Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-15 / 4. szám
Független Magyar Hírszolgá INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1990. .június 15. Megjelenik minden hó 15-én XIV. évf. J*. SZ. Magyarországi sajtószemle MÁJUS / j Egyik kedves olvasóm jóvoltából a napokban hozzájutottam a Magyar Újságírók Országos Szövetsége egy pár héttel ezelőtt kiadott ^nyilatkozatához. Az illető, aki megküldte, azt fűzte hozzá, hogy figyelemmel kiséri cikkeimet, amelyekben már több egymásután következő héten foglalkoztam a múlt rendszer hazai közszereplőinek elszámoltatásával, pontosabban egy igazolási eljárás szükségességével. Úgy érzi - Írja -, hogy ez a MUOSZ-nyilatkozat, amely nemrég jelent meg, érdekelni fog, hisz’ a témába vág s épp ezért, talán érdemes lenne pár sort szentelni neki. Mindenesetre elküldi. Hát ezt jól tette! Mert bizony kár lett volna átsiklani fölötte és szó nélkül hagyni ezt a..., ezt a nem is tijdom,minek nevezzem visi-vasi nyilatkozatot. Használhattam volna a ''felháborító” jelzőt, de ettől elálltam, mert ezzel ^akaratlanul is a nyilatkozat súlyát növelném. Azt pedig ez a lényeget elkenő, mellébeszélő, szemforgatóan álszent dokumentum nem érdemli meg. Mégis foglalkoznom kell vele, mert egyrészt annyira jellemző azoknak a mentalitására, akik négy évtizedig üvöltöttek együtt a farkasokkal és most egymást tapossák a damaszkuszi úton, másrészt sokakat megtéveszthet a magabiztos hang. Aztjnondja a nyilatkozat, hogy a MUOSZ elnökségét aggodalommal töltik el a különböző pártok képviselőinek félreérthetetlen és ismételt célzásai a sajtóban végrehajtandó tisztogatásokra s elbocsátásokra."A MUOSZ - olvassuk - fölemeli szavát a pusztán politikai meggyőződés miatti esetleges boszorkányüldözések ellen és fenntartja magánk a kollektív tiltakozás jogát is. Nem lenne szerencsés, ha a választási harcban tekintélyt szerzett magyar sajtó maga is nemtelen pártharcok színterévé válna." , ^ Itt megállók egy percre, nemcsak azért, hogy megjegyezzem: ide "válnék” kívánkozott volna,^ mivel tudvalévőleg a "válik" ikes ige (dehát én tanítsam magyarul az Ujságírószövetséget - tengerentúlról?...), hanem azért is, hogy megvárjam hirtelen felszökött vérnyomásom csillapodását. Hallatlan vakmerő^ ség kell ahhoz,hogy az a testület, ami negyvenvalahány éven át készségesen kiszolgálta a rendszert - először Rákosit, aztán Kádárt -, irányította a magyar sajtó gleichschaltolását s ezáltal közreműködött a magyar kultúra eliszaposításában, most "boszorkányüldözést" merjen emlegetni és a felelősök keresése ellen tiltakozzék. — A magyar sajtó tekintélyét pedig hagyjuk: azt úgy lejáratták négy évtized alatt elsősorban éppen azok, akik a MUOSZ hangadói voltak, hogy arról jobb lesz mélyen hallgatni. Hogy most az eddig mellőzött újságírók valamit visszaszereztek a régi reputációból? De miképp aránylik pár hónap a négy évtizedhez? Ami pedig a "nemtelen pártharcokra" való utalást illeti: ha egyes pártok részéről szükségesnek tartják a "tisztogatást",és némely szerecsenmosdatók esetleg ellenzik azt, az még nem "pártharc". És mégkevésbé "nemtelen". Ez a jelző sokkal inkább illett azokra az eszközökre és módszerekre, amelyek a magyar sajtóberkekben a kommunizmus alatt meghonosodtak s amelyek fölött a MUOSZ mindig tapintatosan szemethúnyt. Épp most jut eszébe tiltakozni?... De a java még hátra van! Mert a nyilatkozat a továbbiakban kifejti,hogy a tisztogatásokra vonatkozó vélemények letűnt idők rossz szellemét idézik (!) és egyáltalán nem illenek a demokrácia felé haladó társadalomban megkívánt toleranciához.e kioktatás azoknak szól, akik netán azt keresik, kiket,mikor és milyen ürüggyel "nyírt ki" a MUOSZ, hány újságírót zárt ki a szövetség-
