Valami kegyetfen helyzet ez az örökös jobbágyság, melynek nem vetett véget a negyvennyolc, de melynek békóit hatvanhét óta súlyosabbra, szorosabbra veri min­den esztendő. Szántunk, vetünk az uraságnak, aki elismerés és jó szó nélkül szedi tőlünk a dézs- mát. Az a bőrünkből is kihasít­ják, ha rossz esztendő van is; s ha jó van, kinek jó? Sokszor adtak jó termést az utolsó esz­tendők, megmutatja a statisztika: de beszél-e arról, hogy gazda­godott az ország, hogy vagyo­nosabb lett a népe? Termő mezeinket megöntözi a májusi eső, de politikai életünk sivatagát harmat se frisseli. An­nak száraz levegőjében rögtön szétverődik a jótékony eső-felhő, ha kerekedik is olykor. Annak a látóhatárán legfeljebb ólomszinü jeges felhők gomolyognak, igaz, azok annál sűrűbben és annál kiadósabban. Most is tele. van az ég ilyen felhőszörnyetegekkek s úgy lát­szik, a nemzeti viharágyuk ne­hezen bírnak velük. Bécsi gara­bonciások lovagolnak rajtuk s azok hajhásszák őket a magyar föld felé. S ha ezek megszülik a jégecsőt, akkor nem sokat ér emez a másik májusi eső. Bükül a közös pénzügyminiszter Miért? Mert magyar ember, mondja Bécs. * (Saját tudósítónk telefon je­lentése.) Burián már a delegációk­ban nem fog megjelenni, sőt a boszniai választásokat sem fog­dák ábizni. Bukását a Boszniai agrárbank ügye okozza. Az osztrák delegáczió tagjai ugyanis kivétel nélkül Burián ellen fog­lalnak állást, emiatt akarják Bécs- ben még a delegációk előtt Burián utódját kiszemelni. A „Vaterland“ értesülése szerint egyébként Burián már akkor kegyvesztett lett, amidőn ellentétbe helyezkedett Bosznia annexiójával és letagadta a nagy szerb propaganda létezését. Burián akkoriban beutazta Boszniát és a királynak azt jelentette, hogy Boszniában teljes nyugalom van, nagyszerb propagandát sehol sem fedezett föl és igy az annexióra nincs szükség. Ezt a jelentést nagyon kedvetlenül hallgatta a király, mert katouai részről épen ellenkezőleg informálták. A király ezeket az informá­ciókat Buriánnak is megmutatta és utasította, hogz még egyszer utazzék Boszniába. Erről az út­ról nagyon megalázva tért vissza Burián, mert kénytelen volt a katonai információkat megerősí­teni és Bosznia annexiójának ha­laszthatatlan szükségét bejelenteni. Burián már akkor megbukott és csak azért halasztódott a lemon­dása, mert a király a külpolitikai helyzetre való tekintettel nem akart belügyi krízist is teremteni. Most azonban Burián bukása fel­tarthatatlan és a mint hire jár, vele együtt a szerajevói kormány­ból is többen le fognak mondani. Annyi bizonyos, hogy a kö­zös kormánynak egyetlen magyar tagja Burián és igy nagyon is érthető az a hajsza, a melyet a magyargyülölettől sárga osztrákok ellene indítanak. Elutazott a király. ♦ De nem történt meg minden kellemetlenség nélkül az elutazása. * Incidens n leszállás közben. Késő éjszaka táviratozza fő­városi tudósítónk: Ő felsége ma délután 4 óra 37 perckor utazott el az udvari vonaton. A pálya­udvaron csupán csak a legszű­kebb körű hivatalos hatóság volt jelen. Ott voltak: a főpolgármester, a főkapitány és a nyugati pálya­udvar főnöke. Az elátazás előtt közvetlen kínos incidens történt a nyugoti pályaudvar bejárata előtt. Az udvari kocsiból ketten szállottak ki: a király és gróf Paar, a hadsegédje. Paar a le­szállás közben megcsúszott és hanyatt vágódott a lucskos köve­zeten. Sokáig nem birt felállni. Ö felsége maga sietett hozzá és segített felállani a szerencsétlenül járt grófnak. A baleset kínos fel­tűnést keltett, amennyiben nagy tömeg ember nézte végig. * Baleset történt tehát a gróf­fal. Paar hadsegéddel, a király belső barátjával. A felséges ur maga segített a balesetnél. És ez bizonyára oly jól esett a grófnak, hogy ilyen legfelsőbb kegyárban való fürdésért szívesen megfü- rödne még egy néhányszor a lucskos, sáros utcza kövezetén, a pocsolyában. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents