Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-15 / 8. szám
2 < bizottság székháza. Az épület márványlépcsőjéig vezető 70 méteres utat vörös szőnyeggel terítették le, az épület homlokzatán pedig elhelyezték a magyar és a román nemzeti lobogót. A fogadtatás szívélyes volt. Katonai díszalakulat sorakozott fel, majd eljátszották a magyar és a román himnuszt.1' Az aradi magyarok számára - már akinek sikerült a közeibe férkőznie - nagy élmény lehetett látni a nemzeti zászlót és hallani a Himnuszt; Ceausescu nyilván fogcsikorgatva látta és hallgatta... Szék voltak hát a külsőségek. Magukról a tárgyalásokról azt olvassuk,hogy mielőtt ténylegesen megkezdődtek volna,"Grósz Károly és Nicolae Ceausescu az épület első emeletének fogadótermében húszperces négyszemközti megbeszélést tartott, amelyen csak a tolmácsok voltak jelen. " Az érdemi tárgyalások a küldöttségek tagjainak részvételével a nagy tanácsteremben 10 órakor kezdődtek. Grósz Károly mellett Szűrös Mátyás,az MSZMP KB titkára és Sz5ts Pál bukaresti magyar nagykövet foglaltak helyet az asztalnál, Ceausescu népes kíséret élén ült a másik oldalon. Az első megbeszélés három és fél órági tartott, megszakítás nélkül. "Ezután a kíséretek tagjai a fogadóterembe mentek - olvassuk a "‘agyar Nemzet helyszíni tudósítását -, de hosszú várakozásra kényszerültek, mert Grósz Károly és Nicolae Ceausescu újabb négyszemközti megbeszélésre vonult vissza, Bz negyven percet vett igénybe és csak ezután jelentek meg a fogadóteremben, ahol Ceausescu díszebédet adott vendégei tiszteletére. televíziósok és fotósok pergőtüzében mindkét párt vezetője rövid pohárköszöntőt mondott.” Ceausescu pártzsargonban fogalmazott lapos közhelyeket sorolt: hogy a megbeszélések jól kezdődtek, kedvezően alakulnak és remény van arra, hogy a két párt megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel erősíthetik (!) a jószomszédi kapcsolatokat és a népek együttműködését. Grósz Károly se beszélt tartalmasabban. Azzal kezdte, hogy nyilt szívvel és a legmesszebbmenő együttműködés szellemében jött a találkozóra, bízva abban, hogy további együttműködési (!) lehetőségek állnak a két fél előtt. "Hiszem - fejezte be szavait -, hogy nem elsősorban szavakkal, hanem tettekkel tudunk hozzájárulni az egyetemes haladás ügyéhez." Végül sok sikert kívánt Románia népeinek a szocializmus építésének útján, Az RXP-nak, hogy vezető szerepét maradéktalanul töltse be,Nicolae Ceausescunak pedig jó egészséget. Á díszebéd után Grósz és kísérete rövid időre a Maros partján lévő Park Szállóba vonult vissza, majd délután 4 órakor folytatódtak a tárgyalások, amelyek este 7 órakor értek véget. Ezután nemzetközi sajtóértekezletre került sor, ahol a két pártvezető válaszolt az újságíróknak, akik kérdéseket tettek föl az összesen négyszázötven percet igénybevevő tárgyalások részleteiről. A kérdés most már csak az: érdemes volt-e elmenni Aradra, ért-e el valamit Grósz az erdélyi magyarság ügyében? A MAGYAR NEMZET augusztus 30-i vezércikke ezt így fogalmazta meg: "Vajon hogy fog bekerülni az aradi találkozó a két ország történetébe: mint valami örvendetes újnak a kezdete, vagy mint hiábavaló próbálkozás? Grósz Károly a sajtóértekezleten kijelentette: 'Nagy várakozással jöttünk, várakozásunkban nem csalódtunk.' Ha a magyar közvélemény tekintélyes része ezt az elégedettséget még nem tudja osztani, annak talán az az oka, hogy nem ült ott az aradi asztalnál, nem hallott mindent, nem érzékelte a légkört, a vendéglátók hajlandóságát a jövőt illetően." Hogy van-e ilyen hajlandóság és megmutatkozott-e Aradon, arra nagyon kevés jel mutat. Jóformán semmi. És a magyar közvélemény többsége valóban elégedetlen az "eredménnyel", sőt a pártvezetőségen belül is kritika érte Grószt, amiért - a Politikai Bizottság előzetes határozatával szemben - nem ragaszkodott bizonyos feltételek teljesítéséhez és konkrétumok nélkül tért haza Aradról. Mert valóban: a zárónyilatkozat csak általánosságokat említ és szó sincs benne az erdélyi magyarok szenvedéseiről, a falvak lerombolásáról. "A konstruktív légkörű megbeszéléseken - olvassuk a közös közleményt - a két pártvezető kölcsönösen tájékoztatta egymást országuk szocialista építésének időszerű feladatairól s eszmecserét folytattak a magyar-román együttműködésről, a baráti és jószomszédi kapcsolatok további erősítéséről." Ez a kommunista blabla semmit sem árul el arról, hogy voltaképp mi is történt az aradi tárgyalásokon. Sokkal többet tudunk meg erről, ha elolvassuk Henry Xamm írását a NÉV/ YORK TIMES szeptember 4-i számában. A magyar viszonyok
