Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-27 / 13. szám

Szatmár, 1909.

I. évfolyam, 13. szám.

Csütörtök, május 27

ELŐFIZETÉSI AR :

. . . . I kor. Negyedévre

... 3 kor.

Szerkesztőség éa kiadóhivatal: SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ.

Egy hóra

Kossuth és a függetlenségi párt.

Szatmár, május 26.

Egyike a legsajnálatosabb jelenségeknek politikai életünkben az, hogy nálunk a politikai elvi ellentétek személyes gyűlölködéssé fajulnak s az elvekért vívandó harcban a gyanúsítások mérges fegyverének mindig nagy szerep jut, úgy hogy lassanlcint egészen feledésbe megy a kiinduló pont is, a küzdelem célja is és csakis a gyanúsítás marad fenn, amelyet az ellenségek napról-napra beleorditanak a köztudatba.

A mostani válság ékes dokumentuma ennek. A bankkérdés nagy nemzeti ügy s eltékintve attól, hogy az önálló magyar jegybank felállítása egyik kardinális pontja a függetlenségi pártprogrammnak, a szabadalom lejárásának közelgő terminusa is megoldandó feladattá teszi a jegybank kérdését. Mi sem természetesebb, mint az, hogy bogy a függellenségi párt, mely ma abszolút majoritásban van a képviselőházban, a saját elvi alapján akarja a kérdést, megoldani és saját pártprogrammjának respektálását követeli. Ez nem csudálatos, sőt az ütközött volna a politikai morálba, ha ellenkezőleg történt volna. És mégis minő helyzet állt elő. Mikor ez év januárjában a függetlenségi párt a bankbizottságban döntést akart provokálni, meggyanúsította a régi sza- badelvüpárti és darabontsajtó, hogy erőszakkal akarja a kormányt válságba kergetni. Mikor a határozathozatalt a bankbizottság a miniszterelnök kérésére elhalasztotta, ugyanezek a sajtó- orgánumok azzal gyanúsították meg a függetlenségi pártot, hogy elárulta a bank ügyét. Mikor a kormányválság bekövetkezett, meggyanusitották a függetlenségi pártot, hogy a hatalomért minden elvét föl fogja adni, s mikor a függetlenségi pártkörben mind erősebb hangok hallatszottak amellett, hogy a függetlenségi párt az önálló jegybank felállításához ragaszkodik, felfedeztek egy „bankcsoportot", mely miniszteri tárcákat akar csak szerezni agitációjával. Mikor ezek a mérges fegyverek is hatástalanok maradtak, megkezdődött a régi taktika, amely legálább az újságok hasábjain szerette volna a függetlenségi pártot frakciókra szakítva látni és napról-napra rémmesék jelennek meg arról, hogy a függetlenségi pártban hogyan küzdenek egymás ellen a párttöredékek,

hngy szorult le Kossuth Ferenc teljesen a vezetéstől s hogyan „kaparitotta" meg a maga számára a vezető mar- sallbotot Justh Gyula. Sőt olyan hangosak ezek a valótlan, hazug, hazafiat- lan, sőt egyenesen becstelen tendenciájú hírek, hogy már Wienben is egy „Kossuthról nevezett Justh minisztériumiról beszél a „Neue Freue Pressse", azt akarván ezzel mondani, hogy Kossuth politikája és a Justh politikája nem azonosak s a báránybőrbe béjt farkas volna ez az uj kabinet, mely Kossuth Ferenc politikájának színében jelennék meg, de a különleges Justh-féle piogramm megvalósításának célzatával.

Magának a függetlenségi pártnak biz Isten nincs szüksége arra, hogy akár mentegetőzzék, ,akár a politikáját igazolja. Főleg nem azokkal a vádakkal szemben, amelyekkel a jelenlegi válság folyamán elhalmozták. Végre is a leghangosabb hazugság sem fogja a függetlentégi pártöt frakcióikra szakítani,, sem az országgal elhitetni azt, hogy a régi a era a maga hazugságokkal teli korrupcióival megfertőzött rendszerével inkább szolgálta az ország ügyét, mint az a párt, mely most az önálló jogybank felállítását s gazdasági önállóságunk előkészítését akarja. De úgy látszik, ezt ők maguk is tudják, akik a hamis híreket oly kitartással kolportálják s ezért gyanúsítják meg a pártot azzal, hogy nála gazdasági függetlenségünk csak jelszó, csak eszköz, de a cél rideg és önző magánérdek kielégítése s hogy a fullánk még mélyebbre hatoljon, magát Kossuthot is azzal vádolják, hogy megszökik a harctérről, a „bankcsoport" mind nagyobb befolyásra tesz szert a gártban, s ő megvívni nem is tudja, nem is meri, mert látja, hogy alul maradna.

Azt hisszük, hogy Kossuth újévi beszéde után és azután, hogy a kartell bank meghiúsulása esetén a királynak az önálló jegybank felállítása iránt tesz előterjesztést, nincs joga senkinek sem abban kételkedni, hogy Kossuth ezt meg is tette. E tekintetben tehát csakis a roszhiszemüség tud elvi ellentétet közte és a pártnak úgynevezett bank csoportja közt felfedezni és éppen a betegsége előtti napokban mondta azt el egy gyönyörű felhívásban, melyet a nemzet intézett, hogy olyan harcok előestéjén állunk, amelyek minden magyar emberr egyesülését követelik. Ekkor csak nem lehet azt feltételezni, hogy éppen a saját pártjával ne legyen tisztában s hogy mig az ellenséget a távolban keresi, a saját pártja aknamunkát folytasson ellene. Már ezt Kossuth mégis csak jobban tudja, hogy van-e közte és pártja közt akár elvi, akár taktikai különbözőség, mint azok az újságok, amelyek ezt oly komoly ra- buszlitikával igyekeznek a közvéleménynyel elhitetni. S mikor Kossuth is azt hangoztatja, hogy a pártnak és Kossuthnak célja és törekvése ugyan az s igy a taktika megszabását Kossuthra bízza, akkor az ország nyugodt lehet, mert sem Kossuth, sem a párt egyetlen tagja sem fogja a párt programmját feladni, az ország érdekeit elárulni s személyes érdekeit elárulni s személyes érdekeiből a pártot frakciókra szakítani akkor, mikor ezzel csak Wiennek tenne szolgálatot, de Magyarország függetlenségének ügyén mély sebet ütne. És a legközelebbi jö’Vő mindennél fényesebben be fogja bizonyítani, minő egységesen áll a párt Kossuth mögött.

Kazinczy.

Irta: Juhász Gyula.

Százötven éve született Kazincy Ferenc, ötven éve, hogy az egész nemzet koszorúja illette (mint eddig, akkor is elkésve) a széphalmi mester hamvait. Ma, amikor hagyomány lett, ami az ő időjében újítás és forradalom volt, nem könnyű dolog eleven érzéssel átérezni az ö törekvései jelentőségét, az ő munkája értékét. A történelem és az iskola Kazinczyja márványszerü, antik nyugalommal és hidegséggel áll előttünk, az idők nemes patinája és a hálás utókor borostyánja futtatja be fejét. Az eredményeket látjuk, amelyeket pontokba foglaltak és készen tanítanak.

Pedig minket ma az eleven ember érdekel, a tüzes harcos izgat, a reformátort akarjuk ünnepelni és az olimpiai futónak kívánunk ódát zengeni. A nemzeti és emberi nagy ügyek olimpiai versenyfutójának, akinek testét olaj és homok födi, aki élni és győzni akar. Mert bármilyen szempontból nézzük is ennek a sokoldalú egyéniségnek tetteit és érdemeit, minden szempont egybe fut össze, abba az egységbe, amely a nemzeti élet minden vonalán merész újítónak, forradalmi káték hirdetőjének, reformáló tettek emberének mutatja Kazinczy Ferencet. Forradalmi szellem élt Kazinczy- ban és ezt a szellemet az a nyugati műveltség táplálta, amely ebben a nagy magyarban jelenik meg először teljes és parancsoló öntudatossággal. Igen, Kazinczy Ferenc volt az első magyar iró, aki szinte „noblesse oblige*-nek érezte és hirdette, hogy a litterátornak minden izében modernnek kell lennie, szolidárisnak kell lennie a müveit nyugat emberi és irói törekvéseivel, szembe kell szálnia a tegnap és ma baboLapunk mai száma 8 oldal-