Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-15 / 1. szám

akiknek negyven évig hazudtak, nem képesek máról-holnapra hinni. De enélkül nem megy. Gyakran mondom, hogy nem a 21 milliárdos adósság visszafizetése az igazi gond, hanem az, hogy a magyar társadalomból hiányzik a morális tartás. Erkölcsileg is újjá kell építeni az országot s ehhez olyan emberek kellenek, akik tudnak hinni.

Bekapcsolódik a beszélgetésbe a nagykövet is: - Célunk az, hogy a magyarok tudjanak arról: van ez a követség. Ahhoz kevesen vagyunk, hogy minden magyarhoz elmenjünk, de most ki akarunk adni egy havi tájékoztatót,ami arról szólna, mi történt a követségen, kik jártak itt, mit csináltunk? Ezt egyébként a feleségem fogja szerkeszteni, aki sokat dolgozik a kapcsolatok kibővítéséért. El kell még mondanom, ha elmegyek valahová magyarokhoz, előzőleg felhívom az itteni képviselőt,hogy nincs-e valami üzenet, amikor pedig odaérkezem, ott beszélek a polgármesterrel és a helyi képviselőkkel.Ha meg visszaérkeztem, újra felhívom a washingtoni képviselőt és tájékoztatom az eseményekről. Tehát a magyar-magyar kapcsolatok mellett a magyar-amerikai kapcsolatokat is ápoljuk, ami azelőtt soha nem történt meg.

Zwack Péter rendkívül szuggesztíven beszél és minden szavából érezni: hivatásnak tekinti a munkáját, amelynek fókuszában az egymáshoz való közeledés áll. - Az itteni magyarság negyvenegyééhány évi§_ elzárkózott a követségtől - mondja a nagykövet - és sokakban még ma is működnek ezek a beidegződések. Elsősorban azért, mert nem tudják, mi történik itt. Az emigránsoknak érezniök kell,hogy mi értük vagyunk, hogy ez az ő követségük.Az együttműködés anyagi téren is fontos és hasznos lehetne. Ezen a vonalon is sokat segíthetne az emigráció a hazaiaknak. Itt Amerikában alakult a THE FRIENDS OF HUNGARY FOUNDATION, ami főképp itteni anyagi forrásokra épít. Otthon működik a Nemzeti Alapítvány, hasonló célok érdekében és a két alapítvány között jó az együttműködés. Mindkettő a hazai kibontakozást kívánja támogatni.- Itt példát vehetnénk a lengyelektől - jegyzem meg.- Valóban, hiszen az amerikai lengyelek tartották el Lengyelországot.A Polish-American Congress, amelynek egymillió tagja van,rengeteg pénzt tudott összegyűjteni és hazaküldeni. És igen sok pénzt kapnak a kormánytól, elsősorban azért, mert egységesek. Ezzel tudnak bizalmat ébreszteni maguk iránt és nagyon fontos lenne ez a magyar emigráció számára is. Az amerikaiak nagyra értékelik a stabilitást és ha nem széthúzást, hanem egységet látnának a magyar emigrációnál is, sokkal több pénzre számíthatnánk az adminisztrációtól. Amiből például hatásosan lehetne lobbyzni is. Kívánatos lenne, ha az emigráció megértené,hogy a magyar ügyért csak együtt lehet dolgozni. Mi mindenkivel, minden szervezettel felvesszük a kapcsolatot, akiben erre hajlandóság van. Össze kell hívni az egyesületek vezetőit és megbeszélni, mit tudunk tenni ennek érdekében. Le kell küzdeni az egymás iránti bizalmatlanságot és azt a bizalmatlanságot is, ami még a követség ellen él egyesekben - fejtegeti a nagykövet és szavait alighanem érdemes megszívlelni.

Ismét Forrai Kristóf első titkár veszi át a szót: - Az Antall-kormány a lehetőségeihez képest mindent elkövet, hogy ápolja a kapcsolatokat az emigrációval. Amikor a miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter itt jártak Amerikában, szinte aránytalanul sok időt fordítottak arra, hogy magyarok között legyenek. Mert meg kell érteni, hogy más feladataik is voltak itt. Viszont most el kell mondanom, hogy a közeljövőben két látogatóra is számíthat az emigráció, akik elsősorban azért jönnek, hogy magyarokkal találkozzanak. Az első Kónya Imre országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata fórum parlamenti frakcióvezetője, a párt egyik hangadója, aki március 11-én érkezik többhetes körútra Amerikába és Kanadába. Minél több magyar közösséget szeretne fölkeresni és azoknak - így természetesen Washingtonban is - előadást tartani. A második vendég Komlós Attila, a Magyarok Világszövetsége új főtitkára lesz.Őt május elején várunk. Mindkét látogatás igen fontos, mert az amerikai magyarság tájékoztatását szolgálja és azt, hogy az emigráció és az otthoniak közelebbkerüljenek egymáshoz.

A titkárnő új vendég,érkezését jelzi.be kell fejeznünk a beszélgetést.Megköszönve az interjút,búcsúzunk.S azzal a meggyőződéssel lépünk ki a követségről,hogy hasznos volt ez a találkozás és közelebbvitt bennünket a közös célok eléréséhez.Nem kétséges,hogy ez a két diplomata hisz abban,amit csinál és őszinte segíteniakarás vezeti őket;amit' méltányolni és támogatni kell.