Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-15 / 10. szám
A nyugateurópai államok első ízben dolgoztak ki terveket arra, hogyan tudják közös erőfeszítéssel korlátok közé szorítani a szegény és nincstelen tömegek áramlását a kontinens keleti feléből nyugatra. Berlinben 28 ország képviselői megegyeztek abban, hogy egységesítik és megszigorítják az ellenőrzést a határokon, illetve összhangba hozzák a vízumkiadási gyakorlatot is. Leszögezték, hogy az utazási szabadságot nem kívánják korlátozni, ám e pillanatban nem valósítható meg Európában a szabad letelepedés gyakorlata. A legaggasztóbb a helyzet Németországban, ahol az év első kilenc hónapjában közel 170 ezer ember kért menedéket, szemben a tavaly egész évben letelepedésért folyamodott 143 ezer fővel. Az állandó menekültstátust idén csupán 9,081 főnél ismerték el. A többi - elvileg - kiutasítandó, ügy hónap mérlegét véve alapul, szeptemberben 10,688 jugoszláviai, 4,968 romániai, 2., 144 törökországi, 1,831 bulgáriai, 728 vietnami, 644 nigériai, 623 szovjet és 591 ,iráni menekült jelentkezett a német hatóságoknál és kért menedékjogot. Állandó letelepedésre 15-20 százaléknál többen nem számíthatnak. Az SZKP archívumának átvizsgálása közben adatok kerültek elő arról, hogy a szovjet párt az utolsó tíz évben összesen 24 millió dollárt juttatott a francia kommunista pártnak. A külföldi Lest vérpártok közül a második legnagyobb támogatást az Egyesült Államok kommunista pártja kapta, összesen 21.5 millió dollárral, míg a harmadik helyen a Finn Kommunista Párt állt 15.6 milliós dollár támogatással. A ''guruló rubelek" előteremtéséhez - mint azt egy másik megkerült kimutatásból tudjuk - a szovjet elvtársak igénybevették a csatlósországok pártjainak anyagi erejét is: mintegy évi adót vetettek ki "szövetségeseik" pártjaira. A nyugati világban működő kommunista mozgalmak támogatására minden hűbéres évente bizonyos összeget volt köteles befizetni a moszkvai pártkasszába, ahonnét aztán arányosan osztották szét a nyugati kommunisták között, akik ebből a pénzből folytatták bomlasztó tevékenységüket a szabad világ tönkretételére. Hogy ezek a milliók kidobott pénznek bizonyultak, az nem Moszkván múlt... Az Európai Közösség és Magyarország között befejeződtek a társult tagságról folyo tárgyalások. Az EK és a magyar kormány képviselői aláírták az erre vonatkozó megállapodást, mely még számos feltétel teljesítését kívánja meg ahhoz, hogy a csatlakozás ilyen formája létrejöhessen és még további feltételekhez köti a rendes tagság kérdését. De már í^y is nagy lépés történt abban az irányban, hogy Magyarország teljes jogú tagjává váljék egy gazdasági szuperhatalomnak, a Közös Piacnak. - Erről beszélt Habsburg Ottó,a Páneurópai Unió elnöke, az Európa Parlament tagja legutóbbi magyarországi útja alkalmával, amikor a tokaji borvidéket látogatta meg és találkozott a környék gazdasági életének vezető személyiségeivel. Habsburg Otxó még azt is elmondta, hogy az Európához történő magyar integráció az ország biztonsága szempontjából is igen fontos,mert most, a jugoszláviai krízis idején bizonyosodott be, mennyire képes tagjainak érdekeit képviselni az EK. Jugoszláviával kapcsolatosan még hangsúlyozta: ha a szerb tábornokok győznek, nem lesz béke Európának ezen a részén. Közös érdek, hogy Horvátország és Szlovénia elnyerjék függetlenségüket - fejezte be fejtegetését Habsburg Ottó. A bonni parlament elé került több szerződés, amit az egyesített Németország kormánya kötött Lengyelországgal, így az un. alapszerződés,mely arra hivatott, hogy új alapokra helyezze a két állam viszonyát és a határszerződés, ami a legkényesebb kérdést, az Odera-Neisse határ véglegesítését tartalmazza. A Bundestag, ha nem is egyhangúan, de nagy többséggel megszavazta a szerződéseket. A hatérszerződés ügyében ez egyáltalán nem ment simán, mert a~CDU/CSU soraiból húsz képviselő keményen ellenezte a ratifikálást,^ a német történelmi igényekről való lemondásként kárhoztatván a szerződést. Végül a szavazás eldöntötte a kérdést és a korábbi NDK-lengyel, illetve nyugatnémet-lengyel megállapodások szellemében az egyesült Németország és Lengyelország végleges határául a Bundestag elfogadta az Odera-Neisse határt. A lengyel kárpótlási igényekről nem intézkedik a szerződéscsomag.
