Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-15 / 10. szám
d kon /itt a törvény megszavazásának napjára, november 4-re céloz a német lap S.Gy. / a halottakra szokás emlékezni és nem bosszút állni, megjegyezvén még, hogy az eljárások során esetleg előforduló visszaélések nem az áldozatokat szolgálnák, hanem azokat sújtanák, akik most alul vannak." A Frankfurter Allgemeine nagytekintélyű újság, de aki ennyi badarságot összehordott benne, az Pulitzer-díjat érdemel... Véleményem szerint éppen a november 4-i szovjet orvtámadás áldozatainak emléke kötelezi a túlélőket arra, hogy a gyilkosokat - akik a vöröscsillagos tankok mögött visszaóvakodtak az országba megtorolni Október 23-at - felelősségrevonják, amit súlyos fogalomzavar bosszúállásnak nevezni. Az esetleges "viszszaélésektől" - a bírósági eljárás tévedéseitől - pedig kiket félt a német lap? Azokat, akik ma "politikailag alul vannak", tehát a volt kommunistákat, akik négy évtizedig ültek törvénytelenül a magyar nép nyakán és halmoztak törvénytelenséget törvénytelenségre lelkiismeretfurdalás nélkül? Ami pedig a lapnak azt a megjegyzését illeti, hogy mindez nem az áldozatokat szolgálja, szabadjon megkérdeznem, hogy vajon feltette-e már a lap azt a kérdést Wiesenthal mesternek, aki 45 évvel Auschwitz után is nácikrs vadászik: mi haszna szármázik abból a hajdani áldozatoknak?••• Ugyanilyen szemforgató módon gáncsoskodik a londoni Times is: azt állítja, hogy Közép-Európában most a gazdasági bajok feledtetésére próbálnak bűnbakokat keresni és holmi boszorkányüldözés feléledésére célozgat. Nyugaton most egyszerre divat lett a kommunista korszak felelőseinek "személyiségi jogairól" lamentálni, amelyeket úgye sérelem érne,ha netán bíróság előtt kellene felelniük tetteikért. Erre joggal kérdezhetné bárki: a Times vajon szót emelt-e 1946-ban a nürnbergi per és az ott folyó - a legtöbb vádlott esetében súlyosan törvénysértő - bűnbakkeresés ellen? Vagy most szóvá tette-e azt a boszorkányüldözést, ami az ukrán emigráns, Demjanjuk ellen folyik immár tizedik éve és a pert, amit már ötödik' éve húznak Izraelben, de melynek halálos ítéletét máig se merik végrehajtani, mert nincs elég bizonyíték a vádlott bűnösségére!: Demjanjuk személyiségi jogaiért tudtommal eddig még senki sem állt ki Nyugaton. A kettős mérték tipikus esete az a tudományosnak álcázott nemzetközi értekezlet is* amit a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete - ügyes időzítéssel - az elévülési törvény tárgyalása idején rendezett a visszamenőleges igazságszolgáltatásról. A tanácskozást kiértékelő közlemény szerint a visszamenőleges igazságszolgáltatás a jogtudománynak olyan sokat vitatott problémája, amivel minden diktatúra bukása után szembe kell néznie az új államhatalomnak. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: alkalmazzanak-e felelősségrevonást az előző rezsim vezető személyiségeivel szemben, vagy sem? Az MTA konferenciája itt - különös módon - az un. spanyol megoldást idézte követendő példaként, ami abban állt, hogy a nemzeti, keresztény tekintélyuralmat követő királyság fátyolt borított az előző 40 évre és amnesztiával mindenkinek megbocsátott. Ám az amnesztia nem vonatkozott terrorcselekményekre! Most nem kívánok részletekbe bocsátkozni arra vonatkozóan,hogy menynyivel kisebbek voltak a különbségek a Franco-rezsim és a monarchia között, mint a kommunista diktatúra és a demokrácia között, csupán arra szorítkozom, hogy megállapítsam: a konferencián résztvevők többsége - amint az várható volt - vitatta a visszamenőleges igazságszolgáltatás jogosságát. Kíváncsi lennék, hogy ezek a jogtudósok - ha akkor már éltek - megkérdőjelezték-e a nürnbergi per jogosságát és kiálltak-e pld. Keitel tábornok vagy Ribbentrop külügyminiszter, esetleg később Hess Rudolf szabadonbocsátása érdekében? De akkor se hallatta tiltakozását az MTA, amikor a Horthy-korszak és a jobboldal politikusainak utólagos felelősségrevonásában élte ki bosszúszomját 1945 után a Rákosi-banda. Az elévülési törvény sorsa - mint fentebb írtam volt - még igen bizonytalan. S e percben jött a hír: a Magyar Köztársaság elnöke nem írta alá a törvényt, hanem átadta azt döntésre az Alkotmánybíróságnak. Göncz Árpád is beállt hát a bűnpártolók sorába! Köti a paktum. Lám elmondhatjuk Adyval: Ez a hőkölő harcok népe! ... Nem rúg vissza,csak búsan átkoz s ki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz...
