Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-15 / 3. szám

Az esztergomi Suzuki gyár felépítése és berendezése 95 százalékban kész - jelentette be budapesti sajtókonferenciáján Suzuki Osamu, a japán autógyártó konszern feje, aki a beruházás ellenőrzése végett érkezett iáagyarországra. A nagykiterjedésű esztergomi gyártelepen már a préselő- és a^hegesztőgépek szerelése folyik s hamarosan megérkeznek Japánból a festőműhely és a szerelőszalag alkatrészei is. a Magyar Suzuki Rt. már idén nyáron megkezdi a^próbaüzelemelést és a tervek szerint még az év végéig legördül 4-500 új kocsi a végszerelde futószalagjáról. Újságírók kérdéseire a gyártulajdonos kitért a Japánban gyakorlaton lévő magyar munkások problémáira és azt mondotta, hogy azokat mindkét fél megelégedésére megoldották. Majd hozzátette: "A Suzuki gyárba több mint húsz országból érkeznek gyakornokok s mi valamennyiükkel szemben azonos követelményeket támasztunk.'1

Antall József miniszterelnök legutóbb beszédet mondott az MDF mérnöktechnikus fórumán a Budapesti Műszaki Egyetemen és vázolta kormánya nehézségeit. "Kölcsönökből voltunk a legvidámabb barakk" - mondta Antall és hozzátette, hogy most egy szemfényvesztés felszámolása folyik. A világkommunizmus elbukott - mondotta -, de nincs megfelelő modell avolt kommunista országok átalakítására. Majd a német helyzetet hozta fel példának, ahol van megoldás, mert a volt keletnémet tartományok élén egy kivétellel nyugati németek állnak és zömmel közülük kerülnek ki az ipari vezetők és az önkormányzatok tanácsadói is. Magyarországnak nincs lehetősége ilyen instruktorrendszer kiépítésére.- Fel kell hívnunk Antall József figyelmét arra, hogy'Magyarországnak is van ehhez hasonló tartaléka: a nyugati emigráció, amely már a kezdet-kezdetén felajánlotta segítségét és tapasztalatainak átadását, de a kormány -ki tudja, milyen meggondolásból - erre nem tartott igényt és egész kevés kivételtől eltekintve ma se mutat hajlandóságot az emigrációval való együttműködésre.

Sajtótájékoztatót tartott a Magyarok Világszövetsége tavaly decemberben megválasztott ideiglenes elnöksége. Gsoóri Sándor elnök hangsúlyozta, hogy az MVSz pártoktól és kormányoktól függetlenül kíván működni a világmagyarság összefogása érdekében. Elemezte az előző évi tisztújító közgyűlés tapasztalatait és úgy vélte, fel kell oldani az akkori ellentéteket s a megmaradt feszültségeket. Bejelentette, hogy az idén augusztusára kitűzött. III. Világkongresszus szervezését Pungor Úrnő akadémikus vállalta. Az előzetes tervek szerint augusztus elején kezdődnek a rendezvények, értelmiségi világtalálkozó, orvosok, könyvtárosok, írók, történészek találkozója. A magyar írók konferenciáját Keszthelyen fogják rendezni. A tulajdonképpeni közgyűlés augusztus 19-én kezdődik, melyet egy, a nemzeti sorskérdésekről szóló előadás vezet be. A rendezőség kb.

200 küldöttre számít mintegy 500 egyesület képviseletében, de ezen kívül 2-3000 érdeklődőt várnak főleg a környező országokból. Az alapszabály szerkesztése most folyik*

Hír a március 31-i budapesti lapokból: "Elhunyt Kádár Jánosné Tamáska Mária, az MSZMP volt főtitkárának özvegye." Három évvel ezelőtt a férj, most a feleség tűnt el végleg a magyar közéletből,a szokott frázissal: távozott az élők sorából. Ahogy Kádárral, Kádárnéval is sok titok szállt sírba véglegesen és visszavonhatatlanul, mert a pártf őtitkái> felesége nemcsak aktív pártmunkás vo],t egész életében és nemcsak az Államvédelmi Hatóság levélellenőrző osztályát vezette évtizedeken át, hanem mondhatni egyetlen bizalmasa volt a zárkózott és nehezen barátkozó Kádárnak, akivel gyakran megbeszélt politikai kérdéseket és - mint a Kádárnéval készült két év előtti interjú-sorozatból /Magyarország/ kiderült - férje néha még tanácsait is kikérte. Hogy Kádár őszinte volt-e hozzá, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy Kádárné sok olyan titkot tudhatott, amit férje mással nem osztott meg. Érdekes véletlen, hogy Kádárné néhány héttel azután halt meg, hogy a Rajk-kihallgatás váratlanul előkerült jegyzőkönyve végképp lerántotta az álarcot a gerinctelen szovjetlakájról*