Független Magyar Hírszolgálat, 1993. március-1994. február (17. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-15 / 1. szám
Dr. Balogh Sándor professzor, a közel száz tagegyesül«« összefogó Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSZ) intézőbizottságának elnöke február 15.-én levelet (rt a Magyarok Világszövetsége "Világszövetség” cfmű hivatalos lapjának. A levél fontosabb részleteit alább közöljük: T. Szerkesztőség, Budapest. Lapjukat óriási terjedelme miatt a többi lap mellett csak futólag van időm átnézni, ennek ellenére egyre jobban aggaszt lapjuknak mindinkább emigrációellenes vonala és a szerkesztőségi kritika hiánya. Január 19-i számukban három írás ragadta meg figyelmemet. Az anyanyelvi konferenciás Nagy Károllyal közöltek egészoldalas interjút, akinek a nemzeti emigrációhoz semmi köze sincs, sőt a Kádár-rendszer kiszolgálói közt talán a legismertebb Amerikában. Közöltek egy cikket Borbándi Gyulától, az emigráció közismert történészétől. Ó egy kiváló cikkben arról ír, hogy Mit vár tőlünk a Haza? Közben arra is kitér, hogy mi mit várunk és mit kaptunk a Hazától? Végül arról is spekulál, hogy mi lesz a különbség az emigráció és az otthoni kormány viszonyában, ha a választás után esetleg más pártok veszik át a kormányt? Ugyanakkor Beké György, a lap szerkesztőségének tagja, BÚN ÉS KÖTELESSÉG címmel teljesen eltorzítja az emigráció pozícióját és Stirling György barátomnak az Amerikai Magyar Értesítőben megjelent írásával száll szembe. Stirling írását és egész múltbeli tevékenységét figyelmen kívül hagyva, ellentámadásba megy át. Nemcsak védi az otthoniakat (akiknek esetleg együtt Ml'f működniök a rendszerrel, mint például Csoóri Sándornak Aczél Györggyel való viszonya), hanem arrogánsán támadja és sértegeti az emigrációt. Ahelyett, hogy elismerné, hogy a nemzeti emigrációnak van oka csalódottnak érezni magát, Beke úr ezt ltja Stirling György lelkiállapotáról: "Megborzongató, hogy a száműzetés milyen lélekcsonkuláshoz vezethet, a félretaszítottdság érzése milyen gyógyíthatatlan sértődöttséget okozhat". Ebben a szellemben Stirling nézeteit "kicsinyes személyeskedésnek" nevezi, de azt soha nem bizonyítja, hogy a "félretaszítottság érzése" indokolatlan. Mert a nemzeti emigrációt a nagykárotyokkal ellentétben a rendszer (és látszólag az MVSZ is) igenis "félretaszította", hogy Beke úr saját szavait használjam. Amig az MVSZ vezetősége és a lap szerkesztőbizottsága ilyen irományok szerzőjét foglalja magába és a nemzeti emigráció egyik legkiválóbb újságíróját személyében támadja, sokan úgy érezzük, hogy a Világszövetségben még nem történt meg a rendszerváltás. Vegye tudomásul az MVSZ vezetősége, hogy az amerikai magyarság véleményét nem Papp Lászlónak pár hónapja a nevünkben írt Csurka-ellenes nyilatkozata, és nem a csalással megválasztott amerikai választmányi tagok képviselik, hahem Stirling György és a többi újságíró, akik a Kádár-korszak legsötétebb éveiben is kiálltak a nemzet mellett. Az amerikai magyarság legnagyobb szervezete, az akkori AMSZ, aminek most az AMOSZ a szellemi utódja, már vagy huszonöt éve hivatalosan is kijelentette, amit Stirling írt cikkében, hogy fi. "a magyar néppel mindig együttérzünk, mindig szolidárisak vagyunk, de a rendszerrel nem alkudozunk." Stirling, a nemzeti emigráció túlnyomó többségével most is állja ezt az elv« és a rendszerrel hajlandók vagyunk együttműködni a nemzet érdekében, de a rendszerrel nem alkudozunk. Visszatérve a Nagy Károllyal való interjúra, talán nem is annyira azt kifogásolom, hogy interjút csináltak vele, hanem azt, hogy míg valaki a magyarságszolgálatba a Kádár-rendszer kiszolgálását is bele tudta illeszteni, azt dicsőíti az MVSz lapja, de akik a magyarságszolgálattal összeférhetetlennek tartották a Kádár-rendszer kiszolgálását, mint a nemzeti emigráció óriási tömegei, azok Télekcsonkulásban" és "gyógyíthatatlan sértődöttségben" szenvednek. Jó lenne, ha az MVSz lapja figyelembe venné, hogy míg Nagy Károly professzor az értelmiségi elitben talán segített fenntartani a magyarságérzetet, Stirling György sokkal többet tett áldozatos munkájával az emigrációi magyar sajtót olvasó tömegek felé a magyarországi események tárgyilagos ismertetésével és a magyarságtudat fenntartásával. Én nem veszem magamnak a bátorságot, hogy megítéljem, mint azt cikke végén Beke úr teszi, hogy melyik volt a fontosabb. De hogy Stirling« és a nemzeti emigrációt Beke úr ilyen durván és arrogánsán elítélje, azellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ezt mi úgy értelmezzük, hogy ezzel a külföldön élő tömegeket ítélik el és a Magyarok Világszövetsége megmaradt a régi elitista-baloldali elemek kezében. Dr. Balogh Sándor
