Független Magyar Hírszolgálat, 1993. március-1994. február (17. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-15 / 10. szám
KEGYELEMTELJES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG MAGYAR ÚJÉVET! ÍJL 2-o <r) o Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON D.C. i Szerkeszti: Stirling György FAX: 703/553-0473 4301 Columbia Pike. Arlington. VA 22204 1993. december 15. Megjelenik minden hó 15-én XVII. évfolyam 10. sz. Novemberi sajtószemle Clevelandi jelentés - pillanatképek a Kongresszusról Amikor a clevelandi Magyar Találkozó záróülésének szünetében elbeszélgettem az egyik Magyarországról érkezett vendéggel és megkérdeztem, mi tette rá a legmélyebb benyomást a itt-töltött négy nap alatt látottakból-hallottakból, azt felelte: az, hogy személyesen győződhetett meg arról, mennyi energia, tenniakarás és segítőkészség halmozódott fel az emigrációban, aminek hasznosítására és igényvetételére eddig jóformán senki sem gondolt. Es én azt hiszem, aki résztvett a harmincharmadik éve hagyományosan mindig november utolsó hetében rendezett clevelandi nagy magyar találkozón, a Magyar Kongresszuson, mely idén - a párhuzamosan folyó szokásos szakmai és egyesületi tanácskozások mellett - kibővült a szabadföldi (nyugati) magyarok hatodik világkongresszusával, valamint a Magyar Világtanács és a Magyar Egyeztető Testület tanácskozásaival, az (akár egyetértett az ott elhangzottakkal, akár nem), mind hasonló gondolatokkal indult haza a rendezvénysorozat után amerikai otthonába, Magyarországra, Nyugat-Európába vagy Ausztráliába. Egy biztos, hogy eddig még egyetlen clevelandi kongresszuson sem mutatkozott ennyi érdeklődés a magyarországi napi politikai kérdések iránt és még soha nem fogalmazódott meg ennyire konkrét program arról, hogy mit kell tennünk és mit tudunk tenni a hazai helyzet alakulásának befolyásolására. Hogy ez most így történt, annak több oka is van. Elsősorban az, hogy a múlttal ellentétben, amikor a szabad világban élő emigránsokat a szinte áthatolhatlan vasfüggöny választotta el a Hazától, most közvetlen kapcsolat jöhetett létre a nyugati magyarság s a hazaiak között és a kölcsönös érintkezés kibővülésével (legalábbis az emigráció részéről) megerősödött az együvétartozás tudata. És ezzel párhuzamosan az a természetes igény is, hogy befolyásolhassuk a hazai politikai helyzet alakulását, illetve segíthessük a demokratikus kibontakozást, amihez egy évtizedek óta demokráciában élő emigráns kicsivel mégiscsak többet konyít, mint a félévszázados diktatúrában felnőtt nemzedékek legnagyobb része. Hogy a Magyar Kongresszus - a világnézeti küzdelem irányelveinek múltbeli általános megvitatása és megfogalmazása helyett - idén konkrét politikai feladatokról is tárgyalt, annak másik oka, hogy jövőre választások lesznek szülőhazánkban, amelyek kimenetelétől nagyon sok minden függ. Ezért a nemzeti emigráció nem tanúsíthat érdektelenséget a következő hónapok hazai eseményeivel szemben. Ha ezt tenné, hűtlenné válnék önmagához és eddigi tevékenységéhez, az elmúlt évek harminckét Magyar Kongresszusának szelleméhez. És mivel az idei kongresszuson sokan voltak, akik (nemcsak otthonról, hanem az emigrációból is) először vettek részt annak programjában, nem árt ha „ főképp az eddig távolmaradtak számára -- utalok arra a több évtizedes kemény harcra, amit a nemzeti emigráció folytatott a kommunizmus ellen s aminek minden évben kiemelkedően fontos állomásai voltak a clevelandi kongresszusok. E sorok írója, mint az utolsó két évtized emigrációs eseményeinek krónikása, esztendőről esztendőre beszámolt ezekről a tanácskozásokról és úgy érzi, az idei kongresszus - a megváltozott politikai körülmények ellenére is - szervesen kapcsolódik az eddigiekhez. Csak ezúttal nem a kommunista önkényuralom ellen folyó szellemi harc stratégiájának megbeszélése volt a feladat, hanem a kongresszus kötességévé annak a taktikának kidolgozását tette a sors, amivel megakadályozhatjuk a kommunista utódpártok és egyéb nemzetietlen baloldali erők választási előretörését, netán győzelmét s elejét vehetjük egy visszarendeződésnek. Ez állt az idei Magyar Kongresszus programjának és az ehhez kapcsolódó más tanácskozások, valamint az azokból fakadó döntések és határozatok fókuszában. Hogy ezek mennyire reálisak és milyen mértékben ültethetők át a gyakorlatba, az részben a körülményeken is múlik, de elsősorban azokon, akik a határozatokat hozták. Az embereken. A körülmények alatt
