Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-12 / 1. szám

Egy hóra Negyedévre ELŐFIZETÉSI ÄR : Szerkesztőség ón kiadóhivatal: Celytoen : I kor. ® » Vidéken.: Egy hóra .... I kor. 50 fill. Negyedévre . . .. 4 „ 50 „ szatmAr, DEÁK-TÉR 2. SZ., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, valamint a hirdetések küldendők. Piros májusnak pirkadó hajnalán bonjuk ki a zászlót, az igazság, a függetlenség — a szabadság, egyenlőség és test­vériség fennen lobogtatott, dicső zászlaját. Piros májuskor, bimbó fakadáskor, virág illatos, verőfényes, rónán, Északkelet szinmagyar empóriumában a históriai hagyományoktól megszentelt Szatmár földén.. Üde^ tavaszi szellő lobogtatja meg a zászlónk, büszkén te­kintünk reá. Hiszen ráirtunk mindent, ami szép és nemes. Szivünk lelkünk minden érzésével és akaratával, teljes erőnkből rajta le­szünk, hogy testet öltsön az Ige. Hogy Magyarország kulturális fejlődéséhez mi is hozzájárul­junk, amikor semmi fáradságot nem kiméivé dolgozunk a közért. Dolgozunk elszántsággal, komolyan, szivünk-lelkünk vérét ál­dozva fel a Köz oltárán. Hiszen, oly nagyon kell az áldozat! Sok, nagyon sok munka, vér és veríték árán lehet csak megszerezni azt, amit édes mindnyájan olyannyira sóvárgunk és amihez a mi harcunk is tőle telhetőleg hozzájárul: Magyarország függetlenségét és boldogságát. Mindenkinek ezt a szent, nagy és nemes célt kell szolgálnia, úgy, ahogy ezt legjobban tudnia adta a magyarok Istene. Ki ész- szel, ki kézzei. A munka, a véres verejték mindig megtenni a maga gyümölcsét. A munka verejtékkel áztatott földéből nyílik ki a boldogság rózsafája, amelynek virágai ^titán annyira epedünk. Dolgozni fogunk tehát teijes erőnkből,^nemes, ideális hévvel :» • nemes, ideális célokért. A zászló becsületéért. ,*A* zászlóért, ame­lyet annyira szeretünk. Dolgozni fogunk fáradságot nem ismerő kitartással a közért. Egyéni érdek, hitvány anyagi előnyök távol állanak tőlünk.,­Testünk-lelkünk minden erejével azon leszünk, hogy mun­káljuk a város, a megye sőt egész Északkelet érdekeit; hogy igy mi is hozzájáruljunk egy-két kődarabbal annak a pompás épület­nek a nehéz munkájához, amit a független és boldog Magyar- országnak fognak nevezni. * * * A vidéki újságírás fejlődése még nem régi Magyarországon. Büszkén mondhatjuk, hogy rohamosan fejlődik. Régi óhaj és kí­vánság az, hogy decentralizálni kell a szinte túltengő budapesti kulurát, amely minden dicsősége mellett is ólomsullyal nehezedik a vidék különálló kultúrájára. Részben fejleszti, de meg is akasztja sarátos fejlődését. Pedig jogosultsága van a vidéki városok kui- tur központokká való fejlődésének is, ami korántsem gyöngítené meg a főváros kulturerősségét. Magyarország legtöbb vidéki városában sokáig nem tudtak megbarátkozni a vidéki újságírással. Meg aztán mi tűrés-tagadás — kezdetleges volt a fejlődésének első stádiumában a csemete. Valóságos legendák keringettek a vidéki újságírásról és e tréfás előítéletnek még most is megtalálhatjuk a nyomait. Az idő múlt. Mivé fejlődött azóta a magyar vidéki újságírás! Az aradi, szegedi, nagyváradi, debreczeni újságok bátran ver­senyre kelhetnek ma már a fővárosi lapokkal — különösen egy általános műveltségű, fejlett Ízlésű olvasó közönség előtt. A vidéki újságírás fejlődése természetesen szoros összeköt­tetésben van a vidéki újságíró gárdával. Mert a sajtó szentélyébe nem szabad méltatlanoknak betolakodni. A hivatottaknak is csak sarulevetve, emelkedett, magasztos érzésekkel; a hétköznapi fára­dalmakat, bajokat, indulatokat teljesen levetve. Az újságíró nem a magáé, hanem a közé. Jól meg kell ezt fontolnia nindenk nek, aki a tollhoz nyúl. Mert a toll erős és nagy fegyver. Súlyosabb a legnehezebb acél pallosnál, éppen oly sokat árthat, mint a n :Tnyií használhat, építhet a közérdek szolgálatában. Vérbe és epébe, avagy szere- tetbe mártani a tollat: nagy különbség! A mi hitünk, a mi meggyőződéseink a Szeretet vallása, amelyet csak egy elv kormányozhat: az Igazság* A köz szolgálatában állunk. Személy, pártérdek távol áll tőlürjk. Ezek lenyűgözik az igazságot, az eszmét. Mi csak a kö­zönség szeretetét akarjuk megnyerni, a közönség támogatását. Es a közönséget nem is lehet megcsalni:, a legigazságosabb bíró mindenkor. Hiszünk és bizva-bizunk a közönségben, hiszen mindenkinek érdeke a közérdek: Hiszen mindenki óhajtja a köz­állapotok javulását, mert ebben benne van az ő egyéni boldogu­lása is. A közönség ami a legtöbb bírónk, gazdánk és pártfogónk. Nem kérünk, nem is fogadunk el más senkitől semmit. A szere- tetet ki fogjuk érdemelni, a becsülést megfogjuk szerezni. Várusunk fejlődése, a közállapotok javítása a cél és ettől *j nem téríthet el semmi hatalom. Független, szókimondó újság leszünk. A bérenezsoldot meg­vetjük. Inkább éhesek, de szabadok. tM'^rammunk: a politikailag független és gazdaságilag hatal­ma*, boldog Magyarországért való törhetetlen küzdelem. Amilyen igazságosak és pártatlanok leszünk az országos politikában, épen olya‘n elvekkel indulunk a városi és vármegyei politika fejlesz­tésének. Ha párt, személy vagy bármiféle hatalom befolyást gyakorolhat a szabad véleménymondásra: hbl lesz akkor az igazság? És hol találja meg a közönség az igaz'ságot, ha már az újságban, a köz­érdekért küzdő sajtóban sem találja meg?!! Mi bízunk a közönségben, hogy elveink megvalósítását lehe­tővé fogja tenni. Mindnyájunk egyforma érdeke ez. ♦ * * * Piros májusnak pirkadó hajnalán bontjuk ki a zászlónk. It, az erdőkoszoruzta rónán, a Szamos gyönyörű vidékén. Virágillat madárda!, bimbópattanás mindenütt. Rózsás színekben látjuk a jövőt* szelíd szellő lobogtatja meg zászlónk selymét, a magyar alföld szivének édes susogását hozza magával. Hiszen, mi is onnan, nyugat felöl jöttünk a délibábos rónák­ról ,az alföld szivéből: az öreg Debreczen mohos falai közül. Szépnek, biztatónak látjuk a jövőt mi .,nyugatiak“ itt „kele­ten“. De a munkától nem félünk. Most még enyhe szellő lobog­tatja a zászlónk és mi dagadó kebellel, büszke önérzeettel vesz- szük körül. De jöhet rossz idő: A zivatar, a veszély próbálja ki a bátrat, a dejéket. Közeleghet vadul támadó szélvihar, pusztító orkán, jöhet félelmetes vészterhes zivatar, meg is tépheti zászlónk selymét — *de mi kitartunk mellette. Végső leheletünkig a becsületért, a zászló becsületéért. A szászlóért. Jöhet vész, jöhet vihar, mi nem csüggedünk. Megszaggat­hatja zászlóinkat, de be nem piszkolhatja, mert a szenny nem ta­gadhat fehér selyméhez. És mi még foszlányaiban is becsülni fogjuk. Ereklyeként rejtjük szivünk felé, a tépett bár, de drága kincseket. Jövel tehát munka! Békében avagy harcban egyaránt kitar­tunk melletted, akaratunk nem csökken, buzgalmunk nem lankad, a vihar csak edzi a munkához szokottat. A nagy küzdelmek, a nagy harcok lángözönében tisztul meg a szin arany. A salak eléghit, megsemmisülhet — nem kár érte, de a nemes ércnek élete örök! Storbeczi Voiih György. Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents