Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-15 / 8. szám
- H-az előző oldalon bejeződött elmefuttatásnoz szükségesnek tartom még azt is hozzáfűzni, hogy amikor a magyar társadalom múltbéli ötös tagozódására utaltam volt, nem tértem ki külön azokra, az:in rossz káderanyaguk vagy politikai büntetett előéletük miatt örökké a homlokukon viselték a stigmát és habár az utóbbi években javult a helyzetük s élni már hagyták őket, mindig egy láthatatlan faiba ütköatek és bizonyos szinten túl nem emelkedhettek a társadalmi ranglétrán, izek a megbélyegzettek mindvégig a társadalom perifériáin éltek és ha netán részesültek is a pertörlés vagy a rehabilitáció kegyében /hacsak nem voltak párttagok/ másokkal egyenlő esélyekkel soha nem rendelkezhettek, ügy életen át viselnick kellett "ifjúkori botlásuk" politikai következményeit és másodrendű állampolgárként kellett bűnhődniük azért, hogy valaha egyszer szembeszálltak, a kommunistákkal, Mert a párt nem felejtett és sohasem bocsátott meg. izek a proscribáltak a kommunista elit és annak segédcsapatait magábafoglaló első két csoporton kívül a magyar társadalom minden rétegében fellelhetők voltak. Sorsuk nem volt irigylésreméltó /legtöbbjüknek nem maradt más választása, mint az emigrálás/ és most sem az. Különös módónba demokratikus magyarországon is a mellőzés jutott osztályrészükül és az új elit aligalig fogadja be őket, kárpótlásukért pedig egyáltalán nem töri magát.üz az idegenkedés nyilván ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, ami miatt 1945 után az akkori új rezsim hidegre tette a németellenes polgári /nemzeti/ ellenállás resztvevőit: egy totális rendszer nem tud bízni azokban, akik az előző diktatúrával szembementek, mert feltételezhető, hogy az újabb elnyomás ellen is lázadni fognak, a renitens elemen: kényelmetlenek azok számára, akik nem igaz úton járnak és nem tiszta szándékok vezetik tetteiket. Vajon ezek a lélektani okai annak, hogy a mai új elit urai - akin: közt sok a volt kollaboráns és gerinctelen meghunyászkodó - most, any - nyira idegenkednek a hajdani megbélyegzettektől /és a politikai emigrációtól is/l-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------az OLVASÓHOZ! Amikor 14 évvel ezelőtt, a szabad magyar sajtó napján, 1977. március 15- én megjelent a .Független Magyar Hírszolgálat első száma, az a cél vezetett, hogy némileg pótoljam a Szabad Surópa akkor megszűnt bulletinjének hiányát és hozzájáruljak az emigráció jobb tájékoztatásához..Az akkori viszonyok melleti csak nagyon kevés nyugati magyar jutott hazai újságokhoz és az emigrációs lapok egy része sem kapott kielégítő információkat az otthoni helyzetről. Azért inaitottam a most tizenötödik évfolyamában járó hírszolgálatot, hogy friss és hiteles hírekkel lássam el az emigrációs újságokat s ugyanakkor havonta a legfontosabb hazai eseményekről szóló ösaiefoglalót adjak az érdeklődők kezébe.^ az FMH hamar elterjedt, jelenleg már öt kontinensen vannak előfizetői és híreit közel húsz emigrációs lap veszi át. - Az utolsó években azonban nagyot fordult a világ kereke és a megváltozott körülmények közt nincs szükség az PMH hírközvetítő szerepére. Aki nyugaton magyaroszági hírek iránt érdeklődik, tucatszám rendelheti me^ a hazai lapokat és a legtöbb nyugati magyar újság saját tudósítójától kapja az otthoni beszámolókat. azok számára se mondanak újat az PMH hírei, akik otthonról rendelik meg a Hírszolgálatot - és számuk örvendetes módon egyre nő -, mert aki frissen olvassa a hazai sajtót, a havi összefoglaló annak számára csak ismétlést jeleni. Mindez felveti a kérdést /ami más nyugati magyar lapoknál is felmerül/: hogyan tovább? Érdemes-e egyáltalán továbbra is kiadni a régi Hírszolgálatot vagy szüntesse be megjelenését? Feltétlenül szükség van az PMH eredeti céljainak^újragondolására: ha nem képes alkalmazkodni a helyzethez és nem tud új profilt kialakítani, nincs tovább létjogosultsága. Bízom benne, hogy szerepköre még nem szűnt meg egészen, csak átalakul. Mint az emigrációs vélemények szabad fóruma az otthoni politikai események kommentálásával például adhat újat, de enhez az Olvasó segítsége is kell. Hálás lennék,ha az PMH régi olvasói, előfizetői és pártfogói megtisztelnének tanácsaikkal, véleményükkel és közösen alakítanánk ki az PMH új arcát. Döntsön a közvélemény az PMH további sorsáról! Várom leveleiket! A szerkesztő.
