Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-15 / 2. szám
'mh Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 1991. április 15. Megjelenik minden hó 15-én xv. évf. 2. szám Márciusi sajtószemle Szeretnék végre tisztán látni: valójában mi történt az utolsó évben Magyarországon? Rendszerváltozás vagy kormányváltás? Valóban eltünt-e a kommunizmus a történelem süllyesztőjében és lezárult egy sötét korszak, vagy csak új emberek kerültek a vezetésbe, megcserélődött a hatalmi elit, amelynek tagjai - némi módosításokkal és reformokkal - ott folytatják,ahol az előző rendszer urai abbahagyták? Gyakran van olyan érzésem, hogy csak az utóbbi történt. Ezt alátámasztja, hogy az új vezetésből sokan nem törekszenek arra, hogy minden lehető alkalommal elhatárolják magukat a régi rendszertől, hanem szinte arra ügyelnek, ho^y fenntartsák a jogfolytonosság látszatát. Ahelyett hogy gyökeresen szakítanának mindennel, ami Magyarországon az utóbbi négy évtizedben történt, toldozni-foldozni próbálják a meglévő rosszat. Amikor múlt év elején felgyorsultak otthon az események és a demokratikus átalakulás már megállíthatatlannak tűnt, általános volt a vélemény, hogy forradalom zajlik le hazánkban. Vértelen forradalom. Amit csak az különböztet meg Ötvenhattól, hogy nem követel véráldozatot a nemzettől. Azóta látnunk kell, hogy a forradalmi lendület lelassult, az eszmék aprópénzre váltódtak és elsikkadt a mindenkori forradalmak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy radikálisan leszámolnak a múlttal. Ez csak amolyan tessék-lássék forradalom (volt), számos engedménnyel, kompromisszummal és kisajtóval. Az embernek néha az az érzése,^hogy ez se más, mint a reformkommunisták által 1968. óta többször is megkísérelt újítás, amelynek az volt a célja, hogy a legkirívóbb hibák kijavításával életképesebbé tegye a rendszert és átmentse azt, meg embereit a jövőre.S hogy ez többé-kevésbé sikerült is eddig, azt az mutatja, hogy a mostani átalakulásban a nem-kommunisták mellett számos volt kommunista is közreműködik. Azoktól pedig nem várhatunk mást, mint a forradalom lefékezését, elszabotálását és eredménytelenségének hangsúlyozását, hogy a "a minél rosszabb, (számukra) annál jobb" elv alapján mondhassák: csődöt mondott a demokrácia, hiszen a nép ennél még a Kádár-szocializmus éveiben is jobban élt. Hogy ez így megtörténhet és nincs aki szétcsapjon közöttük,hogy rájuk olvassa a demagógiát, az a forradalom gyengesége és vezetőinek hibája. Sgy forradalom pedig nem lehet gyenge - még akkor se, ha kínosan ügyel a törvényességre és a demokrácia játékszabályaira -, mert az felbátorítja az ellenségeit, a régi rend embereit. Erélyt kell mutatnia, ^különben soha nem lesz képes megszilárdítani hatalmát. A baj az, hogy az új vezetők anynyira irtóznak a bukott diktatúra túlkapásaitól és elkövetett törvénysértéseitől, hogy most átesnek a ló másik oldalára: a demokratikus gondolkodást összetévesztik az ártalmas engedékenységgel. Hogy erre csak egyetlen példát mondjak: a mai napig se vontak felelősségre senkit azok közül, akik közvetlenül vétkesek népünk négy évtizedes tragédiájában. És ez nemcsak Magyarországon^van így. Romániában kivégezték a diktál tort és cinkosait biróság elé állítják, Bulgáriában most folyik Todor Zsivkov pere, a kommunista német állam fejét, Honeckert pedig vizsgálati fog-, ságben tartják, amíg fel nem derítik minden bűnét. De Lengyelországban és Csehszlovákiában éppúgy késlekednek és haboznak, mint nálunk. És ezekben az országokban is számos kritika éri emiatt a kormányt. Épp a minap került kezembe a NASE SNAHY (A mi igyekezetünk) cimű szlo-
