Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-15 / 4. szám

A WASHINGTON TIMES .jelentése szerint Romániában az antiszemitizmus feltárnadásának jelei tapasztalhatok. Noha a 23 milliós országban csupán 1? ezer zsidó él, a hangulat elsősorban azért zsidóellenes, mert - akár a többi középeurópai államban - a román kommunista vezetést számarányukon felül uralták a zsidók s ezért a nép őket teszi felelőssé a 45,év alatt történtekért. A TIMES jelentése hírt ad több zsidó temető feldúlásáról és zsinagógák ellen elkövetett merényletekről. - Romániában a második^világháború előtt több mint 800 ezer zsidó élt, akik közül 425 ezer élte túl az üldözéseket. Az elmúlt évtizedekben ezek többsége kivándorolt Izraelbe és más nyugati országokba.

Lech Walesa lengyel köztársasági elnök május végén Izraelbe látogatott, ahol beszédet mondott a jeruzsálemi Khessetben, az izraeli parlamentben.

A beszédben Walesa bocsánatot kért a zsidó néptől a második világháború alatt Lengyelországban történtekért és hangsúlyozta, hogy hazája ezeréves történelme alatt mindig egyetértés volt a lengyelek és zsidók között. Az izraeli sajtó ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy Walesa - aki egyébként az első lengyel államfő, aki Izraelbe látogatott - a tavalyi választási kampány alatt több olyan kijelentést tett, aminek antiszemita kicsengése volt. Ezekért Walesa már előbb megkövette Izraelt, melynek népe -úgymondazért is sokra értékeli ezeket a gesz tusokat,mert a jelenlegi miniszterelnök Jitzak Shamir és elődje, Simon Peres egyaránt Lengyelországban született. - A lengyel zsidók száma, 1945 előtt 3»5 millió volt, most ötezren élnek a 40 milliós Lengyelországban.

Hosszú tudósításokban számolnak be a magyar lapok Antall József miniszterelnök május közepén lebonyolított izraeli útjáról. A magyar küldöttséget Shamir kormányfő fogadta a repülőtéren. Este díszvacsora volt a vendégek tiszteletére, melyen mindkét miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. A második nap politikai és gazdasági tárgyalásokkal telt el, melyeknek befejezésekor több államközi egyezményt írtak alá a kormányfők. Délben Chaim Herzog államelnök adott ebédet Antall József tiszteletére.

Kádár Béla magyar külgazdasági miniszter kilencnapos látogatást tett az Egyesült Államokban és Chicago, Detroit, Cleveland s végül Washington üzleti köreivel folytatott megbeszéléseket. A washingtoni nagykövetségen tartott sajtóértekezleten Kádár Béla kifejtette azt a véleményét, hogy 1993-tól erőteljes javulás mutatkozik majd a magyar gazdasági életben,

"csak addig kell kibírni...” - tette hozzá. A piacgazdaságba való átmenet a vártnál is jobban halad és hivatkozott a külföldi befektetések,valamint a vegyes vállalatok számának ugrásszerűi emelkedésére. Úgy vélte, Magyarországnak úttörő szerep jutott e téren Közép-Európában és így fejezte bet "1956 óta újabb történelmi küldetésünk, hogy elsőnek mutathassunk fel sikereket a piacgazdaságra való áttérésben." Kádár Béla Washingtonból New Yorkba utazott, ahol szintén üzletemberekkel tárgyalt, majd hazarepült.

A vasárnap tartott horvátországi népszavazás óriási többséggel az ország függetlensége mellett döntött. Szlovénia után - melynek népe múlt év decemberében szavazott a jugoszláv államszövetségből való kilépésre - Horvátország a második tagköztársaság, amely önállóságot kíván. Franjo Tudjman,a Horvát Köztársaság elnöke a szavazás után ki jelentette: ezzel megpecsételődött Jugoszlávia sorsa és mint nemzet megszűnt létezni. (Jugoszlávia soha nem is volt nemzeti^állam, aminthogy jugoszláv nép se létezett sohasem: hat különböző nyelvű, vallású, kultúrájú és történelmű népből mesterségesen összeállított államalakulat sorsa nem is lehet más, mint a széthullás. A két világháború között a királyság, a második világháború után pedig Tito diktatúrája tartotta össze, de Tito halála óta egyetlen erős egyéniség se akadt, aki vezetésre termett volna.) A horvátországi népszavazásban a közel négymilliónyi szavazásra jogosult 80 százaléka részt vett és ezeknek 94 százaléka voksolt a függetlenség mellett. A köztársaság kb, százezer főnyi etnik szerb lakossága egységesen bojkottálta a népszavazást.