Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-15 / 5. szám
- 3 -összefügg: nem véletlen, hogy sokan az 19^5 utáni ügyek miatt perbefogott "összeesküvők” közül már az 19^5 előtti németellenes időkből ismerték egymást és már akkor létezett köztük kapcsolat. Az egyik idegen megszállóval való szembeszegülést követte a másik, a "felszabadítást" hazudó megszálló elleni küzdelem*, sokak számára a '45 utáni konspiráció egyenes folytatása volt az ezt megelőző idők konspirációjának. (Teljesen logikus, hogy Rákosiék minden vonalon mellőzték a németellenes ellenállókat és gyanakodva figyelték őket, hiszen tudták - és ezt a véleményüket nem is titkolták -,hogy akiben volt bátorság szembemenni az egyik megszállóval, az a másik előtt se hunyászkodik meg.) Mert tévedés ne essék: itt a németellenes nemzeti ellenállás résztvevőire gondolok, akik többségükben antikommunisták is voltak és nem a szovjet zsoldban álló vörös partizánokra. És az nagy különbség! Két legutóbbi olvasmányom indítptt fentiek papírra vetésére. Az első Gosztonyi Péternek Háy Gyula 56-os működését méltató Írása, a másik egy rövid hír, mely a Nagy Imre-per egyik volt vádlottjáról, Vásárhelyi Miklósról szól, aki ma otthon rendkívül aktív mindenféle ügyben, aminek köze van 56-hoz. Vásárhelyi ma legalább olyan demokrata, mint pályatársa, a koreai háború amerikai baktériumfegyvereiről kitalált rágalom harsány terjesztője, Méray Tibor. S lám, mit olvasok most az egyik hazai lapban: 194Ö- ban Vásárhelyi Miklós volt az, aki legfelsőbb pártköröktől azt a megbízatást kapta, hogy szerkesszen Fehér könyvet az un. MAORT-perről. Igen benfentesnek kellett lenni annak az újságírónak, aki a Fordulat évében Rákosiéktól ilyen bizalmi feladatot kapott. És a propagandairat a párt megelégedésére el is készült, hogy milyen szellemben, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.(A MAORT-perről csak annyit, hogy egyike volt a legsötétebb bolsi koncepciós pereknek, amelyben teljesen alaptalanul ítéltek el kiváló szakembereket,csupán azért,hogy ártsanak az amerikai imperialistáknak és elkonfiskálhassák tőlük a zalai olajkutakat. Aki ilyen ügy szolgálatába volt képes állítani a tollát, arról mindenki gusztusa szerint alkothat véleményt. És amiről még nem tudunk, mert a feledés fátyla borul rá...) En nem haragszom Vásárhelyi Miklósra, csak véletlenül adódott az ő példája, egy a sokszáz vagy sokezer damaszkuszi úton demokratává alakult hajdani kommunista közül,aki most hangadó otthon. Nem is célom a múltban vájkálni, hogy lejárassam őket: mindenki sajátmaga kell szembenézzen a vétkeivel és rendezze a lelkiismeretével viselt dolgait, ahogy tudja. De Vásárhelyi Miklós nem az egyetlen közszereplő ma, aki ilyen múlttal 56 kisajátításán buzgólkodik. És ez aggasztó. Mert ha kihalnak Ötvenhat igazi szereplői, az új generációk már abban a tudatban fognak felnőni, hogy a forradalom végső fokon reformkommunisták mozgalma volt. Ez pedig történelemhamisítás lenne. Végezetül hadd szögezzem le: mindenki egyetért abban, hogy nemzeti összefogás nélkül a magyar nép nem tud kimászni abból a gödörből, melybe az állampárti uralom taszította, ezért keresztényi szellemben megbocsáthatunk mindenkinek, aki a múltban vétkezett. De azt senki se kívánhatja tőlünk, hogy el is felejtsük a történteket és úgy bízzunk bennünk, mint azokban, akik_mindvégig a helyes utat járták. Es azt se kívánja senki,hogy rájuk bízzuk ötvenhatot, a forradalom szellemi örökségét. Mert az drágább kincs számunkra. Már nincs túl távol forradalmi szabadságharcunk 35» évfordulója és nem árt, ha mindezt jóelőre megfogalmazzuk, ötvenhat nevének és emlékének tisztasága érdekében. x r Az MTI jelentése szerint junius 16-án a záhony-csapi határállomáson elhagyta Magyarországot az utolsó szovjet katonavonat. Az eredetileg megállapított junius 30-i határidőhöz képest két héttel korábban befejezett szovjet csapatkivonás a magyar vasutasok áldozatos munkáját dicséri, amellyel a polgári közlekedés zavartalan fenntartása mellett meg tudták oldani a szovjet csapatok és hadianyag elszállítását.Viktor Silov altábornagy, a csapatkivonást irányító katonai parancsnokság vezetője kíséretével június 19-én hagyta el Magyarországot, hogy Moszkvában személyesen tegyen jelentést a Szovjetunió védelmi miniszterének.
