Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-15 / 1. szám

- 9 -MÁRCIUS 15. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE

Nyilatkozata

A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 1978-ban történt megalakulása óta minden esztendőben március 15.-én,a Magyar Sajtó Napján felhívást bocsátott ki, melyben emlékeztetett a történelmi évfordulóra és a sajtó munkásait annak kapcsán érintő kötelezettségekre. Több mint tíz éven át idéztük a példát, amelyet a sajtószabadságot kivívó 48-as ifjak állítottak elénk és hangsúlyoztuk, hogy amíg Magyarországon nem áll helyre a sajtó szabadsága, a nemzet sötétségben,szellemi karanténben él és semmi reménye arra, hogy valaha viszszatérhet a demokratikus népek közösségébe.

A hetvenes évek végén még olyan véglegesnek tűnt a szovjet megszállás és a kommunista párt uralma, hogy el sem tudtuk képzelni, miképpen is lehetne a diktatúrában kiharcolni a sajtószabadságot, de a nyolcvanas években lassan világosodni kezdett a horizont. Egymásután jelentek meg a demokratikus ellenzék szamizdatjai, egyre többet mertek megírni az igazságból az újságok. S ahogy mind szabadabbá vált a sajtó, úgy lazultak a bilincsek is, míg végül a világpolitikai erőviszonyok megváltozása, a Szovjetunió meggyöngülése következtében megnyílt az út a demokrácia felé Magyarországon is.

Drámai gyorsasággal követték egymást az események,míg a többpártrendszerű választások lezajlása után a sajtószabadság is kiteljesedett hazánkban. Mindent meg lehet írni korlátozás nélkül, amit csak örömmel lehet üdvözölni, mert a demokrácia teljes megvalósulásának ez a záloga.

Vannak azonban jelenségek otthon, amelyeknek nem tudunk örülni. A sajtó munkásai közül sokan összetévesztik a szabadságot a szabadossággal s nemcsak élnek,de visszaélnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a cenzúra megszűnése nyújtott számukra. A hazai sajtóban kezd általánossá válni az alpári hang, a durva személyeskedés, a pongyola stílus és a magyartalan nyelvezet. A magyar sajtó nemes hagyományaihoz méltatlan ízlésromboló^kiadványok és a pornográf irodalom termékei öntik el az újságárusok polcait, míg az értékes lapok, folyóiratok anyagi gondokkal küzdenek és a kormánynak, meg a kereszténydemokratáknak még ma sincs semmiféle sajtójuk. Visszataszító az a marakodás, amit külföldi tőkések folytatnak a magyar újságok megszerzéséért s elszomorító^az a megalázkodás, ahogy a lapok a puszta létük érdekében kénytelenek feladni önállóságukat. Miképpen elszomorító az is, hogy a magyar olvasóközönség nem tudja eltartani a számára készülő lapokat és azok újságíróit.

De a hazai sajtóval szemben legfőbb kifogásunk, hogy még mindig nem tisztult meg a pártállamot évtizedeken át kiszolgált kommunista bértollnokok nagyrészétől és mindmáig számos olyan újságírónak ad publikálási lehetőséget,akiket mérhetetlen felelősség terhel a bukott rendszer intézményesített népbutításáért.

Amíg ezek a jelenségek léteznek, aligha tudunk fenntartás nélkül örülni a hazai változásoknak és úgy érezzük, hogy a sajtószabadság otthon csak akkor válik teljessé,ha a sajtó képes lesz megtisztítani magát ezektől a hibáktól és ellentmondásoktól, de nem utolsósorban a régi rendből magukat átmentett köpönyegforgatóktól.

Stirling György elnök