Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-15 / 9. szám
2 zet, nőtt és terjedt az elégedetlenség, s a pártnak más dolga akadt. Nem ért rá annyira odafigyelni, mit írnak az újságok és ráadásul - mint derült égből a villámcsapás - jött a "glasznoszty", a nyiltság korszaka. Ami tetejébe még minden bölcsesség kútforrásától, Moszkvából indult el s igy vitatkozni se lehetett vele. S a Lajtától keletre eddig ismeretlen (legalábbis négy évtizede ismeretlen) újszellemű újságírás révén hamarosan kiderült, hogy ha valamiről nem beszélünk, azért az van!Kiderült:vannak a szocializmusban is szegények és munkanélküliek, hogy a munkások időnként sztrájkolnak, akik pedig a húsosfazék mellett ülnek, azok lopnak-panamáznak, még a kapitalistáknál is szemérmetlenebbül._Aztán kiderült, hogy az egész szocializmusnak álcázott kommunizmus alapvetően rossz és használhatatlan, gyökeres reformra szorul mind gazdaságilag, mind politikailag. Az utolsó egy-két évben kiderült az is, hogy a gazdasági reform fabatkát sem ér a "politikai intézményrendszer" (értsd: a párturalom) megváltoztatása nélkül, ami mellékesen azzal is jár, hogy több szabadságot kell adni az állampolgárnak, gyülekezési és egyesülési jogot kell biztosítani számára, no meg beleszólási jogot az ország dolgaiba.Mert ha ezeket ^nem kapja meg, a munkahelyén továbbra is lógni fog, szabadidejében pedig éppúgy nem fog törődni az közügyekkel,mint ahogy eddig is fütyült rájuk. Kerek negyven éve, ama bizonyos Fordulat Éve óta... Hogy tévedek a dátiámban?... És hogy eltértem a tárgytól, a forradalom évfordulójától? Nos, az első kifogás helyálló: valóban nem negyven éve mutat közönyt a magyar nép saját sorsproblémáival szemben, hanem "csak" harminckét éve, a forradalom vérbefojtása óta. Mert a RákcSi-terror hideglelős nyomásától szenvedő nemzetben nyolc esztendő alatt annyi keserűség, annyi kisemmizettség, annyi megalázottság gyülemlett föl, hogy annak robbannia kellett és robbant is 1956 őszén: s akkor, igen akkor - ha csak néhány napra is - a magyar ncp kezébe vette sorsa intézését és megmutatta a világnak, hogy majd'évtizednyi rabszolgaélet után meg tudja oldani a maga problémáit, képes megbirkózni a legnehezebb feladatokkal is. Aztán a tizenharmadik napon Hruscsov rászabadította tankcsordáit a védtelen országra és a Vörös Hadsereg túzbe-vérbe fojtotta egy kis nemzet szabadságvágyait, nagyratörő álmait az emberibb életről. Budapestnél elszabadult a pokol és annak lángjaiban elhamvadt a magyarság minden életkedve, élniakarása, jövőbe vetett hite. S mire Kádár, a magyar történelem legsötétebb figurája, befejezte a megtorlás hóhérmunkáját, az un. konszolidálódás már csak egy önmagával meghasonlott, mindenből kiábrándult és elfásult népet talált a Duna-Tisza közén, a csonkahazában. S ezzel a néppel már nem volt nehéz elfogadtatni a "közmegegyezést", amelynek lényege - tudjuk - az volt: gyarapodhatsz, maszekolhatsz is egy kicsit, de az ország dolgaiba nem ütheted az orrod!A legszebb reményeiben csalódott nép pedig ráállt az alkura: elfogadta - hogy Csurka István szavaival éljek - az elfogadhatatlan realitást és beleilleszkedett az adottságba.Az ötvenhatos szent (és talán utolsó) fellobbanás után - ahogy mondani szokták - egy egész nemzet visszavonult a közélettől és nem szólt bele többé hazája sorsának alakulásába. Jószerivel még azt a szót elfelejtette, hogy haza... Ez voltba helyzet harminckét hosszú évig, Oe nem a magyar nép bűne, hogy mindez így alakult! A levert szabadságharc traumája, a Nyugat cserbenhagyása fölött érzett keserűség,a magárahagyottság lelki megrázkódtatása,az oroszok kétszínű politikája, Kádár árulása, a szenny, az ‘aljaemberek újrafelkerülése,majd a megtorlás éveinek újraéledt csengőfrászos megpróbáltatásai mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzet a passzív rezisztenciánál^ is rosszabb közömbösség, valamiféle hatalommal suba alatt kooperáló nemtörődömség állapotába süllyedt. Saját jólfelfogott érdekében, talán az ezer év alatt,annyi zsarnokot túlélni segített sajátos ösztönére hallgatva. És lám, ezt a zsarnokságot is túlélte! Már csak rövid ideig kell kitartani s az úgyis magától összeomlik. Mit összeomlik? Ez igazán nem illik ide, mert ez valami hatásos, grandiózus, szinte látványos véget jelent. A hazai kommunizmus - akár az egész világkommunizmus, a gyarmattartó Szovjetunióban éppúgy, mint a többi országokban - kimúlik,^ kiadja páráját, mint egy girhes gebe, lassan jobblétre szenderül, vagy ha úgy tetszik, összeesik,összetöpped,
