Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-12 / 1. szám
/ I r t 1909. május 12. FÜGGETLEN ÚJSÁG lége a válságnak mondja Becs. Gráf Jtudrássy Gyula lesz a miniszterét«^. ft HibailgatásoH folytatása VíeKerle a Király előtt. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Szenzácziós fordulat történt a válság során. A mint Bécs- ből jelentik, a király határozott — véget vet a válságnak, u felsége mezunta a sok huza-vonát és erélyes fellépésre szánta el magát. Mindenféle ellenőrizhetetlen hirek keringenek a bécsi politikai világban, a hol tudvalevőleg még mindig a súlypontja fordul meg a magyar politikai válságnak. A „Neue Freue Presse“ szenzácziós hirt pattantott ki a mai számában. Ha hitelt lehet adni e hírnek, amelyről a Presse megjegyzi, hogy előkelő és beavatott körökből származik — úgy az uj miniszterelnök gróf Andrássy Gyula lesz. Bécsben szeretnék tehát — nem lehetetlen, sőt valószínű, ^°jgy a „Presse“ szób'anforgó czikke is ezt akarja kiforszirozni — hogyha 67-es kormányelnököt bíznék meg a király a kabinet- alakítással. Budapesten óriási szenzá- cziót okozott a „Neue Freue Presse“ szenzácziós híresztelése. Sokan hajlandók már befejezettMikor négy év múlva haza került és tanítónő lett ugyanabban a leányiskolában, amelyet Lidivel látogatott, hallotta, hogy egykori iskolatársa, a miliomos kisasszony Londonban van. De úgy látszik, Gábosnak, az ezermesternek, a geniális feltalálónak, nem tetszett a Londoni élet. Másfél év múlva hazajött családjával együtt s hire járt, hogy Lidia Menyasszony. A vőlegény felöl nem sokat tudtak. Valami külföldi arisztokratát emlegettek, aki állítólag őrgróf lenne. Ilonka, mint tanítónő, csak ritkán találkozott Lídiával. Az első találkozásnál ugyanis valami hidegséget tapasztalt Lídia részéről, mit othon el is panaszolt. Latorczy, az öreg fűszeres, nem is akarta elhinni. — Te csak azt úgy képzeled, lehet, hogy éppen rossz kedvű volt. — Lehet, — hagyta helyben Ilonka tűnődő tekintettel. A rá következő esztendőben, ősz táján nagy szerencsétlenség érte Ilon- káék harmadik szomszédját, Margari nét, az özvegy mézes-bábosnét. A háza égett le s benne minden, ami éghető volt. A szegényasszony ötödmagával egyszerre vagyontalan, hajléktalan lett. jó emberek, úgy, ahogy tudtak, nek tekinteni az ellenőrizhetetlen szenzácziót, amely esetleges alaptalansága daczára is mély barázdákat fog maga után vonni, a politika amúgy is zavaros vizein. A király előtt ma tovább folytak a kihallgatások, illetőleg csak egy kihallgatás, amelynek a részleteit eddig még mély homály fedi. Wekerle volt a felség figyelmének ma egyedüli részese. Mintegy 5 órás kihallgatáson fogadta a király. Hét órától majdnem tizenegy óráig referált Wekerle a helyzetről. Az uralkodó még senkit sem méltatott eddig ennyi figyelemre mint Wekerlét. Épen ezért vannak nagyon sokan Budapest előkelő politikai köreiben, akik ezen az alapon vonják kétségbe a „Neue Freue Presse“ szenzácziós híresztelését. Ezek szerint Wekerle a jövő embere. Nagy a felfordulás úgy a budapesti mint a bécsi politikai világban. A helyzet válságosabb mint eddig. Forradalom a magyar irodalomban. * Ady Endre méltatása. — írói arckép — Ady Endrét a baj tette azzá, ami. A magyar dalköltészet tiszta patakjába valami nem tiszta méllékágat vezetett ; a mi egészséges hangunk kiáltó vagy andalgó ritmusába a halk zokogás, a maga elébe mormógás, a keserű nekibúsuiás uj veretű szavait lopta be. Országok rémülnek el, ha körútra indul a fekete halál, vad el- szánások, gátemelések gördülnek szomorú diadalutjába; Ady belépőnek elkiáltotta: én a Halál rokona vagyok, az eleve elrendelés zúg fájdalmas ———— segíteni iparkodtak rögtönösen. La- torczyné két gyermeket magához vett, s Ilonka másnap korán reggel látogatóba indult Lídiához. Még ágyban, menyezetes remekművű ágyban találta egykori barátnéját. Elmondta neki, hogy milyen szerencsétlenség történt a szegény mézes-bábosnéval. Lidia unottan hallgatta végig, aztán legközönbösebb hangon igy válaszolt: — Sajnálom szegényt, azt hiszem, ismerem is . . . De tudod, én a jótékonyságot nem esetről-esetre gyakorlom. Minden esztendőben küldök a hatóságnak ötezer koronát, a szegények számára. Ezzel el van intézve . . . Minthogy azonban te vagy a szószólójuk, hát kivételt teszek . . . Ott a márványmosdón van az a kis elefántcsonterszény, végy ki belőle mindent, mindegy akármennyi . . . Ilonka kinyitotta a kiserszényt s talált benne nyolc ’koronát . . . Ott hagyta . . . Aztán megköszönte Lídiának határtalan nagy lelküségét s egész bensejében felindulva távozott. Az arca is kipirult azon a hideg szívtelenségen, melyet tapasztalt. Mintha érző lelke hideg, érzéketlen kőbe ütő- dött volna . . . A kapuban az öreg Gábossal találkozott, kinek feltűnt a fiatal tanítónő dúlt arca. Nem engedte távozni. kiáltásomból — bezzeg, lett is nagy megdöbbenés, óvó intézkedés, kiátko- zás, de csodálatosképen; zászlója alá esküvés is. Kihimzett palástja sok szürkeségbe fáradt szemet megbabonázott, tódultak utána, uj Messiás után uj tanitváyok: csak azt nem gondolták meg, hogy az élet célja nem a halál, s aki Ady Endrét követni akarja: át kell élnie az ő keserves életét s örömvesztetten hullani valami nagy feketeségbe vele együtt. Költészetét alig lehetne megérteni az élete nélkül; össze is vannak nőve, mint fa és virága, mint tett és gondolat. Erdély határáról kerekedik föl, Debrecenben kezdi irói-pályáját, Biharban vívja első csatáit az élettel és a hatalmasokkal. Testébe szakad egy rettentő betegség, veri piros ostorával a szerelemvágy s ez a két hatalom örök átka, pedig testvére, egymásnak. Jó sorsa vagy balsorsa kivéti Párisba, a világ szivébe, ott kap uj szint, uj jelentést különben gyökeres magyarsága. A betegség egyszerre nemcsak földi baj, hanem ihlető is lesz nála; beteg ember olyan, mint a finom huru hangszer, minden parányi illetést fölfog és visszazeng, de minden bántás háromszorozva háborog végig rajta. Csak egy szól ki belőle vezérszólamként tisztán: az Én. A dalolónak sajátságos, eltorzult, nyakas, duhaj, uri- askodó egyénisége. Mikor a bajnak, a mámornak, a szerelemnek, a pénzkivánásnak, a holnap elébe törtetésnek és a halálnak hatszoros összefonódásából előáll az Ady költői egyénisége: célt tűz maga elé, akaratlanul is. Ügy tesz, mint a középkor költője: akit levág, meg- énekli. Az életnek 5 szomorú fölvonását eljátsza s azután megírja. Ő, a halál rokona, egyúttal költője is az utjdk azakadottaknak. ő, a mámorba temetkező, boros szivü dalolója is a mámornak. A kínjait, vérehullását gyér aranyakra váltó ember: egyúttal merész, keserű hirdetője a pénzhatalom— Mi történt, kis leány? Ilonka, ki nem volt már kisleány, mindent elmondott, háborgó szavakkal ecsetelte, hogy milyen részvétlenül, hidegen fogadta kérését Lidia. Az öreg ezermester csüggedt arccal, hallgatta. — Majd elkísérem magát, — mondotta. Harmadnap építeni kezdték a mézes-bábosné házát. Gábos építtette a saját költségén. De nem ez volt az, mi a sziveket, lelkeket megindította és könyeket, a megindultság könnyeit sajtolta a jámbor emberek szeméből... Az öreg Gábos, mindenki láthatta, aki arra járt, az összes lakatosmunkát maga végezte. Erre az alkalomra felvette a kék kötényt, kalapácsot, vésőt vett a kezébe s olyan szorgalmasan dolgozott, mintha kenyérért tenné. — Azt akarom hogy jól legyen megcsinálva. Nem vagyok az utolsó mesterember ... — mondotta az európai hirü feltaláló, ki eszével milió- kat szerzett. És az emberek az alatt a hét alatt, mig ott dolgozott, csodájára jártak s áz öreg főjegyző, a város elaggott filozófusa igy Szólt Ilonkához: — Látod, édes gyermekem, ez a gazdagság költészete . . . Mert olyan is van . . . 3. nak, ennek a legújabb művészi témának. Az előre vágyás régi örökség, minden költő a holnapra apellál; ebben Ady épugy konzervatív, mint Petőfi, vagy Csokonai. A halál előtt, a nagy fekete talány előtt, szintén ezredmagával áll Ady; keserű magamegadása az őskeleti Nirvánába oszló, első halálénekesek szavát döngi visz- sza, az örökegy emberi sors jogán. A szerelem nagyon is állati nála; a Léda szobra mögött egy határozatlan talán több személyt összesítő asszony áll. Újabban az istenkereső ember szava mélyíti és nemesíti költészetének művészien prófán hangját. Ez a minden illetésre visszazengő lélek nemcsak lírai, hanem asszonyos is valamennyire. Ady hisztérikus, siránkozó, rossz nyelvű, elpuhult, illatot és selymet szerető, bókot kívánó. Ez az asszonyiassága szólja magát el sok becéző sorában, egy-egy férfiat- lan szavában, közvetetlenségében, hajlékonyságában. Sokszor úgy kezdi versét, mintha délutáni csevegést folytatna valakivel. Öröklött vonás nála a földhöz tapadás; asszony, bor, pénz: ezek a megfogható istenek az ő istenei. Ady mélyen belát a maga nagyitó lelkén keresztül nemzete sorsába, társ- talanságunk, erőtlenségünk zokog abban a keserű felkiáltásában: „Mit ér az ember, ha magyar?“ De soha nem állott a belső felemelkedésnek azon a fokán, melyről Petőfi a világ minden rabszolga népének hirdeti a szabadulás hajnalát. Ady mindig lefelé néz, rögöt és sírokat lát, nem csillagokat; ha néha föltekint az égre: nagy Kéz rótta titkos betűk lángolnak le rá, de mire kibetüzné értelmüket, letörli a kéz és ujjakat ir föl. A nő hatalmát valahogy sejti; csakhogy egyéni bal- szerencséje sötétebbik oldalát mutatta meg ennek a hatalomnak, az asszony tragikusan játszott bele az ő sorsába- testébe. Mégis hirdeti: életünk határvetője két asszony, az indulásnál anyánk, a megérkezésnél szeretőnk, Mária és Veronika; ami köztük van, az az ut Golgotajárás. Az a boldog, aki magában áll; ha meghal, senki nem fáj utána. A halál rokonai vagyunk, elindultunk és megállunk; görget bennünket a perc, az ő dolga: merre, mivégre. Költő szeme: a képzelet; itt válik meg, milyen mélyre lát s milyen színben lát. A képzelet tüzét az érzések forrósága gyújtja föl; az idegeken átzajlott viharok természete határozza meg rendesen a fantázia milyen voltát. Testvér alkotónak hozzászegődik a megfigyelés, vagy belső értelemben: a meglátás. Hogy mindent elevenít, cselekvőit, abban csak Csokonai és Petőfi unokája, sőt minden nagy költőé. Adynak is él az ősz, kacagva szalad Páris boulevardján. Él a temető, mely napnap után közeleg feléje. Élnek az álmok, ezek a fürge fickók, akik őrületekbe hajrázzák éféienként. Él a Duna, aki világtitkot vall neki mámoros fővel. Él a csend, a tiz öles óriás, aki agyonroppantással fenyegeti. Él maga a bormámor is, mint biborpalástos nagy ur, aki halálra itatja a vele taGlasinger-féle angol tennis-küiönlegességek, Rackettek, hálók, labdák, rackétt-javitások és teljes himó- • ............ .........— zások, valamint más ügyes sportezikkek érkeztek --------------------------Ht sffáiyi sporiii&ieiébe MMeúh-tér cutty én-ház. Poszté és gyapjú szöveteb legolcsóbb' bevásárlási forrás, Weisz Eniánuelnél a Pannónia mellett.
