Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-15 / 4. szám
-3 NÉPSZAVAI 992. ÁPRILIS 24., PÉNTEK JVincs megbízható ügynöklista Mit ajánlottak az amerikaiak? Mint ismeretes, a (kormány elütészítette azt a törvényjavasliatot, amely szerint végűi is a nagy nyilvánosság előtt; le lehetne leplezni a Belügyminisztérium volt III/lII-as csoportfőnöksége „szigorúan titkos állományú” tisztjeit és ügynöki hálózatának a tagjait. A törvényjavaslatot áprilisban akarták; a parlament elé váram, s most már elképzellhető, hogy májusban végre fogflalikoznak a .témávall a honatyák. Az 1990. évi X. törvény új alapokra helyezte a nemzetbiztonsági tevékenységet, de nem teremthette meg a titkosszolgálati munka széles körű alkotmányos alapját. A törvény néhány hónapos átmeneti megoldásként készült, tulaj daraképpen említést sem tesz a hálózati munkában részt vevők jogbiztonságáról. Így aztán hiába keresi meg, mondjuk, a Nemzetbiztonsági Hivatal alkotmány véd elm i szervezetéinek er. operatív itisztje a már korábban jól bevált jmionmáitort, hogy végre a jó ügy érdekében ..aJotuvizalga”, az iiiLető esetleg szóba sem áll a kapcsolati elvé telme jelentkezővel. A titkosszolgálat tisztje úri becsületszavára kívül ilegitimitássait nem szolgálhat. — De hát valójában mi az a lista, amit már államtitoknak nyilvánítottak, s amelyhez bizonyos körök nagy reményeket fűznek? — kérdeztem egy magáit megnevezni nem du'vánó úrtól, aktnak a hozzáértéséhez és szavahihetőségéhez nem férhet kétség. — Alti feltételezi, hogy egy i titkosszolgálat az ügynökeiroL, 'informáltarairól összefüggő listát (készít, az már eleve mondjon de arról, hogy ebben az ügyben egyáltalán kiigazodik. Nincs olyan megbízható ügynöki ista, amelyre bárkinek a leleplezését is alapozni .lehetne. — Minden alap nélkül beszélnének valamiféle kompromittáló listáról? — A következő történt. Ismeretes, hogy a titkos irattárba ‘került anyagok nagy részét korábban megsemmisítették, még Pallagi Ferencnek, az Áilarrvbiztanság egykori főnökének az utasításé - na. Az áüambiztonságii .tábornokok ellen indított perben vitathatatlanul bebizonyosodott, hogy a titkos anyagok jelentős részét valóban összezúzták. Viszont készült egy hevenyészett összeállítás, de (inkább tájékoztató az ügynökökről, amit átadtak Németh Miklós mimisz.terelnökmek, aki a váltáskor az anyagot bizonyára tovább adta. Ilyen úton kerülhetett az a bizonyos elásta” a jelenlegi helyére. — Hová? — Biztonságos, zárt trezorba, a titkos iratok közé, ahol még található néhány, úgynevezett „hat«” ügynöki (kanton, bár a kantának sem érnek sóikat, hiszen nem bizonyító erejűek, ment valamennyit a hivatal töltötte ki, azokon aláírás sem szerepel, ezért könnyen mamurpuléilhaitóak. Ehhez még csak igénybe sem kellett venni a Budán működő, világhírű hamisítóműhelyt. — Semmi más nem található a Belügyminisztérium hét lakat alatt őrzött titkos irattárában? — Tudomásom szerint oda gyűjtötték még a volt MSZMP külügyi osztályán lévő dokumentumokat, valamint a BM útlevélosztálya anyagait. Ezekből kovetkeztetni éehetattt bizonyos együttműködésre, vagy éppen arra, hogy kik ellen dolgozott az elhárítás. A Fodmamuczky uitoal iratok között feküdt el például az a korabeli utasítás, hogy a (Moszkvába készülő Farkas Vladimírnak ne adjanak útlevelet. — Elképzelhető, hogy a miniszterelnök részére készített névsor vagy lista egyegy példánya eljuthatott a KGB, illetve a CIA központjába? — Nem tudom. Abban a rumliban munden megtörténhetett. Bér az említett ta tikosszolgálatok azóta valószínű- : leg már fel akarták volna i (használni az anyagot. Énre viszont nincs semmi jel. Ahogy a KGB berkeiből .nyilvánosságra hozták a „guruló dollárok” ügyét, úgy fel kell (tételezni, .hogy az ügy.nöklustáinak is 'lett volna kitálaló ja. — És az amerikaiak? — Nagyon csendben vannak. Egyetlen komoly próbálkozásuk volt, amikor azt kérték, hogy fedjük fel előttük a 'külföldön (tevékenykedő ügynökeinket. Ezért cserébe igen komoly hírközlőrendszert telepítettek volna Magyarországán, Elképzelheti, mennyire megdöbbent William Webster, a CIA akkord főnöke, amikor dr. Boron Péter visszautasította az aijánlátUkat. Baross úr viszont jó diplomáciai érzékkel, és azért, hogy ne veszítse el Mr. Webster jóindulatát, felajánlotta, hogy viszonossági r lapon hajlandóak '/agyunk szüneteltetni az USA elüena felderítést, amire azt a választ (kapta, hogy az Egyesült Marnak ellenben, mint világhatalom, ezt nem engedheti meg magának. Részlegesen sem állíthatja de a hírszerzést. * Még a szovjet csapatkivonások idején beszélgettem James Call amerikai diplomatával, akitől megkérdeztem, hogy a szovjetek távozása után szerinte mi kiszolgáltat juk-e a voült belső elhárítás ügynökeit? Mr. Call ezt mondta: — Annyira egyetlen ország sem gazdag, hogy megváljon kipróbált ügynökeitől. Dolgoznak majd tovább, de más lesz a feladatuk. Schmidt Attila Az ország 10 millió lakosából a legjobb esetben talán húszezren vállalnák a titkosszolgálatot segítő, informátor! tevékenységet — állítják a szakemberek —, s talán kétezren alkalmasak is erre a feladatra. Becsült számok ezek, de tudomásul kell venni, hogy nagyjából ez az a „mennyiség", amelyre a titkosszolgálatok számíthatnak, mert ugye azt még a laikusok sem gondolhatják komolyan, hogy az elhárítás vagy hírszerzés titkos munkatársak nélkül eredményesen működhet Ez a világon mindenütt így van. Tehát meg kell becsülni az együttműködőket. A Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai sem lehatnék finnyásak, nekik is szak közül kel! »éUontni, akikkel a volt állambiztonságiak dolgoztak. Ezt a megdöbbentő cikket kaptuk Budapestről s a téma jelentősége miatt teljes terjedelmében ideiktatjuk azt mindenki okulására. Az amerikai magyarság,mely jelenleg fontos feladatának tekinti a szülőhaza Ő3 a befogadó ország, az Egyesült Államok kapcsolatainak javítását, értetlenül áll a cikkben leírtak előtt és azzal a kéréssel fordul a Miniszterelnökhöz, hogy rendeljen el vizsgálatot ebben az ügyben,mielőtt az károsan befolyásolná a jóviszonyt a két ország között.
