Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-15 / 2. szám
Március idusa Budapesten Ú.i tavaszi seregszemle... "Főpróba volt ez az idei március idusa: főpróbája annak, hogy a monolitikus hatalomgyakorlás idejével szakítani akaró nemzet és minden rendűrangú vezető je^megvalósíthatja-e a többek együttműködését, egymás megbecsülését, a több úton egy célra törekvést. E napon erőt gyújtott a nemzet a közös cél elérésére..." - A Magyar Nemzet március 16-i számából, az ünnepi beszámoló bevezetéséből idéztem ezt a pár sort, hogy érzékeltessem a légkört, amelyben az idei márciust fogadta az ország. A lap március 15-i fejléce a Magyarországon 1956 óta betiltott kettőskeresztes Kossuth-címerrel köszöntötte az ünnepet, s lejjebb ismerteti az Országgyűlés előző napi ünnepi ülését, amelyen Szűrös Mátyás, a parlament elnöke mondott nagyhatású beszédet. A március 16-i szám vastagbetűs szalagcíme így szól: "A márciusi eszmék élnek és élni fognak a holnapi Magyarországon!" Ezt követi a két budapesti ünnepségről szóló részletes beszámoló: az elsőt a párt és a Hazafias Népfront rendezte a Múzeum-kertben, ahol körülbelül 30 ezren hallgatták Huszár István, Nyers Rezső, valamint a Szociáldemokrata párt részéről Ruttner György és a Kisgazdapárt részéről Vörös Vince beszédeit. A független szervezetek által meghirdetett nagygyűlésre a déli harangszókor a Március 15 téren, a Petőfiszobornál gyülekezett a tömeg, amelynek létszámát 80 ezerre becsülték. (Később, a felvonulás során ez százezerre nőtt!) A Himnusz és két beszéd elhangzása után a menet a Szabadság térre vonult, ahol jelképesen lefoglalták a televíziót és felolvasták a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. A demonstráció következő állomása a Kossuth tér volt (az erre vonatkozó gyülekezési tilalmat, amit pár napja hozott a kormány, az ünnep előtt nagysietve feloldották), ahol többek közt Orbán Viktor, a FIDESZ képviselője beszélt és - idézem a Magyar Nemzetet - "kétségét hangoztatta a hatalom őszinteségét illetően, s ezzel indokolta, hogy a Fiatal Oemokraták Szövetsége nem volt hajlandó közösen ünnepelni." A másik szónok, Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kijelentette: "Békés átmenetet akarunk, nem újabb nemzeti katasztrófát! Félmegoldásokkal azonban nem érhetjük be." A tömeg félperces némasággal és meghajtott nemzeti zászlókkal emlékezett meg azokról, akik 1956. október 25-én vesztették életüket a parlamenti vérengzésnél. Az ünnepség a Bem-szobornál folytatódott, ahol a Kisgazdapárt és a Politikai Foglyok Szövetségének képviselői beszéltek, majd felolvasták a lengyel Szolidaritás, az Észt népfront, az Ukrajnai Demokratikus Unió és a csehszlovák Charta 77 üdvözlő sorait. A rengeteg nemzetiszínü zászló között (vöröset egyet se lehetett látni) feltűntek piros-fehér lengyel zászlók is, a felvonulásban pedig egy kis csoport román menekült saját nemzeti színei alatt tüntetett és "Magyar testvérek, veletek vagyunk!" feliratú táblát emelt magasra. A Bem-téri ünnepség a Székely-himnusz eléneklésével fejeződött be. Koszorúzás volt a Batthyány örökmécsesnél is, ahol két kivégzett magyar miniszterelnök előtt rótta le kegyeletét a tömeg, este pedig a Demokrata Fórum budai szervezete a Lánchídon át fáklyásmenetet vezetett föl a Várba, Itt megkoszorúzták Kossuth és Táncsics emléktábláját. Tamás Gáspár Miklós, a demokratikus ellenzék egyik vezetője beszélt és egyebek közt hangsúlyozta: (idézem) "Az új szervezetelmek ideje lenne felhagyniuk az ellenségeskedésekkel, hogy felkészüljenek az építésre." Budapesten kívül az ország minden városában megünnepelték március 15- ét. Akárcsak a fővárosban, mindenütt két ünnepség zajlott le: egy hivatalos és egy ellenzéki s a résztvevők aránya mindenütt hasonló volt. Az utóbbin két-háromszorosan többen vettek részt.Győrben egyébként Pozsgay Imre beszélt, Szegeden Király Zoltán, Miskolcon pedig ilyen táblák alatt•vonultak fel a fiatalok: "Házat-építsünk, ne gátat!" De hírek vannak arról,hogy a trianoni megszállt területek magyarsága is megemlékezett március 15-ről: a legfigyelemreméltóbb az a hír, hogy Kárpátalján, Ungváron is rendeztek emlékünnepséget, ahol piros-fehér-zöld zászlók alatt gyülekezett a helyi magyarság. A márpiusi eszmék tiszteletében újjáéledt az egész dunamedencei magyarság nemzeti erzese s ez hitet, bíztatást ad a jövőre.- 6 -
