Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-15 / 7. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 Megjelenik minden hó 15-én 1991. szeptember 15. ZV. évfolyam 7. sz. Augusztusi sajtószemle A Katolikus Magyarok Vasárnapja április 28-i számában rövid tudósítás jelent meg egy felszólalásról, mely a magyar Parlament tavaszi ülésszakának április 15-i ülésén hangzott el,hazánk 4-6 év előtti "felszabadulásával" kapcsolatban. Olvassuk, hogy az ezt követően tett indítványra a magyar országgyűlés tagjai egyperces néma felállással emlékeztek 1945-re, az akkori eseményekre.Történt pedig mindez - ismétlem - 1991* április 15- én, a valóságos felszabadulás napjaiban. A közlemény megdöbbentett! Annál is inkább, mert a javaslat beterjesztője, aki előzőleg mintegy tíz percen át beszélt az évfordulóról, Magyarország 46 év előtti felszabadulásáról (így, idézőjel nélkül), régi ismerős, akivel kapcsolatom még 1944-re, a németellenes nemzeti ellenállás idejére nyúlik vissza. Zimányi Tibor képviselő ma a Recski Szövetség főtitkára és kiváló munkát végez a recski borzalmak feltárásában, a sérelmek orvoslásában, ugyanakkor azon igyekszik, hogy a pártállam uralma alatt a szovjet érdekeket szolgáló hajdani kommunista partizánmozgalom mögött teljesen háttérbe szorított, sőt agyonhallgatott magyar nemzeti vonalú polgári, katonai és egyházi ellenállásnak (mely éppúgy volt szovjetellenes, mint németelle-. nes) visszaadja történelmi hitelét. Miután átéltem az 1944/45-ös szovjet inváziót - amelyet Mindszenty hercegprímás beszédeiben oly gyakran hasonlított a tatárdúláshoz és a törökdúláshoz -, soha nem voltam képes másképp leírni az évtizedeken át annyit szajkózott hazug szót, hogy "felszabadulás", csak idézőjelben. Ezzel is jelezve,hogy nem hiszek ennek a kommunisták által kitalált szónak értelmében, mivel - ismervén az akkor történteket - tudom,, hogy az nem más, mint eredeti jelentésének megcsúfolása, meghamisítása. Es ez méginkább megerősödött bennem 1956. november 4. után, amikor a szovjet hadsereg másodszor is "felszabadított" bennünket, azáltal, hogy megmentette Magyarországon az imperialisták és bérenceik által veszélyeztetett szocializmust... Ezért álltam értetlenül a magyar parlamentben történtek előtt,hiszen azokra egy szabad hazában került sor, ahol már nem volt kötelező megünnepelni a "felszabadulást", amelyről azóta nemcsak az derült ki, hogy hazugság, mert általa csöbörből vödörbe jutott a magyar nép, de bebizonyosodott, hogy még az oroszok se szánták annak, hiszen a magyarországi hadműveleteket - ellentétben a lengyelországi vagy csehszlovákiai hadjárattal - nem felszabadításnak, hanem megszállásnak, elfoglalásnak nevezték. Hogy az 1944. március 19-én csellel-erőszakkal végrehajtott és hazánkat szuverenitásától megfosztó német megszállás alól a szovjet csapatok akarva-nemakarva "felszabadítottak" bennünket, nos az tény, de milyen "felszabadítás" az, amit egy nép porig alázása, családi otthonok feldúlása és kifosztása, asszonyok és leányok megbecstelenítése, Apor püspök és más egyházi férfiak legyilkolása, békés polgárok, fiatalok és nők Szibériába hurcolása, erőszakosságok és atrocitások végtelen sora kisér? És hogy a "felszabadítás" így fog lezajlani, hogy ez vár az országra, azt attól a perctől kezdve tudtuk, hogy az első szovjet katona 1944. őszén átlépte a Kárpátok gerincét: sokan azt hitték, náci-nyilas propaganda az egész s aztán rádöbbentek, hogy a valóság még a híreknél is rosszabb.
