Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-15 / 2. szám
-5L(A történelmi hűség kedvéért nem árt zárójelben megemlíteni, hogy a "szalámi taktika" kifejezés Dr. Pfeiffer Zoltán kisgazdapárti politikustól, a Magyar Függetlenségi Párt későbbi vezérétől származik. 5 használta ezt a kitűnő és napjainkra már világkarriert befutott hasonlatot egyik, 19^7 koratavaszán elmondott parlamenti beszédében, amikor már neki is kifelé állt a rúdja a Kisgazdapártból. E sorok írója véletlenül fültanúja volt a jelenetnek, amikor a Rákosi-maffia mesterkedéseit leleplező beszédet és a csattanónak szánt "szalámitaktikát" nagy zúgással és pfujolással fogadták a kommunista párt soraiból: az országgyűlési tudósítók páholyában ültem, ahol az akkor megindult ellenzéki újság, a HOLNAP részére készítettem jegyzeteket az ülésről. Utána nem győzte Pfeiffer fogadni a gratulációkat; pár hét múlva kizárták a Kisgazdapártból, ősszel pedig - a Függetlenségi Párt felszámolása után menekülnie kellett az országból. Ennyit a "szalámitaktika" történetéhez...) De térjünk végre a tárgyra, vissza a kiinduláshoz: miből gondolom, hogy jóstehetséggel áldott meg a Jóisten? Nem másból, mint abból, hogy a hazai ellenzék szétaprózódásáról szóló elmefuttatásomnak ím párjára akadtam egy otthoni újságban is. Görgey Gábor vetette papírra aggodalmait a Magyar Nemzet március *1— i számában "Önfelvágó szalámi" címmel és humorba csomagolva mondja el ugyanazt, ami néhányunkat ideát is foglalkoztat. Némi anekdotikus bevezetés után így ír Görgey: "De ha már az ötvenes éveiméi tartunk, pontosabban a negyvenes évek második felénél: akkoriban volt fenenagy működésben egy bizonyos masina, a szalámizó. És amit müveitek vele, az volt a szalámitaktika. Feltalálója bizonyos Rákosi Mátyás, amatőr ezermester. Sok egyéb találmánya is volt, de ezzel a szalámizással hívta fel magára először a figyelmet. Találmányait' általában nem jelentette be a találmányi hivatalban, mert agyafúrt ezermester volt: azt szerette, ha találmányai akkor válnak köztudomásúvá, ami' kor már működnek. Ezt a szalámizót is úgy vezette be, hogy hosszú ideig maga a szalámi örült a legjobban, hogy szeletelik. Es csak amikor már fel volt vágva, akkor kapott észbe minden különálló szelet: hiszen ez szalámitaktika! De akkor már nem lehetett mit csinálni, mert még senki sem találta fel a szalámiragasztót." Görgey nem is emlékszik rosszul: amikor az agyafúrt feltaláló elkezdte működtetni szeletelő masináját, valóban még a szalámi - az ellenzék - is örvendezett a műveleten. Mármint az egyes pártok és csoportok. ^ert amikor épp a másik volt soron, örült az egyik, hogy ő kimaradt a szórásból és ráadásul még a konkurrencia is gyöngül. Amikor pedig őrá is rájárt a rúd, akkor a másik meg a harmadik lélegzett föl, hogy kikerült a reflektorfényből és egy vetélytárssal megint kevesebb lesz. Minden ellenzéki csoport és párt csakis a maga érdekeivel törődött s ami körülötte mással történt, arra ügyet se vetett. Mindegyik a saját zászlaja alá akarta tömöríteni a magyarságot, a szalámizógép zseniális feltalálója pedig röhögött a markába: ide is jutott egy csomó szavazó, oda is jutott, de sehová se jutott annyi, hogy veszélyeztette volna a kommunisták hegemóniáját. Mire pedig erre rádöbbentek, már késő volt: ahogy Görgey Gábor is írja, a szalámiragasztót még nem találták fel. De ha fel is találták volna, már hiába: már szeletek se voltak, amiket össze lehetett volna ragasztani. Az ellenzéki csoportok, pártok elvéreztek, elporladtak az utóvédharcok során és a feltaláló pártja uralta a terepet... Folytatva Görgey cikkének olvasását a múltból a mába érkezünk és a mostani helyzetre ismerünk: "A fejlődés megállíthatatlan. A szalámit összeragasztani valószínűleg ma sem lehet, viszont van új szalámi, amit nem is kell ragasztani. S ami teljesen új az új szalámiban: hogy nem szükséges szeletelni! Vagyis nem kell hozzá szalámitaktika. A fejlődésben ott tartunk kérem, hogy megjelent az - önfelvágó szalámi! Magától fölszeleteli önmagát, egyre vékonyabb szeletekre. Nem kell hozzá senki és semmi.Elmondhatatlan, milyen sokan örülnek ennek a jelenségnek. Általában nem azok, akik a szalámit szeretik. Ők nem a szalámit szeretik, hanem a tényt, hogy fel van szeletelve." A befejező sorok szarkazmusán érdemes elgondolkozni: "Mondják, újabban meg-megjelennek bizonyos kvietált öregúrak az Ecserin, és a régi Rákosi-féle szeletelőt keresik.Nemcsak nosztalgiából: használni akarják! Nekik ez az, önfelvágó szalámi nem tetszik. Ők maguk szeretik csinálni. így szokták meg. Es úgy gondolják, elmeszesedett végtagjaiknak is jót tenne egy kis élénkítő testmozgás."
